Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-01 / 173. szám
keletiÚjság Kedd, 1933. augusztus 1. inurau— 16 — Nézd, Jenő! — szólt a szolgabíró. — Hiszen beszéltünk erről eleget. És te magad mondtad, hogy a zsidók maguk csinálták az egészet. Te tudod legjobban, hogy hogy kezdődött- Azon, hogy Sólyom féltékeny volt Pirni- tzerre, amiért Andornaky Eszti neki énekelte, hogy tekints ide, tekints oda!... És magad mondtad, hogy ostobaság volt a zsidók részéről, hogy emiatt azonosították magukat Sólyommal! ... — Ezt mondtam! Ez igaz! Sajnos! Mert most már tudom, hogy nem volt igazam! A töobi zsidók érezték az első perctől kezdve, hogy miről van szó! De én még mindig olyan marha vagyok, hogy hiszek a liberalizmusban! Pedig tudhatnám, hogy minden keresztény született antiszemita!... Rápolthynak kezdett ez az ember nem tetszeni. Ki ez? Mi ez? És miféle vad zsidó beszéd ez? Bontha azonban megérezte, hogy a barátja valami lelkiválságfélébe jutott és attól olyan izgatott. Megpróbálta megnyugtatni: — De Jenőkém! Emlékezz rá, hiszen ezt mar megbeszéltük egypárszor! Rólam csak tudod, hogy nem vagyok antiszemita?! És tudod jól, hogy Sólyom urat akkor is segítettem volna megverni, ha a legkeresztényebb keresztény lenne. Kovács sietett megkapaszkodni ebbe a mentőkötélbe: — Ez igaz! — felelte. — Kólád nincs is ezé!... De ... Ekkor azonban közbeszólt Kápolthy és elrontott mindent. — De már, Lacikám, — szólott, — ilyet ne mondj, mert ha Sólyom nem lenne zsidó, nem bujt volna ki gyáván az elégtételadás alól! És ti akkor nem is kerültetek volna abba a helyzetbe, hogy megverjétek... Kovácsnak eltorzult az arca: — Szóval Sólyom azért volt gyáva, mert zsidó? Hát ezt kikérem magamnak! Az egész zsidóság nevében! Kikérem, mert ez hazugság! Kápolthy elképpedt erre a hangra és fejébeszaladt a vér neki is: — Ejnye, az ebadtát! Micsoda pimasz hang ez? Szemtelen zsidó! Kovács sápadtan állt fel: — Ezt vártam! Ez elég, hogy bebizonyítsam, hogy Sólyom nem azért volt gyáva, mert zsidó!... Szervusz, Laci! Fogta a kalapját és kifelé indult, de Bontha utánaszaladt: De Jenőkém! Csak nem fogsz ezért a marhaságért?... LTj le ide kérlek! Csak egy percre... Én azonnal rendbehozom a dolgot! Megmagyarázom ennek a falusi szamárnak, hogy ki vagy... és ki fogtok békíiliii!... Kovács a fejét rázta: — Nem, nem, kérlek! Ezt már még se engedhetem!... Te se tennéd zsebre!... — Hiszen én se azt mondom, hogy tedd zsebre... De ezért csak nem fogsz verekedni? Hát akkor is, ha akarod, jó... majd elintézzük ... Bízd rám és én vállalom, hogy olyan jegyzőkönyvet kapsz, amit akár be is rámáztathatsz ... — Köszönöm! — húzta ki magút Kovács pgyenesre. — De a firkálásból már éppen elég volt mindkét részről. Majd én megmutatom, hogy van még más fegyver is a világon! Szervusz! (Minden jog fenntartva.) Kinn az utcán hirtelen kijózanodott. Nem! Hát ez mégis őrültség! Vissza kellene menni és szólni Lacinak, aki azóta bizonyosan megmagyarázta már ennek a faragatlan parasztnak, hogy... De ekkor megint elborította a vér az agyát, mert arra gondolt, hogy mit magyarázhatna meg Laci Rápolthynak? Azt, hogy ő nem olyan zsidó, mint a többi? Hiszen ez az éppen, amit nem hajlandó elismerni! Sólyom nem olyan! Az a kivétel! De nem ő! Ö rá ne mondhassa senki, hogy gyáva, mert zsidó! Majd meglátják! Csudálatos, hősi elszántságot érzett. Szembe fog nézni a halállal! Igenis! Szembe fog vele nézni!... És akkor hirtelen eszébe jutott egy leány, akit Pesten hagyott és akiről kötelessége gondoskodni, mert... Na igen! Mert nemsokára anyja lesz az ő gyerekének. Az ő gyerekének, akinek nem fog tudni nevet adni, ha... És az a gyerek keresztény lesz, mert kérész tény az anyja. is. Az a szegény masamódleány, akit nem vehetett és nem is vehet el, mert hiszen ezzel elvágná az egész karrierjét. Soha ilyen jól nem esett neki a tudat hogy eddig is gondoskodott róla tőle telhető leg abból a, kis jövedelméből, amit a szülei után rámaradt házból kapott. Most rá fogja hagyni a házát a születendő gyerekre. Ha már nevet nem hagyhat neki, hát legalább ezt. Rajta kívül úgy sincs senkije, aki közel állna hozzá. Csak a fajtája, amelyet eddig talán nem szeretett eléggé, vagy legalább is nem úgy, ahogy azok méltán elvárhatták. De most megmutatja nekik, hogy mire képes érettük! Valami nagy megnyugvás szállta meg, amit nem érzett hetek óta. Azóta, hogy ez a szerencsétlen Sólyom-affér kitört, mert azóta folyton vitában állt mindenkivel, — önmagúval is. Most ez elmúlt. Mintha járatlan, sűrű tüskebozótból egyszerre kiért volna a kitaposott, kényelmes útra, amely egyenesen vezet a cél felé. Mi az a cél? A halál? Másnap délelőtt felvette a tüzértiszti uniformisát és kiment a bakakaszárnyába. Tüzérség nem volt a városban, a huszárokhoz pedig nem akart menni. Jelentkezett a parancsnoknál és szekundánsokat kért, mint tartalékos tiszt. Az őrnagy, akivel beszélt, felírta a címét. — Mikor akarsz verekedni? — Minél előbb! Pisztolyra! — Talán kard is elég lesz? Hiszen a sértés nem olyan súlyos .. ■ — Pisztolyra szeretnék! Éppen, mert gyávasággal vádoltak meg!-.. — De nem téged! — felelte az őrnagy. Kovács még egy pillanatra sem hányta le a szemét a kávéházi összeszólalkozás óta és olyan volt, mintha iáza lenne. Fanatikus meggyőződéssel tört ki belőle: — A fajtámat! Ami sokkal súlyosabb! — Hát kérlek, — szólt az őrnagy vállatvonva, — ha úgy óhajtod!... Maradj otthon ma délután és légy készen! Azonnal beszélek két úrral, azok majd felkeresnek... Szervusz! Mikor Kovács elment, megcsóválta a fejét: — Furcsa zsidó!... De meg kell adni, hogy snájdig gyerek! Mike szokás szerint a kávéházba igyekezett este és éppen a kilincsre tette a kezét, mikor a hátamögött egy rikkancs elordította magát: — Rendkívüli külön kiadás! Kovács ügyvédet párbajban agyonlőtték. Mike szédülni kezdett és maga se tudta, hogy történt, hogy volt ereje egy lapot vásárolni. A gázlámpa világa mellett próbálta elolvasni a tudósítást, de szeme előtt összefolytak a betűk. — Ez lehetetlen! Ez lehetetlen! — Ennyi volt csak, amit rémületében gondolni bírt. Most megszólalt mellette egy hang: — Kovács? Miféle Kovács? Ki volt az? Mike megismerte Gerenday kapitányt, aki szintén egy lapot tartott a kezében. Pirnitzer, aki a Gerenday válla fölött bámult az újságba, tűnődve rázta a fejét: — Nem emlékszem, hogy láttam volna valaha!..- — Majd szétnézett és mert már egész csoportosulás támadt közben a rikkancs körül, ezekhez fordult: — Bocsánat, hogy így kérdezősködöm ... De ki ismerte ezt a Kovácsot? Ki volt ez tulajdonképpen? Mike felelt neki: — Fiatal ügyvéd! Dr. Kovács Jenő ... Azelőtt Kleinnak hívták... És kibuggyant a könny a szeméből. jPolytatjuk.) Könyynapi rendkívül tetszetős kiállításban jelentek meg: I Krúdy Gyula: Heltai Jenő: Bibó Lajos’. Szitnyai Zoltán: Móricz Zsigmondi Forró mezők Móricz Zsigmondi Kerek Fér ki Boldogult uríikoromban Álmokháza Kétlelkű szerelem Aranykarika IMr- lej! Ezek a könyvek egészen olcsó, díszes kiállítású magya" regények, az író arcképével díszített átkötőszalaggal ellátva. A kitűnő papírra nyomott, rendkívül kelendő magyar regények könyvnapi ára valódi angol egészvászonkötésben kötetetenként Siessen megvenni míg a készlet tart. Vidékieknek is a pénz és 10’— lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a „MELETI IIJSAG“ kiadóhivatala: Cluj-Kvár, str. Baron L. Pop (Brassai u.) 5. RSSST!
