Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-12 / 208. szám

" V i 3 5 1 öh á 2 BUDAPEST V. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, _ T Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Eolozs­negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy UKofiAGOS MAGYARPARTI LAP vár, Strada Baron L. Pop (volt Bras sál ucca) 5. szám. évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 WT Í V^ITIT V A TVT ono C7 i tw Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postaflók 101. szám. pengő. — Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. AVI. bVr ULi i AJll JUH. SAAJ1. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. \ Landbund is fs^lyesli Dollfussnak » rendi alkotmány Kiépítésiére irányuló terveit Az osztrák kormány helyzete ismét megszilárdult Olaszország fegyveresen megerősítette a határait A Magyar Párt közgazdasági szerepéről Irta: Dr. Ferenczy Zsigmond, kamarai képviselő. Sok szó esik mostanság arról, mi voltaképpen a Magyar Párt közgazdasági szerepe. Sokan túlzott Igé­nyeket támasztanak, sokan semmit, sokan a homály útvesztőjében kóvályognak. Vannak, akik kinzó nyomorúságuk megszüntetését a Magyar Párttól várják. A Pártot teszik felelőssé min­den bajért. Abban a tévhitben vannak, hogy az általá­nos gazdasági válság megszüntetése a Párt hatáskörébe esik. Ez az egyik szélsőség. A másik szélsőség azt mondja, hogy mindezek a kérdések nem tartoznak a Párt működési körébe. Sőt, a Párt tartózkodjék a gazdasági kérdéseknek még megtárgyalásától Is. Válságos időket élünk, amikor a kockázat nagyobb, mint rendezett viszonyok között. S ha az adott tanácsok balul ütnek ki, a Pártra hárul a felelősség. Van olyan vélemény is, hogy a Pártnak sok, egymással ellentétes érdekű tagja és alakulata van s ha a Párt valamely’ kérdésben határozott állást foglal, egyik, vagy másik csoportjával találja szembe magát. Nyilvánvaló, hogy a Párt, mint ilyen, tettleges gazdasági műveletekkel nem foglalkozható. Nincs jo­gi és formai lehetősége. De éppen ez az érdektelenség képesíti és készteti a Pártot, mint a nemzetélet álta­lános irányító szervét, arra, hogy gazdasági kérdések­ben irányt szabjon, gazdasági és erkölcsi normákat állítson fel s azokat a kiépítendő társadalmi szankció < erejével végre is hajtba. A Romániában kisebbségi sorsra jutott magyar nép nem élhet meg nemzeti és népi jellegű gazdasági hálózat nélkül. Mai elhelyezkedésünkben csak a nyelvközösség ál­tal összekötött szerviden népcsoport vagyunk. A nyelvközösségből folyó kulturközösség nem meríti ki a szerves népélet Ismérveit. A népgazdasági rendszer hiánya napról-napra jobban veszélyezteti a kulturkö­zösség fejlődését. Hitvallásos falusi iskoláink egyre gyengülnek, kulturafogyasztó tömegünk állandóan apad. Alig vigasztaló, hogy nemzeti Irodalmunk izmo­sodik s az előadó és képző művészetben helyenként gyöngyök csillannak fel, amelyek tömegeink anyagi gyengeségének homályában nagyrészt le is tűnnek. Nem lehet tehát addig szerves nemzetéletről szó, míg nemzeti és népi jellegű gazdasági hálózatunkat ki nem építjük. Megvilágításra szorul a gazdasági hálózat „nemzeti“ és „népi“ jellege. A régi Magyarországnak sem volt sem nemzeti, sem népi jellegű gazdasági rendszere. A XIX. század kezdetén meginduló modem közgazdaság got az individuális liberális papírtoké mozgatta. Fő­ként profltszedés volt a célja. A termelés és fogyasztás