Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-10 / 181. szám

4 KnenUjsJSB Csütörtök, 1933. augusztus 10. Különös történet Irta: Arkadij Avercsenko (Folytatás és vége.) — Éjszakának Idején behatoljunk egy idegen la­kásba? Törjük fel az ajtót?... Isten tudja, mi sül ki eb­ből... jó semmiesetre... — De hiszen a saját lakásomról van szó, nem En vagyok a háziúr s felhatalmazom rá... mi több: megkérem! Nagy szívességet tesz vele... Ilyen bolondos esetre, hogy a lakástulajdonos en- gedelmével tegyék meg, amihez mindig lobogó szívvel é3 titkos remegéssel kezdtek, alig volt példa a „finom* trip gyakorlatában. Szrja és Arkasenka mégis elutasították az aján­latot. — Hát két rubelért? Esedezem, legyenek szívesek. Miért nem teszik meg ezt a szivességet? — Menjen egy lakatosmühelybe — jegyezte meg Samatocha, miközben tüzes szemeinek fénye egészen kialudt. — Ahoz késön van. Istenem! Pedig nekem azt pjpndták, hogy itt, a „Nazareth"-ben mindig vannak olypn... izé... munkanélküli lakatosok. Hogyan jussunk be a lakásunkba? A feleségemet is, engemet is rend­kívüli hálára köteleznének. Szrja és Arkasenka újólag száraz, elutasító választ adtak. De az érzelmes Samatochának hizelgett, hogy ennyire kérlelik és hogy ez az aranyszemüveges ur, meg a felesége, aki nyilván ragyogó, előkelő dáma, há­lát érez iránta, Samatocha iránt. Patleczov észrevette az érzelmes Miska ingadozá­sát, megragadta a kezét és megrázta szives meleg­séggel. Miska felugrott: — Menjen előre — dörmögte jólelkü mosollyal. — En is jövök rögtön, csak... hozom a szerszámokat. HARMADIK FEJEZET. Szamatocha Miska. Mikor férje egy idegen kíséretében megjelent, Pat- leczovné kellemesen meglepődött. — Megvan a lakatos! — szólt Patleczov elégedet­ten. — Rögtön felnyitja az ajtót. Szamatocha egy posztórongyba takarva, többféle szerszámot hozott magával, melyek, amint egymáshoz verődtek, érces hangot adtak. Meghajtotta magát Fat- leczovné előtt, a posztörongyot az ablakdeszkára tette és felgöngyölte. — O, mik ezek? — kérdezte Patlaczovné kacéran és égő kíváncsisággal szemlélte a szerszámokat. — Szerszámok, nagyságos asszony — felelt Szama­tocha leereszkedő mosollyal. — Hoztam egyet-mást. — Ez itt miféle? — Angol fémfürész — magyarázta Miska, akinek hizelgett a házaspár figyelme. — Ez meg egy apró kis reszelő... főleg raktárak reteszeinél és zárainál haszná­lom... Evvel bekeni az ember, hogy ne üssön zajt. — De miért ne ütne zajt? — kérdezte a fiatal- asszony. Patleczov és Szamatocha összenevettek és elfor- dutak. — Ez itt, látja, egy amerikai kulcs, a technika leg­újabb vívmánya, szabályozható szakállal, beállíthatom tetszés szerint... itt az egész készlet. Ezek itt közön­séges tolvajkulcsok, sajnos, nem teljes a gyűjtemény, mindössze tizenkét darab. Miska lángszemei szikráztak a művészi lelkesedés­től... Ide-oda hajlongott, megkopogtatta ujjaival a ké­kes acélt, zörgött a tolvajkulcsokkal, nagy buzgalom­mal magyarázta az uj furórendszer előnyeit a régivel szemben, mikor pedig Patleczovné ápolt, finom ujjaival félénken megérintette a különös és titokzatos szerszá­mokat, könnyekig meghatódott. — Melyikkel nyitja fel a mi ajtónkat? — kérdezte Patleczov. — Talán evvel? — Angol zárat? Nem. Hanem evvel a szerszá- mocskával. Az ott egész másra való. Nézzen csak ide ... Szamatocha Miska érezte a szép asszonyszemek rajta nyugvó tekintetét s feladatát a lehető leggyor­sabban és legfényesebben akarta megoldani. Fatle- ezovnéra mosolygott, kezébe vett egy kis horgot, meg­mutatta, mint bűvész a publikumnak, felgyürte a ka- bátujját s a zárhoz hajolt. — De a zár azután nem lesz használható — mondta előzékenyen. — Nem baj? Angol zárnál, látják, csak úgy nyithatjuk fel az ajtót, ha kivülröl törjük fel a zá­rat... — Mindegy — szólt Patleczoy türelmetlenül — csak bejuthassunk már a lakásba. — No jó. Halk ropogás hangzott. Szamatocha olyan arccal, mint az orvosé, súlyos operáció közben, dolgosán lehajolt a szerszámokhoz, felkapta a szükségeset és oldalvást beszorította az ajtó résébe. H81III1IBI IIIMBBI IWlilB.IWTlIlLaiyWlluJIIIiMMBBM Vállán érezte a fiatalasszony gyors lélekzetét, aki kíváncsian nézte a munkáját. Maga Patleczov is a legnagyobb érdeklődéssel ki­sérte a dolgot. A felhevült, sugárzóarcu Szamatocha a nap hősé­nek érezte magát, a rést még megbövitette kissé, rázta, rángatta az ajtót, végre hatásos teátrális gesztussal, széles nevetéssel berúgta: — Tessék! — O! — örvendezett Patleczovné és beszaladt a tárt ajtón. A fáradt Szamatocha összeszedte a szerszámait. — Várjon egy kicsit — szólt Patleczov. — Rögtön hozom a pénzt. Az ajtó becsukódott és Szamatocha egyedül ma­radt... Fütyürészett. Rendbeszedte a szerszámait, szeretettel szemlélve őket, rájuk lehellt, aztán viseltes kabátjának ujjával fényesre tisztogatta az elhomályosult fémeket. öt-hat perc telhetett el s még senki sem jelentke­zett. Szamatocha egy gyenge dörömböléssel éppen em­lékeztetni akarta Patleczovékat jelenlétére, mikor hirte­len feltárult az ajtó és világos négyszögében Patle­czov, a háziszolga és egy rendőr váltak láthatóvá. — Ohó! — kiáltott Szamatocha elnyújtva s egyet­len ugrással az ablak mellett termett. — Figyelj csak, kedvesem — fordult hozzá Patle­(Kolozsvár, augusztus 9.) A Keleti Új­ság tegnapi számában tudósítás jelent meg a biharmegyei Dernatataros község bányász népének izgatott hangulatáról s arról az elke­seredéséről, aminek az az oka, hogy a bánya- vállalat nem fizeti a hátralékos munkabéreket. Az elkeseredett munkások foglyul ejtették Ciulea nevű igazgatót s igy sikerült a munka­bérhátralékok fejében százezer lejt kifizettetni az igazgatósággal. Ebből a százezer lejből azonban csak vajmi kevés jutott egy-egy bá­nyász családnak, mert a munkabérhátralék nem kevesebb összeget tesz ki, mint két és félmillió lejt. Az igy szerzett százezer lej csak egy csepp a nyomor tengerében, v munkások, a hányás nép elkeseredését ezzel nem tudták lecsillapí­tani, mert a nagy munkabérhátralókok felnö­velése után a munkát beszüntették a bányában s igy munkaalkalom sincs és a munkások a régi munkabéreikhez sem tudnak hozzájutni. A munkabéradósság ez esete annál érdekesebb, mert ez a dernatatarosi bánya kapott nem­régiben tizennyolcmillió lej állami tá­mogatást. Amikor a Iorga—Argetoianu-kormányt a nemzeti-parasztpárt kormánya váltotta fel, ÓSZÖVETSÉGI SZENTIRAS ll-IK KÖTETE u], a Szent István Társulat szent- irás bizottsága által átdolgozott modern, jegyzetes kiadása meg­jelent és 250 lejért kapható a MINERVÁNÁL, Cluj-Kvár, Str. Reg. Maria 1 ezov szigorúan. — Sokkal ügyesebb ezermester, sok­kal veszedelmesebb fickó, vagy, semhogy szabadon sza­ladgálhatnál. Ma az én engedelmemmel nyitottad fel az ajtót, holnap megteszed anélkül... A társadalomnak minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel har­colnia kell a hozzád hasonlók ellen... Megérted, ugy-e? Egy ember, mint te, akinek ilyen szerszámai vannak, szabadlábon — köszönöm szépen! Sose tudnék nyu­godtan aludni. Mikor a szótlan Szamatochát elvezették, nem is igyekezett szemeinek gyémánttüzét mérsékelni, ügy szikráztak, szinte fájt odapillantani. Patleczov gondosan eltorlaszolta az ajtót, megva- kargat la a hátát és lefeküdt. akkor a bukaresti lapok néhány adatot közöl­tek annak illusztrálására, milyen gazdálkodás folyt Iorgáék alatt. Ez adatok között szerepelt tizennyolcmilliós tétel, amit távozása előtt a bukott kormány a der­natatarosi vállalatnak utált ki. A pénzt felvették, az uj kormány már csak a kifizetés nyugtázását találta a számadások kö­zött. Ilyen hatalmas összegű állami támogatá­sa, nemzeti ajándéka volt ennek az aszfaltbá­nyának, amely aztán beszüntette a munkabér­fizetéseket. Amikor az államkosszából tizen­nyolcmilliót kiutaltak, ugyanakkor az állam nem tudta fizetni a tisztviselőit, a nyugdjasok sok hónapon keresztül nem kaptak egy lej nyugdijat sem. A hányavállalat bukaresti igaz gatója és egyik tulajdonosa, Gattovski Nicu most az állammal szemben fennálló követelé­seire hivatkozik s e követelésekből gondolja a munkabérhátralékok újabb törlesztési részletét kifizetni. * Román, angol, francia, német, magyar, olasz, csehszlovák, szerb, horvát fordítások, (levelek, tudományos, műszaki stb. munkák)* gépbediktláás, másolás, sokszorosítás dr. Man- del Fordító Irodában, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 24. > n> vi Könyvnapi kiadványokkal olcsó áron gfazdagitsa könyvtárát! Révész : Móricz Zz:. Kemény Zs: Markovics: Körmendy: Szederkényi Móricz Zs: Babits: Bródy: Ady Endre élete, versei, jelleme. Nagyalak, fűzve Bor, szerelem—---------­Zord idők. Fűzve — — Sánta farsang (A szibériai garnizon méltó párja, fűz. Kötve---------------------­Indul 7’15 via Bodenbach : Felszabadultak — — — Barbárok -----------------­Gólyakalifa-------------­Felesége tartja el — — Manci------—-----------­Lei 60* 30* 60’ 36’ 60 30 30 30’ 57’ 60’ 60' I Siessen megvenni — mig a készlet tart. — Vidékieknek is — a pénz és 10 lej portó előzetes be- küldése esetén azonnal szállítja a E£LETI ÚJSÁG Kiadóhivatala Cluj—Kolozsvár, Str. Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. Tizennyolcmillió lej nemzeti ajándékot kapott és még sem fizeti munkásait a dernatatarosi bányavállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom