Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-27 / 195. szám

Vasárnap, 1933. augusztus 27. ES KnmUjsKG » Ha vásárol egy BIAMCO KRÉMET vagy CASTEI Legrcűiv TOILETTE SZAPPANT, meg­fizet e azoknak rendes 20 lejes árát, szállítójától kap 1 doboz fehér, rózsaszín, rachel, ocre, tér méssetes, banán színekben) PRÓBÁLÁSRA TELJESEN INGYEN? Meg fog győződni, hogy a TEN- DRESSE púder milyen kifogástalan finom, kellemes illatu, — arcbőrét minden alkalomkor szépíteni fogja, ez a púder lesz biztosan az Ön kedvenc púderje. Legraíiv ASlavia háv a hăboruscseh fbhaăiszăllăsăn Ahol a konspirüló cseh politikusok találkoztak és ahol a pincérek nagyrésze a közös hadsereg kém- elhárító osztályának voltak az emberei Erdélyi tíjsúgiwó különös kulundja, (Prága, aug. 26.) Aki ismeri a cseh irredenta tö­rekvések mozzanatait, bizonyára hallott már a Divadlo Narodniéval szemben meghúzódó előkelő kávéházról, a Slavláról A háború alatt ebben a helyiségekben ad­tak találkozót egymásnak a monarchia ellen küzdő po­litikusok és az osztrák-magyar hadsereg kémelháritó tisztjei. 1814-ben szigorú rendeletet adott ki a monarchia hadseregének vezérkari főnöksége. — Német és magyar tiszt nem léphet be a Slavia kávéházba! A tisztek az első pillanatban nem sejtették, hogy miről van szó. Először azt gondolták, hogy ez a kávé­ház bizonyára valami zughely s épen ezért a hadsereg presztízse érdekében tilos ilyen helyekre ellátogatni. Nemsokára aztán fény derült az ügyre. A tisztek meg­tudták, hogy a Slavia kávéházban fontos politikai meg­beszélések zajlanak le, abban az esetben viszont, hogy­ha a feketéjüket itt fogyasszák el, könnyen elűzik a konspiráló politikusokat s ilyenformán nem sikerül ki­kémlelni a nagy horderejű megbeszéléseket. Emlékezzünk csak vissza. A Kolozsvári 51-es gya­logezredet az első cseh mozgolódások után nyomban Prágába helyezték át. A tisztikarnak volt egy jelenleg Nagyváradon élő magyar újságíró tagja is, aki koránt­sem nyugodott bele a központi Intézkedésbe. Amikor szabadideje lehetővé tette, polgári öltözetben megjelent a Slaviában. A cseh nyelvet olyan folyékonyan beszélte, hogy a prágai törzslakók nem is sejtették kilététi Ilyenformán nap-nap után vitatkozott a csehekkel, szinleg természetesen minden vonatkozásban aláírta nézeteiket. Egy szép napon aztán rendkívül érdekes esemé­nyek történtek. Az újságíró-főhadnagy odaszől egy jó- megjelenésü pincérhez: — Feketét! A pincér tisztelettudóan meghajtja magát. — Kérem azonnal. Néhány pillanat múlva az asztalra helyezi a kávét. Az újságíró egyedül ült az asztalnál. A pincér meg­szólalt: — Figyelmeztetem, hogy nem tanácsos ide járni, mert a csehek megállapították személyazonosságát. A főhadnagy nagyot nézett s azt sem tudta mit gondoljon. Arcáról a meglepetés csalhatatlan jeleit le­hetett leolvasni és a pincér tovább beszélt. — Magyar vezéíkari százados vagyok, — ezzel sor­kon fordult. A hírlapíró idegesen ugrott fel és a következő percben már távozott a Slaviáből. Este pedig a szobájában afölött töprengett, hogy milyen különös az egész irrendenta ügy. A cseh poliku- sok bizonyára nem is sejtik, hogy az örökké mosolygó és a borravalót zsebrevágó, hajlongó pincér a katonai kémelháritó osztálynak az egyik legveszedelmesebb embere. Valakitől aztán megtudta, hogy ez a pincér másnap délután nincs szolgálatban. A százados ilyen­kor külvárosi zugkorcsmákban találkozott az álruhát viselő feletteseivel és adta le a beszélgetések lényegét. Másnap délután 4 órakor újból feltűnik a Slaviá­ban. Magas, szakállas, ismerős férfi közeledik. Prágai cseh tanár volt. — Kedves barátom, azt hiszem együtt érzel velünk. — Természetesen — válaszolta a hirlapiró-főhad- nagy. — A következő dologról lenne szó. Azonnal Pestre kellene utaznod és lépj érintkezésbe tisztjeinkkel. írást nem viszel magaddal. Rájuk kell parancsolni, hogy hagyják ott a közös hadsereget és szökjenek át a légiónkba. Mit gondolsz, az ut mekkora összeget igé­nyel? Azt hiszem négyezer koronával meguszod s ha marad pénz, add át a tiszteknek. Az újságíró nagyot nézett. De nyugodt hangon vá­laszolt: ■ H : ■ , * — Mindezt természetesen a lehető legrövidebb időn belül fogom elintézni. A négyezer koronát azonban add át, nehogy egy következő találkozásunkat kikémleljék. — Végtelenül sajnálom, de pillanatnyilag csak ezer korona fölött rendelkezem, holnap azonban hat óra körül találkozunk. A főhadnagy még jóformán haza sem érkezett, amikor megszólalt a telefon. — P. főhadnagy ur azonnal jelentkezzék az ezredes urnái, Abban az időben történetesen sztrájkoltak a pil- seni gyárak munkásai. A tiszt arra gondolt, hogy ki fogják rendelni a zavargás} területekre. Nyomban a kocsiba vágta magát és jelentkezett a térparancsnok­ságnál. Bécsi osztrák őrnagy fogadta. — Az ezredes ur már ki is ment a városba, de reg­gel 8 órakor pontosan jelentkezzék. Az újságíró háromnegyednyolckor már a térpa­rancsnokságon volt. Néhány pillanat múlva megnyílt az ajtó és kilépett az ezredes. — A főhadnagy ur mit csinált e csehektől kapott négyezer koronáival? A hírlapíró már az ezredes tekintetéből és egész fellépéséből megállapította, hogy komoly ügyről vas szó. — Tiszti becsületszavamra jelentem ki, hogy egyet­len koronát sem kaptam. Folytani akarta, mindent el akart mondani, de az ezredes közbevágott: — ön civil ruhában bejár a Slaviába. Vegye tudo­másul, hogy rögtönitélő bíróság elé kerül. Tegnap dél­után találkozott egy cseh tanárral, aki felajánlotta^ hogy négyezer koronával utazzon Budapestre, ön ezt elfogadta, abban az esetben, hogyha az esetről jelen­tést akart volna tenni, még a sírban is megtalált volna. — Mit szól mindezekhez? — Tény az, hogy az összeget felajánlották. Első dolgom lett volna azonnal rapportra jelentkezni. Jó­hiszeműségemet mi sem jellemzi jobban, hogy a tör­téntekről még az nap este jelentést tettem közvetlen felettesemnek, a századosnak. A hirlapirónak ezzel volt szerencséje, mert ellen­kező ezetbzen éles töltény süvit át a testén. Néhány nap múlva újabb érdekes felfedezés, kide­rült, hogy a pincérek között nemcsak ez a vezérkari tiszt volt a közös hadsereg katonai kémje, hanem még hárman dolgoztak, két főhadnagy és egy őrmester. Feketét rendelek a Slaviában és amikor barátom befejezi a háborús történetet, önkéntelenül a hajlongó pincérre tekintek, aki azonban vérbeli cseh ember... Demeter Béla 3z V. osztályra még vehet sorsjegyet Erdehfvataios 1Fr*ririfiíTiifiu S A főelárusitójánál: KJl H IICJI k/*• CLUJ, PIAŢA UNIRII No. 23. - TELEFON 7-59.

Next

/
Oldalképek
Tartalom