Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-13 / 184. szám
IO KeieMIjsxg Vasárnap, 1933. augusztus 13. A székely ős-népmüvészet reneszánszát támasztotta fel Árapatak Gyarmathy Zsigánéja: Csutak Magda Aki édesapja háborús tragédiájából erőt merített a népért folytatott munkához — A sepsiszentgyörgyi kiállítás iparművészeti szenzációja Az erdélyi népművészet uj kincsei, a székely nép újabb büszkesége lesz a sepsiszentgyörgyi mezőgazdasági és népművészeti kiállítás egyik legkiemelkedőbb eseménye. Az árapataki varrottasokról van szó, mely eddig Árapatak, Erösd és Hidvég ismeretlen kincse volt s melyet Csutak Magda gyűjtött össze három évig tartó fáradhatatlan munkával és feltűnő müizléssel. Ezek a varrottasak semmiféle etnográfiai tanulmányban nem szerepeltek eddig, a magyar művészettörténeti és népművészeti kézikönyvek egyikében sem olvashatni, hogy az említett vidéknek sajátos művészete van. Háromszékmegyének azt a sarkát, mely a Barca- ságra nyúlik, úgy szokták számontartani az etnográfusok, mint olyan vidéket, ahol a szász és román hatás összekeveredik a székelység eredeti motívumaival. Ennek a vidéknek Gyarmathy Zsigánéja lett Csulak Magda. Egy rozoga papiak titka Csulak Magda a tragikus véget ért erősdi református lelkésznek, Csulak Zsigmondnak a leánya. Csulak Zsigmond Angliában fejezte be theológiai tanulmányait, a világ háta mögé rejtett Erősdön kapott poróohát, ott élte le életét, ott alapított családot s a szomszédos Arapatakon örökölt kisbirtokát is onnan kezelte. A Tyiszk hegyen történt praemykénei ásatásokban személyesen vett részt, egy őskori telep felfedezéséért Erösd és Arapatak között hegyet neveztek el nevéről, s mikor a Britisch Muzeum archeológusai személyesen jöttek le Eró'sdre, hogy a csodálatos és gazdag leleteket tanulmányozzák, oly csoda történt velük, melyről az erdélyi református egyház dicsősé- geképen angol napilapokban is beszámoltak. Erösdre érkezve az angolok ámulva bámulták a szalmatetös magyar és román kunyhókat, a vályogépületeket a vesszőből font kasokat, a primitiv cserépedényeket, melyek Jóval elmaradnak a sok ezeréves praemykénei leletektől. Az elhagyatott falu a maga szegénységében és civilizálatlanságában úgy hatott rájuk, mint valami trópusi telep s ha a szomszédos Botfalun nem sipol néha valamelyik áthaladó vonat mozdonya, úgy tűnt volna fel az egész, mintha vissza tolták volna őket az időben. Mikor bementek a papilakba, hogy a reformátűs lelkészt üdvözöljék, szájtátva meredtek egymásra. Csulak Zsigmond kifogástalan angolossággal beszélt hozzájuk, Íróasztalán a Times egyik friss számát pillantották meg és a Stúdió köteteit. A könyvespolcon bőrbekötve ragyogott Shakespeare, Tennynson, Shelley, Dickens és Thackerey. Az egyházi könyvek között a nagy szombatos prédikátornak, Spurgheon-nek beszédei soratkoztak, akiért akkoriban egyaránt lelkesedtek az angliai protestáns felekezetek. A modern európai kultúra embere volt vendéglátójuk s ez az erdélyi református egyháznak dicsőséget szerzett abban az időben, mikor a magyar állam kisebbségi politikájában odáig ment, hogy a vasútvonalak építésében is feláldozta a székelységet a szászság és románság kedvéért. S mig a vasútvonal a távoli szász községeket hizlalta és gazdagította, a szegénységre utalt, elfalazott szé- kelységnek csak egy útja akadt a magasabbrendü kultúra felé; s ez a számkivetett református lelkészek utján volt elérhető. A rozoga papiakban, az elátkozott falu közepén úgy élt Csulak Zsigmond, mint az európai kultúra remetéje. Csalak Zsigmond elindul.. Kultúrája, melyet haláláig gyarapitott s mely csak igen kis részleteiben válhatott népe és nyája kincsévé a tizenhatos román betörés alkalmával oly ethikai értékké vált, mely halálát is okozta, s mely nevének legendás hirt szerzett a három falu népe közt. Mikor kiürültek a háromszéki falvak s a menekülők szekértábora Segesvár felé tülekedett, ő: otthonmaradt. Egy átprédikált emberöltő után úgy érezte, most van igazán szüksége rá az otthonmaradott öregeknek és sze- kémélkülieknek. Felöltötte papi palástját, összegyűjtötte népét és bement velük a templomba imádkozni. Mire véget ért a könyörgés, szuronyok lepték el a vidéket, Csulak Zsigmondot bilincsekbe verték és elindították a feldúlt országutakon Moldova felé. Hónapok teltek el. Az elhagyott tűzhelyek füstölni kezdtek ismét, a papi család is hazatért már, de Csulak Zsigmond és a vele együtt elhurcolt székely túszok nem tértek vissza. Es semmi hir. Két év múlva deres hajú, görnyedt ember jött haza. Az árapataki kurátor. Egyedüli volt, azok közül, aki a két faluból hazakerült a Moldovai internáló táborból, ö hozta a szomorú hirt is. A tiszteletes ur meghalt kiütéses tífuszban. A baraktábort felgyújtották, az internáltak sir- dombját is etliporták. Csulak Magda hiába kereste édesapja sírját. Egyideig Kolozsváron élt anyjával és Mártha nővérével, aztán Márvtha is meghalt. A menekülések alatt szerzett betegség vitte el. A házsongárdi temetőben temették el. Rokonai Magyarországra hívták Magdát Nem ment. Evekkel ezelőtt anélkül, hogy valakinek is szólt volna, elhagyta Kolozsvárt és visszaköltözött KOVÁCS ISTVÁN: Elmúlás kórusa — Ciklustöredék — Úgy, úgy lesz az, kivágott fa után eltűnik árnyéka is. Kánikulás napok roppant melege kilobban egy-két didergő felé; durrog a kályha és benne ég sok, sok készülő, Ízes gyümölcs. Úgy, úgy lesz az, megroppan valami valahol; birkózunk kicsit én s a föld, felkuszorn szaporán gyökerek hajszálér ein, omlok gyümölcsbe, virágba, színbe, jó torkú bárányok jönnek legelni és pajkos gyerekek másznak fel értem a fák tetejére. Úgy, úgy lesz az, vének emlékeznek majd unalmas estéken, — kivágott termőfa, sorból kidőlt ember — szájukban összef ut ó nyál, kedvük zordra fordul■ fiatal fa áll a kertben, helyemben más indul; törtet, de porbahull végtére ő is — halált hozott magában mert megszületett. — Hosszasan beszélnek. Érzik szájukban a régi alma izét s a hangom ott kisért fülük körül. Találkozás a hattyúval Mondják: mint mesterhegedü alvó hangjai lángolva, sikoltva csapnak elő virtuóz kezére, vére végső zajlásokon fölszakad a hattyú vallomása derűs békével élet, múlás felett. Mondják: hangszálain az Isten hegedül. Sietek a biztos romlás felé, sorsom Írása egyre sötétül, azt sem tudom, mint lenne jól. De most, most, mig semmi sem késő, hallani akarom utolsó szavamat: áldani, átkozódni fogok, vagy felorditok majd halálelőtti félelemmel, mint te, hogyha fejen doblak a kővel és Istennek nem lesz ideje saját dicséretére kitappintani dalod? Halálének Húsom alól kidől csontvázam, lelkem tárnái beomlainak, vérem ütésre jéggé dermed, mint tavak legsűrűbb vize. ha máló partról tükrébe varázsló bekasó zuhan. Főmre hullhat pap olaja, papolhat bárki mit akar, ég leszakad, nap, hold szétpattanhat, rothadni fogok ott lenn, lenn és férgek szántják testemet alá. — fel, két méterrel a föld alatt. Arapatakra. A falusi ház és a földek, a takarékos nagyapa hagyatéka megvoltak még. Papíron tett számadások szerint meg lehetett volna élni belőlük. De az Olt kegyetlen volt és szeszélyes. A szentpéteri nagy kanyarodó eiött bolondul kígyózik, medrét változtatja, kajánkodik és gonoszkodik. Négy éve egyetlen egyszer sem nyugodott. Elöntötte a határt s a hegy tövéig mindent tönkre tett. Elvitte a szénát, megölte a sarjut, kimosta a cukorrépát, iszappal áztatta a búzatáblákat, letörte a kukoricát, hidakat tört és partokat nyelt. A porfeiiegben csépelt kalászok alig adtak valami szemet. A három elhagyatott falu népe hiába szántott és vetett tavasszal újra a fecske ösztönös szívósságával, hiába próbálkozott gátkötésekkel és imádságokkal, négy éve minden áldás odalett s ami kicsi megmaradt, arra kivetette kegyetlen karmait az adó. Uj élet a romok felett — Az égig ért a szegénység és már sírni sem lehetett — mondja Csulak Magda. — Akkor a kamarában porosán, pókhálók között ráakadtam a szövőszékre. Mennyezetig érő ágyak piros párnáira lettem figyelmes a faluban, vénasszonyok kezében táncoló piros fonalu tükre, élénk és ismeretlen szőttesek jutottak eszembe, melyeket Erösdön és Arapatakon már kiskoromban láttam. — összeszedtem minden valamire való mintát, másoltam, stilizáltam s mikor már szép anyagot gyűjtöttem, kis házi varrodát nyitottam. Ugyeskezü falusi asszonyok és lányok jöttek. Szövés és varrás indult meg. Az első év próbálkozásokkal, tervezésekkel és mintagyüjtésekkel telt el. Alig adtunk el valamit. A következő évben segítségemre jött az árapataki református lelkész, Dávid Gyula, aki Báseiben végezte theo- lógiai éveit s ott oly összeköttetésekre tett szert, hogy a népművészetek iránt érdeklődő uriasszonyok közt propagandát csinálhatott a varrottasoknak. Az első megrendelések Schweitz-ből jöttek Idővel figyelmes lett ránk Bethlen Mária grófnő is. A pesti mintavásáron el is adott néhány darabot. Már bátrabban szövethettem és varrathattam. Diványpárnákat, asztalterítőket, faliszőnyegeket és függönyöket mutat Vagy tízféle csodaszép eredeti árapataki mintára hívja fel a figyelmemet. Többek között egy figurális mintát is mutat. Abrahám feláldozza Izsákot. A téma csiki és dobéinál varrotasokon is ismeretes, de itt a primitívség és naivság oly megnyilvánulását kell elkönyvelnünk, mely az egyiptomi művészetet juttatja eszünkbe. A pávás kompozíció egészen eredeti és stilizált. Egészen eredeti, semmiféle más vidéken ily felfogásban nem ismert a Báthary elmer. A szőttesben valóban felfedezhetők a nagy fejedelmi család címerének legjellegzetesebb motívumai. Érdekes lenne ennek a fejlődésnek történelmi megfogalmazására vállalkozni. Igen becses történelmi anyaggal szolgálhatna annak a folyamatnak kiderítése, hogy hogyan került az árapataki szőttesbe a Báthory-cimer? Csulak Magda kitűnő Ízléssel rekonstruálta a pusztulásnak indult mintákat. Nagy néprajzi érzékkel irtotta ki a mintákból azokat a motívumokat, melyekben későbbi szász, vagy román hatást vélt felfedezni. A fehér vászon alapot inkább krémszínűre cseréli fel, az úgynevezett sinóros varrás színévé a legáltalánosabban használt pirosat tette. A mosás, vasalás és fonalválasztás szempontjából oly gyakorlatra tett szert, hogy a műhelyéből kikerült munka iparművészeti remeket jelent. Az ember nem győz eléggé gyönyörködni az árapataki varrottasokban. A szentgyörgyi kiállítás — A szentgyörgyi kiállításon — mondja Csulak Magda — egy egész székely szobát szeretnék berendezni. Én magam az árapataki székelység nagy kínnal rekonstruált ruhájában fogok megjelenni. Nagy segítségemre van munkámban Kernné Bibó Böske a szentgyörgyi református leánygimnázium igazgatónője, Csutak Vilmos és Török Bálint. Remélem, hogy az áárapatki varrottasok ezen reprezentatív bemutatója felkelti az erdélyi népművészet iránt érdeklődök figyelmét az én vidékemre. — Érdemes volt dolgozni, — mondja csendesen. — Nemcsak, mert az ismeretlenségből kiástam egy csomó dokumentumot, hanem azért is, mert a varrottasok keresettsége szegény falusiaknak valami jövedelmet fog jelenteni. Nagyon megható, mikor egy-egy asszony a megrendelt anyag árát átveszi. Vannak olyanok, akiket a nyomortól mentett meg a régi művészet szolgálatába állított tü. Érdemes volt kínlódni... A moldbvai fogolytáborban elpusztult református lelkész leánya egyensúlyozott és boldog. Művészi és emberi missziót végzett. S ha életében semmi egyebet nem csinál, a jól végzett munka tudatával példát szolgált a vártan siránkozó erdélyi magyar leányoknak: ime a nő is megtalálhatja hivatását és célját. Egyedül is. De a finomságok és jóság olyan határa közt, mely rendeltetésének legtipikusabb jegye. Kováts József.
