Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-22 / 165. szám

Szombat, 1933. Julius 22, KUETlUjsm o SS^OMT' 2:1-re győzött az Attila a Románia ellen (Kolozsvár, julius 21.) Az Attila csü­törtökön tovább folytatta győzelmi sorozatát. Ezúttal a Románia ellen ért el szép sikert a miskolci csapat. Játéka alul maradt azon a teljesítményen, amelyet az Universitatea elleni mérkőzésén láttunk, de ezt meg lehet magyarázni azzal, hogy az Attila játékosai rö­vid időn belül szinte tucatnyi mérkőzést bo­nyolítottak le s igy jogosan hivatkozhatnak kimerültségükre. A 2:1 (0:0) arányban végződött mérkőzés első félidője nem hozott eredményt. A félidő nagyobb részében a Románia támad, csatárai azonban a legkinálkozóbb gólhelyzeteket is ki­aknázatlanul hagyják. A második félidőben az Attila felvillanyozód-’a játszik s a játék hatá­rozottan izgalmassá válik. A vezető gólt a Románia éri el Farkas szép fejeléséből. Simo- nyi messziről küldött bombalövését nem tudja Cendreain védeni. Az Attila egyenlített. A 36. percben ugyancsak Simonyi szerzi meg a győz­tes gólt egyesületének 18 méteres lapos lövés­sel, amelyet védhetett volna a Románia ka­pusa. A mérkőzést Jakobi Ernő vezette, mind­két fél megelégedésére. VISSZAUTASÍTOTTA A FUTBALL- SZÖVETSÉG A TMTE ÓVASÁT A JUVEN- TUSSAL SZEMBEN ELVESZTETT MÉRKŐ­ZÉSÉRE VONATKOZÓAN. A TMTE m\eg­óta a Juventus ellen elvesztett mérkőzését azon a címein, hogy neki tulajdonképpen nem a Ju- ventussal, hanem a csernovíci Dragos Vodd- val kellett volna selejtezőt játszania. A TMTE szerint különben sem igazságos, hogy a Braso- via, amely mindössze egy pontGt szerzett, szemben az ő 8 pontjával, ugyanolyan selejtezőt játszék, mint ő. A szövetség elutasította a TMTE óvását és kötelezte a temesváriakat, hogy vasárnap Bukarestben kiálljanák a Ju­ventus elleni második selejtezőre. Albu, a Gloria CFK válogatott hátvédje a Venus- hoz kérte átigazolását. Barátky, aki Nagyváradon tölti szabadságát, ki­tűnő ajánlatot kapott a Crişanâtol. Barátky nem ide­genkedik attól, hogy szülővárosában maradjon. A Hun­gária tudomást szerezve a Crişana ajánlatáról, azon­nal elküldte egyik emberét Nagyváradra, Barátky „megvédésére." DRJETOMSZKY, a fiatal magyar tenni- szező Abbáziában nagy meglepetésre 8:6, 8:6 arányban verte Schäffert, a legjobb jugoszláv játékost. A Koppenhágában folyó dán—görög Dawis-Cup selejtező eddigi eredménye 1:1. (Minden jog fenntartva.); Ezzel le is zárta a maga részéről az eseten való elmélkedést és belémerült a feljelentés fo­galmazásába. Egész memorandumot dolgozott ki, aminek kétórai munka után körülbelül a közepén járhatott, mikor hirtelen zaj támadt a külső szobában, majd felpattant az ajtó és két huszártiszt meg egy civil úr lépett be rajta: Pirnitzer, Piki gróf és Bontha. Pirnitzer odaállt az íróasztal elé: — Maga írta azt a cikket? — kérdezte. Sólyom sápadtan állt fel: — Csak semmi heveskedés, uraim! — szó­lott. — Beszéljünk nyugodtan, főhadnagy úr... Pirnitzer bömbölve kérdezte mégegyszer: — Maga írta? Feleljen!... A szomszéd szobában a két volontőr ijed­ten ugrott fel erre a hangra. Az egyik befogta a fülét, hogy abból, ami következni fog, ne halljon semmit, a másik kővémeredten figyelt. Zűrzavaros lárma hallatszott, káromkodás, do­bogás, egy súlyos tárgy koppant az ajtón, majd a Sólyom rekedt ordítása hangzott fel: — Rablók! Gyilkosok! Segítség! Segítség! József berohant a kiáltásra az előszobából, de éppen akkor már nyílt is az ajtó s a két tiszt meg Bontha felhevült arccal lépett ki rajta. Gyorsan mentek végig a szobán, ügyet sem vetve az ottlévőkre és mire ezek csak szó­hoz is juthattak volna, már kinn voltak a lép­csőházban. József meg a két fiú a Sólyom szo­bájában termett: — Mi történt? Szerkesztő úr! Sólyom ott állt az íróasztal mögött. Arcá­nak az egyik fele tiszta fekete volt, ami arra indította a lágyabbik szívű volontőrt, hogy torkaszakadtából kiabálni kezdjen: — Orvost! Orvost hamar! De nyomban kiderült, hogy a szerkesztő arca csak tintás, aminthogy tintában úszott az egész szoba. A súlyos tintatartó a földön he­vert, tintatócsában, az ajtón óriási tintafolt éktelenkedett, amelyből vékony erekben foly- dogált lefelé a sötét lé és, amihez csak ért az ember a szobában, az mind mintha be lett volna permetezve tintával. — Ez a rangjukba fog kerülni!... — hö­rögte Sólyom. — Szerencséjük, hogy idejében . elkotródtak!... Mind a hármat agyonvertem volna... A városban pillanatok alatt híre futott a botránynak, hogy a huszártisztek inzultálták a szerkesztőt. — Igen, — mondták mások, — de Sólyom hozzájuk vágta a tintatartót. Az volt a szeren­cséjük, hogy nem találta el őket. De így is fülig tintásán jöttek ki mind a hárman ... A kiváncsiak seregestől özönlöttek a szer­kesztőség felé az egész városból, mint valami tűzesethez. Ott azonban már nem akadt a vilá­gon semmi látnivaló, mert a szerkesztő időköz­ben hazament. Némelyek szerint a maga lá­bán, mások azonban azt állították, hogy hord­ágyon vitték el, bepólyálva és most kötések és borogatások alatt fekszik az ágyában. A kíváncsiak tehát most odatódultak a la­kása elé és bár a házból kiszivárgó ellentétes hirekből nem tudták megállapítani az igazsá­got, még se bánták meg, hogy odamentek. Mert tanúi lehettek annak a szenzációs jele­netnek, amikor Andornaky Eszti kalap nélkül, lobogó hajjal, pongyolában, vágtató konflison megérkezett és berohant a szerkesztő kapuján. A VIII. város egyszerre két pártra szakadt. Vol­tak, akik úgy gondolkoztak, hogy Só­lyom megkapta, amit keresett és hogy úgy kell neki, minek kötött bele a huszárokba. Ez­zel szemben mások azt hangoztatták, hogy a tisztek brutalitása menthetetlen, hatalmas­kodni nem lehet és nem szabad; ha Sólyomnak nem volt igaza, be lehetett volna perelni, vagy rá lehetett volna kényszeríteni egy bocsánat­kérő nyilatkozatra. így vélekedtek első nap nemcsak a zsidók, de a keresztények közül is sokan, főleg olyanok, akik távol estek a tisztek társaságától, tehát ellenszenvvel nézték azok­nak a kivételes pozícióját, valamint mind- azokét, akik velük együtt uraskodtak, gőgösen éreztetve sértő lenézésüket a szolid polgár­sággal. Ilyesmit gondolt Mike is, sőt nemcsak gon­dolt, de mondott is este, a kávéházban, ahol vacsora után azért kereste fel Kovácsot, hogy megtudja tőle, beszélt-e Steinerékkal és hogy mit szólnak azok hozzá, hogy ő el akarja venni Magdust feleségül. Erről azonban egyelőre nem beszélhettek, mert egy Koncsek nevű ta­nár odaült az asztalukhoz, mire a társalgás természetesen a nap szenzációjára fordult. Mike főleg Bontha ellen fakadt ki, akinek sze­rinte semmi köze se volt a dologhoz, hiszen a neve nem is volt megemlítve a cikkben, tehát csak hencegésből avatkozott bele. — Nekem rokonom, tudja jól mindenki, de az igazságon ez se változtat a szememben. Én azért igenis kimondom, hogy ez nem volt úri dolog! Annak ellenére, hogy rokonom! (Folytatjuk). Boldogult uríikoromban Álmokháza Kétlelkű szerelem Aranykarika rcndldvüü tetszetős kiállításban jelenteit meg: Ezek a könyvek egészen olcsó, díszes ki­állítású magyar regények, az író arcképé­vel disziíett átkötőszalaggal ellátva. A ki­tűnő papirra nyomott, rendkívül kelendő magyar regények könyvnapi ára valódi angol egészvászonkötésben kötetetenként Krúdy Gyula: Heltai Jenő: Bibó Lajos: Szitnyai Zoltán'. Móricz Zsigmondi Forró mezők Móricz Zsigmond: Kerek Ferkó SS*— lej! Siessen megvenni inig a készlet tart. Vidékieknek is a pénz és 10'— lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a kiadóhivatala: KELETI tUSAG“ Baron L. Pop (Brassai u.) 5. 99 Cluj-Kvár, str,

Next

/
Oldalképek
Tartalom