Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-06 / 151. szám
Ké o a I th ú. z BUDAPEST V. (Taj» poeUTá In nnm«m ^ . No. 24.285—1927. ;.ţ SSCT^O C,}£*3 ţuHu* <i. Ard 3 ÍCÍ KMletiUjskg Sszer&a CI%-£°%î£?o. Ara 3 *«* Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. — Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGTARPARTI LAP XYI. ÉVFOLYAM — 151. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj—Kolozsvár, Strada Baron L. Fop (volt Brassai ueca) 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Chij, postafiók 10L szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Béke kifelé, de béke befelé is A leírhatatlan népnyomor zsilipjét szakították tel a Zsilvölgyben t A Keleti lljságf-nak címzett segélykérő táviratot nem kézbesítette a posta — A pakura ellen harcoló bányatársulat kérdőjeles táblákat akasztatott ki a bezárt kapukra A minisztertanács határozata A békebeli nyárnak a fiumei cápa volt kedvéit ujságszenzációja, amióta azonban Fiúmétól elszakadtunk, megszoktuk, hogy minden nyáron (ha ugyan nyárnak lehet nevezni ezt az időt, amikor kedve volna az embernek téli kabátot ölteni), hol ebből, hol abból a politikai berekből buktatják meg a kormányt. Nálunk minden politikai párt és minden pillanatban készen áll a kormány átvételére. Duca csakúgy, mint Goga Octavian, aki átlag minden hónapban kinevezi önmagát miniszterelnöknek, sőt Gheorgbe Bratianu is bő alkalmat talál arra, hogy eljegyezze magát a hatalommal- Pedig nem lehet elbizakodottságnak minősíteni Vaida miniszterelnöknek azokat a nyilatkozatait, amelyekben büszkén mutat a megkötött orosz paktum felé- Az orosz orientációért hagyta ott annakidején a miniszter- elnökséget, kapott hajba Titulescuval és ime: a csoda bekövetkezett, Vaida és Titulescu együtt osztoznak az orosz megnemtámadási szerződés parafálásának babérjain. Ha egy kormány sikereivel dicsekszik — és melyik kormány szereti elhallgatni a sikereit? — úgy a Vaida-kormánynak tagadhatatlanul oka van elégtétellel rámutatni erre a fontos külpolitikai eredményre. Másfél évtized óta lebeg Damokles-kardként Európa feje fölött az orosz háború kisértete. És ebben a háborúban Románia, mint közvetlen szomszéd, elsősorban lett volna érdekelt. Annál is inkább, mert az orosz-román békének súlyos akadálya volt a besszarábiai kérdés, egyrészt az orosz makacsság miatt, amely nem akart a tényleges helyzettel számolni, másrészt Románia hajthatatlan álláspontja miatt, amely még vitát sem tűrt meg Besszarábia hovátartozá- sat illetőleg. A megnemtámadási szerződés, ha nem is intézte el örökérvényűen ezt a problémát, de bosszú időre levette a napirendről. Oroszország tehát vereséget szenvedett, mert féladta azt az álláspontját, amelyhez olyan görcsösen ragaszkodott eddig, Romániának pedig határai legveszélyeztetebb pontját szabadította fel az orosz paktum. Eltekintve attól, hogy a mai összekuszált világhelyzetben örömmel kell üdvözölnünk minden olyan megoldást, amely a háborús veszélyt messzibbre tolja, vagy kiküszöböli, ez a kérdés már azért is közelről érdekel bennünket, mert olyan konzekvenciákat szeretnének belőle levonni, amellyel a konszolidáció biztosítékait nemcsak kifelé, hanem befelé is megalapozzák. Hosszú ideig az volt a jogcim az ostromállapot és általában a szigorúbb rendszabályok fenntartására, hogy rendkivüli időket élünk, tehát nem lehet kifogásolni, ha az állam is alkalmazkodik ehhez a helyzeti adottsághoz. A román-orosz egyezmény után ilyen érv többé nem állhatja meg a helyét- Nyomatékosan kell hangoztatnunk azt is, hogy az ostromállapotot sohasem a kisebbségek nyugtalansága, vagy zavarral fenyegető mozgolódása miatt rendelték el. A kisebbségi jogoknak mél- tóságos, de soha forradalmi izgatással össze nem kötött követelése az állam rendjét egy percig sem fenyegette. Viszont most, amikor a háborús lehetőségnek utolsó felhője is eloszlott, igazán fontos államérdek komoly akarattal hozzákezdeni az ország belső békéjének megteremtése felé- Ez a belső béke pedig cl sem képzelhető a kisebbségi-kérdés megnyugtató megoldása nélkül. Béke kifelé, de béke befelé is. Hitünk szerint a kormánynak ez éppen úgy érdeke, mint az orosz imperializmus leszerelése. (Kolozsvár, julius 5.) A zsilvölgyi hatalmas bányaüzemeket becsukták s végig az egész völgy telepeinek, városnak, községeknek népe hatalmas jajkiáltásban igyekezett feltörni. A bányák muukásseregei s mindazok, kiknek a munkásélethez fűződik egzisztenciájuk, akik a bányaüzemek mellett élnek, a legnagyobb nyomorba jutottak. Tízezrek családjai veszítették el betevő falatjukat s a kétség- beesés jajkiáltásáv: 1 igyekeztek segítséget kérni. ................... A posta nem kézbesíti a táviratot. Ilyen segélykérő táviratot küldtek a Keleti Újsághoz is, amit azonban mi nem kaptunk meg. Érdekes ennek a táviratnak a története. Petrozsényi tudósitónk telefonálja, hogy az ottani városházán tartott nagygyűlés határozata értelmében táviratot küldött az akció A bányák bezárásáról dévai tudósítónk a következőket jelenti: — Az év elején minden jel arra mutatott, hogy a szén és a pakura harca a szén győzelmével végződött. Ioanitescu miniszter akkor személyesen kereste fel a Zsilvölgyót s amikor saját szemeivel győződött meg az ottani nyomorúságról, nem habozott abban, hogy a szén javára billentesse a mérleget. A szénnel ugyanis nemcsak a bányatársulaton ütnének, hanem teljesen ártatlanul sújtanák azt az állampolgár-tömeget, amely ma Zsilvölgyében lakik s amely meg akarja keresni a maga kenyerét tisztességes munkával. Sajnos, a Zsilvölgyében erre ma mindennap kevesebb a kilátás. Vulkánnak a leépítése amugyis hatalmas ütés volt az összes ottlakók megélhetésén. Amikor pedig ezt kezdték kiheverni, olyanképpen, hogy elvándoroltak, vagy más egzisztenciákat kerestek maguknak, a márciusi és áprilisi tömeges elbocsátás után a társulat egyszerűen beszüntette az összes zsilvölgyi bányák termelését s a bányák bejáratához „Repaus“? (Szünet?) táblácskát tett ki, valószínűleg ezzel a kérdőjellel is jelezve, hogy a megnyitás ezután már nem tőle függ. A CFR ugyanis nem adta meg azt a kvótát, amit a társulat kért. S minden politikától eltekintve —- mert azt is bele akarnak keverni ebbe a tisztán gazdasági és népi kérdésbe — az a tény, hogy a társulat valóban nem kaphatta meg azt a kvótát, amit kért. Ez pedig a mai termelési rendszer mellett elengedhetetlen feltételé volt annak, hogy annyi munkást foglalkoztassanak, mint, amennyi az utóbbi időben a Zsilvölgyében dolgozott. Emiatt úgy bizottsága a Keleti Ujság-hoz, a távirat azonban visszaérkezett. Nyomban érdeklődtünk a postán, ahol megállapítottuk, hogy a távirat megérkezett ide, azonban nem kézbesítették. Antonescu helyettes postafőnök is tudott már erről a táviratról s ilyen magyarázatot adott róla: — Nemrégiben rendeletet kaptunk, melynek értelmében csak a távirati cimre előfizető cégeknek a táviratait szabad kikézbesiteni, ha az ucca jelezve nincs. Más esetekben pontosan fel kell tüntetni a címzett nevét és lakhelyét. A lap táviratán nem szerepelt az ucca s emiatt — ismétlem a rendelet alapján — kénytelenek voltunk visszaküldeni. Eszerint ráhúztak erre a táviratra egy különleges rendeletet, amit mi nem értünk és sehogy sem tudunk megmagyarázni. látszik nem marad más hátra a társulatnak, mint az, hogy a legnagyobb ágyút: a teljes bezárást süsse el s ezzel kényszerítse a kormányt a kérdés gyors és végleges rendezésére. A kormánynak közbe kellett lépnie. A tegnapi minisztertanács az ügyben a következő határozatot hozta: Vaida ‘miniszterelnök tegnap hosszabb megbeszélést folytatott Mironescu belügyminiszterrel, majd Mirto1 közlekedésügyi és Ga fene ix kereskedelmi miniszterekkel tanácskozott. A tárgyalások főleg a zsilvölgyi bányáknál történő események körül forogtak. Tegnap felmerült a bányák rekvirálásának a gondolata is. Ezt azonban határozottan megcáfolják. Kedden este minisztertanács volt, amely 11 óráig tartott. A kiadott kommíüniké szerint Mirto közlekedésügyi miniszter jelentést tett a CFR tüzelőanyagszükségletének felosztásáról és javaslatára elhatározta a minisztertanács, hogy az eddigi kvótán változtat. Eddig a tüzelőanyag 75 százalékát szénnel fedezték, 25 százalékát pedig nyersolajjal, most a szénkvótát felemelték 78 százalékra, az olajkvótát leszállították 22 százalékra. A 75 százalékos kvóta évi 1,200.000 tonna rendelést jelentett, úgyhogy a felemelt kvóta 30—40.000 tonna többréndelést fog jelenteni a szénbányáknál- D. R. Ioanitescu munkaügyi miniszter tett ezután részletes jelentést a zsilvölgyi helyzetről. A kormány felhatalmazta a minisztert a szüksége* intézkedések megtételére, hogy a bányavállalatok a munkásokat el ne bocsássák és megfelelő munkafeltételekkel dolgoztassák. Kérdőjel a bezárt kapukon
