Keleti Ujság, 1933. augusztus (16. évfolyam, 173-198. szám)
1933-08-12 / 183. szám
% V jn —■ wtia a H BV2A P ES T rt*M ín immer« Nö. 2455S—192T. J Szombat n^mSSÍSSut. <0ra 3 lej TIUjsKG ■t-lóíuctósi árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: CluJ-Kolozsliegyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP vár, Strada Baron L. Pop (volt Brossal ucca) 8. «n*«. évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 yvr tfVFTVT V AIVf ico C7A1W Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. pengő, r— Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ‘ ULIAJM. &ZAJV1. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. B A magyar szó kálváriája A Nagyváradon betiltott Erdélyi Magyar Szó ciinü magyar lap sorsa figyelmeztet az erdélyi magyar szónak, szólásszabadságunknak a kálváriájára- Annak a budapesti sajtónak, amely olyan megható részletességgel és magasra kifejlesztett zsurnalisztikái képességekkel megirt újságcikkeket tud ontani a közönség elé zanzibári kalandokról s amely nyilvántartja a legkisebb németországi város újság vállalatai ellen kiadott rendeleteket, nem terelődik sehogysem errefelé a , figyelme. Kedve nincs, érzéke nincs arra, hogy megérezze és észrevegye azt a kiszolgáltatottságot, amivel az erdélyi magyar sajtónak minden nap fel kell vennie a küzdelmet. Ennek a magyar fájdalomnak a hordozásában elszigetelten állunk s úgy érezzük, hogy a budapesti sajtó a maga részéről keményebben és alázatosabban hajtotta végre a trianoni választófal megvonását, mint amennyire egyáltalában szüksége van az uj európai politikának. Senki sem gondolhat arra s mi sem gondoljuk azt, hogy beleavatkozzanak a tőlünk nagyon távoleső budapestiek a mi itteni életünkbe- Sőt: nem egyszer fordult elő olyan véletlen beavatkozásuk, amit a hallatlan tájékozatlanságuk tett a mi számunkra kellemetlenné. Ennek az erdélyi magyar életnek azonban vannak eseményei és vannak mindennapi kirei, amelyek ki varinak zárva a budapesti lapok hasábjairól- Most, hogy nagyváradi laptársunkat, a Magyar Szót különös körűimé1 nyék között betiltották, valamelyik budapesti újságnak eszébe jutott felvetni a kérdést: mi lehet az oka a pesti lapok hallgatásának. A magyar főváros magyar lapjainak egy jó részét itt árulják, jelentős összeget hordanak el itteni valutában az erdélyi magyar közönségtől, amely fenntartja érdeklődését drága pénzen is a budapesti sajtó munkája iránt. De ezekben a lapokban nincsen egy pársoros hir e lapbetiltásról. Egy budapesti ujsághang e lapbetiltás révén veszi észre azt a régóta divatba vett hallgatást, amelynek süket fülei számára az erdélyi magyar közélet, az erdélyi magyar kulturális erőfeszítések küzdelmeinek színhelye teljesen ismeretlen területté lettek. A földgolyó térképein sötét folt, ami fölött érdektelenül siklik el a tekintetük. Egyebüve, a legtávolabbi óceáni szigetekre is, mindenüvé be tudnak nézni s az izlandi halászok életmódjáról több tájékoztatást nyújtanak, mint az erdélyi magyar népnek kemény életküzdelméről. Az Erdélyi Magyar Szó-1 elnémítottákA tiltakozásra, a betiltó rendelkezés visszavonásának minden lehetséges és megengedhető eszközzel való követelésére mi vagyunk illetékesek. De akkor, amikor minden kis németországi vidéki újságíró sorsáról annyit tudnak írni és beszélni, tényleg írhattak volna pár pa- rentáló sort arról, hogy kiszenvedett egy magyar sajtóorgánum, amely a kisebbségi küzdelem harcterén kapott halálos sebet. Ennek a budapesti sajtónak a legpontosabb értesülései vannak arról, hogy hány tisztviselőt bocsátanak el állami szolgálatból Németországban, kik veszítik el kenyerüket az uj rezsim alatt a németországi magánvállalatoknál. De az erdélyi magyar vasutasoknak, tisztviselőknek, magánalkaímazottaknak, magyar munkások mindegyre megismétlődő tömeges uccáratevé- séről nem tudnak semmit. Ezeket a magyar lapokat igazán nem lehet irredenta munkával vádolni- S ne is csinálják az irredentát. De érthetetlen, hogy az ő zsurnalizmusuk számára annyira nem létezik az erdélyi magyarság, hogy annyit sem ir róla, ami szabad volna, amennyiért el sem tiltanák az itteni árusítást s amennyit a testvériség alapján mégis csak megérdemelnénk. Zajlik a Seletzky botránypör Nagy befolyású tanuk egész sora vonul fel a vádlott mellett — Madgearu pénzügyminiszter is kedvező vallomást tett — Húszmillió vagyona van a kis adótisztviselőnek Még n foudiigy minisztert is elövezetiH (Bukarest, augusztus 11.) A Selctzky-per ir.ai tárgyalásán kihallgatták Rascanu őrnagyot és Negrei Vasile ezredest, akik kedvező vallomást tettek a vádlottra. Elnök ezután közli, hogy levelet kapott Ionescu Munte tábornoktól, aki Marrilis adóellenőr tegnapi vallomására azt közli: nem igaz, hogy ő aktákat adott át Marulisnak. Vasiliu Cluj védő kéri megállapítani, hogy Marulis hamis vallomást tett és kéri a letartóztatását. Ha a hadbíróság ezt nem rendeli el, úgy azt jelentené, hogy nem ad hitelt Ionescu Munte tábornok szavának. Az ügyész ezzel szemben megállapítja, hogy a tábornok levele nem tanúvallomás, csak akta. Ami Marulist illeti, legfeljebb mégegyszer ki lehet hallgatni, de letartóztatásáról szó sem lehet. Elnök konstatálja, hogy a tábornok levele csak azt cáfolja, hogy ő adott volna át iratokat Marulisnak, de nem bizonyítja azt, hogy az adóellenőr nem kaphatta másoktól a szo- banforgó aktát. Ezután Reiff mérnököt, a Skoda cég alkalmazottját hallgatják ki, aki jelen volt akkor, amikor Seletzky izgatottságában vigyázatlanságból leütötte a pecsétet. A tanú, aki feleke- zetnélkülinek vallja magát, becsületszavával erősiti meg vallomását eskü helyett. Seletzky Románia nagy barátja Precup ezredes kijelenti, hogy 25 éve jó barátja Seletzkynek, akivel együtt is harcolt az olasz harctéren. Elnök: Ellenünk? Dabisa tábornok védő: Hanzu és Papp tábornokok is az osztrák-magyar hadseregben teljesítettek szolgálatot. Precup: Seletzky a románságnak mindig kitűnő barátja volt és teljes lehetetlenség elképzelni, hogy az országnak ártani akart volna. Elmond egy esetet az olasz frontról. Amikor oda megérkezett Bukarest elestének hire, egyik román tiszttársuk könnyekre fakadt. Magyar tisztek hazaárulónak mondták ezt a tisztet, akinek Seletzky kelt a védelmére. Emiatt Seletzkynek is kellemetlenségei voltak a harctéren. Vasilie Cluj kérdezi a tanút, akinek nagy szerepe volt a király hazatérése körül, hogy Seletzky közremüködött-e ebben a tör- nelmi aktusban? Elnök megtiltja a válaszadást és büntetéssel fenyegeti a tanút, ha erre válaszolni mer. A védelem nem tesz jó szolgálatot a vádlottnak az ilyen kérdésekkel. Lázár Hie vádol a vallomásában. Ezután Lazar Illés képviselőt hallgatják ki. Lazar Illés elmondja, hogy Lupu aljasan megrágalmazta a Skoda-üggyel kapcsolatban. Jellemző hogy Lupu egyik szená-' tora, Audrianu, aki a parlamenti vizsgálóbizottság tagja volt, a vizsgálat lefolytatása után ezt mondta neki: Seletzky nem büntetést, hanem kitüntetést érdemel. Kéri az elnököt, hogy mint védő is szerepet kaphasson a per-, ben. Kéri ezenkívül a bíróság védelmét Maru- lissal szemben, aki tegnap megtámadta a bíróság folyosóján. Marulisnak húszmillió lej vagyona van, holott csak ötezer lej a havi fizetése. Feljelentést is fog ellene tenni a vagyonellenőrzési törvény alkalmazása végett. Ebben a perben sokan morált prédikálnak, de csak azért, mert vaj van a fejükön. Támadja Pamffl Seicarut és súlyosan sértő szavakat használ a Curentul főszerkesztője ellen. Jan Dumitrescu, a Curentulnak a teremben levő munkatársa szót kér az elnöktől, hogy megvédje főszerkesztőjét. Elnök nem adja meg a szót és felfüggeszti a tárgyalás. Madgearu a Seletzky közvetítéseiről vall. Szünet után Madgearu pénzügyminiszter hallgatták ki. A miniszter előadja, hogy a házkutatás után eljött hozzá Seletzky és előadta, hogy véletlenül leütötte a pecséteket. Elismeri, hogy Seletzky támogatta őt, mint pénzügyminisztert abban, hogy a Skoda-cégnek fizetendő összegekért Csehszlovákia Romániában bevásárlásokat eszközöljön és igy a pénz ne menjen külföldre. Seletzky közvetített egy nagyobb petróleum-el. adást a csehek számára. Elmondja annak a 300 milliónak a történetét, amellyel Sica Popescu személyét hozták kapcsolatba. Ezt a 300 milliót a csehszlovák bankok szavazták meg a Mezőgazdasági Hitelintézet számára és ebben a tranzakcióban is kedvező szerepe volt Seletzkynek. A pénzügyminiszter végül csodálkozását fejezi ki, hogy Marulis bizonyos fényképeket mutatott be a biróság előtt és szankciókat fog alkalmazni azok ellen, akik a hivatali titoktartást megsértették, a pénzügyminisztériumból aktákat tüntetve el. Elővezetik a hadügyminisztert. Elnök közli ezután, hogy holnapra elővezetteti kihallgatásra Samsonovici tábornok, hadügyminisztert, Stefanescu Amza tábornokot és Tatarescu ezredest, mert nem jelentek meg.
