Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-29 / 196. szám

KnmUjs&c* Kedd, 1933. augusztus 29. A borszéki fürdőszezon kínos szenzációja i Egy marorvásárhelyi pénzügyigazgató és egy aradi alezredes konfliktusa elő- és utójátékkal — Az afférról háromszáz szavas távirat ment fel a brassói hadtestnek (Marosvásárhely, augusztus 28.) Az idei fürdőévadnajc is meg van a kínos szenzációja. A napokban a borszéki fürdőn Hatieganu Emil erdélyi miniszter feleségének védnöksége alatt jótékony célú estélyt rendeztek, amelyen töb­bek között jelen volt Muresan Jón maros­vásárhelyi pénzügyigazgató és Chirchulescu nevű aradi alezredes is. A pénzügyigazgató bizonyos adóhátralékok ügyében látogatott el a fürdőhelyre, este pedig megjelent a bálon, ahol feleségével táncolni kezdett. A párok kö­zött ott volt Chirchulescu alezredes is és a tumultus következtében néhányszor egymásnak ütköztek. Immár harmadszor súrolta a két pár kar­jait, amikor az alezredes kemény szavakkal aposztrofálta a pénzügyigazgatót. Mnresan dr. nem setjve a civilruhás férfi kilétét, az alezredes agresszív fel­lépésére pofonvágta a katonatisztet. Leca és Manoilescu pénzügyigazgatósági ins­pektor utján párbajra liivta ki az alezredest, aki szintén megjelölte segédeit Rang és Sofian kapitányok személyében. A lovagias ügy első fejezeténél Muresan dr. kijelentette, hogy bármilyen fegyvernem­mel hajlandó elégtételt adni, de tekintettel arra, hogy az alezredes viselkedése ellen pon­tosan hétszer emellek kifogást a fürdőhelyen, vesse magát alá egy pártatlan becsületbiróság ítéletének. A magasrangu katonatiszt segédei azon­ban nem fogadták el a becsületbiróságot, mire a segédek negátiv jegyzőkönyvet vettek fel. Muresan dr. azt hive, hogy segédei nem jár­tak el a kellő eréllyel, ezúttal saját embereit provokáltatta, akik be­csületszó mellett jelentették ki, hogy az alezredes segédei akadályozták meg a becsületbiróság összehívását, A pénzügyi főtiszt viselő ezután uj megbízotta­kat kért fel a tárgyalások tovább vezetésére, akik azonban egyoldalú jegyzőkönyvet vettek fel és a katonai párbaj-kódex értelmében diszkvalifikálták az alezredest. Az alezredes és segédei azonban nem provokál­tatta Muresan dr. négy segédjét, emiatt a disz- kvalifikálás jogerőssé vált és Muresan dr. az esetről háromszáz szavas táviratban tett jelen­tést a brassói V. hadtestnek. A hadtestparancsnok Páltineanu ezredest küld­te ki az ügy kivizsgálására s a közvélemény -most kíváncsian várja a hadügyminisztérium végszavát. Dollfuss kancellár piros szegfűje egy váradi táncelőadó művésznőnek Alig telt el azonban néhány perc az inci­dens lezajlása óta, az alezredes segédei révén provokáltatta Muresan dr.-t. Néhány pillanat múlva azonban az alezredes széket ragadott s a véletlen folytán nem a pénzügyigazgatót, ha­nem az anyai örömök elé tekintő feleségét ütötte meg. A szerencsétlen uriasszonyt nyomban orvos vizsgálta meg, megállapítva, hogy a sérülései tizenöt napon túl gyógyulnak. Úgyszólván minden perc uj fejezetet jelen­tett a botrány története. Az alezredes ezek után ráparancsolt a konstancai tengerész-zenekarra, hogy lépjenek fel Muresan- Jonel ellen, akit azonban a jelenlevő közönség körülvett és igy az inzultust befejezettnek tekintették. A pénzügyigazgató másnap reggel dr Béke ffy Mihály érdekes levele a kancellár riccíonei fürdő- ruhás tárgyalásairól és az éjfélutáni kabaré látogatásáról (Nagyvárad, augusztus 28.) Néhány évvel ezelőtt származott el Nagyváradról Békeffy, Mihály, ismert zeneszerző, Békeffy Lajos szí­nész fia, aki Budapesten egy revü-társulatot létesített, mellyel sorra járta Európa nagyobb városait, fürdőhelyeit s mindenütt szép sikert aratott. Kőrútjukban a közelmúltban érkeztek el Riccioneba, ahol mint ismeretes Mussolini és Dollfuss kancellár nagyfontosságu politikai találkozása és megbeszélései történtele Békeffy Mihálytól nagyváradi rokonaihoz IínsíG ha még nem nyaralt az idén. Most következik utazási osz­tályunk idei legszebb és legolcsóbb nyaralási akciója. Szeptember 3-ától 13-áig a csodás hatású Lippafüred gyógy­fürdőre visszük. Azért az 1,600 lejért, amennyibe ez az utazásunk kerül, 10 napig nyaralhat az évszázados, gyönyörű fekvésű, kiváló gyógy­hatású szénsavas Ebben az összegben benfoglaltatik, minden költség a kolozsvári állomástól — kolozsvári állomásig, nagyszerű ellátás, napi luxus gyógyfürdő Lippafüred szénsavdus gyógyvizében (ivó­kúra), de ezenkívül két maradandó emlékű kirándulás is. Szeptember 8.-án részvétel az országos hirü máriaradnal kisasszonynapi búcsún, ezenkívül meglátogatjuk a történelmi nevezetességű sofymosi várat. Jelentkezés augusztus 31-éig kiadóhivatalunkban. Kisérje figyelemmel további részletes progra­munkat, de addig is jelentse be részvételét! levél érkezett, melyben rendkívül érdekesen irja le, hogy egyik előadásukon megjelent Dollfuss kancellár is, lelkesen tapsolt a művé­szeknek és egyik művésznőnek, a nagyváradi Schönbrunn Jolánnak szegfűt nyújtott át el­ismerése jeléül. Békeffy levelének errevonat- kozó része igy hangzik: — Vasárnap este volt, a lokál zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. Valóságos egzo­tikus társaság került össze: olaszok, magya­rok, osztrákok, németek, franciák és forró ég­övi vidékekről valók. Már napok óta tudtam, hogy itt tartózkodik Mussolini és Dollfuss 'kancellár is, kikre természetesen mindenki ki­váncsi volt. Itt Riccioneban különben ugy^ az osztrák, mint a magyar kérdések nagyon szim­patikusak s az olasz közönség mindkét nemze­tiséghez tartozó személyekkel megkülönbözte­tett barátsággal van. Az olaszok nagyon sze­retnek minket. Délután alkalmam volt látni Dollfusst, amint autóval a tengerpartra hajta­tott. Amerre elhaladt, útjában lelkesen ünne­pelte a ftirdőző közönség. A tengerparton für­dődresszben tárgyalt a dúcéval. Érthető tehát nagy meglepetésem, midőn kevéssel éjfél előtt a mulató egyik páholyában másodmagával ugyanazt a férfit láttam meg­jelenni, kit délután a tengerparton Dollfuss- ként ünnepeltek. A függöny mögül figyelem őt. Helyet foglalt a páholyban és figyelte az előadást. Éppen a kis Jolán táncolt. A táne- ,szám befejezése után láttam, hogy mosolyog és lelkesen tapsol. Erre a zenekarnak jelt ad­tam és az belekezdett az osztrák indulóba. Ke­véssel azután magához kérette a lokál-tulajdo­nost, pár percig beszélgetett vele — mint ké­sőbb megtudtam — rólunk. A tulajdonos tudo­mására adta, hogy magyarok vagyunk. Erre Jolán a következő számban magyar nemzeti ruhában jelent meg a színpadon, a zenekar rá­zendített egy magyar szólóra s Dollfuss kan­cellár arcán még nagyobb tetszés kifejezését pillantottam meg. A függöny legördiilése al­kalmával sokáig tapsolt, majd a tulajdonossal magához kéretett Jolánt és engem, a páho­lyába. Barátságosan kezet fogott velünk, meg­kérdezte, hogy kik vagyunk. — Magyarok vagyunk és Nagyváradról jöttünk — feleltük. Kedélyesen diskurált ve­lünk néhány percig, majd ismét kezetfogott, a kis Jolánnak pedig bucsuzáskor egy piros szegfűt nyújtott át. Amikor felérkeztünk a színpadra, vissza­néztem a kancellár páholyába, de már nem láttam ott. Ugylátszik nem akarta, hogy a kö­zönség is felismerje, észrevétlenül eltávozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom