Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-20 / 189. szám

Vasárnap, 1933. augusztus 20, 6 ____________ KUETlUjSKG mssmammimm» ívtjM. iNmnmmmmimaKmitímmssmaaBammaaaBmEmam aranan Juhász Ernővel, a Szamosujváron élő festőmüvész- szel a napokban Kolozsváron találkoztunk. Bizonyára még mindenki emlékszik a jellegzetes arcú és izmos tehetségű művészre, aki annakidején eredeti akvarell- festményeivel tűnt lel. Evek óta nem hallottunk sem­mit róla. — Mit csinálsz Kolozsváron és mit dolgozol otthon? — kérdeztük tőle és alaposan szemügyre vettük az ar­cát. Amióta a szakállát megnövesztette, hamisítatlan Krisztus-fejet hord a művész. A szem, a szakáll, a ba­jusz, az arcéi úgy fest, mintha a természet valamelyik középkori Krisztus-képről mintázta volna, ügy nevet, mint egy gyermek, mint egy művész. — Önmagámon nevetek, — mondja. — Kolozsvárra azért jöttem, mert az Aivernán, ahol ma búcsú volt, élőképeket rendeztem. — Tessék? — Igen. Élőképeket, sőt én is játszottam. En vol­tam az élőképben a Krisztus. Szerényen nevet és aztán egy kissé elborulva még hozzáteszi: — Annyit szenvedtem és csalódtam az utóbbi évek­ben, hogy ez a szerep passzolt reám. — És mit dolgozol otthon, Szamosujvárt? — Semmit. Azaz üvegezek. Betört ablakokat javí­tok. Néha pedig passziójátékokat rendezek. A művé­szettől elváltam. Csalódtunk egymásban. Csak úgy fes- tegetek néha.... magamnak. Mikor elváltunk arra gondoltam, bogy igy hallód­nak el n át unii az értékek, az örmény városka porában, a kisebbségi müpártolás és halódó művész-politika kö­zönyében ... * • Tilea sajtőminiszter a napokban rövid Ideig Ko­lozsváron tartózkodott és innen egy kis propaganda- utra kirándult a környékbeli falvakba. Egy ilyen pro­pagandas után az uccán összetalálkozott Guncser Nándorral, aki választások idején a nemzeti-paraszt- párt részére humoros plakátokat szállit. — Hogy megy a kisebbségi képzőművészeknek - kérdezte a miniszter. Guncser válasz helyett megmutatta a stoppolt ha­risnyáját. Tilea nem lepődött meg, sőt ő is megmutatta a harisnyáját. Mit tesz Isten, az is stoppolva volt. — Látja, nekünk is rosszul megy, egy stoppolt ha­risnyáért nem megyünk a szomszédba. — Kendben van miniszter ur — replikázott Gun­cser Nándor, — csak az a különbség, hogy az enyém nem — propaganda-harisnya! ...----- » Itt Írjuk meg, hogy a dési magyar ifjúság aug. hó 20-tól 27-ig a református fiúiskola nagytermében nép­művészeti kiállítást rendez. A kiállítás célja, hogy a figyelmet felhívja az eddig pártolás nélkül álló nép­művészet felkarolására. A propaganda-kiállításnak első efcapeja úgy a falusi, mint a városi közönség érdeklő­désének a felkeltése. Az egyre terjedő ujdivatu kézi munkák kiszorítják az eredeti népies szőtteseket, var rottasokat és más népművészeti cikkeket. A kiállítás anyagát nemcsak Szamos megyéből, hanem a többi er­délyi megyékből gyűjtötték össze és bizonyára a rend­kívül érdekes s minden tekintetben praktikus kiállí­tásnak Dés város határain kivül is messzemenő sikere iesz. • Hosszú Márton, a Kolozsvárról elszármazott buda­pesti festőművész Kolozsváron, a rokonainál nyaral. Meséli, hogy most dolgozik Báthory István, volt erdé­lyi fejedelem és Lengyelország nagy királyának élet- nagyságú arcképén. A monumentálisnak Ígérkező al­kotás rövidesen elkészül és 500 tagú magyar küldött­ség utazik és viszi magával a képet Lengyelországba, a jubiláris ünnepségekre. # Acs Ferenc, az utóbbi években visszavonult életet élő festőművész mesélte, hogy évekkel ezelőtt néhai Tischler Mórral, aki akkor még dúsgazdag ember híré­ben állott, az Unió uccában találkozott. — Hogy van művész ur — állította meg Ácsot a jó kedélyéről és humoráról hires milliomos. — Lehetne rajtam segíteni... — Beszéljen csak nyugodtan, — biztatta széles mo­sollyal Tischler. Acs szerényen rukkolt ki: — Nincs műtermem ... — Na, és mennyibe kerül egy ilyen müteremY Acs szemei felcsillantak. Szines fantáziája kigyult. Hátha segit rajta a milliomos!... — Hát kéérem.... kellene egy háztető .. — Az van elég. — Arra lehetne építeni.,, — Csak bátran, kivele művész ur, nem kell félni, amig engem lát! — mondotta harsányban és sokat sej- tetőleg a milliomos. — Arra lehetne épiteni négy falat, egy felső abla­kot, lehetne venni egy kályhát... — Na bravó, csakhogy kinyögte. A mai világban nem szabad olyan szerénynek lenni. És mondja művész (Kolozsvár, augusztus 19.) A kolozsvári városházán az interimárbizottság egy régóta vajúdó ügyben hozott határozatot. Már évek óta szó van arról, hogy»- a volt tornavivódában lévő etnográfiai múzeumot a sétatéri kioszkba helyezik át. Az áthelyezés azonban nagy noy hézségekbe ütközött, mert még Utalea polgár- mestersége idején az akkor létesítendő etnog­ráfiai muzeum részére egy mámoros bankett rózsaszínű hangulatában éppen Utalea a tor- navivóda épületét, amely addig a város tulaj­donát képezte, az államnak ajándékozta. Az ajándékozás után az épületet és a telket aj összes hivatalos formák betartásával át is Ír­ták az állam, illetve az etnográfiai muzeum részére. Néhány óv múlva, mikor az ajándéko­zási mámor lehiggadt s a város vezetői rájöt­tek arra, hogy a tornavivódára szükség van mert itt akarják felépiteni az nj modern vá, sárcsarnokot, már nem lehetett az épületet és a telket az államtól visszavenni. Azóta sok terv merült fel, de mindenik na- gyón költségesnek bizonyult. Olyan hírek ke­rültek forgalomba, hogy a város csak akkor kapja vissza a tornavivódát, ha négymillió lejes költséggel alakíttatja át a sétatéri ki| oszkot etnográfiai múzeummá. A város vezető­sége azonban nem fogadta el a költséges terve­ket, mert az utóbbi években jövedelmei meg­csappantak, viszont az uj vásárcsarnok felépí­tése már annyira átment a köztudatba és ia mai városvezetőségnek az érdekelt kereskedel­mi és ipari körökkel szemben olyan ángázs- uránjai voltak, hogy a régóta vajúdó kérdést közmegelégedésre kellett megoldani. Az utóbbi hetekben Deleli, az időközi bi­zottságnak az elnöke és Buia, az etnográfiai muzeum igazgatója közt beható tanácskozások folytak, amelyek eredményre is vezettek^ Buia igazgató redukálta az igényeit és azt ajánlotta a városnak, hogy hajlandó bele­menni a cserébe, ha a sétatéri kioszkot két- és félmillió költséggel átalakítják, az etnográfiai museum elhelyezésére alkalmassá teszik, s ur, mindez mennyibe kerül? Ács homlokán verejtékcsöppek jelentek meg, de mégis kinyögte: — Százezer lejbe ,,, Tischler pedig a világ legtermészetesebb hangján mondotta: — Na és magának nincs annyi pénze?! ebből a költségből az állam másfélmilliót és a város egymillió lejt magára vállal. Buia igazgató ugyanis garantáta, hogy az állam másfélmillió lejjel hozzájárul az átala­kítási munkálatokhoz s most már csak arról volt szó, hogy a város vezetősége egymilliói lejt szavazzon meg erre a célra. Az előzetes tanácskozások anyagát tegnap délelőtt Flaviu Laurenúiu helyettes elnök a városi időközi bizottság elé terjesz­tette és a bizottság tagjai a cserét el­fogadták és az egymillió lejes hozzájá­rulást megszavazták. Amint értesülünk, már az ősz folyamán hozzákezdenek a sétatéri kioszk átalakításá­hoz, minden valósziniiség szerint néhány hó­napon belül felszabadul a tornavivóda, még a jövő év elején a kolozsvári városi tanács hoz­záfoghat az uj és modern vásárcsarnok fel­építésének az előkészítéséhez. Az interimár­bizottság határozatát a jövő hét folyamán ter­jesztik fel a belügyminisztériumhoz, amely bizonyára hozzájárul a cseréhez és az egv- millió lejes kölcsön kiutalásához. • Hirdetmény. No. 18.520—1933. Kolozsvár város polgármesteri hivatala fenti szám alatt nylivános ár­verést hirdet a városi műhelyeknek szükséges vas, fa, festék stb. anyagok beszerzésére 322.158 lej értékben. Az árverés 1933. szeptember 7-én d. u. 5 órakor a pol­gármesteri hivatal üléstermében (Str. Regina Maria 2. sz.) az állami számviteli törvény és az 1931. junius 4-iki Mon. Of.-ban megjelent árlejtési szabályzat értelmében lesz megtartva. Az ajánlattevők az ajánlatok benyúj­tásával egyidejűleg a felajánlott összegnek 5%-át, mint ideiglenes garanciát, készpénzben, vagy állami érték­papírokban, kötelesek letétbe helyezni. A teherfüzet megtekinthető naponta 10—12 óra között a vállalatok ügyosztályánál (Serviciul întreprinderilor) Str. Dece- bal No. 24. Cluj-Kolozsvár, 1933. augusztus 10. Primă­ria Municipiului, Cluj. Egy mámoros éjszaka költséges fináléja Kolozsvár városa afc; e I4ijáaiciéJkoas® 1 f fornavívodlát cserébe Icapja a sétatér! kioszkért Az időközi Bizottság elhatározta, hogy az etnográfiái ■nuzeumol a kioszkká költözteti — Egy milliót a város és másfél milliót az állam fizet építkezésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom