Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-05 / 150. szám

Szerda, 1933. julius 5. KuetíUjsxg ff 3 (Minden jog fenntartva.) Vállat vont és nem felelt, hanem inkább ő kérdezte: — Szóval, szerinted, ki vagyok téve még annak is, hogy kikosaraznak? Csak azért, mert kereszténynek születtem! Hát ez nem rossz! — Pardon! — felelte Kovács. — Ezt nem mondtam!.. - Attól függ minden, hogy milyen információt fognak kapni rólad.. • Most már a fejébe ment a vér Mikének: — Hát rólam aztán semilyet! — szólt mé­lyen megbántott hangon- — Köszönöm!... Ezek után csak nem képzeled, hogy kiteszem magam a visszautasításnak? Nevetséges! Elhajította a cigarettáját és elfordult egy kicsit, mert legjobban szerette volna otthagyni Kovácsot, csak nem akart tőle mégsem ilyen haragosan megválni. Ez békítőn mondta: — Igazán nincs okod az elkedvetlenedésre. Különösen nincs arra, hogy ő rájuk haragudj, mert hiszen én csak a magam feltevését közöl­tem veled, nem az ő véleményüket. Lehet, hogy ők egészen máskép látják a kérdést. Talán ép­pen úgy, mint te.. • Én azonban, ne haragudj, nem tudok ilyen antiszemita fejjel gondol­kozni, pláne akkor, mikor arról van szó, hogy valaki egy zsidóleányt akar feleségül venni. — Én vagyok antiszemita? Hát nem arról beszéltem, hogy elvenném Magdust egy szál szoknyában is? —- De azt nem vetted észre, — mosolygott Kovács, — hogy közben azt gondoltad, hogy ezzel milyen megtiszteltetésben részesíted az egész zsidóságot, amiért szíveskedsz leeresz­kedni hozzánk. — Ez nem igaz! — tiltakozott Mike heve­sen. — Én csak azon kópedtem el, mikor azt mondtad, hogy zsidóhoz könnyebben hozzáad­nák. Ebből nem az derült ki, hogy én vagyok antiszemita, hanem hogy ti lenézitek a keresz­tényt. Kovács mosolygott: — Dehogy nézzük- Sajnos, nem nézzük!.... Sőt! Futunk utánuk. Amit én, a magam részé­ről nevetségesnek tartok és utálatosnak! ... Na de ezen igazán ne vitatkozzunk!... Téged sokkal jobban és sokkal régebben szeretlek, semhogy ilyen szamár politikai kérdésen ösz- szevesszünk ... Mindenesetre megpróbálom szondrozni a helyzetet Magduséknál és majd referálok. Hová jársz esténként? Mike olyasmit gondolt, hogy ez nem tisz­tán politika, hanem sokkal több annál. És hogy nagyon sok mindent tudna mondani, ha pon­tosan megtalálná a szavakat arra, amit gondol és talán meg is tudná győzni ezt a Kleint, aki­ről nem is tudta eddig, hogy ilyen vad zsidó. Ezt alighanem Pesten szívta magába. Kár crte, mert különben jó fiú, aki hozzá mindig kedves volt és hátha egyben-másban talán igaza is van? ... Mert Magdust például mégis csak jó volna elvenni! Igaz ugyan, hogy Lujza néni, meg Péter bácsiék is fel lesznek háborodva, dehát csak hadd legyenek! Legfeljebb nem fog odajárni azokra a kínosan unalmas uzson­nákra . • • Mindez egy pillanat alatt futott át az agyán. —- Be szoktam nézúi vacsora után a Fekete Sas kávéházba. — Kikkel ülsz ott? — Egy tanárral, két-három postahivatal­nokkal, meg még egypár úrral a városi szám­vevőségtől ... Azt hiszem, ismered is őket. Ebben