Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-13 / 184. szám

V wp vi-aei öház buda pest pssfeTS KMSWném Nö. 24.555—3927. Vasárnap t^aí'guJxtVsIx Ara 4 *ej fflJS&G-fcJol;zetésí árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej, Magyarországon: Egy étre 60, félévre 25, negyedévre 1260, egy hónapra 6.50 pengő, r— Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér, mmmzţmsm ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP. XVI. ÉVFOLYAM — 184. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Clnj-Kolott* vár, Strada Baron E. Fop (volt Brassal neca) 5. szán. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postaitok 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. A politika rémregénye VéJőbe^zéJet tartott az llcpyész vadljeszetl helyett a Seletzky-pörben Ä bíróság najérlegelésére bízlat liogy bfinös-e Selelzby ? „Seletzky! leket közönséges bűnösnek tartani!“ Nyári viharmagnak és kánikulai szenzá­ciónak igen alkalmas anyagot szolgáltatott a román belpolitikában az a páratlan hadsereg- szállitási botrány, aminek főtárgyalása na­ponta újabb és újabb érdekes anyagot szolgál­tat a közvélemény számára. Bár — amint már nem egyszer említettük — rengeteg érdekes­séget és jelentős tényt hallgatnak el, mégis némi bepillantást kapunk azokba a bukaresti kifőzdékbe, amelyekből a készen feltálalt be­fejezett tényeket szokták szállítani a közélet számára. Ha egyebet nem figyelnénk, csak azt, hogy milyen tanúvallomások hangzanak el a Maniu Gyula nevével kapcsolatosan, vagy reácélozva, de nevének elhallgatásával, már ezzel is elég okot találnánk a legnagyobb cso­dálkozásra- Rémregénybe való adatokat dobál­nak fel arról, hogyan akarták, milyen hajme­resztő körmönfontsággal, a román közélet leg­számottevőbb köreiben emberek kötélhurkokat fonnak, hogy alkalmas pillanatban egymás­nak a nyakába dobhassák. Tanuk jelennek meg a bíróság előtt nyilvános tárgyaláson és a legtekintélyesebb katonai pozíciót betöltő fér­fiak egyikéről mondják, vallják, hogy a Skoda- botrányból hurkot akart fonni a Maniu nya­kába, hivatalos hatalmának a felhasználásá­val. És ezeknek a tanúvallomásoknak nincsen semmi következménye. Hónapokon keresztül teregették a nyilvá­nosság elé az adatokat és vádakat arról, hogy milyen veszélyes kémet fogtak el a cseh had- seregszállitók bukaresti ügynökének a szemé­lyében, aki a román hadsereg nagyvezérkará­nak féltve őrzött titkait gyűjtötte, aki a mil­liós összegek szédületes nagyságával csalta az államot. Sötét zárkában, kemény priccsen, fel nem javítható közönséges rabkoszton őrizték. És most a román közélet sok katonai és pol­gári előkelősége azt vallja a cellájából a vád­lottak padjára elővezetett rabról, hogy kiváló barátja volt az országnak, akit kitüntetésekre ajánlanak. Néhány héttel ezelőtt azt hihette volna az ember, hogy ez a vádlott valahol a legmélyebb sóbánya mélyén kényszermunká­ban fogja kilehelni a lelkét és most már köz­életi férfiak mondanak róla felmagasztaló hősi történeteket. A pénzügyminisztérium közegei az óriási összegű adócsalásokról állítanak ki bizonyítványt, a pénzügyminiszter pedig azt vallja, hogy a kormány ezt az embert hasz­nálta fel nemzetközi üzletek kötésére, nemzet­közi tárgyalások közvetítésére. Románia tá­mogatását kérték tőle pénzügyi, üzleti állás­pont érvényesítéséhez. A hadseregszállitó cseh vállalatnak sok ügyvédje volt Bukarestben, köztük ismert nevű ellenzéki és kormánypárti politikusok, akiknek erről a gazdasági össze­köttetéseire csak ez a pör ad egy kis bepillan­tást. Pénzügyi tisztviselőről beszélnek a tár­gyaláson, akinek havi ötezer lej fizetése van és aki mégis gyűjtött magának húszmillió va­gyont. Az agyondorongolt rab mellé odaálla- nak miniszterek, más magasállásuak, hogy ba­rátjuknak jelentsék ki. Egyik vallomás érde­kesebb a másiknál s majdnem mindenik misz­tikusan dolgozó kezek titkosan szövevényes munkájáról tesz emlitést. Hogy mit fog ebből a misztikumból az ítélet megvilágítani, azt még nem tudhatjuk. De akármit, ez a pör na­gyon’érdekes, mert annyit tudtunkra ad, hogy van mögötte nagy titokzatosság. Azt is látjuk azonban, hogy ez a jilavai rab igen beavatott ember, aki nemcsak katonai titkoknak volt be­avatottja, hanem letéteményese volt politikai titkoknak is. Az ilyen embernek hatalom van a kezében, ha élni akar vele. Mások akarták felhasználni. Egyik politikus a másik ellen. _S az Ítélet, akármerre dől, az egyiknek a másik elleni helyzetét erősiti. A Skoda-botrány bel­politikai rémregényként bontakozott ki az ité- 1 obirák előtt. (Bukarest, augusztus 12.) A Seletzky-per mai tárgyalásán Max Ausschnitt-ot, a resicai müvek vezérigazgatóját hallgatták ki. A vé­delem padján most már helyet foglal Lazar Ilie képviselő is, aki azt kérdezi a tanútól, igaz-e, hogy azt mondotta, nagy botrány lesz, ha Maniu nevét be­lekeverik ebbe az ügybe. Ausschnitt: Igaz, mondtam. — Igaz-e — kérdezi tovább Lazar, — hogy azt mondta, dr. Lupu rosszul teszi, ha annyira eltúlozza a számokat a Skoda-ügy baksisainál. Aitsschnitt: Igaz,,mond.. ,:j, de nem Lapu­nak, hanem az öccsének. A védőügyvédek kérdéseire tanú ezután e£ mondja, hogy 1930-ban ismerkedett meg Se- letzkyvel, amikor szó volt arról, hogy a Skoda cég átveszi a kiskapusi vasmüveket. Akkor a Resica a hadügyminisztériumtól levelet ka­pott, melyben közölték, hogy átveheti a Skoda cég hadiszerrendeléseinek egy részét és ebijen az ügyben azonnal utazzék Bukarestbe a tár­gyalások megkezdésére. Bukaresti útja elma­radt és ő Seletzkyvel Bécsben találkozott és A tárgyalást felfüggesztik, majd a szünet után Pomponiu főügyész megtartotta vádbeszédét. A vádbeszédben rámutat arra, hogy a köz­véleményben milyen különböző hirek kering­tek ezzel az üggyel kapcsolatban és a katonai ügyészségnek sikerült az ügyet annyira le- zsugoritani, hogy most csupán a pecsétek letörését és katonai akták eltulajdonítását inkrimi­nálják. Állítja, hogy a pénzügyi közegeknek joguk volt megtartani a házkutatást. Amikor azon­ban a katonai akták jelenlétéről meggyőződ­tek, közbelépett a katonai ügyész is. Elmond­ja, hogyan történt a pecsét letörése és azt állítja, ha ez tévedésből történt, akkor is bün­tetendő cselekmény. Ha azonban már letörte, kötelessége lett volna a katonai ügyészségnek azonnal jelentést tenni erről, de a vádlott csak Madgearu pénzügyminiszterhez ment. Elhi­szi, hogy a pecsétet Seletzky kislánya törte le és nem kételkedik abban, hogy a kislány iga­zat vallott. A pecsét letörése 1 hónaptól 1 évig ter­jedő börtönbüntetést von maga után. A bíróságra bízza annak megítélését, hogy al­kalmazzák-e jelen esetben ezt a büntetést1? A másik vádpont a titkos akták megőrzése. Erre nézve zárt tárgyalást kér, mig az aktákat fel­olvassák. Radu Rosettl és Vasiliu Cluj védők egy­szerre mondják: Ha az elnök elrendeli a zárt ülést, akkor már előre kimondja a bíróság, hogy az akták titkosak. Elnök: Ha hozzájárulok ahhoz, hogy nyílt ismerkedett meg. A védelem kérdezi, igaz-e, hogy mialatt Seletzky letartóztatásban volt, tovább folytatták a tárgyalásokat. A tanú erre igenlőleg válaszol. A Resica igyekezett tökéletesíteni felszerelését, hogy mint bárme­lyik más külföldi gyár eleget tudjon tenni a liadiszergyártás követelményeinek. Ezért ösz- szeköttetésbe lépett a Wickers angol céggel és tényleg elérte, hogy, ma tökéletesen fel van szerelve. Ezután Boschalt, a Wickers-müvek volt bukaresti képviselőjét hallgatták ki, aki a Wickers-müvek és a Resica összeköttetéséről nyújtott felvilágosítást. Vasiliu Cluj: Stirbey herceg is részvé­nyese volt a cégnek. Tanú: Stirbeynek a Wiekersnél egyetlen részvénye sem volt, a Resicánál is igen kevés. Ezután Samsonovici tábornok hadügy­minisztert, Stefanescu Amza és Uica tábornokokat, Puiu Dumitrescut, a ki­rály magántitkárát szólítják elő, de miután egyikük sincsen jelen, a véde­lem lemond kihallgatásukról. ülésen olvassák fel, akkor az ellenkezőjét is­merném el. Erre Pomponiu ügyész azt ajánlja, hogy a bíróság vonuljon vissza és tanulmányozza át a szóbanlevő aktákat. így is történik. A tárgyalás folytatása során az ügyész analizálni igyekszik az aktákat. Ezek között az egyik egy expozé volt a román hadsereg külföldi rendeléseiről, egy másik a legfelsőbb katonai tanács egyik jegyzőkönyve, egy pe­dig a katonaság lf||titkosabb irata. Ezt a bűncselekményt a törvény 5—10 évig terjedő börtönnel bünteti. A bíróságra bizza annak megállapitását, jo­gában állott-e a vádlottnak ezeket az aktákat megszerezni és magánál tartani? Hangsú­lyozza, hogy Seletzkyt nem tartja közönséges bű­nösnek, a biróságtól függ, hogy az adott körülmények között megállapitja-e bűnösségét és büntetés­sel sujtja-e, vagy sem. A tárgyalást hétfőn reggel folytatják, amikor a védőbeszédek kerülnek sorra. Békülékeny a Mezőgazdasági Hitelintézet (Bukarest, augusztus 12.) Ma délelőtt ülést tartott a Mezőgazdasági Hitelintézet igazgató- tanácsa, melynek végeztével a következő hiva­talos közleményt adták ki: Az intézet fenntartja ama feltételeket, me­lyeknek alapján a meggyőződése szerint meg­egyezésnek kell létrejönnie az intézet és a kor­mány között. PoiEipcanin főügyész vacSfcesfcéel©

Next

/
Oldalképek
Tartalom