Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-30 / 172. szám
' SWW ffWfelS ín Sutter« Wo. 34.250—lt>2T. Képviselőház BUDAPEST V. Vasárnap rfnf-Hatnsewífr.' 1933 /alias 30. Ära 4i^ KeietiUjsxg , -|élétre 400, szagon: Egy hónapra 6.50 on 20) fillér. Előfizetési árak belföldön: negyedévre 300, egy hóra 7»> évre 60, félévre 35, negyedé' pengő. — Egyes szám ára ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVI. ÉVFOLYAM - Î72. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal ás nyomdai ClnJ-Kolo»« vár, Strada Baron L. Pop (volt Brossal ucca) 5. «dnt| Telefon: 608. — levélcím: Cluj, postafiók 101. «dm, Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség« Besztercétől — Csíkig Amint olvassuk és benfentes román férfiúnak, a szenátus erdélyi alelnökének nyilatkozatából is láthatjuk, a naszódvidéki határőrutódok forrongásának még koránt sincs vége- Vesszük magunknak a bátorságot, hogy ebből az alkalomból emlékeztessünk két dologra, amelyeket a besztercei tömegkiáltás nagyon is időszerűvé tett. Az egyik: a csiki székely határőrezred katonautódainak sorsa, akiktől ugyanolyan vagyonnak a tulajdonjogát kobozták el az állam számára, mint amilyen vagyon javainak kezelése miatt bőszülten vonult be Besztercére a naszódvidéki román nép. A másik, amire emlékeztetni kívánunk: ennek a román népvagyonnak a múltbeli, magyar impé- rium alatti kezelése, ami ellen nem volt lázongás, mert nem történhetett meg, hogy akár alkalmi társulatok, akár egyesek a tulajdonos népet e javaktól s ezek jövedelmétől elüthessék. Nem akarunk ebből a tényből más következtetést levonni, csak annyit, hogy Besztercéről egy kicsit rátereljiik a figyelmet Csikra és még egy lépéssel tovább, a háromszéki székely határőrezrednek éppen tavaly és tavalyelőtt megbolygatott javaira, amikből már nem maradt egyéb, mint közcélokat szolgáló épületek, jótékonysági és kulturális intézmények, de ezeket is igyekeztek a tulajdonos népnek a kezéből kihúzni. A csikmegyei székely nép hatalmas értékű határőr-vagyonát egyszerűen elkobozták, elvették és a Népszövetség magas nemzetközi fórumának ismeretes birói Ítélete is megállapította az erkölcsi vétót. A naszódvidéki román nép úgy szerezte azt a vagyont, mint a csiki székelyek a magukét. De a magyar állam nem kobozta el tőlük, hanem óvta, gyarapitotta, védte a számukra és javukra. Azért tartotta ott Besztercén az erdő- igazgatóságot, nehogy e tulajdont, ennek javait valaki elkezelhesse, elprédálhassa, tönkre- tehesse és hogy a tulajdonos nép megfelelő ke- resethez^ jusson állandóan belőle. A tárgyilagos és_ jóindulatú visszaemlékezőnek be kell vallania, hogy volt is kereset és volt bőség azokban a román községekben. Az óriási faüzemek jövedelme az övék volt, mert nem lehetett másé, vagy másoké. Román templomokat, iskolákat, katedrálisokat, községház-palotákat építhettek a feleslegekből, jól fizethették ebből a papjaikat, tanítókat, a községi háztartásra nem kellett adózniok s olyan fizetéseket adhattak a jegyzőiknek —, kiket akkor saját maguk választottak —, hogy ma a subprefect boldog lenne ilyen fizetéssel. Senkinek eszébe nem jutott, hogy a néptől e jövedelemket elkobozzák. Ilyen gondolat soha senkinek az agyában fel nem vetődhetett, mert a jogérzék, a jogtisztelet légköre ilyen gondo- lat-dudvát meg nem tűrt. Századokra visszamenőleg nem csak ilyen tényt, ilyen gondolatot sem hozhat fel senki abból a múltból. De az uj impérium pár első esztendeje után rámentek a csiki székely nép határőr-vagyonára. Ezt a valóságot azért kell leszögeznünk, mert a népszövetségi Ítélet után is elintézetlen még a székely népvagyon sorsa. Az Ítélet rendelkező része sincs végrehajtva, de a nemzetközi fórum a békés elintézés reményében a tulajdonjog kérdését éppen azért hagyta hátra, mert a belátásra akart alkalmat és időt adni. A naszódvidéki román nép határőr-vagyo- nának nem bántották a tulajdonjogát. De a jövedelmét alaposan elkezelték s a hajdan dus- jövedelmü közvagyonra százmilliós adósságok szakadtak. Mert aki hozzányúl a csiki magyarokéhoz, az nem fél bántani a naszódi románokét sem. Teremtsenek olyan jogtiszteletet, melynek örökerkölcsi törvénye: ami a másé, az nem az enyém és ami a népé, ahhoz senki se merjen hozzányúlni. Jouvenel: Közös aranyalapot az öt élunai államnak! Gömbös rémai utjának visszhangja a világsajtóban — Mussolini megegyezést keres Magyarország és a kisantant köiötft — Franciaország és Olaszország teljesen egyetértenek a középeurópai kérdésben (Ráma, július 29.) Gömbös miniszterelnök visszaérkezett Budapestre, de az olasz-magyar megbeszélések befejeztével sem szerez a sajtó kimentő információt a Rómában lefolytatott tárgyalások részleteiről. Az olasz sajtó rezer- váltan nyilatkozik a részletekről és csak a kereskedelmi tárgyalások jelentőségét hozza előtérbe. Az olasz lapok közül egyedül a Stampa enged következtetni a „Dnce megvetette Kö- zépeurópa uj alapját“ cimii cikkében arra, hogy Mussolini változatlanul politikai jellegű tervek megvalósításán fáradozik. Ami a magyar sejtót illeti, erd- kesébb a Magyarság cimii lap cikke, amelyben ismerteti a Neues Wiener Abendblatt állítólagos cseh sugalma- zásu cikkét. A német lap szerint Magyarországgal szemben álló államok részéről hajlandóság mutatkozik egy középeurópai uj rendezés esetén, amelynek előfeltétele a középeurópai államoknak gazdasági szövetsége volna, a Magyarországtól elcsatolt területeken nagyobb közigazgatási autonómiákat létesiteni. A Magyarság szerint ez a „kísérleti ballonként feldobott terv magyar politikai körökben nem talál tetszésre. A francia lapok közül érdekesebb az Echo de Paris cikke, amelyben Pertinax kommentálja a magyar miniszterelnök római útját. Mussolini tervei Középeurópában — Írja Pertinax — még mindig nem elég ismeretesek. Csak annyit tudunk, hogy Mussolini egy darabig az osztrák-magyar gazdasági uniónak, sőt egy restaurációnak lehetőségében hitt, e tervét azonban feladta. Bizonyos információk alapján ugylátszik, hogy Mussolini most öt dunai állam egymáshoz közelítésén fáradozik. Ha Mussolini akár egy dunai rendszeren nyugvó szervezetet, akár öt Duna-állam prefe- renciális vámegyezményét Olaszországnak e szervezetben való részvételéről, vagy a magyar határok revíziójától teszi függővé, úgy semmi sikerre sincs kilátása. Lehetséges, hogy előbb- utóbb Benes cseh külügyminiszter Rómába fog utazni és azjolasz akció csupán akkor éri el tetőpontját. A francia kormány semmi körülmények között sem tárgyalhat meg a négyhatalmi egyezmény keretében olyan javaslatokat, amelyeket Benes a kisantant nevében visszautasít. A négyhatalmi egyezmény aláíróinak tevékenysége különben sem kezdhető meg mindaddig, amig a francia parlament nem ratifikálja a. paktumot. Gömbös minisztevelnöU nyilatUozata A Matin Gömbös miniszterelnök nyilatkozatát hozza. A magyar miniszterelnök szerint, Magyarország a szomszédos államokkal jó viszonyt akar fenntartani, de a jóviszonynak a politikai egyenjogúság elve alapján kell megtörténnie. Reméljük, — mondja Gömbös —, hogy Franciaország rokonszenvesen fogja kisérni Magyarországnak a törekvéseit, mert Magyarország politikai törekvései a legbékésebb atmoszféra megteremtését célozzák. De Jouvenel, az ismert francia diplomata nyilatkozott az olasz-magyar tárgyalásokkal kapcsolatosan és szerinte az együttműködésre a középeurópai államok között három ut lehetséges. Az első ut, hogy kétoldalú gazdasági szerződés jöjjön létre a dunai államok között. A második ut, egységes gabonapolitika irányelveinek elhatározásához vezet. A harmadik ut: egységessé kell tenni a valutaügyeket, közös aranyalapra kell helyezkedniük ez államoknak. De Jouvenel hangoztatja, hogy a középeurópai kérdésben egyformán egyetértenek a francia és olasz politikusok. Ami a revízió kérdését illeti, ha majd a dunai államok között létrejön a szoros gazdasági együttműködés és Kö- zépeurópa gazdaságilag szanálódik, csak akkor lehet felvetni minden határkérdésnek problémáját. Genfi jelentések szerint Olaszország most két párhuzamos utón igyekszik szolgálni a Duna-medence politikai reorganizációjának ügyét. Az egyik ut a kisantanthoz való közeledés, a másik osztrák-magyar szövetség útja, amely alakulatban később Olaszország is részt- venne. A genfi lapok úgy tudják, hogy az olasz-magyar tárgyalások eredménye egy konzultatív egyezmény lesz. Rómából azt jelentik, hogy a jövő hétre várt Fabinyi magyar kereskedelmi miniszter érkezésével egy időben Kánya Kálmán magyar külügyminiszter _ is megszakítja olasz hegyvidéki üdülését s szintén az olasz fővárosba érkezik, hogy bekapcsolódjék a kereskedelmi tárgyalásokba. A Prager Presse hosszasan foglalkozik Benes római utjával. Szakértők és statisztikusok jelentései szerint, — irja a Prager Presse — mindinkább előtérbe lép az a nézet, hogy Középeurópa gazdasági helyreállítása csupán az összes dunai államok legszorosabb együttműködésével érhető el. Némelyek Gömbös miniszterelnök mostani utazásában az ez úthoz vezető első etápot vélik felismerni és igy állott elő ez a vélemény, hogy Rómában az olasz-magyar államférfiak a középeurópai együttműködés lehetőségét és mo- dernitásait beszélték meg. A Rómából érkezett jelentések azt a látszatot ébresztik, hogy Magyarország uj orientációja készül és hogy Magyarország tudni akarja helyét abban a politikai vonatkozásban, amelyet a négyhatalmi egyezmény idézett elő. A béke szolgálatának atmoszférája ma a legalkalmasabb és ezéit néz Budapest felszülten Rómára, ahonnan gyakorlati útmutatásokat várt.
