Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-13 / 209. szám

KEIETIOJSKG Szerda, 1933. szeptember 13. Kisiettek Vaidához. Á badacsonyi ünnepségek, a mai szovátai értekezlet ée főként Mihalache nyilatkozatai ügyében több politikus kiutazott a Calimanes- tiben egészségügyi kúráját tartó Vaida mi­niszterelnökhöz, hogy kikérjék véleményét. Hir szerint Anghelescu, a Banca Naţionala kormányzója és Tilea alminiszter is kisiettek a miniszterelnökhöz, hogy a Mihalache devalorizáeiós kijelentései miatt felizgatott hangulatot tisztázzák. Vaida miniszterelnök hozzájárult a lapokban közölt kormánynyilatkozat közzétételéhez, a lej stabilizációjának fenntartása érdekében. Vaida miniszterelnök a legjobb hangulatban fogadta látogatóit és kijelentette, hogy készen áll a minden oldalról ellene meginduló táma­dások kivédésére. Szigorú ukáz a prefektusoknak. A belügyminiszter helyettese. Voici Ni- tescu Bukarestbe rendelte az összes erdé­lyi prefektusokat, hogy szigorú utasításokat adjon a Maniu-csoport mozgalmainak megaka­dályozására. Megtiltotta, hogy prefektusok résztvegyenek a szovátai értekezleten. Le akarja váltani azokat a prefektusokat, akik nem fejtenek ki hathatós tevékenységet a Má­nia melletti állásfoglalások ellen. Volt-e szó a magyar színészet meg fojtásáról? î Goga ceruzával irt névjegye — más megvilágításban — Isac Emil szinészeti felügyelő nyilatkozik a koncessziók kiadásának eredetéről (Kolozsvár, szeptember 12.) Vasárnapi számunkban dr. Janovies Jenő nyilatkozott. Többek között elmondotta, hogy 1019 március 21-én az akkori kormányzótanács nemcsak a kolozsvári, hanem az összes erdélyi magyar színigazgatók koncesszióját megakarta szün­tetni. Később Janovies Goga Octavianhoz nyilt levelet intézett és abban azt irta, hogy vájjon éppen Goga rombolná össze a kisebbségi kul­túra legerősebb oszlopait. Az a Goga, aki néhány nappal ezelőtt koszorút helyezett Ady Endre sírjára. A nyilt levél hatása alatt Goga magához hivatta Janovies Jenőt és egy név­jegyre ceruzával azt irta: „Jubite Prie! Ja novics Jenőnek add ki további egy évre a szin igazgatói koncessziókat, mert az engedély szeptember 1-én lejár.“ Janovies ilyen előzmények után nyilatko zott úgy, hogy „ceruzával felirt névjegyre van felépítve az egész magyar szinház“. Isac Emil szinészeti főfelügyelő a most ki­adandó koncessziókról nyilatkozott, amit alább közlünk s ennek a nyilatkozattételnek a kap csán reflektált Janovies kijelentésére: — Nem felelnek meg Janovies igazgató kijelentései a valóságnak. Sem a kormányzó tanácsnak, sem Goganak,- legkevésbbé a román államnak nem volt célja soha, hogy Erdély­ben, illetve Romániában a magyar' színészetet megfojtsa. — Hogy ez az állítás mennyire nem felel meg a valóságnak, arra talán én vagyok a leg­illetékesebb. 1919 november 10-én — mondotta Isac főfelügyelő — Maniunál kihallgatáson je lentem meg. Goldis László volt akkor a kultusz reszortnak az élén és megbíztak engem azzal, hogy a kisebbségi színházak koncesszióinak: kiadására vonatkozólag tervezetet csináljak Még ugyanannak a hónapnak 18-án Bredi ceanu Tiberiussal kongresszust bivtunk össze, amelyen jelen voltak az összes színigazgatók Itt beszéltük meg a-koncesszió kiadásának a kérdését és a színigazgatók itt mutatták be hogy addig miféle engedély alapján működtek. Ez még a kormányzótanács idején volt, amely Maniu egyenes utasítására rendeletet adott ki hogy minden kisebbségi koncessziót adjanak ki s habár addig csak három magyar koncesszió volt, a kormányzótanács még tizenegy szin igazgatónak adott engedélyt színjátszásra. — 1920 április 1-én, mikor a kormányzó- tanács megszűnt és Goga Octaviun lett a kul­Kisebbségi felett ne búslakodjék, hanem tanulja meg az állam nyelvét. — A 100 újságcikk alapján románul c. szenzációs módszerü könyv a szájába rág­ja a különben Is könnyű nyelvet. Ara 150 lej. Kapiaaió a „MINERVA“ könyv kereskedésben Cluj—Kolozsvár tuszminiszter, minden további nélkül még az év junius 22-én 18233. szám alatt kelt rendeletével az összes kisebbségi koncessziók kiadását rendelte el, illetve a régi engedélyeket meghosszabbította. Hogy állítását igazolja, Isac főfelügyelő bőrtáskáját kinyitotta és onnan az eredeti ren­deletet mutatta meg, amelyet Goga miniszter irt alá és adott ki. Goga kívánságára színész- szindikátus alakult, amely a kisebbségi színé­szek professzionális érdekeit védi azóta. Sőt megengedte azt is, hogy néhány régi magyaí színész, aki a budapesti magyar szinészegye- sületnek a tagja volt, továbbra is megtartsa ott a tagságát. Még gondolatban sem foglal­kozott sem a kormányzótanács, sem Goga azzal, hogy megszüntesse a magyar színészetet. Sőt az ő ötlete volt az is, hogy egy szinészeti kongresszust hívjanak össze. Kiadtuk Petőfi és Madách életrajzát és Lepadatu kultuszmi- nisztersége idején magyar művészek részére magas kitüntetéseket adott az állam. Ezek kö­zött volt Bartók Béla, a világhírű zeneszerző, Révai Károly, Thorma János festőművész, Löwei Leó és Váradi Miklós kolozsvári ma­gyar színészek. Ezek után joggal hangsúlyoz­hatom, hogy itt a román impérium óta intéz­ményes elnyomásról nem lehetett szó. Isac szinészeti főfelügyelőtől még megtud­tuk, hogy tizennyolc magyar színigazgató nyújtotta be a koncesszió kiadása iránti kéré­sét. Rövidesen Bukarestbe utazik és eldől, hogy kik azok a színigazgatók, akik megkap­ják a koncessziót. Ami pedig a külföldi művé­szek beengedését illeti, többször hangsúlyozta a főfelügyelő, hogy a kiadott rendelet nem a magyar művészekre vonatkozik, általános in­tézkedésről van szó és a koncessziók kiadásá­nál végleges döntés fog történni, hogy azok­nak a magyar színházaknak, akik külföldről akarnak művészeket szerződtetni, megadják erre az engedélyt. Ezeket mondotta Isac főfelügyelő. Az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva a nyi­latkozatot leközöltük. Nem célunk ebbe a vi­tába beleszólni. Tény azonban, hogy az adózás, színpadi cenzura és sok más területen az államhatalom képviselői olyan mélyen nyúl­tak bele a kisebbségi színházak életébe, ami sok tekintetben hozzájárult az itt működő ki­sebbségi színházak anyagi és erkölcsi csőd­jéhez. Egy rettegi kereskedő élet-halál harca húrom rahlá-támadával Mialatt az országúton viaskodott, lakását odahaza teljesen kifosztották (Dés, szeptember 12.) Rendkívül sok agya­fúrtsággal kieszelt rablótámadás tartja izga­lomban a közeli kis Retteg községet. Koval- esiuk István rettegi rőföskereskedő feleségével és szolgájával éppen hazatérőben volt az Is­pánmezei vásá) > ói. Amikor Retteg határába érkezett, három sötét alak ugrott ki az országút árkából, akik egy doronggal leütötték a szekér végében ülő szolgát, majd a szekér elején ülő Kovalcsuknak estek. Az atléta termetű kereskedő nem egykönnyen hagyta magát legyűrni és meglehetősen erős küzdelem fejlődött ki közötte és a három rabló között. A verekedés hevében, azután sikerült Kovalcsuknak kihúzni a szekérből asártortarfó rudjainak egyikét és azzal úgy elpáholni .a tá­madóit. hogy azok eszméletlenül zuhantak az ut porába. Koval.csuk miután látta, hogy győ­zedelmeskedett támadói felett, besietett a kö­zeli esendőrőrsre, ahonnan az őrmester két csendőr kíséretében szállott ki a helyszínre. Időközben azonban a rablók is magukhoz tér­tek és élesztgetni kezdték harmadik még min­dig eszméletlenül fekvő társukat, majd miután meglátták a csendőröket közeledni, eszmélet­len társuk hátrahagyásával, elmenekültek. A csendőrök legnagyobb meglepetésére. a földön fekvő legényben a közeli Deb- rek község birájának fiát ismerték fel. A legnagyobb meglepetés azonban még csak azután következett, amikor Kovalcsuk István hazatért rettegi la­kására és ott az ajtókat feltörve, laká­sát pedig teljesen kifosztva találta. Azonnal jelentést tett a esendőrségen, ahol már első pillanatban is összefüggést láttak a két esetben és ilyen irányban indították meg a vizsgálatot. Az eszméletlen állapotban esend- örkézre kerüli legény vallomásából azután sikerült megállapítani a másik két legény kilé­tét is, akiket később elő is állítottak a csend­őrségen és kihallgatás alá vették őket. A ki­hallgatásuk alapján a esendőrség még négy őrizetbevételt eszközölt, akiknek neveit azon­ban a nyomozás érdekében egyelőre titokban tartják. te Tilos Kémelországban a IcislfoSdi állampolgárokat bántalmazni (Berlin, szeptember 12.) Rudolf Hess, a Führer helyettese, rendeletet adott ki, amely­nek értelmében szigorú büntetés alá veszik azo­kat, akik külföldi állampolgárokat bántal­maznak. A rendelet indokoló része hangoztat­ja, hogy kommunista és bolsevista ügynökök arra késztetik a rohamosztagosokat, hogy mo­lesztálják a külföldieket. Mindazok, akik a kül­földieket a legcsekélyebb mértékben is inzul- tálják, szigorú büntetés mellett kizáratuak a pártboi is. A rendelet megtiltja, továbbá, hogy akármilyen belső fasiszta, vagy más államok Németországban élő tagjai részéről rendezett gyűlésekre külföldi állampolgárokat hívjanak meg és azokon a német nemzeti szocialista pártra hivatkozzanak. Szösszes iskolák tankönyvei LEPAGEl.it Mindenvevő ingyen sorsjegyet és további aján­dékokra jogosító betétkönyvet kap. Menjen és kérje! Minden Lepage-vevő jól jár!

Next

/
Oldalképek
Tartalom