rsak mellékvágánya, eszköze volt az aránytalan profite szedésnek. Nem törődött sem a termelő-tőkék, sem az emberi munkaerő konzerválásával. Annál kevésbé az­zal, hogy ezeket az erőket a nemzetegység keretén be­lül izmositsa és állandósítsa. A nemzeti eszmét csupán annyiban szinlelte, hogy vállalkozásainak külső struk­túráját történelmi nevekkel nemzetiszinüre festette. A néwiselöket hangzatos és tekintélyt igénylő elmek alatt a maga olcsó és sekélyes erkölcsi értékű ügynö­keivé tette. Velük fedezte aránytalan haszonvételét, amelyeket a termelő néptömeg normálidőben valahogy el tudott viselni. Évtizedek múlva, a mai időkben pe­dig összeroppant a régi terhek súlya alatt. Az általános válság során ma már ott állunk, hogy a reálhasznot hajtó termelötőkék és az emberi munka meddőn hevernek. A papirtökének pedig nincs ha­szonvételi forrása. Megállóit a gép. Az emberi élet nem szünetelhet. Az állandó körforgás parancsolja, hogy uj szervekről kell gondoskodnunk. Ha békeidőben az individuális liberális tőke túl­kapásait enyhítette is az államkormányzat támogatása, ma, a háborút követő általános felfordulás után, az államkormányzat a többségi népek magángazdálkodá­sán sem tud segíteni, annál kevésbé a kisebbségén. *Ez a körülmény utalja a kisebbségi népet arra. (Becs, szeptember 11.) A külföldi sajtó is megállapítja, hogy a bécsi katholikus kon­gresszus nemcsak fényes erkölcsi eredménye­ket ért el, de Dollfuss kancellár helyzetét is lényegesen megszilárdította. Dollfuss rendkí­vüli diplomáciai ügyességgel viselkedett és ez lehetővé tette, hogy a Landhund, amely eddig mérsékelt ellenzéki álláspontot tanúsított a kor­mánnyal szemben, nyilatkozatot tett közzé, amelyben fenntartás nélkül a kormány politikai törekvései mellé áll. Ausztria politikai életének kimagasló ese­ménye, hogy Dollfuss a katholikus nagygyű­lésen bejelentette, hogy Ausztria a jövőben keresztény nemzeti alapra helyezkedve elsőnek valósítja meg a pápai Quadragezimo anno en- ciklika szellemének megfelelően a rendi államot. A rendi állam megvalósítására vonatkozólag Dollfuss még nem tett közléseket, de valószínű­nek látszik, hogy a jelenlegi osztrák törvény- hozást többé nem hívják öss#e és az uj alkot­mánytörvény, amely a népképviseletet társa­dalmi kategóriák szerint szabályozza, külön al- kotmányozó nemzetgyűlés keretei között fog létrejönni. Dollfuss bejelentését egyes lapok kritiká­val fogadják és megállapítják, hogy Dollfuss és Starhemberg herceg felfo­gásai között alapvető különbségek vannak. így a belgrádi Politika azt írja, hogy Dollfuss nem volt hajlandó mindenben magáévá tenni hogy nemzeti és népi jellegű gazdasági rendjét szigorú következetességgel épitse ki. A nemzeti jelleg azt jelenti, hogy a tőkeképzést és elosztást, a termelést, fogyasztást és munkáértékesi- tést a magyarság körében szervezzük meg. Korántsem jelent a nemzeti szervezés elszigetelődést más népek­től, sem ellenségeskedést, amit különben a modem köz- gazdasági élet sem tűr meg. Nem egyéb ez, mint a nép­család rendszeres anyagi ellátása, ami nélkül sem egyéni, sem kollektív létünk nincs biztosítva. A népi jelleg a magántulajdon szigorú tiszteleté­ben, az emberi munka teljes anyagi és erkölcsi értéke­lésében és az osztályellentétek kiküszöbölésében jelent­kezik. A népgazdasági rendszer biztosítja a termelőtökét és az emberi munka szabad hasznosítását, a tőketulaj­donosok és az emberi munka javára. A papirtökét visz- szavezeti eredeti szerepéhez: az értékeket mérje és cserélje. Nem engedi a jogtalan haszonvételt. Minden egyént megcsonkitatlan erejével állit a nemzeti mun­kaközösségbe. A jogtalan haszonvétel túlkapásait ná­lunk nem pótolja sem állami támogatás, sem a közhi­vatalokban való elhelyezkedés. Alkalmasabb szerv hiányában a Magyar Pártnak kell elősegítenie azt, hogy a gazdasági élet helyes er­kölcsi normái kikristályosodjanak. Egy kérdésben csak egy igazság van. S ha ez az egy igazság a jogta­lan haszonvevök kis csoportjára fájdalmas is, a ncm­Mussolini elgondolásait s ezért került sor Starhemberg és Mussolini külön tanácskozá­saira. Ez a lap helyesnek tartaná, ha válasz­tásokat rendelnének el Ausztriában. Döntse el az osztrák nép maga, hogy milyen irányban kiván haladni. Dollfussnak legközelebb az a terve, hogy külön nemzeti frontot alakit, miután a Land­bund is ígéretet tett a fenntartásnélküli csat­lakozásra. Kié az ntolső sző? Párisból jelentik, hogy Pertinax, az Echo de Paris-ban az osztrák kérdéssel kapcsolato­san cikket irt és felszólítja Paul Boncourtot, hogy feleljen a kérdésre: megtett-e Franciaor­szág mindent az Anschluss elkerülésére1? Per­tinax szerint ugylátszik az utolsó szó Mussoli­nit illeti, aki magyar-osztrák egyesülést óhaj­tana létrehozni, mert ez Olaszországnak job­ban felel meg. A fasiszta rendszer Ausztriá­ban nem volna helyes és Franciaországnak ezt lehetőség szerint meg kell akadályozni. Olaszország fegyverkezik. (Paris, szeptember 11.) A Matin közlése szerint az olasz határvidéki haderőt az osztrák határon átcsoportosították. A lap biztos in­formációk alapján jelenti, hogy Olaszország el van szánva arra, hogy a németországi nem­zeti szociáiisták erőszakos betörését s az ausz­triai belső nemzeti szocialista puccskísérletet egyaránt megakadályozza. A déltiroli néme- teklakta területeken a rendőrség fokozott éber­séggel vigyáz a rendre, mert Trentino több községében is fellángolt a horogkeresztes pro­paganda. zetközösségnek ki kell azt mondania, hogy kevesek jó­léte ne legyen oka sokak nyomorúságának. Ezt az Igaz­ságot a Magyar Fárt annál könnyebben szolgálhatja, mert ma már szervezett nagytőke nincs a magyar nép kezén s Így osztályellentétet nem vált ki. Beavatkozá­sával a társadalmi békét és gazdasági egyensúlyt moz­dítja elő. Ha a konjunktúra idején lett volna megfelelő tudo­mányos és erkölcsi fokon álló bátor népi közületiink, amely körmére koppant a gazdasági élet Illegitim ha- szonvovölnek, a gazdasági válság nem gyengítette vol­na le ennyire gazdasági alanyainkat, nem tette volna ennyire tönkre a gazdasági erkölcsöt és különösen az adósmorált. Ami a törvényhozási kezdeményezést Illeti, a Párt itt sent helyezkedhetik tartózkodó álláspontra, még akkor sem, ha okos kezdeményezése nem jár sikerrel. Még a sikertelen kezdeményezésnek is van annyi hasz­na, hogy közérdekű gazdasági kérdéseket felszínre hoz s azokat megoldás felé sietteti. Ezt a szerepet a Magyar Párt elfogulatlanul tölt­heti be, mert gazdasági és népkisebbségi helyzeténél fogva sohasem sülyedhet az uralkodó gazdasági rezsim tör-, tnyhozás* ügynökségévé, nem űzhet osztálypoliti­kát és nem táplálhat osztályellentétet. Hogy ezt tehesse, a nemzetpolitika elméletét tudo­mánnyá, végrehajtását művészetté kell, hogy fej­lessze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom