Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-09 / 154. szám

KeietiUjmg

I £

lip

II

I

! 1

A romantikus és modern elegáncia

A francia királyok pompázó udvarában összehasonlíthatatlan fényűzés szelleme hatotta át az egész nemességet s abban az időben ez adta meg az igazi elegáncia színét. A VILCHÉRY illatszergyár a mai elegáncia arisztokrata követelményeinek eleget teendő, megalkotta a felülmúlhatatlan „TALON ROUGE“ kölnivizet, amely ezen a téren valóságos felfedezés. A finoman illatosított, tartós és diszkrét „TALON ROUGE“ kölnivíz az első helyet vívta ki magának az illatszer-művészetben.

csak eredeti üvegekben kerül eladásra.

!Vasárnap, 1333. 'juUus 9.

Ausztria a fasizmus utján

Politikai nyugalom a bomliaro&ba- nások után — Ausztriában egyre nagyobb tért Hódit a magyar orientáció gondolata

— A Keleti TJjság bécsi tudósítójától. —

(Becs, julius S.) Ausztria válságos napokat élt át, de anélkül, hogy ezek mélyebb nyomot hagytak volna az arculatán. Mert a bombarobbanások — furcsán cseng, de igy van — csak a perifériáit érintették életének, az élete mag- vához nem tudtak hozzáférkőzni. Minden tovább döcög tehát a megszokott utón. Sőt, ami még különösebb, Ausztria politikai életében határozott javulás következett be a robbanások révén. Az újságokban apránkint a rendőri krónikába csúszott alá a vezércikkből a náci- párt viselt dolgainak ismertetése és ez a párt ugyancsak sok fejtörést és munkát ad a de- téktivek tisztes és szemfüles céhének, a vizs- gálóbiráknak s a fiatalkorúak bíróságának — hiszen a merénylők főképpen 17—18 éves gyer- mekifjak — sokkal inkább, — mint a politikusoknak.

De a nacionalszociálizmus hanyatlása csak egyik következménye a terror-sorozatnak. Van még egy másik következmény is, amely nem kevésbé fontos. A bombarobbanásoktól megriadt közvélemény nagyszerű atmoszférát biztosit a kormány-diktatúra további előrenyomulása számára. Egyre-másra látnak tehát napvilágot a szükségrendeletek, melyek minden ellentmondás nélkül lépésről-lépésre építik ki, a közismert olasz minta alapján, az osztrák fasiszta államot, lazitanak a szociális terheken, nagyot szorítanak a sajtószabadságon és a végrehajtó hatalmat a fegyverbe állított párthivek kezébe adják át.

Az osztrák hitleristák ostroma visszafelé sült el tehát. Nemhogy aláaknázta volna, hanem jelentősen megerősítette a kormányhatalmat, sőt konszolidálta a politikai helyzetet. Valószínű, hogy maguk a terroristák is számoltak az eredménytelenséggel és ezért történhetett, hogy a párt legfiatalabb korosztályát, az iskolásgyerekeket állították csatasorba, az öregek nagybölcsen a háttérben lapultak meg. Az is bizonyos, hogy csak akkor fanyalodtak rá a politikai tevékenységnek erre a különös, eddig csak Oroszországban meg Macedóniában ismeretes módjára, amikor már nem volt más választásuk, amikor az alternatíva előtt állottak. hogy vagy végképpen lemondanak nemcsak az uralomrajutásról, hanem eddigi hatalmi pozíciójukról is, vagy még egy utolsó próbát kísérelnek meg. Hátha igaznak bizonyul a mende-monda, hogy a rendőrség, a katonaság megbizhatatlan és néhány terror-cselekmény, egy kevés vér árán ki lehet vívni a nagy célt. a Dollfussék kivetését a nyeregből.

Hitler uralomrajutásának mézcsheteiben egészen más volt még a helyzet. Ekkor még abban reménykedhettek az osztrák nemzeti szocialisták, hogy a vezér külpolitikai sikerei, gazdasági eredményei ellenállhatatlan erővel fogják majd Ausztriát, a második német államot meghódítani. Ez a reménykedés azonban szertefoszlott. Innen a szomszédból könnyű ugyanis észrevenni, hogy a négyhatalmi egyezmény nem vívmány, hanem újabb meghódolás a sokat szidott és széttépni Ígért versail- lesi békeparancs előtt. És azt is tudja itt minden hordár, hogy Németországban változatlan vehemenciával uralkodik a munkanélküliség és tetejében az élelmiszerárak is emelkednek. A, sikerek utján való hódítás reményeiről le kellett tehát tenniA csalódás után csak egy ütőkártya maradt: a bomba, a kézigránát. Most már ezt a kártyát is kijátszottak és az eredmény nem kétséges többé: a nemzeti szocializmus egyelőre letűnt Ausztria politikai színpadáról.

A világ diplomáciája tépelődik rajta, hogy melyik hatalmi csoporthoz lehetne ezt a kicsiny, gyenge, de stratégiailag, s átvezető útvonalként fonjps országot hozzákapcsoltií, hogy végre megszűnjék a prédalesők céltáblája lenni. Először az osztrák-magyar egyesülés terve kisértett, de a kisantant ellenállása, féltékenysége elgáncsolta. Most pedig a Tar- dieu-terve támadt fel halottaiból, melyt az öt Duna-menti államot akarná gazdasági egységbe foglalni. Ezt a tervet annak idején Németországnak és Olaszországnak vétója borította fel. Most azonban más a helyzet: Németország szava nem érvényesül többé a diplomáciai tervezgetésekben. Olaszország pedig ez idő szerint szorosabb barátságot tart Franciaországgal, mint amilyen mértékben fraterni- zált vele a Tardieu-terv megszületésének idején. Megeshetik tehát, hogy ahogyan Bécsben és az osztrák kérdésre vonatkozólag meg tudta találni Olaszország az egyetértést, az egyuton haladás lehetőségét Franciaországgal, hasonló barátságban és egyetértésben osztozik majd véle a Duna-medence feletti hegemóniában ie. Az olasz és a francia félhivatalos publicisztika óvatosan kerülgeti ezeket a tervezgetéseket és anélkül, hogy leszögezné kormányát az egyik, vagy a másik megoldási mód mellett, egyre terveket sző, amelyek megszüntetnék a két nagyhatalom rivalizását a Duna-medencéjcben is és egyenlő gazdasági és politikai befolyást biztositana számukra annak öt országában. Ausztriában természetesen nagy figyelemmel kisérik ezeket a tervezgetéseket, s bár a társtalanság, az egyedülmaradás veszélye szordl- nót tesz minden megnyilatkozásra, nyilvánvaló, hogy a kölcsönös szimpátiák, az évszázados mult, a régi és csökevényben még ma is fennálló kapcsolatok, a Habsburg-dinasztiával egybeforrott emlékek valamennyien a magyar megoldást teszik rokonszenvesé és még az emigráns befolyás alatt álló szociáldemokrata sajtó is felhorkant, amikor a minap a Burgenland kérdésének felvetése teljesen időszerűtlenül vitát provokált a két egymásrautalt országnak kormányai között.

Az osztrák polgárság mindenesetre nagy izgalommal lesi, milyen konkrét formát ölt majd a sok terv, mely jövőjéről most a sajtóban egymást kergeti, 1 élekzetvisszafojtva várja, merre fordul az osztrák állam rozoga szekerének rúd ja. (f. j.)