a percben, mielőtt Kovács még fe­lelhetett volna, vevők fordultak be hátuk mö­gött a boltba. Egy kövér mama a leányával- Mike egyszerre átalakult udvarias boltossá: — Kezüket csókolom, van szerencsém! — kiáltotta és utánuk sietett. Csak az ajtóból ve­tett oda egy szervuszt Kovácsnak és annyit: — Gyere majd oda! A viszontlátásra! — Ott leszek, — felelte Kovács és meg­indult a Széchenyi-tér felé. Mike azonban az ajtóból még egyszer utánakiáltott: — Klein! Klein! Jenő! Az ügyvéd megfordult és azt mondta: — Kovács vagyok! — Pardon! Kovács!... Ülhetünk külön is! Ha akarod! Én kilencre ott leszek. A n' j \ Fekete Sas kávéháznak az ablakából Jl \ éppen oda lehetett látni a konflisstandra, a konflisstandról meg a kávéház ablakába. Ami főleg azért volt bölcs és célszerű beren­dezés, mert a sarokablak volt a huszártisztek asztala, már pedig tudvalévő, hogy ebben a kis városban csak ők jártak rendszeresen kon­flison- A lovassági laktanya ugyanis messze, kívül esett a városon, túl a vámon, szántóföl­dek és legelők közt, a söjtörösi országút men­tén, ahová csak nyakigérő porban vagy sár­ban lehetett kijutni. A tisztek közt az a legenda volt elterjedve, hogy a kaszárnyát azért építették ilyen mesz- szire, mert a kincstár takarékoskodni akart és ott kint olcsóbbért kapta a telket, mint a vá­ros belterületén. Unalmas délutánokon sokszor esett szó köztük erről a Meggendorfer Blätter és az Über Land und Meer lapozgatása közben- Ilyenkor rendesen Pirnitzer főhadnagy vitte a szót, akit a kis Markbreit báró, a bajtársak egybehangzó véleménye szerint igen találóan, elnevezett cucilista könyvelőnek. Pirnitzer ugyanis mindig számol és az eredményen min­dig lázadozott. — Szép, szép! — mondta most is, — hogy a kincstár takarékoskodik az építkezéseknél. De azt már igazán nem tudom, hogy miért cse- lekszi ezt a mi bőrünkre? Amúgy is olyan ke­vés fizetést ád, hogy abból ugyan úriember meg nem él, aztán most még ráadásul a ka­szárnyát is velünk fizetteti meg. És még hozzá, hogy? Kiszámítottam: minden tiszt átlag kettő­negyvenet fizet rá naponta, hogy a kaszárnya olyan messze van. Ez tizenhét tisztnél évenkint kitesz tizennégyezer koronát, ami négy per- centtel háromszázötvenezer korona tőkének felel meg. Holott a kincstár nem spórolt meg többet kétszázezer koronánál, vagy talán még annyit se, Hát már most mondjátok meg, mit szóltok ehhez a butasághoz és szemtelenség­hez? Mi? Gerenday kapitány felnézett a Wochéból; — Valami számkukac csinálhatta a mi­nisztériumban. Azok szoktak ilyen marhaságo­kat elkövetni. — Bécsben! — bólintott Markbreit báró. — De hát honnan is tudhatná valaki Bécsben, hogy hová építhet egy kaszárnyát az ország másik végén? — Mit a másik végén? — csattant fel Pir­nitzer. — Csak mondd ki nyugodtan, hogy a másik országban! Gerenday összehúzta a szemét: — Pszt! — súgta. — Ne ordíts ilyeneket! Nem vagyunk egyedül! Pirnitzer megfordult és a szeme találko­zott a Sólyom szerkesztő úr tekintetével, aki éppen felnézett a Neue Freie Presséből. — Van szerencsém, főhadnagy úr! Pirnitzer bólintott: — Jó napot! — Azzal megfordult és bele­merült a Leipziger Illustriertébe. Markbreit a Magyar Figarót bújta, Gerenday a Wochét. Jódarabig nem beszéltek- Mark breit végre na­gyot nyújtózott és ásított is hozzá egyet. — Álmos vagy? — kérdezte Pirnitzer. — Nem különösebben a rendesnél... Mert én mindig az vagyok. Gerenday megkérdezte: — Hol lumpoltatok? — Ennél a szamár Pikinél, — felelte Mark- breit. — Eeggelig. Alig volt annyi időnk, hogy rukkoláshoz átöltözzünk. — Kártyáztatok? — kérdezősködött tovább Gerenday. — Á, fenét! — felelte Pirnitzer. — Hát úgy nézek én ki, mint aki fennmarad reggelig kártya miatt? — Hát mit csináltatok? — Ittunk. — Egész éjjel? — Egész éjjel. Cigány mellett — Nők is voltak? — Hogyne! — bólintott Markbreit. — Hi­szen azokért volt az egész. — Miféle nők voltak? — A színháztól! — felelte a báró. — Szí­nésznők. (Folytatjuk). Vasárnap román-magyar női atlétikai viadal lesz Budapesten Az országos allétíkai bajnokságok cíodményet (Kolozsvár, julius 4.) Vasárnap Budapes­ten román-magyar női atlétikai viadcvl lesz, amely revánsa az elmúlt évben Brassóban megtartott találkozónak, amikor Magyaror­szág győzött. A román női csapatot, a Brassó­ban megtartott országos női atlétikai bajnok­ságok eredményei alapján állították össze. Az országos bajnokságok a következő eredmények­kel végződtek: 60 m. síkfutás: 1. Sainciuc SUEF 8.4 mp. 2. Minster Csernovic 8.4 mp. 100 m-: 1. A. Pet- rovici SUEF 13.2 mp. 2. Minster 13.6 mp. 200 m.i 1. Minster 29.2 mp. 2. Volcanoff SUEF 39 mp. 800 m. gát: 1. A. Petroviei 13.5 mp. 2. Da­hinten KTV 14 mp. .4X100 m. staféta: 1. SUEF 55.4 mp. 2. KTV 58.6 mp. Magasugrás: 1. A. Petroviei 140 cm. 2. Zaharides KTV 140 cm. Távolugrás: 1. A. Petroviei 506 cm. 2. Rein KTV 486 cm. Gerelyvetés: 1. Engster Cserno­vic 34 m. 2. Bock KTV 33.18 m. Diszkoszvetés: 1. Engster 29.75 m. 2. Dahinten 29 08 m. Suly- clobás: 1. Fromm KTV 9.58 m. 2. Bock 9.22 m. A válogatott csapat tagjait a következők­ben jelölték ki az atlétikai szövetség mogbi- zottjai: Camil Mór tun és Albrich, akik Buda­pestre is elkísérik az együttest: A- Petroviői, Dahinten, Zaharides, Engster, Minster, Sain­ciuc, Fromm, Rein, Taba cu és Bock­A román nők ellen kiálló magyar verseny­zők a következők lesznek: Molnár, Kress, Cser­mák, Deák, Pertich, Csák, Vértessy, Horváth, Ssöllösy, Garami, Nadányi, Szeges. A bajnokságok alkalmával megtartott női pentatlon bajnokságot A. Petroviei nyerte 212 ponttal- 2. Dahinten 203 pont- 3. Minster 194 pont. 4. Fromm 180 pont. A NEMZETI BAJNOKSÁG DÖNTŐ MÉR­KŐZÉSEIT az U. és a Ripensia julius 9-én és 16-án játsszák le Kolozsváron, illetve Temes­váron. Arra nézve, hogy az első mérkőzés me­lyik városban kerüljön eldöntésre, még nem történt megegyezés a két csoportgyőztes között és valószínűleg sorsolással döntenek. A bíró személyére nézve megegyeztek s eszerint az első mérkőzést Morariu Teofil, a másodikat Xifando fogja vezetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom