Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-03 / 175. szám

Csütörtök, 1933. augusztus 3. HCltTlUfSSO iele/... erdei f" 28 A zsidóságra különben a keresztényeknek a Rápolthyval szemben megnyilvánult elítélő felfogásán kívül két dolog tett igen jó hatást. Az egyik a Bontha László nyilatkozata volt, aki egy pesti lap munkatársának adott inter­jút az esetről. A szolgabíró sem mondta el pon­tosan az összeszólalkozást. Ezt a kényes pon­tot kikerülte és csak annyit említett, hogy Rá- polthy a vita hevében tulajdonképpen akarat­lanul bántotta meg Kovácsot. Részletesen elő­adta azonban, hogy ő bélcíteni akart még az­után is és mikor ez nem sikerült, felajánlko­zott Kovácsnak segédül, mert gyerekkori jó­barátját szerette volna megkímélni attól, hogy egy ilyen nem is komoly sértésért megvereked­jék. Kovács azonban nem fogadta el az ő ajánlkozását, mert úgy érezte, hogy a gyáva­ság vádjával illethetnék, ha baráti kezekre bízná az ügyét. Ezért kért segédül idegen tisz­teket. Rápolthy viszont őt akarta segédül, de ő ezt csak abban az esetben lett volna hajlandó vállalni, ha Rápolthy bocsánatkérő nyilatko­zatot ad és beismeri, hogy Kovácsot nem akarta megsérteni. Rápolthy ezt megtagadta, ő pedig nem tartotta azzal a baráti érzéssel, ami az elliúnythoz fűzte, összeegyeztethetőnek, hogy ellene segédkezzék. A nyilatkozat egyéb­ként a Kovács meleghangú dicséretével végző­dött és főleg a megboldogult férfias bátorsá­gát, elfogulatlan és higgadt világfelfogását, úri jellemét és kiváló tehetségét emelte ki s hangot adott annak a mély fájdalomnak, amit ő maga érzett „egyik legjobb barátja“ tragi­kus elvesztésén. A zsidók legnagyobb része könnyes szem­mel olvasta ezt az interjút és mélyen meg volt hatva, hogy egy keresztény, egy gentry, egy szolgabíró ilyen meleg hangon beszól egy zsi­dóról. — Er ist villeicht doch kein Antisemit! — mondták és halványan derengeni kezdett ben­nük a gyanú, hogy hátha a Sólyom-ügyben is egészen más indulatok vezethették ezt a Bon- thát, ha ime Kovácsot így magasztalja és siratja. Még sokkal nagyobb befolyással volt azon­ban a zsidóság megnyugtatására és a kedélyek lecsillapítására annak a katonai parádénak és általánosan megnyilvánuló részvétnek, amivel szegény Kovács Jenőt az utolsó útjára kí­sérték. Hogy katonai pompával temették el, arra az adta meg az alapot, hogy Kovács tiszti uni­formisban állt ki a párbajra, rá lehetett tehát fogni, hogy mint katona halt meg. Az enge­délyt erre az időközben hazaérkezett főispán eszközölte ki távirati utón a belügyminiszter közvetítésével, akit meggyőzött róla, hogy ez lesz a leghathatósabb eszköz a városban dúló ellentétek kiegyenlítésére és a katonaság és polgárság közt való jóviszony helyreállítására. Ez valónak is bizonyult, mert ezzel or­szág-világ előtt dokumentálni lehetett, hogy itt semmiféle antiszemitizmus sem tehető fel sem hivatalos, sem társadalmi téren a komoly elemek részéről, mert hiszen ime a Kovács Jenő koporsója előtt ott lovagolt kivont kard­dal és teljes díszben Gerenday kapitány, Piki gróf és Pirnitzer főhadnagy is a többi tisztek között, a koporsó után pedig ott ballagott nem­csak a város egész előkelősége, élén a főispán­nal és a polgármesterrel, de a vármegye kül­döttsége is, amit maga az alispán vezetett ci­linderben és ferencjózsefben. (Minden jog fenntartva.); Ilyen temetést még nem is látott a város, de meg is volt a hatása, mert most már nem csak könnyeztek, de valósággal zokogtak az emberek. Sokan a részvéttől, de még többen — és pedig minél közelebb érezték magukat az elhunythoz vérség szerint, annál inkább, —• a megtiszteltetésen érzett meghatottságtól: — Hogy egy szegény zsidó fiúnak ilyen megbecsülés jut osztályrészül! Ebben az érzésben egyszerre feloldódott és eltűnt nyomtalanul a zsidók minden keserű­sége s ennek tulajdonítható, hogy a Klein Jenő temetésére még évek múlva is úgy emlé­kezett a városban nem egy ember, mint a ki­békülés és szeretet örömünnepére. Ilyesféle hangokat pengetett másnapi ve­zércikkében a félhivatalos is, persze óvatosan és olyan hangon, hogy se a kegyeletet meg ne sértse, se a már lecsillapodott szenvedélyeket életre ne keltse. A vezércikk általános megelé­gedést váltott ki minden oldalon, de még sok­kal nagyobbat egypár különálló, de a beava­tottak szemében egymással mégis szoros kap­csolatban álló nyilatkozat, amelyekben elmér­gesedett lovagiasügyek elszánt ellenfelei most lojális hangon „elismertek“, „sajnálkoztak“, „meg nem történtnek tekinteni kívántak“ és „visszavontak“ különböző régebbi nyilatkoza­tokat és kijelentéseket, tényállásokat és állítá­sokat, — ami azt jelentette, hogy megint lo­vaggá volt ütve mindenki mindenkinek a sze­mében és ezentúl senki ellen a Sólyom-afférból kifolyólag becsületügyi kifogást emelni nem lehetett. Erre már igazán fellélegzett mindenki: ez már valódi béke volt, aminek a biztonságát csak növelte még egy rövidke hír arról, hogy Sólyom Miksa kivált a lap kötelékéből és má­tól fogva a szerkesztésért Apafii Áron vállalja a felelősséget. (Folytatjuk.) 9 Poulieff és Cantacu2ino játszanak a Hollandia elleni D. C. selejtezőn (Bukarest, augusztus 2.) Az 1934. évi Da­vis Cup mérkőzések selejtezőjében Romániá­nak a sorsolás Hollandiát jelölte ki ellenfeléül. A mérkőzést Amsterdamban kell lejátszani s a két ország szövetségei augusztus 15—17-ben állapodtak meg. A Davis Cup selejtezőn Romá­niát Poulieff és Cantacuzino fogják képvi­selni. A csapaton tehát, amely Görögország el­len játszott, változtattak, Réti helyett Canta- cuzinot állítva be. Poulieff és Cantacuzino már ezen a héten elhagyják Romániát, mivel az amsterdami Davis Cup mérkőzés előtt Hamburgban részt- vesznek a német nemzetközi bajnokságokon. A hollandok ellen a román játékosoknak nincs győzelmi esélyük, hiszen Timmer a legjobb európai játékosok közé tartozik. TopUca: Toplicai SC—Csíkszeredái SC 8:0, (2:0). Biró Blum. A gólokat Szűcs (S) és Kellner (2) lőtték. A győztes csapat legjobb játékosai Szűcs, Simon, Bu­cur, Antal. Székely és Vilea voltak. Dlcsőszentmáiton: Dacia—Victoria (Szászrégen) 7:0, (1:0). A gólokon Christea, Olcsvári és Léb Jaki osztozkodtak. A mérkőzést Csatt marosvásárhelyi biró vezette. Befejezte jugoszláv túráját a bukaresti CFR. A bukaresti CFR csapata két vereséggel bevezetett jugoszláviai túráját, két győzelem­mel végezte. Szabadkán 1:0 arányban győztek a ZsÁK ellen s 4:1 arányban a Bácska ellen. összeállították a Délnémetország elleni magyar atlétacsap&tot. A vasárnapi délnémet magyar atlétikai viadalra a következő atlétákat válogatta ki Somfay magyar kapitány: 100 m: Gerő, Paizs. 400 m: Szaiay, Nagy. 800 m: Szabó, Ignátz. 1500 m: Szabó, Covrik. 5000 m: Kelen, Simon. 110 ni. gát: Kovács, Jávor. Magasug­rás: Bodósl, Késmárky. Távolugrás: Balogh, Koltay. Sulydobás: Darányi, Csányi. Diszkoszvetés: Madarász, Donogán. Gerelyvetés: Várszegi, Takács. 4X100 m. staféta: Paizs, Kovács, Gerő, Raggambi. il: 1 arányban vezet az Universitatea a KAC ellen a Cămărescu kupában (Kolozsvár, augusztus 2.) Szerdán reggel a páros mérkőzésre került sor az U—KAC Că- m&răsescu-kupa mérkőzésen. Gábor—Metianu U. 2:6, 8:6, 6:2, 1:6, 6:1 arányban győztek Pusz­tai—Benedek KAC ellen. A KAC-pár a máso­dik szettben 4:0-ra vezetett és később szett­labdája volt, amelyet azonban a biró tévesen Ítélt meg. A befejező egyes mérkőzések ered­ményét lapunk más helyén közöljük. Kőnymapi rendkívül tetszetős kiállításban jelentek meg: I Ezek a könyvek egészen olcsó, díszes ki­állítású magyar regények, az iró arcképé­vel disziiett átkötőszalaggal ellátva. A ki­tűnő papírra nyomott, rendkívül kelendő magyar regények könyvnapi ára valódi angol egészvászonkötésben kötetetenként Krúdy Gyula: Heltai Jenő: Bibó Lajos'. Szitnyai Zoltán: Móricz Zsigmond: Móricz Zsigmond: Boldogult uríikoromban Álmokháza Kétlelkű szerelem Aranykarika Forró mezők Kerek Ferkó szállítja a kiadóhivatala 3G— lej! Siessen megvenni míg a készlet tart. Vidékieknek is a pénz és 10 — lej portó előzetes beküldése esetén azonnal „KELETI ITJSAG“ Cluj-Kvár, str. Baron L. Pop (Brossai u.) 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom