Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-05 / 150. szám
Szerda, 1933. julius 5. KuetíUjsxg ff 3 (Minden jog fenntartva.) Vállat vont és nem felelt, hanem inkább ő kérdezte: — Szóval, szerinted, ki vagyok téve még annak is, hogy kikosaraznak? Csak azért, mert kereszténynek születtem! Hát ez nem rossz! — Pardon! — felelte Kovács. — Ezt nem mondtam!.. - Attól függ minden, hogy milyen információt fognak kapni rólad.. • Most már a fejébe ment a vér Mikének: — Hát rólam aztán semilyet! — szólt mélyen megbántott hangon- — Köszönöm!... Ezek után csak nem képzeled, hogy kiteszem magam a visszautasításnak? Nevetséges! Elhajította a cigarettáját és elfordult egy kicsit, mert legjobban szerette volna otthagyni Kovácsot, csak nem akart tőle mégsem ilyen haragosan megválni. Ez békítőn mondta: — Igazán nincs okod az elkedvetlenedésre. Különösen nincs arra, hogy ő rájuk haragudj, mert hiszen én csak a magam feltevését közöltem veled, nem az ő véleményüket. Lehet, hogy ők egészen máskép látják a kérdést. Talán éppen úgy, mint te.. • Én azonban, ne haragudj, nem tudok ilyen antiszemita fejjel gondolkozni, pláne akkor, mikor arról van szó, hogy valaki egy zsidóleányt akar feleségül venni. — Én vagyok antiszemita? Hát nem arról beszéltem, hogy elvenném Magdust egy szál szoknyában is? —- De azt nem vetted észre, — mosolygott Kovács, — hogy közben azt gondoltad, hogy ezzel milyen megtiszteltetésben részesíted az egész zsidóságot, amiért szíveskedsz leereszkedni hozzánk. — Ez nem igaz! — tiltakozott Mike hevesen. — Én csak azon kópedtem el, mikor azt mondtad, hogy zsidóhoz könnyebben hozzáadnák. Ebből nem az derült ki, hogy én vagyok antiszemita, hanem hogy ti lenézitek a keresztényt. Kovács mosolygott: — Dehogy nézzük- Sajnos, nem nézzük!.... Sőt! Futunk utánuk. Amit én, a magam részéről nevetségesnek tartok és utálatosnak! ... Na de ezen igazán ne vitatkozzunk!... Téged sokkal jobban és sokkal régebben szeretlek, semhogy ilyen szamár politikai kérdésen ösz- szevesszünk ... Mindenesetre megpróbálom szondrozni a helyzetet Magduséknál és majd referálok. Hová jársz esténként? Mike olyasmit gondolt, hogy ez nem tisztán politika, hanem sokkal több annál. És hogy nagyon sok mindent tudna mondani, ha pontosan megtalálná a szavakat arra, amit gondol és talán meg is tudná győzni ezt a Kleint, akiről nem is tudta eddig, hogy ilyen vad zsidó. Ezt alighanem Pesten szívta magába. Kár crte, mert különben jó fiú, aki hozzá mindig kedves volt és hátha egyben-másban talán igaza is van? ... Mert Magdust például mégis csak jó volna elvenni! Igaz ugyan, hogy Lujza néni, meg Péter bácsiék is fel lesznek háborodva, dehát csak hadd legyenek! Legfeljebb nem fog odajárni azokra a kínosan unalmas uzsonnákra . • • Mindez egy pillanat alatt futott át az agyán. —- Be szoktam nézúi vacsora után a Fekete Sas kávéházba. — Kikkel ülsz ott? — Egy tanárral, két-három postahivatalnokkal, meg még egypár úrral a városi számvevőségtől ... Azt hiszem, ismered is őket. Ebben a percben, mielőtt Kovács még felelhetett volna, vevők fordultak be hátuk mögött a boltba. Egy kövér mama a leányával- Mike egyszerre átalakult udvarias boltossá: — Kezüket csókolom, van szerencsém! — kiáltotta és utánuk sietett. Csak az ajtóból vetett oda egy szervuszt Kovácsnak és annyit: — Gyere majd oda! A viszontlátásra! — Ott leszek, — felelte Kovács és megindult a Széchenyi-tér felé. Mike azonban az ajtóból még egyszer utánakiáltott: — Klein! Klein! Jenő! Az ügyvéd megfordult és azt mondta: — Kovács vagyok! — Pardon! Kovács!... Ülhetünk külön is! Ha akarod! Én kilencre ott leszek. A n' j \ Fekete Sas kávéháznak az ablakából Jl \ éppen oda lehetett látni a konflisstandra, a konflisstandról meg a kávéház ablakába. Ami főleg azért volt bölcs és célszerű berendezés, mert a sarokablak volt a huszártisztek asztala, már pedig tudvalévő, hogy ebben a kis városban csak ők jártak rendszeresen konflison- A lovassági laktanya ugyanis messze, kívül esett a városon, túl a vámon, szántóföldek és legelők közt, a söjtörösi országút mentén, ahová csak nyakigérő porban vagy sárban lehetett kijutni. A tisztek közt az a legenda volt elterjedve, hogy a kaszárnyát azért építették ilyen mesz- szire, mert a kincstár takarékoskodni akart és ott kint olcsóbbért kapta a telket, mint a város belterületén. Unalmas délutánokon sokszor esett szó köztük erről a Meggendorfer Blätter és az Über Land und Meer lapozgatása közben- Ilyenkor rendesen Pirnitzer főhadnagy vitte a szót, akit a kis Markbreit báró, a bajtársak egybehangzó véleménye szerint igen találóan, elnevezett cucilista könyvelőnek. Pirnitzer ugyanis mindig számol és az eredményen mindig lázadozott. — Szép, szép! — mondta most is, — hogy a kincstár takarékoskodik az építkezéseknél. De azt már igazán nem tudom, hogy miért cse- lekszi ezt a mi bőrünkre? Amúgy is olyan kevés fizetést ád, hogy abból ugyan úriember meg nem él, aztán most még ráadásul a kaszárnyát is velünk fizetteti meg. És még hozzá, hogy? Kiszámítottam: minden tiszt átlag kettőnegyvenet fizet rá naponta, hogy a kaszárnya olyan messze van. Ez tizenhét tisztnél évenkint kitesz tizennégyezer koronát, ami négy per- centtel háromszázötvenezer korona tőkének felel meg. Holott a kincstár nem spórolt meg többet kétszázezer koronánál, vagy talán még annyit se, Hát már most mondjátok meg, mit szóltok ehhez a butasághoz és szemtelenséghez? Mi? Gerenday kapitány felnézett a Wochéból; — Valami számkukac csinálhatta a minisztériumban. Azok szoktak ilyen marhaságokat elkövetni. — Bécsben! — bólintott Markbreit báró. — De hát honnan is tudhatná valaki Bécsben, hogy hová építhet egy kaszárnyát az ország másik végén? — Mit a másik végén? — csattant fel Pirnitzer. — Csak mondd ki nyugodtan, hogy a másik országban! Gerenday összehúzta a szemét: — Pszt! — súgta. — Ne ordíts ilyeneket! Nem vagyunk egyedül! Pirnitzer megfordult és a szeme találkozott a Sólyom szerkesztő úr tekintetével, aki éppen felnézett a Neue Freie Presséből. — Van szerencsém, főhadnagy úr! Pirnitzer bólintott: — Jó napot! — Azzal megfordult és belemerült a Leipziger Illustriertébe. Markbreit a Magyar Figarót bújta, Gerenday a Wochét. Jódarabig nem beszéltek- Mark breit végre nagyot nyújtózott és ásított is hozzá egyet. — Álmos vagy? — kérdezte Pirnitzer. — Nem különösebben a rendesnél... Mert én mindig az vagyok. Gerenday megkérdezte: — Hol lumpoltatok? — Ennél a szamár Pikinél, — felelte Mark- breit. — Eeggelig. Alig volt annyi időnk, hogy rukkoláshoz átöltözzünk. — Kártyáztatok? — kérdezősködött tovább Gerenday. — Á, fenét! — felelte Pirnitzer. — Hát úgy nézek én ki, mint aki fennmarad reggelig kártya miatt? — Hát mit csináltatok? — Ittunk. — Egész éjjel? — Egész éjjel. Cigány mellett — Nők is voltak? — Hogyne! — bólintott Markbreit. — Hiszen azokért volt az egész. — Miféle nők voltak? — A színháztól! — felelte a báró. — Színésznők. (Folytatjuk). Vasárnap román-magyar női atlétikai viadal lesz Budapesten Az országos allétíkai bajnokságok cíodményet (Kolozsvár, julius 4.) Vasárnap Budapesten román-magyar női atlétikai viadcvl lesz, amely revánsa az elmúlt évben Brassóban megtartott találkozónak, amikor Magyarország győzött. A román női csapatot, a Brassóban megtartott országos női atlétikai bajnokságok eredményei alapján állították össze. Az országos bajnokságok a következő eredményekkel végződtek: 60 m. síkfutás: 1. Sainciuc SUEF 8.4 mp. 2. Minster Csernovic 8.4 mp. 100 m-: 1. A. Pet- rovici SUEF 13.2 mp. 2. Minster 13.6 mp. 200 m.i 1. Minster 29.2 mp. 2. Volcanoff SUEF 39 mp. 800 m. gát: 1. A. Petroviei 13.5 mp. 2. Dahinten KTV 14 mp. .4X100 m. staféta: 1. SUEF 55.4 mp. 2. KTV 58.6 mp. Magasugrás: 1. A. Petroviei 140 cm. 2. Zaharides KTV 140 cm. Távolugrás: 1. A. Petroviei 506 cm. 2. Rein KTV 486 cm. Gerelyvetés: 1. Engster Csernovic 34 m. 2. Bock KTV 33.18 m. Diszkoszvetés: 1. Engster 29.75 m. 2. Dahinten 29 08 m. Suly- clobás: 1. Fromm KTV 9.58 m. 2. Bock 9.22 m. A válogatott csapat tagjait a következőkben jelölték ki az atlétikai szövetség mogbi- zottjai: Camil Mór tun és Albrich, akik Budapestre is elkísérik az együttest: A- Petroviői, Dahinten, Zaharides, Engster, Minster, Sainciuc, Fromm, Rein, Taba cu és BockA román nők ellen kiálló magyar versenyzők a következők lesznek: Molnár, Kress, Csermák, Deák, Pertich, Csák, Vértessy, Horváth, Ssöllösy, Garami, Nadányi, Szeges. A bajnokságok alkalmával megtartott női pentatlon bajnokságot A. Petroviei nyerte 212 ponttal- 2. Dahinten 203 pont- 3. Minster 194 pont. 4. Fromm 180 pont. A NEMZETI BAJNOKSÁG DÖNTŐ MÉRKŐZÉSEIT az U. és a Ripensia julius 9-én és 16-án játsszák le Kolozsváron, illetve Temesváron. Arra nézve, hogy az első mérkőzés melyik városban kerüljön eldöntésre, még nem történt megegyezés a két csoportgyőztes között és valószínűleg sorsolással döntenek. A bíró személyére nézve megegyeztek s eszerint az első mérkőzést Morariu Teofil, a másodikat Xifando fogja vezetni.
