Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-11 / 182. szám

4 KEL ETiUjSKG 'Pántéit, 1933. augusztus '11. Még mindig nincs aláírva a CFR és a „Petroşani“ szénszállitási szerződése A Zsilvölgyében a munkásnyomoruság egyre fokozódik (Déva, augusztus 11.) A júliusi zsilvölgyi munkabeszüntetés hullámainak az elülése után mindenki azt gondolhatta, hogy a felek a vi­tás dolgokat minél előbb tisztázni kivánják s í normális élet azonnal vissza fog térni a Zsil­völgyében. Sajnos, nem igy történt. A szerző­dés feltételei a bányára nézve olyan súlyosak, hogy a társulat ebben a formában ugylátszik nem hajlandó teljesíteni, viszont a vasút sem réndelt annyi szenet, amennyit tulajdonkép­pen a társulat szerint rendelnie kellene. Hiába írta elő tehát a kormány azokat a bölcs ren­delkezéseket, amelyek a munkásságnak is hasz­nára volnának, mert mivel a szerződés nincsen aláírva, maga a társulat sem tartja be az elő­irt rendelkezéseket. Csak azokat a munkásokat veszi vissza, akik ott dolgoztak, ahol most is termelés folyik. A segédüzemek továbbra is szünetelnek, úgy, líogy emiatt nagy az elkeseredés a munkások között. Hozzájárul ehhez az a körülmény is, hogy a kereset a megcsappant műszakok miatt (London, augusztus hó.) Hét angol kincs­kereső útra indul- A kincs nem szimbolikus ér­telmű- Nem tüneményes leányzóról, nem va­lami ritka pillangóról van szó. Nem. A kincs valóságos kincs, pontos értéke: 140 millió márka. Mindenesetre olyan összeg, amelyért érdemes egy kissé fáradni, sőt érdemes azt a hatszáz mérföldet is megtenni, ami még a Pa­nama-kanálistól hátra van. A kincs ugyanis gránátbiztos fedezékben, a Koko-szigeten fek­szik. Mindez úgy hangzik, mint egy rendkívül érdekes mese, amelyet igy uborkaszezon idején szoktak feltálalni a világsajtóban a nagykö­zönség szórakoztatására, de mégis — valóság, sőt nagyon komoly dolog. A hét tagból álló kincskereső expedíciónak a vezetője is nagyon komoly ember: Max Stanton, tengerészkapitány, expedíciókban és viharokban keménnyé edződött férfiú. Részt- vett a Serro Moreno expedicióban, amely 1922- ben indult útnak az elveszett inka-kultura nyo­mainak keresésére és résztvett 1931-ben a Sir Douglas Mawson tudományos expedíciójában, amely a Sarkvidék titkainak kiderítésére in­dult. Már pedig, ha ez a komoly ember élére áll egy kincskereső expedíciónak, bizonyság arra, hogy nem kalandos, hanem a valóságon alapuló ügyről van szó. Hogy miképpen került ez a rengeteg ösz- szeg, már mint a kincs a világ egyik legeirej- tettebb pontjára, azt nagyon érdekesen ismer­teti az angol lapokban Stanton kapitány. 1821-bén, amikor Peru szabadságharcát vivta Spanyolországgal szemben, a harc Spa­nyolország részére súlyosnak mutatkozott. A spanyolok egyik erődüket a másik után ürí­tették ki, végre Callaéra főerősségükre is sor került. Itt volt az a bizonyos száznegyvenmil­lió márka értékű kincs felhalmozva, mint az állam vagyona. Ezt az összeget sürgősen meg kellett menteni. A May Dier nevű angol ha­jóra szállították sietve, hogy a hajó vigye el az egyik biztonságos spanyol kikötőbe. Alig­hogy az utolsó láda aranyat is a hajóra vit­ték, az angol legénység rátámadt a spanyo­lokra s egytől-egyig lemészárolta őket és el­menekült- Menekülésük közben kerültek Koko- szigetére, ahol sietve elásták rablott kincsüket, mert joggal tarthattak attól, hogy a spanyol hajók üldözőbe veszik őket. Nem is csalódtak feltevésükben. Négy nappal megérkezésük után kikötöttek a spanyol hadihajók és az egész angol legénységet, három kivételével le­mészárolták. A hármat is csak azért hagyták meg életben, hogy a kincs helyére vezesse őket. A három közül azonban az egyik meghalt a kínzások következtében, a másik kettőnek nagyon kevés. A kollektiv szerződés szerint egy bányásznak a napi keresete átlag 134 lej, ipari munkásoknál 67—111 lej, napibéreseknél 58—61—65 s nőknél 39—44—50 lej. Ha havon- kint most a felemelt munkát véve alapul 15 napot számítanánk, úgy a legnagyobb fizetés circa 2000 lejre menne fel, mig a legkisebb 1000, 800, vagy 600 lej. A nehézség még az, hogy a levonások összege állandó, akár hány munka­napot dolgoznak is s ezek az állandó levonások mintegy havi 400 lejt tesznek ki, úgy, hogy 1000 lejes keresetből csak 600 lej marad a hónap végén. Nem csoda tehát, ha a munkásság elsősorban, mielőtt fizetésemelést kérne, a műszakok szá­mának a felemelését kéri s a kormányrendelet éppen ezt célozta. Az egész zsilvölgyének az a leghőbb vá­gya, hogy minél előbb Írják alá a CFR szerző­dést. A kormány ebben a tekintetben nem kés- lekedhetik, hanem minél hamarább el kell, hogy intézze, mert 50—60.000 ember exiszten- ciájával mégsem illik ennyire nem törődni. pedig sikerült megszöknie őreik közül. Úszva igyekeztek egy véletlenül éppen a szigetnél kikötött amerikai vitorlás felé. Úszás közben az egyiket elkapta az cápa. így hát egyetlen­egy menekült csak meg. Thomson volt á neve a szerencsés gazembernek, aki el is érkezett hazájába, ahol 1872-ben az egyik londoni kór­ház ágyán békeségesen elköltözött az árnyék­világból. Halála előtt néhány nappal azonban hevenyészett térképet készített a kincs rejtek­helyéről. Ennek a vázlatnak alapján indult már nem egy expedíció a kincs felkutatására a távoli Koko-szigetre, de mindezideig ered ménytelenül. Ez az eredménytelenség azonban nem riasztja el céljától a legújabb, hét tagból álló expedíciót, amiként nem ijednek meg attól a borzasztó hőségtől és halálos kiimától, ami az európai embert Kokusz-szigetén fogadja. A sziget ugyanis majdnem pontosan az egyenlítő vonalán fekszik, egész éven át rettentő erővel perzseli a nap sugaraival, faunája tropikus és levegője nedves. Pár hétnél tovább még senki sem bírta ki a szigeten. Stanton kapitány és társai azonban szentül bíznak abban, hogy szervezetileg is győzik a nehézségeket. Két hosszú esztendőt is készek eltölteni a szigeten, ha kell. Munkájuk eredményességéről is meg vannak győződve, mert amint mondják, tudo­mányos alapon és rendszeresen fognak a ku­tatáshoz. Az expedíció augusztus 20-án indul útnak egy nagyon stílusosan választott Romane nevű kis gőzössel. Tudják, hogy amire vállalkoztak, nehéz dió, de ők, az optimista britek, hiszik, hogy feltörik. A dió bele: száznegyven millió.... Közgyűlést hívott össze a kisküküílömegyei Magyar Párt (Dicsőszentmárton, aug. 10.) A kisküküílömegyei Magyar Párt augusztus hó­napban tartja meg ezévi közgyűlését. Az elnökség ez­úton közli a megyei tagoza­tokkal a meghívót: Meghívó■ Az Országos Ma­gyar Párt kisküküílömegyei tagozata 1933 augusztus 20-án délután 3 óra­kor tartja a párt szervezeti szabályzatában előirt rendes évi közgyűlését Dicsőszentmár- tonban. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki meg­nyitó és üdvözlések. 2. Jelentések a párt tevé­kenységéről és nevezetesebb aktuális problé­mákról. 3. Pénztárnoki jelentés az 1932—1933. évről és az 1933—1934. évi költségvetés megál­lapítása. 4. Általános tisztujitás. 5. Esetleges indítványok, melyek a szervezeti szabályzat­nak megfelelően a közgyűlés napja előtt leg­alább 8 nappal az elnökhöz benyujtatnak. A szervezeti szabályzat szerint a párt min­den községi tagozata annyi képviselőt küldhet, ahányszor 200 magyar lélek van benne, de leg­alább egyet a legkisebb község is. E kiküldöt­tek az illető községi tagozat elnökségének iga­zolványával látandók el. Ezenkívül hivatalból tagjai az egyes községi tagozatok elnökei, a vármegyei tisztikar és a vármegyei intézőbi­zottsági tagok. Csupán ezen tagoknak van sza­vazati és felszólalási joguk a közgyűlésen. Kü­lön meghivót nem bocsátunk ki. Dicsőszentmárton,; 1933 augusztus hó 9-én. Pekri Géza Dr. Vajda Béla elnök. főtitkár. Gazdalexikon Az összes gazdasági ismeretek és a kap­csolatos összes tudományok tárháza 2 Emas15Q0 oldal ffifísg™*1360 L a korábbi 1,900 lej helyett. Utánvéttel, portó 40 lej. — Beküldve portómentes. Azonnal rendelje, n A Tt-nál amig einem fogy MJMJJJL xVLxJTJCi Kvár. Kérje jegyzékeit. A magyar könyvnap legnagyobb eseménye! ECKHARDT FERENC egyetemi ny. r. tanár: Magyaror^ág A magyar könyvnap legnagyobb eseménye! Ára egész vászonkötésben ........90 lei Mindenki olvassa el, aki a történelemben az igazságot keresi. - Kál dór kiadás. A 90— leit bármely könyvkereskedés visszatéríti, ha egyéb KÁLDOR KIAD­VÁNYOKBÓL 450— lei boltiáru köny­vet vásárol és az ECKHARDT-könyvben található utalványt leadja. Koko-sziget véres kincseiért elindul hét angol

Next

/
Oldalképek
Tartalom