Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-03 / 175. szám
Csütörtök, 1933. augusztus 3. HCltTlUfSSO iele/... erdei f" 28 A zsidóságra különben a keresztényeknek a Rápolthyval szemben megnyilvánult elítélő felfogásán kívül két dolog tett igen jó hatást. Az egyik a Bontha László nyilatkozata volt, aki egy pesti lap munkatársának adott interjút az esetről. A szolgabíró sem mondta el pontosan az összeszólalkozást. Ezt a kényes pontot kikerülte és csak annyit említett, hogy Rá- polthy a vita hevében tulajdonképpen akaratlanul bántotta meg Kovácsot. Részletesen előadta azonban, hogy ő bélcíteni akart még azután is és mikor ez nem sikerült, felajánlkozott Kovácsnak segédül, mert gyerekkori jóbarátját szerette volna megkímélni attól, hogy egy ilyen nem is komoly sértésért megverekedjék. Kovács azonban nem fogadta el az ő ajánlkozását, mert úgy érezte, hogy a gyávaság vádjával illethetnék, ha baráti kezekre bízná az ügyét. Ezért kért segédül idegen tiszteket. Rápolthy viszont őt akarta segédül, de ő ezt csak abban az esetben lett volna hajlandó vállalni, ha Rápolthy bocsánatkérő nyilatkozatot ad és beismeri, hogy Kovácsot nem akarta megsérteni. Rápolthy ezt megtagadta, ő pedig nem tartotta azzal a baráti érzéssel, ami az elliúnythoz fűzte, összeegyeztethetőnek, hogy ellene segédkezzék. A nyilatkozat egyébként a Kovács meleghangú dicséretével végződött és főleg a megboldogult férfias bátorságát, elfogulatlan és higgadt világfelfogását, úri jellemét és kiváló tehetségét emelte ki s hangot adott annak a mély fájdalomnak, amit ő maga érzett „egyik legjobb barátja“ tragikus elvesztésén. A zsidók legnagyobb része könnyes szemmel olvasta ezt az interjút és mélyen meg volt hatva, hogy egy keresztény, egy gentry, egy szolgabíró ilyen meleg hangon beszól egy zsidóról. — Er ist villeicht doch kein Antisemit! — mondták és halványan derengeni kezdett bennük a gyanú, hogy hátha a Sólyom-ügyben is egészen más indulatok vezethették ezt a Bon- thát, ha ime Kovácsot így magasztalja és siratja. Még sokkal nagyobb befolyással volt azonban a zsidóság megnyugtatására és a kedélyek lecsillapítására annak a katonai parádénak és általánosan megnyilvánuló részvétnek, amivel szegény Kovács Jenőt az utolsó útjára kísérték. Hogy katonai pompával temették el, arra az adta meg az alapot, hogy Kovács tiszti uniformisban állt ki a párbajra, rá lehetett tehát fogni, hogy mint katona halt meg. Az engedélyt erre az időközben hazaérkezett főispán eszközölte ki távirati utón a belügyminiszter közvetítésével, akit meggyőzött róla, hogy ez lesz a leghathatósabb eszköz a városban dúló ellentétek kiegyenlítésére és a katonaság és polgárság közt való jóviszony helyreállítására. Ez valónak is bizonyult, mert ezzel ország-világ előtt dokumentálni lehetett, hogy itt semmiféle antiszemitizmus sem tehető fel sem hivatalos, sem társadalmi téren a komoly elemek részéről, mert hiszen ime a Kovács Jenő koporsója előtt ott lovagolt kivont karddal és teljes díszben Gerenday kapitány, Piki gróf és Pirnitzer főhadnagy is a többi tisztek között, a koporsó után pedig ott ballagott nemcsak a város egész előkelősége, élén a főispánnal és a polgármesterrel, de a vármegye küldöttsége is, amit maga az alispán vezetett cilinderben és ferencjózsefben. (Minden jog fenntartva.); Ilyen temetést még nem is látott a város, de meg is volt a hatása, mert most már nem csak könnyeztek, de valósággal zokogtak az emberek. Sokan a részvéttől, de még többen — és pedig minél közelebb érezték magukat az elhunythoz vérség szerint, annál inkább, —• a megtiszteltetésen érzett meghatottságtól: — Hogy egy szegény zsidó fiúnak ilyen megbecsülés jut osztályrészül! Ebben az érzésben egyszerre feloldódott és eltűnt nyomtalanul a zsidók minden keserűsége s ennek tulajdonítható, hogy a Klein Jenő temetésére még évek múlva is úgy emlékezett a városban nem egy ember, mint a kibékülés és szeretet örömünnepére. Ilyesféle hangokat pengetett másnapi vezércikkében a félhivatalos is, persze óvatosan és olyan hangon, hogy se a kegyeletet meg ne sértse, se a már lecsillapodott szenvedélyeket életre ne keltse. A vezércikk általános megelégedést váltott ki minden oldalon, de még sokkal nagyobbat egypár különálló, de a beavatottak szemében egymással mégis szoros kapcsolatban álló nyilatkozat, amelyekben elmérgesedett lovagiasügyek elszánt ellenfelei most lojális hangon „elismertek“, „sajnálkoztak“, „meg nem történtnek tekinteni kívántak“ és „visszavontak“ különböző régebbi nyilatkozatokat és kijelentéseket, tényállásokat és állításokat, — ami azt jelentette, hogy megint lovaggá volt ütve mindenki mindenkinek a szemében és ezentúl senki ellen a Sólyom-afférból kifolyólag becsületügyi kifogást emelni nem lehetett. Erre már igazán fellélegzett mindenki: ez már valódi béke volt, aminek a biztonságát csak növelte még egy rövidke hír arról, hogy Sólyom Miksa kivált a lap kötelékéből és mától fogva a szerkesztésért Apafii Áron vállalja a felelősséget. (Folytatjuk.) 9 Poulieff és Cantacu2ino játszanak a Hollandia elleni D. C. selejtezőn (Bukarest, augusztus 2.) Az 1934. évi Davis Cup mérkőzések selejtezőjében Romániának a sorsolás Hollandiát jelölte ki ellenfeléül. A mérkőzést Amsterdamban kell lejátszani s a két ország szövetségei augusztus 15—17-ben állapodtak meg. A Davis Cup selejtezőn Romániát Poulieff és Cantacuzino fogják képviselni. A csapaton tehát, amely Görögország ellen játszott, változtattak, Réti helyett Canta- cuzinot állítva be. Poulieff és Cantacuzino már ezen a héten elhagyják Romániát, mivel az amsterdami Davis Cup mérkőzés előtt Hamburgban részt- vesznek a német nemzetközi bajnokságokon. A hollandok ellen a román játékosoknak nincs győzelmi esélyük, hiszen Timmer a legjobb európai játékosok közé tartozik. TopUca: Toplicai SC—Csíkszeredái SC 8:0, (2:0). Biró Blum. A gólokat Szűcs (S) és Kellner (2) lőtték. A győztes csapat legjobb játékosai Szűcs, Simon, Bucur, Antal. Székely és Vilea voltak. Dlcsőszentmáiton: Dacia—Victoria (Szászrégen) 7:0, (1:0). A gólokon Christea, Olcsvári és Léb Jaki osztozkodtak. A mérkőzést Csatt marosvásárhelyi biró vezette. Befejezte jugoszláv túráját a bukaresti CFR. A bukaresti CFR csapata két vereséggel bevezetett jugoszláviai túráját, két győzelemmel végezte. Szabadkán 1:0 arányban győztek a ZsÁK ellen s 4:1 arányban a Bácska ellen. összeállították a Délnémetország elleni magyar atlétacsap&tot. A vasárnapi délnémet magyar atlétikai viadalra a következő atlétákat válogatta ki Somfay magyar kapitány: 100 m: Gerő, Paizs. 400 m: Szaiay, Nagy. 800 m: Szabó, Ignátz. 1500 m: Szabó, Covrik. 5000 m: Kelen, Simon. 110 ni. gát: Kovács, Jávor. Magasugrás: Bodósl, Késmárky. Távolugrás: Balogh, Koltay. Sulydobás: Darányi, Csányi. Diszkoszvetés: Madarász, Donogán. Gerelyvetés: Várszegi, Takács. 4X100 m. staféta: Paizs, Kovács, Gerő, Raggambi. il: 1 arányban vezet az Universitatea a KAC ellen a Cămărescu kupában (Kolozsvár, augusztus 2.) Szerdán reggel a páros mérkőzésre került sor az U—KAC Că- m&răsescu-kupa mérkőzésen. Gábor—Metianu U. 2:6, 8:6, 6:2, 1:6, 6:1 arányban győztek Pusztai—Benedek KAC ellen. A KAC-pár a második szettben 4:0-ra vezetett és később szettlabdája volt, amelyet azonban a biró tévesen Ítélt meg. A befejező egyes mérkőzések eredményét lapunk más helyén közöljük. Kőnymapi rendkívül tetszetős kiállításban jelentek meg: I Ezek a könyvek egészen olcsó, díszes kiállítású magyar regények, az iró arcképével disziiett átkötőszalaggal ellátva. A kitűnő papírra nyomott, rendkívül kelendő magyar regények könyvnapi ára valódi angol egészvászonkötésben kötetetenként Krúdy Gyula: Heltai Jenő: Bibó Lajos'. Szitnyai Zoltán: Móricz Zsigmond: Móricz Zsigmond: Boldogult uríikoromban Álmokháza Kétlelkű szerelem Aranykarika Forró mezők Kerek Ferkó szállítja a kiadóhivatala 3G— lej! Siessen megvenni míg a készlet tart. Vidékieknek is a pénz és 10 — lej portó előzetes beküldése esetén azonnal „KELETI ITJSAG“ Cluj-Kvár, str. Baron L. Pop (Brossai u.) 5.
