Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-29 / 196. szám

4 KELETlUjsm Kedd, 1933. augusztus 29. Újabb hólabdázás készül Románia hontalanjai körül Az uj állampolgársági törvény nsm orvosolja a régi sérelmeket (Kolozsvár, augusztus 28.) Szeptember el­sején jár le az a határidő, amelyet utolsó ter­minusként szabtak meg a még függőben lévő állampolgársági ügyek rendezésére. Sajnos ez a legutolsó lehetőség csak kevés ember szá­mára rejt valóban módot arra, hogy végre vég­legesen rendezhesse állampolgárságának ügyét. Az állam ahelyett, hogy ezt az ezer és ezer családot a legégetőbb módon érdeklő kér­dést, akár a megértés, akár pedig a békeszer­ződések értelmében rendezte volna, ezt az utolsó „lehetőséget“ is határok közé szorítot­ták- Az állampolgársági törvény hatvanhete­ik paragrafusának módositása, amelynek íijapján most a kérdést rendezni óhajtják, tu­lajdonképpen semmiképpen sem rendezi az ál­lampolgársági problémát és a helyzet jelenleg hogy a terminus lejártával azoknak az ál­lampolgársági ügye, akik nem kerültek be a listákba, még rendezetlenebb lesz, mint eddig volt. Tánc az illetőség körül... Az első állampolgársági törvény 1923-ban készült el, — amelynek. Márzescu, akkori igaz­ságügyminiszter volt a szülőapja, — teljesen egyéni felfogás alapján, figyelmen kivül hagy­va a békeszerződések idevonatkozó utasitásait. A trianoni békeszerződés ugyanis kötelezte az utódállamokat, hogy a szerződés megkötésének idején az uj határokon belül élőket minden külön formalitás nélkül állampolgároknak is­merjék el. A trianoni okmányt egyébként úgy készítették el, hogy azok az aíáiró államok szá­mára alapokmányt jelentettek, amik uj tör­vénnyel csakis az aláiró államok közbejötté mellett lett volna megváltoztatható uj tör­vénnyel. Márzescu igaaságiigyminiszter azonban nem vett tudomást a békeszerződések megmá­síthatatlan intézkedéséről és az uj állampol­gársági törvényt a saját egyéni felfogása sze­rint alkotta meg. Törvénye különös feltétele­ket szabott azok számára, akik román állam­polgárok akarnak lenni, igy elsősorban az ál­lampolgárság megszerzéséhez az illetőség iga­zolását kötötte ki főfeltételül. Az impérium- változás előtt nem volt szükség illetőségi bizo­nyítványra és csak kevesen gondoltak arra, hogy ezt a fontos okmányt megszerezzék- így történt, hogy sok ezer ember, aki itt él, állam- polgárság nélkül maradt, annak ellenére, hogy nemcsak itt birt lakhellyel a békeszerző­dések aláírásának idején, hanem itt is szüle­tett és minden joga meglenne arra, hogy nem­csak elvben, hanem a gyakorlatban is állam­polgárnak ismerjék el. A bürokrácia áldozatai,.. Hosszú éveken keresztül állandóan napi­renden forgott a hontalanul maradt Romániá­ban lakó polgárok ügye. Rengeteg anomália, kálvária járás, panasz; vesződség fűződik az uj Románia eme rendezetlen problémájához. Vé­gül is a nemzetiparasztpárti kormány be­ígérte az állampolgársági kérdés rendezését és valóban a parlament meg is szavazta a tör­vény 67. paragrafusának módosítását. De ez a rendezés nem jelentette a probléma tulajdon­képpeni rendezését. A törvény szerint csak azok folyamodhatnak állampolgárságuk utó­lagos megadásáért, akik igazolni tudják, hogy az 1924-cs bejelentés időpontjában nem tartóz­kodtak az országban, vagy betegségük miatt tiem jelentkezhettek• Ez a megoldás nem adott módot arra, hogy azok, akik igaztalanul ki­maradtak az állampolgársági listákból, most jogaikhoz jussanak. A sokezer rendezetlen ál­lampolgárságú ember közül mindössze pár százra vonatkoznak az uj törvény rendelkezé­sei, a nagy többséget ellenben továbbra is ki­rekesztették a rendezés lehetőségéből. Egyéb­ként az alanti példák önmaguktól beszélnek: Egy a sok ezer és ezer közül... Kolozsváron egy tisztviselő annak idején szabályszerűen jelentkezett az állampolgársági listák összeírásakor. Amikor lezárták a felvé­telt, értesítették az illetőt, hogy tévedésből ki­felejtették a listából és igy még a mai napon sincs állampolgársága... Schwartz Jenő, kolozsvári lakos még kis­korú gyermek volt, amikor az orosz betörés idején menekülnie kellett szüleivel együtt Má- ramarosból, ahol született. Vulkánba kerültek, ahonnan azután a román offenziva idején me­nekültek el és igy kerültek el Kolozsvárra. A család itt telepedett meg, akkoriban Schwartz Jenő 12 esztendős volt, aki most már tizenhét éve él Kolozsváron. Amikor az állampolgár- sági listák összéálljtására sor került, Schwartz kiskorú volt, apját kellett kövesse az állampol­gárságban, az idős kereskedőnek azonban nem volt — illetőségi bizonyítványa, igy nem kapott állampolgárságot. Ezen az alapon fia is el­esett az állampolgárságtól, pedig szolgált a román hadseregben is, itt él, sőt ráadásul még adót is fizet és nincs mód, hogy állampolgár- sági bizonyítványt kapjon. A végzetes dátum. Augusztus 31-én lejár a törvényszabta ha­táridő és az állampolgársági panaszokat nem (Bukarest, augusztus 28.) A romániai gö­rög keleti egyház történetében példátlanul álló eset foglalkoztatja a közvéleményt. A bu­karesti patriarhia egyik egyházi főméltósá­gának kérésére vasárnap a déli órákban egy század csendőr kordont vont a Pantelimön ne­gyed Keresztelő Szent Jánosról elnevezett temploma körül és nem engedték be a misézni készülő lonescu Vasile nevű papot. Az ügy előzményei, amint azt a bukaresti lapok híradásaiból ki lehet hámozni, egy régi személyi harcra vezethetők vissza. Mintegy öt évvel ezelőtt uj templomot akartak emelni a városnegyed lakói. Le is. helyezték az alapkö­veket, de az akkori lelkészük korántsem^ tekin­tette szívügynek az uj templom befejezését. Éppen ezért az egyházi hatóságok uj papot ne­veztek ki lonescu Vasile személyében, aki kö­zel egymillió lejt gyűjtött és tetőalá hozták az Isten házát. Igen ám, csakhogy közben egy vidéki pap mindenáron a fővárosba akart kerülni s emiatt áthelyezték Vasile Ionescut. A lakosság azonban tudomást szerezve a kulissza mögötti üzelmekről, erélyesen tiltakozott a pap kicse­rélése miatt, sőt a mult év folyamán, a szó sző­orvosolták. A régi, a zavaros és igazságtalan helj'zet továbbra is fennáll, sőt még rosszab­bodott. Az állampolgársági listák lezárásával „dovada speciala“-kat bocsátottak ki, amely­nek alapján az állampolgárság nélkül maradot­tak, mint naturalizált állampolgárok itt tar­tózkodhattak az országban. Mindezt azzal a ki­kötéssel rendezték, hogy ez a rendszer megszű­nik, ha az állampolgárság kérdését véglegesen rendezték. Most majd mindazoktól, akik ezút­tal sem kaptak állampolgárságot, bevonják a dovada specialakat és idegen állampolgárok­nak nyilvánítják őket. Mivel pedig ezek a sze­rencsétlen emberek és családok már nem tar­toznak semmiféle állam kötelékébe, olyan pél­dátlan tömeglabdázás kezdődik meg velük a szomszédos államok határai között, amilyenre még soha nem volt példa­Itt lenne az ideje erélyes országos akció megindításának, hogy a kormányt felvilágo­sítsák arról, hogy a kérdés ezúttal még sokkal nyíltabb, mint eddig volt. A küszöbön lévő augusztus 31-i dátumnak az elteltével renge­teg szenvedés, panasz és jogtalanság kutfor- rása nyílik meg a most már „rendezettének nyilvánított állampolgársági problémák ilye­tén elintézése folytán. Éppen elég baj, panasz áramlott tizennégy esztendőn keresztül a ren­dezetlen állampolgárság kálváriájáról, miért kell, hogy az amúgy is eleget szenvedett embe­rek ezreinek egzisztenciáját rombolják szót a megnemértés és a paragrafus korbácsával a végső kétségbeesés Golgotájára kergetve őket. ros értelmében megakadályozta az uj pap be­iktatását. Az ügyet szinleg nem szorgalmaz­ták tovább, a napokban aztán Ciosu püspökhe­lyettes átiratot intézett a fővárosi csendőrpa­rancsnokságnak, arra kérve, hogy vasárnap akadályozzák meg a pap misézósét. Délelőtt 10 órakor aztán felvonultak a csendőrök és egy szakasz rendőr. A hívők észrevéve a készülő dolgokat, nyomban meghúzták a harangot s néhány pillanat múlva odacsődült az egész ne­gyed apraja-nagyja. A csendőrkapitány erre parancsot adott ki a harangkötél levágására és a rendőrök gummibottal verték szét a til­takozó híveket. Végül is sem a régi, sem pedig az uj pap nem tudott misézni, mire felsőbb parancsra a karhatalom jelenlévő képviselői lepecsételték a templom bejáróit. Az ügy kínos feltűnést keltett és széles kö­rökben nagy érdeklődés nyilvánul meg a pél­dátlan eset további fejleményei iránt. Az adókivetésnél jobban védheti az érde­keit, ha ismeri az uj adótörvényt. Magyar for­dítása kapható Dr. Mandel Forditó Irodában, luj, Memorandului 24. Ára 60, vidékre 70 lej. SUES A magyar könyvnap legnagyobb eseménye! ECKHARDT FERENC egyetemi ny. r. tanár: mmmawBBiEBw M&ţfyarorsizâţj A magyar könyvnap legnagyobb eseménye! Ára egész vászonkötésben .........90 lei Mindenki olvassa el, aki a történelemben az igazságot keresi. - Káldor kiadás. A 90'— leit bármely könyvkereskedés visszatéríti, ha egyéb KÁLDOR KIAD­VÁNYOKBÓL 450'— lei boltiáru köny­vet vásárol és az ECKHARDT-könyvben található utalványt leadja. Csendőrök akadályozták meg egy bukaresti görögkeleti lelkész vasárnapi miséjét A hívek nem nyugodtak bele papjuk áthelyezésébe, meghúzták a harangot és csak á karhatalom közbelépésével sikerült helyreállítani a rendet — Egyelőre lepecsételték a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomot

Next

/
Oldalképek
Tartalom