Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-04 / 176. szám

ffeimmsAe Trága — magyar szemmel nézüe htízasun épül a cseh, főváros, Középearópa szláv centruma Kevés a magyar Prágában Találkozás Kovács György urammal\ a világjáró körösfői emberrel, aki Európa majdnem minden fővárosában megfordult 'Péntek, 1933, augusztus 4. Svájc kutyaszorítóban Most már riasztó hírek jönnek Svájcból is. Eddig is tudtuk, hogy Svájcban sem men­nek rendben a dolgok. A gazdasági válság Svájcban is pusztít, az óraipar, a csokoládé- ipar stagnál. A szállodák üresek. A megingat­hatatlannak hitt frank már rég nem a régi. A külországok defláeiós, inflációs, önellátásos politikája megzavarta e kis ország termelési egyensúlyát. Egyszóval: Svájcra rossz napok virradtak. Most azután hozzá jön a politika is. Svájcnak jó négymillió lakosa van, ebből kétmillióhétszázötvenezer a német. Svájc né­met törzslakossága eddig nagyon jól megfért a többi itt lakó népekkel, olaszokkal, franciák­kal, rétorománokkal. Hogy a lakosságának tiz százaléka idegen volt, a kis Svájcot ez sem zavarta. Azaz sokkal több idegen volt Svájcban, mint négyszázezer. Ezek azonban csak elköl­tötték a pénzt, megtekintették a megtekinten- dőket, felvitették magukat a Pilátusra vagy a Jungfraura és egy kellemes séjour emlékével hazajöttek. De négyszázezer idegen állampolgár állan­dó jelleggel telepedett be Svájcba. Emigrán­sok, tőkések, akik közel akarnak lenni bank- betéteikhez, nyugdíjas nagyvállalkozók. Az­után meg olyanok, akik keresni akartak Svájc­ban, be akartak kapcsolódni Svájc gazdasági életébe. Az idegeneket most egyszerre görbe szemmel nézi a türelmes köztársasági polgár. A politika és a gazdaság egytestvér. Ha a gazdasági élet pang, akkor a politikát tartják ludasnak. Nincs csodálkozni való azon sem, hogy a svájciak, akiknek néhány évszázadon keresztül jó volt az eddigi demokratikus alkot­mány, rájönnek, hogy nem is olyan jó. Először a baloldaliak kezdték feszegetni. Emlékezzünk csak mi történt mult év november kilencedikén Genfbea. Formális kis forradalom volt, ame­lyet elcsitították ugyan, de a mélyben tovább érik a bolsevizmus. Azután a jobboldaliak kezdték feszegetni, ügy találták, hogy a választójog nem alkal­mas kifejezésre juttatni a svájci nép alkotmá­nyos kívánságait. Az a demokrácia, amelyet oly szívesen idézgetnek vagy idézgettek Euró­pa tankönyveiben, nem alkalmazkodik a ina. követelményeihez. Korporációs népképvise let. Proporcionális választójog. Führertum. Külön svájci nemzeti öntudat, azaz ki az ide génekkel. Nemzeti eszme. Mennyi kikölcsön­zött ötlet, amelyet egy hitében megingatott nép máról-holnapra a testéhez akar szabni. És most itt van a nemzeti szocialista-párt eszmeáramlatának kisugárzása is. A svájci két és félmilliós német a német összefüggések hajszálszövessége révén ellenállhatatlan von­zalmat érez, hogy ezt az ujjásziiletési mozgal­mat odahaza is kipróbálja. Egyelőre nincs szó Anschlussról, de a svájci németek kitűzik a ho­rogkeresztet. Horogkeresztes lobogók még nem lengenek ugyan, csak a gomblyukban virít a kis jelvény szerényen, de jelentősen. A svájci rádióban még nem hangzottak el propaganda­beszédek, de a bázeli, zürichi professzor urak a katedrán már pengetik az uj jövendőt. Hirek vannak forgalomban, hogy esetleg Ausztria csatlakozik Svájchoz. Még csak az kellene — mondják Svájc latinjai. Egy hét- nyolcmilliós németség ülne be alkotmányunk sáncai mögé és most már ez az egyesült német­ség sodródna ellenállhatatlanul a német biro­dalom felé. Az ujjáébredő svájci német öntudat ki­kényszeríti, hogy a franciák, olaszok is a ma­guk nemzeti, faji különbözőségüket még foko­zottabban kihangoztassák. A nemzeti kultú­rák, ameddig az otthon melegében gyarapod­tak, békésen megfértek egymás mellett. De ha kikerülnek az uccára, megszűnnek magánügy lenni, vetélkedés tárgyaivá válnak, úgy két­ségtelen, hogy szembe is kerülnek egymással. Svájcnak már volt egy erőpróbája: a vi­lágháború. Egyik oldalon a németek, másik ol­dalon a franciák állottak harcban egymással. A német Svájc és a francia Svájc azonban fü­tyült vértestvéreik háborúságára és szilárd volt, mint egy sziget az óceán közepén. A világháborúban Svájc politikai érettsége kiállotta a vizsgát, a világbéke uj korszaká­ban Svájc recseg-ropog. Vájjon mi az oka ennekl A háborús Svájc gazdag volt és minél jobban verekedtek az em­berek, Svájc annál jobban gazdagodott. Ma azonban koldus. Ugylátszik a koldus országok Íratlan törvénye, hogy nemcsak a pénzüket veszítik el, de az eszüket is. (Prága, augusztus 3.) Talán Jókai irta, hogy Bécs egy világbazár, Prága egy nagy nemzeti muzeum. A múzeumban ma nemcsak a letűnt korszak emlékei vannak felhalmozva, hanem megtalálhatók benne a technika min­den újabb vívmánya. A legelső, ami szembetű­nik, hogy milyen gyors tempóban halad az építkezés. A külvárosban gombamódra nőnek fel a hatalmas fehér házfalak, de bent a köz­pontban is ott van már mindenfelé a román, gót és barokk stilusu épületek között egy-egy amerikai méretű, modern betonépítmény. Az élet vérkeringése olyan élénk, amihez csak egy frissen felpezsdülő amerikai várost le­hetne hozzámérni, — természetesen a gazda­sági válság előtti időkben. Prágában olcsó az élet. A cseh fővárosban alig hagyott nyomokat a gazdasági krizis. A Panska uccában óriási uj épületet húztak fel a tavasszal — egy uj bankpalotát. A bankkrizis itt sem ismeretlen, de minden jel arra mutat, hogy korántsem olyan nagyméretű, mint például Romániában. És olcsó az élet. Olcsó a lakás, ismeretlen a lakásínség, hiszen az újonnan épült hatalmas bérházakban ezer és ezer ember talált otthont. Az utóbbi tiz évben, 1920 óta a hivatalos ki­mutatás szerint 27 ezer uj bérház épült 200.000 lakás számára. Dr. Baxa Bohumil főpolgár­mester és Rotnágl mérnök, az uj Prága meg­teremtői tiz éve dolgoznak, épitenek és politi­kai pártok versengései nem zavarják társa­dalmi munkájukat. A közintézménynek valamennyié uj épületek­ben kaptak elhelyezést. Itt van a földművelés­ügyi, nemzetvédelmi, pénzügyi, népjóléti, stb. minisztériumok uj épülete, a legmodernebb épitészi technika szerint, nem is szólva az egye­temekről, hatalmas könyvtárakról, a légmentes cseh régi levéltárról, Bata üvegpalotájáról, a Skoda-müvek komor épületeiről. Magyarok Prágában. Bukarestet és Prágát össze sem lehet ha­sonlítani abból a szempontból, hogy az ország­ban kisebbségben élő magyarok milyen arány­ban laknak bennük. Mig a román fővárosban a 100.000-et jóval meghaladja a magyar lako­sok száma, addig Prágában a magyar diákok­kal együtt mindössze, ha ötezeren lehetnek. A Klementinumban közel háromezer kötetes ma­gyar könyvosztály van, a szinházak műsorán igen gyakran szerepelnek magyar szerzők da­rabjai, a Vigadó hangversenyein pedig nem egyszer csendül fel Kodály, Hubay, Erkel, vagy Bartók melódiája. Különben Prága a szláv törekvések köz­pontja. Itt őrzik a világ legnagyobb szláv könyvtárát a külügyminisztérium felügyelete alatt és a szláv kérdést kétségtelenül csak itt lehet tudományos kritériumok alapján tanul­mányozni. _ A színházaknak meglehetősen jól megy. Négy nagy rendes színház játszik állandóan, emellett három kabaré is van. Az uj rádióle- adót ezelőtt hat évvel adták át a használatnak s most állandó polémia folyik az orosz és köz­ponti cseh leadok között- íme, rádió utján is lehet harcot vivni, szerencse, hogy ez nem jár emberáldozatokkal. A körősfői kézmüiparos és szellem- idcző asztalkái. Ha kevés is a magyar ember, annál na­gyobb volt a meglepetésem, amikor az egyik kávéház feljárója előtt egy körösfői embert pillantottam meg, amint egy szellemidéző­asztalkát tolt maga előtt. Nyomban megszólí­tottam és nagy volt az öröme, amikor magyar szót hallott. Rövidesen már a legközvetleneb­bül beszélgettünk. — Bizony erdélyi vagyok. Körősfőről ke­rültem el, a nevem Kovács György. Kézmü­iparos mesterséget tanultam, de a kenyér miatt ott kellett hagynom szülőföldemet. Egy ideig jártunk a regátban munkát keresni, de eredménytelenül, mig négy évvel ezelőtt aztán nyolc társammal együtt elhatároztuk, hogy nekiindulunk a, világnak szerencsét próbálni. — Halminál léptük át Csehszlovákia hatá­rát és az első időkben nagyszerűen is ment minden. Beregszászon letelepedtünk és gyár­tottuk az árut, amely errefelé igen kapós volt A hatóságok nem zavartak és dűlt a pénz, egy­szer azonban azt vettük észre, hogy baj van. A kereset csappan s a végén sehogy sem megy semmi. Néhány év alatt ugyanis a beregszá­sziak is eltanulták a mesterségünket, amely jövedelmezőnek tetszett előttük s most ők is faragnak és vésnek. Az ősz folyamán aztán fogtam magam és felmentem Berlinbe. Itt a helyzet sehogy sem kedvezett az én asztalkáimnak, mert olyan uccai háborúságok voltak, hogy a gyalogos közlekedés is veszélyes volt. A tüntetőtömeg úgy forgatta fel a villamoskocsikat, mintha játékszerek lettek volna. Elhallgat s keserűen vallja be: — Még a sakkasztalkáimat is összetörték... Ezekután Genfbe utaztam, ahol csendesebb élet van s a művészi dolgok iránt is inkább van érzékük az uccai járókelőknek. Aztán büszkén jelenti ki: —■ Az egyik népszövetségi ur is vásárolt tőlem. Kétszer annyit fizetett a kis assta- lamért, mint amennyit kértem. Demeter Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom