Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-29 / 171. szám

'Szombat, 1933. julius 29. KutnUjsXG 5 A kolozsvári Magyar Párt átszervezéséről és munkalendületéről nyilatkozik Vásárhelyi János pártelnök Körzeti vezetőségen és uj intézőbizottság — Iparos nagygyűlés készül — A rokkantak, az ifjúsági szakosztály és a városi válasz­tások Ugye — A felelősség is9 a munkakötelezettség is egyformán terhel mindenkit (Kolozsvár, julius 28.) A Magyar -Párt kolozsvári tagozatában jó idő óta lázas tevé­kenység folyik a belső szervezeti élet felerősí­tése, felelevenitése érdekében. Ez a munka a belső összetartó erőt szolgálja és sokkal komo­lyabb törekvést igyekszik felölelni, semhogy a nyilvánosság előtti kisebb jelentőségű színpa­dias jelenetekben merülne ki. A pártszervezet felerősítése alapos munkát igényel, mert a kolozsvári magyarság életfeltételei fűződnek e munka sikeréhez. Vásárhelyi János püspök­helyettes, a kolozsvári párt elnöke odaadással vezeti és irányítja ezt a munkát, amiről sokat beszélnek a polgárság körében. Vásárhelyi János elnököt kerestük fel azzal a kéréssel, hogy a közönség számára adjon felvilágosítást erről a munkáról s arról a tevékenységről, ami a tagozatot most leginkább foglalkoztatja. Átszervezik a pártot. erő. Nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy a tagdijak befizetése mégis csak egyik legnélkülözhetetlenebb feltétele a párt­szervezés és pártmunka eredményessé tételének. Nagyon jó lenne, ha ezt velünk egyetértő test­véreink megértenék s segítenének minket igazán közérdekű célunk elérésében. Iparos nagygyűlés készül. Megemlítettük, hogy a mostani napokban az iparosok körében észlelhető mozgalom és előkészület a párt keretein belül. Az elnök el­mondja erre: — Valóban. Pártéletünk keretében alkal­mat akarunk adni arra is, hogy iparosaink és kereskedőink, földészeink, az őket érdeklő szak­kérdéseket, gazdasági és városi ügyeket alapo­san megvitathassák és közvetlen tanácskozá­sok rendjén állapítsák meg magatartásuk irá­nyitó szempontjait és érdekeik védelmét úgy a párt életében, mint a városi és országos köz­életben megfelelően képviseltetni tudják. Azt akarjuk, hogy produktiv társadalmi osztá­lyaink a legtárgyilagosabb előkészület alap­ján tudják mindig kiérlelni az érdekeikben álló leghelyesebb állásfoglalás útját. Csak igy lehet gondoskodni arról, hogy úgy saját szer­vezeteikben, mint más alakulatokban öntuda­tosan legyenek képesek kivenni részüket a köz­élet munkájából. Ezidőszerint leginkább előre­haladott az iparos szakosztály kialakítása ér­dekében megindított munka. Több megbeszé­lést tartottunk az iparosság néhány lelkes ve­zetőemberével és most van folyamatban egy nagygyűlés előkészítése, amelynek keretében több fontos, az iparosságot érdeklő kérdést kívánunk napirendre tűzni. Az egyes kérdések ismertetésére már vállal­koztak többen és reméljük, hogy ez a nagy­gyűlés méltó megnyilatkozása lesz Kolozsvár inteligens iparos társadalmának. Foglalkozni fognak e nagygyűlés keretében a társadalom- biztosító törvénnyel, a betegsegélyezés ügyé­vel, a kontingens áruk beszerző szövetkezetek létesítésének kérdésével, általában az iparos- társadalom minden fontosabb ügyével. A nagygyűlésre meg fogjuk hívni úgy a köz­ponti elnökséget, mint a városi intézőbizott­ság tagjait. Hisszük, hogy az iparos társada­lom meginduló munkája hasonló tevékeny­ségre fogja serkenteni társadalmunk többi al­kotó tényezőit is. A szegény rokkantakért Arra a kérdésre, milyen irányú az átszer­vezés munkája, Vásárhelyi elnök a kővetkező­ket mondja: .— Egyik legelső feladatunknak tekintet­tük. hogy pártunk szervezetét valóban élettel­jessé és akcióképessé tegyük. E tekintetben egyik legsürgősebb teendő az volt, hogy pon­tos nyilvántartást készítsünk tagjainkról, és megállapítsuk, hogy kiknek van rendezve sza­vazati joga, állampolgársága és lépéseket te­gyünk abban az irányban, hogy mindenki tör­vényben biztosított jogának birtokába jusson és evégből megadhassuk számára a szükséges tanácsot és útbaigazítást. Ez a munka már szé­pen halad előre s reméljük; hogy rövidesen be- 1 fejezést is nyer. Ennek alapján kívánjuk az­után keresztülvinni a köri szervezkedéseket, úgyhogy az egy választókörhöz tartozó pártta­gok az általuk kialakított köri választ­mányban természetes vezetőséget, gon­dozást kapjanak és e köri választmányokból és gyűlésekből ke­rüljenek ki a választók közvetlen akaratából az intézőbizottság tagjai is, hogy e munka sikeres elvégzése a feltétele annak, hogy Ko­lozsvár magyarsága számbeli és erkölcsi sú­lyának megfelelő egységben és erőben tudja kivenni részét a közélet munká jából és szolgá­latából. Hogy ebben a tekintetben a munka lassan halad, annak főképpen az az oka, hogy a szervezés munkájához hiányzik az anyagi A főtéri pártirodába egy idő óta állandóan járnak .fel a szegény hadirokkantak, hadiözve­gyek s a tagozat felhívást is adott ki a napok­ban a rokkantak érdekében. Az elnök elfogó- dottan beszél, amikor erről ad felvilágosítást: — Pártunk feladatát nemcsak a szorosab­ban^ vett politikai ténykedésben látjuk, hanem egyik legfőbb feladatunknak tekintjük azt is, hogy alkalmas eszközévé tegyük Pártunkat a testvéri szolidaritásból folyó kölcsönös se­gítségnek és szolgálatnak. így került érdeklő­désünk előterébe a rokkantak ügyének kérdése is. Pártunk buzgó és tevékeny titkára, Fiilöp Géza, hivta fel figyelmemet arra, hogy irodán­kat napról-naprn keresik fel rokkantak, akik kimondhatatlan nyomorúságok között vergőd­nek és jó lenne, ha e rokkantakat összegyüjte- nénk és megpróbálnék szervezett erővel se­gíteni rajtuk. így is cselekedtünk. A kezdemé­nyezésünkre összehívott értekezletre mintegy száz rokkant gyűlt össze. Szivemet éles fájdalom hasította át, amikor meg­jelentem e gyűlés színe előtt. Szivhemarkoló kép bontakozott ki előttem. Nyomorékok serege, köztük vakok, bénák, idegbajosok, sáppadt arcú, rongyos ruhájú öz­vegyek. Éreztem a lelkiismeret szorongató vádját, hogy magyar társadalmunk ezer haja és gondja között éppen ezekkel a szerencsétle­nekkel foglalkozott a legkevesebbet. Közülük hányat lehetett volna megmenteni és kira­gadni a züllés karjaiból, ha idejében melléjük- állottunk volna. IJgy láttam, hogy sokra nézve már el is késett a segítség. Közülük egyeseket alig lehet visszahozni a rendes élet útjára. — Meg kell mentenünk azonban a gyerme­keiket a jövendő számára. Összeirtuk a rok­kant-családokat és szeptemberig fel fogjuk ke­resni őket, számba vesszük gyermekeiket és gondoskodni kívánunk arról, hogy gyerme­keik beiskoláztassanak, tankönyvet kapjanak és a hideg télre a ruhátlanok felruháztassanak. Segélyezésükre egy segélyalapot kívánunk lé­tesíteni és közvetíteni szeretnénk számukra megfelelő munkaalkalmakat is. Reméljük, hogy alapos és szervezett munkánk támogatá­sára meghid.juk nyerni jótékony egyesületein­ket, az egyházakat, sőt számítunk arra is, hogy a város, a politikai hatóságok jóindulatát is sikerül kieszközölni a legnemesebb emberba­ráti indulatból beindított akciónkhoz. Az ifjúsági szervezkedés. A marosvásárhelyi nagygyűlés óta sok szó esik az ifjúsági szervezkedésről, ifjúsági szakosztályról. Erről a következőkben mondja el az elnök álláspontját: — Az ifjúság szervezkedésével kapcsolato­san a maros vásárhelyi nagygyűlés határozata alapján az elvi irányítást a központtól várjuk. A magam részéről azt mondhatom, amint azt elnöki székfoglalómban is hangsúlyoztam, hogy az ifjúság tevékeny közbemüködését a párt munkájában a legnagyobb bizalommal és szeretettel üdvözlöm. Pártunk az ifjúság köré­ből sokat be is választott az intézőbizottságba is. Helyesnek tartom egy ifjúsági szakosztály megalakítását, mely a Párt keretén belül ifjú­ságunk életérdekeinek előmozdításával, irányí­tásával, anyagi és erkölcsi támogatásával fog­lalkozzék, de a külön szervezkedés szükséges­ségeit nem tarthatom indokoltnak. Szervezeti szabályzatunk szerint minden 21. évet betöl­tött ember tagja lehet a pártnak és pedig ép­pen olyan jogú tagja, mint akár a 80 éves. és mindenkinek, öregnek és ifjúnak, annyi súlya és ereje van és lesz, mint ameny­nyit tudása, munkája és áldozata által képvisel. — Kikből és miért kellene külön szerveze­tet létesíteni1? Remélem azonban, hogy az ifjú­sági szakosztály megalakulása által ez a kér­dés is megfelelő megoldást talál. Mi minden­esetre bizalommal és a legteljesebb megertés­A magyar könyvnap legnagyobb eseménye! ECKHARDT FERENC egyetemi ny. r. tanár: Magyarország A magyar könyvnap legnagyobb eseménye! Ára egész vászonkötésben .........@0 lei Mindenki olvassa el, aki a történelemben az igazságot keresi. - Káldor kiadás. A 90'— leit bármely könyvkereskedés visszatéríti, ha egyéb KÁLDOR KIAD­VÁNYOKBÓL 450‘— lei boltiáru köny­vet vásárol és az ECKHARDT-könyvben található utalványt leadja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom