Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)

1933-08-12 / 183. szám

4 Szombat, 1933. augusztus 12. Bűz flkaid sz Érik a buzakalász. Nálunk a hegyek között nagyon későn. Még alig jelentek meg sárguló búzatábláinkon a szép aranykalászos kévék. Csak most kezdenek hozzá az aratáshoz. Pedig hegyes-völgyes, girbe-görbe szülőföldünkön olyan szép és olyan remeklő a hármashatár. Beszéde, éneke szebb, mint az Alföldé. Napsu­gara is játszibb és tündöklőbb. Mikor a mere­dj oldalakra reá süt a nap és hegymagasla- ftíinkon integet az erdő, Ég és Föld ölelkeznek itt össze és az ember szeme távolabb néz, mint a megmérhetetlen és beláthatatlan sikföldön. Rengő-ringó aranykalászos mező. Meny• nyíre szereted az embert. Ismered a járását, hallgatod szive dobbanását. Sóhajtozol vele al­konyati szellők szárnyán és a hajnal pirkadá- sánál. Rögeid annyira élnek, hogy minden csira dushajtásu gyökérzettel kapaszkodik be­lea. Rög és élet, napsugár és buzakalász, em­ber és sokszázéves tölgy együvé tartoznak. Édes, elválaszthatatlan testvérek. Ez a testvé­riség föld cs emberek között magasabbrendü kultúra. Lélekbeszéd a buzakalász. És a búza­virág mosolygó kék szeme. Örökzöld fenyve­seink hazahivogató titokzatos suttogása. Ellen' állhatatlan erő a havasi nyáj kolompja és a pásztorok furulyája. Magasabbrendü kultúra minden virág, mely megjelenik varrottason és agyagedényen, tulipános ládán és remekbeké- sziilt járompálcán. Kultúránk diadalhapuin káprázatos szépséggel telehimzett uccaajtóink. Házaink tornáca és a művészettel kivésett mester gerendák. Leányaink kezében a sulykoló sulyok, kendertiló és a mesterien rajzolt fogas gereben. Apró kicsi virágból, színes hímzésből, rátartás tulipánéhesscgböl, mosolygó szivekből értelmes emberlelkekből tevődik össZie a kul­túra. Ez a mi szépségünk, ékességünk. Múl­túnkból az élő jelen. Ősapáink és nagyanyáink léleküzenete. És mikor emberi gondolat és eszme árad a folyton alakuló világra, hogy átalakítson, szé­pítsen, mindent magasabbra emeljen, előttünk áll a lélek kultúrája. Ez teszi küzdelmessé az életsorsot, de öntudatossá a lelkiséget. Lél\ek- kulturánk utján szeretjük meg igazán ember­testvéreinket, igy ismerjük meg a sorsközössé­get, a jóság erejét és melegségét. Mikor embe­rekre mosolygunk a jóság és emberszeretet len­dületével, életszeretet, világösszhang, Istien csudálatos mindenhatósága mosolyog ki a lel­kűnkből. Kultur apostolok vagyunk, égi örök­séget és az emberi lélek érvényesülését hirdet­jük. Emberfölötti embert akarunk, a tucat- emberek, hétköznapíságok világából kiemel­kedő embert. Ahol nagyranőnek a hegyek, fenyők és ha­vasi sziklák, ott a havasok méhéböl nagy em­berek születnek. A fenyők óriási magasságai­val versenyre kelnek az emberek. Székely bér­ceinkből kitermelődik az arany, vas és acél. Erő és egészség gyógyvizei. Háromszék, Csik és Gyergyó kiváltsága a remekbe termett sok­emeletes rozs. Barna, de egészséges kenyér. A kenyér mellett ősi kultúra, melynek eleven szépségei elkápráztatják a szemlélőt. Lélekele- venség a gyermekekben, fordulatos szellemes­ség a nagyokban, a változatos és szin.es humor játszisága és a fajiság kifejlődött gerinces­sége. A tiszavidéki ember el sem hiszi, hogy az udvarhelyszéki meredek hegyek oldalát szántja, veti, kapálja, aratja. Majdnem mindig magasan van és lefelé néz. De néz fölfelé is, szembe a nappal, elvakitó napsugárral. Ez az ö élete, fölényes lelkisége. Ez az, ami kultúra, mert világosság. A székely sohasem tudatlan. Lehet, hogy három és négyeszii. Mindig van történelmi iskolázottsága és föltétlenül biztos élctbölcsesége. Mindenben erőgyüjtö forrást lát. Napsugár hevét kőben, fűben, fában, virág­ban. Ez a világosság és meleg az ő kultúrája. A kultúra megváltoztatja színét, formáját, mikor ráköszöntenek a változó idők• Jöhetnek zord idők, mikor szép virágoskertünket fölméri a gyom. Vadnövény és irthatatlan burján. Szúrós, tövises bortor jármai föl sem lehet venni a küzdelmet. A kultúra veszíthet ural­kodó fölényességéből, de nem veszítheti el lel­két. Meri a léleknek két szeme van, egyikkel mindig az Időbe, másikkal az Örökkévaló­ságba néz. A lelket nem befolyásolhatja em­beri akarás és szeszély. Élete, vágyai, törvé­nyei. a végtelenség felé sodorják. Nem is olyan nehéz nekünk megtartani a kultúrát. Azt, ami benne van a vérünkben és olt áll házunk küszöbén. Őszi tarlón cs tavaszi szántáson. Zöldelő mesgyéinken és az arató­leányok királyának virágos, piros muskátlis kalászkoronájában. Édesanyánk hangjában cs tanító meleg csókjában. Földünk szivében és a pacsirta dalában. Csak a lelkünket kímélj’,'le. meg a pusztulástól. Temetőink minden korhadt fakeresztje a lélek romolhatott anságáról be­szél. Templomtornyunk cs iskolánk fala hitről és hervadhatatlan életről. Zöldeltö lombok ta­vaszi sarja sírva zokog, mikor hanyatló lelki­ség és leroskadó jellem fagyos zúzmarája hull reá. Dolgozzunk nagyon sokat, hogy kultúrán­kat átadjuk a jövendő nemzedéknek. Hulljon rá a szivünkre zsengekoru ifjúságunk rimán- kodó könnye. A sokszor megsebzett kultúra jajongása jusson el füleinkhez. Jövendő nem­zedékek vágyva, epedve tárják kezeiket felénk. Templomunk kicsi harangja sikongva szól. Halottakat akar föltámasztani, mert az élők közönyösek és tehetetlenek. A rögök megmoz­dulnak cs átkot szórnak azokra, kik megkő­(Varsó, augusztus 11.) Hétévi politikai herce-hurca után ugylátszik Lengyelország is elérkezett nagy belső politikai átalakulásának zárófelvonásához. A legutóbbi légionárius kongresszuson a kormánypárt vezérkari fő­nöke, Slawek ezredes bejelentette, hogy mái készül Lengyelországban az uj alkotmányre­form és ismertette is e fontos reform egyes té­teleit. Lengyelország alkotmány-megváltoztatá­sának; szükségességét Pilsudszki már az 1926. évi forradalmi napokban, mint a forradalom egyik főcélját jelölte meg. Pilsudszki az alkot- mányreíorm szándékát többször megismételte és 1930-ban, amikor rövid időre, mint minisz­terelnök vette át a kabinet vezetését, ismét ki­jelentette, hogy az alkotmányreform halaszt­hatatlan. Miután a sejmben nem volt semmi hajlandóság, hogy az alkotmányreformot par­lamentáris utón vigye keresztül, politikai kö­rökben biztosra vették, hogy e reformot Pil­sudszki oktrój utján fogja törvénnyé lenni. Pilsudszki azonban vonakodott e nyíltan dik­tatórikus útra térni és igy az alkotmányre­form ismét holtpontra jutott. A SZENT ISTVAN-TARSULAT kiadásában megjelent az első, teljes latin-magyar Misszăle a Római Misekönyv szerint. Terjedelme 1488 lap. Tartalmazza az összes szentmise szövegeket, amelyeket az egyetemes Egyház használ és mindazokat a szentmi­séket, amelyeket Romániában * általában mondanak, minden nap, ünnep- és vasárnap jelen­tőségének méltatását, minden szentnek rövid életrajzát, az ösz- szes körmeneteket, a nagyheti szertartásokat és a szentmisével kapcsolatos liturgikus imádságo­kat. A legfinomabb bibliapapiron készült, igy bő terjedelme mellett is zsebben könnyen hordozható. Árait a kiadó Szent István-Társulat úgy szabta meg, hogy mindenki számár ahózzáférhető legyen Egészvászonkötésben, vörösmetszéssel L. 210*— Egészvászonkötésben, aranymetszéssel „ 235*— Finom bőrkötésben, vörösmetszéssel.. „ 400*— Finom bőrkötésben, aranymetszéssel.. „ 450*-— Megrendelhető a „Minerva“ könyvesboltban Cluj-Kv ár, str. Reg. Maria 1. viilt szívvel állják útját a kultúra munkájá­nak. A kultúra bennünk él és mi a kultúrában élünk. Csöndesen, lágyan simogató muzsikája, mint a gyermekbölcsök csecsemőjének altató- dala. Fáradt cs elnyűtt emberek jnegiükente- tője. Bizonyosságok világa nagy bizonytalan­ságok között. Határtalan nymoruságaink kö­zött is a legértékesebb tőke, melyet a rozsda és moly föl nem emészthetnek, sem a tolvajok cl nem lophatnak. A kultúra a lélek munkája, szellemerők eredménye, ekevas, pöröly, kala­pács dicsősége. Mindenki dolgozhat érette. Minden kultúra útját véres nyomok jelzik a föld porában. Emberszivek vérehullása és veresverejtékes munka pirosló drágagyöngye. Fáradalom, áldozat és keresztrefeszülés vér­tanúi vére. A mi elárvult kultúránk is nagyon sokat vár tőlünk. Mentsük a szivünk vérével, lelkünk melegségével. Az első alkotmányreformtervezetet a par­lamentbe 1929 februárjában hozta be Barlets professzor, miniszterelnök. A törvényjavasla­tot Makovszki miniszter, ismert jogász és Pil­sudszki testvére, Jan Pilsudszki, dolgozták' ki- E reformtervezet értelmében a köztársasági elnököt a jövőben népszavazás utján választ­ják meg és a mindenkori köztársasági elnök hatáskörét kiszélesítik. E törvényjavaslatnak a priori nem volt sikere a sejmben, mert ak­kor még a kormánypárt csak százharminc mandátummal rendelkezett. A kormány alkot­mány reformjával szemben az ellenzéki pártok ellen-alkotmánytervezetet nyújtottak be. A baloldali ellenzék, amelyben a szocialista párt, a radikális néppárt, az úgynevezett „wyzwo- lenie“ és a független parasztpárt tömörültek, n szenátus teljes megszüntetését és a köztár­sasági elnöknek egy általános választás utján létrejött nemzetgyűlésen való megválasztását kívánták. A nemzetgyűlésnek eszerint az alkot­mányreform szerint kétszer akkora lélekszám­únál kell rendelkeznie, mint a sejmnek. A bal­oldali reformtervezet tárgyalását azonban még ki sem tűzték napirendre. Az uj alkotmány reformtervezet, amelyet Slawek ezredes az 1863. évi felkelés vezérének, Roumald Trauguttnak keresztje alatt húszezer frontharcos kongresszusán ismertetett főbb vonásaiban, magának Pilsudszki marsallnak és Jedrzjevicz minisztereluöknak legszemélye­sebb müve. Az uj reformtervezet az egész par­lamenti világban eddig még példátlan újítást kíván bevezetni. Uj szenátus létesítését vette tervbe, amelynek két harmadát egy előjogok­kal felruházott polgári réteg, Slawek szerint a „polgárelite“ választaná meg, a megmaradó egy harmadrészt pedig kinevezéssel töltenék be. A polgári elitet a „Virtuti militări“ rend és a „Függetlenségi kereszt“ tulajdonosai al­kotnák, más szóval a hajdani frontharcosok- Az igy létesítendő szenátus törvényhozás te­kintetében egyenrangú lesz a sejmmel. A kor­mányzás hatásköri megosztása a jövőben meg­szűnik és az összes kormányzati funkciók a. köztársasági elnök kezében egyesületnek. Ki­egészítő információk szerint a parlament sze­repe a jövőben csak a költségvetés elintézésre irányul. A parlamentnek a jövőben nem lesz befolyása a kormány összetételére, — a kor­mány egyedül a köztársasági elnöknek és nem a parlamentnek felelős. Az uj alkotmányreformtervezetet az őszi parlamenti ülés elé terjesztik. A kormány­blokk ezúttal el van határozva, hogy az alkot­mányreformot, amelynek ügye évek óta stag­nál, végérvényesen dűlőre juttatja. Az ellen­zék természetesen a legélesebben küzd a javas­lat ellen és különösen azon elv érvényesülése ellen, amely a nemzetet érvényesülési kategó­riákba osztja be ás egyes társadalmi osztályo­kat előjogokkal ruházza fel. Az ellenzéki sajtó azt Írja, hogy első és másodrendű állampolgá­rok felállítása, éppen nemzeti szempontból fog Lengyelországra nagy veszedelmekkel járni. P. Tréfán Leonárd. Lengyelország uj alkotmányt kap Megszűnik a kormány felelőssége a parlamenttel szemben A frontharcosok, mint politikai előjogokkal felruházott társadalmi réteg

Next

/
Oldalképek
Tartalom