Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-25 / 167. szám

Kedd, 1933. 'július 25. KeletiUjs&g 9 . 20 — Magdus hozzám akar jönni? — ragyo­gott fel a Mike arca- — Mit mondott? Miért nem beszélsz már? — Mit beszéljek, mikor nem mondott sem­mit? ... — Hát akkor? Miből gondolod? — Abból, hogy mikor elkezdtem vele rólad viccelni, leszamarazott. De aztán sokat neve­tett és végül búcsúzóra megcsókolt. Kétszer. A jobb és a balpofámon... Pedig ezt máskor nem szokta tenni, tehát most se nekem szólt, hanem neked. Éppen azért ne légy féltékeny... Különben is a szülei jelen voltak és rokonok is vagyunk. Mike mosolygott. Boldogan, sőt Kovács szerint csaknem hülyén. Meg is jegyezte: — Nal... Te ugyan alaposan beleestél! Tegnap reggel még semmi bajod se volt és ma már ki se látszol a szerelemből. Mikét magát is megdöbbentette ez a felfe­dezés. De aztán a maga és a barátja megnyug­tatására azt felelte: — Tévedsz! Én már régóta szerelmes va­gyok Magdusba, csak ... magamnak se mertem eddig bevallani ... Ezen aztán elfilozofált egy darabig és ret­tenetesen bosszantotta, mikor valaki odaült az asztalukhoz és Kováccsal megint a Sólyom­afférról kezdett vitatkozni. Hát fontos ez az egész butaság ahhoz képest, hogy Steiner Magdus meg ő egy pár lesznek? Magdus, lám, zsidó, ő pedig keresztény. És mégis!... Hát van akkor értelme, hogy az emberek azon dis­putáinak, hogy a zsidónak van-e igaza, vagy a kereszténynek? Be kell azonban vallanunk, hogy Mikét kivéve, úgy látszik, nagyon kevesen voltak ezen a nézeten a városban, sőt talán az egész országban. Mert országra szóló botrány lett az esetből. A pesti lapok hasábos tudósításokat Írtak róla és egy héten át ez volt a témája minden cikk­írónak. Az ügy előzményei ugyan ennyi írká- lás ellenére is meglehetős homályban marad­tak a nagyközönség előtt, mert akik hozzá­szóltak, arra fektették a fősúlyt, hogy megbé­lyegezzék azoknak az uraknak az eljárását, akik a sajtó ellen ilyen brutális módon mertek fellépni. Voltak, akik a kritika szabadságát emlegették, mások arról cikkeztek, hogy kato­natisztek a magánéletben ne viselhessenek kar­dot, mert egyes tudósítások szerint a tisztek egyszerűen gulyássá aprították a védtelen szerkesztőt, voltak továbbá olyanok is akik azt állították, hogy a tisztek minden lovagiassági szabályt lábbal tiporva, átlumpolt éjszaka után, részegen támadták meg az újságírót, akkor, mikor az már megnevezte a segédeit és az ügy tárgyalás alatt állott- Aki a hírlapokból akart kiokoskodni az eset mibenállását illető­leg, az ugyancsak megzavarodhatott, de bele­zavarodott más is, aki közelebb volt az esemé­nyek forrásához és a másik oldalról is al­kalma vol információt kapni. Vagyis maguk a segédek, mert a dolog nem maradt ennyiben: Sólyom szerkesztő úr segédeket küldött a tisz­tekhez meg Bonthához és elégtételt követelt a tettleges inzultusért. Az ügy tárgyalásának első fázisa az volt, hogy a Pirnitzer, továbbá a gróf és a Bontha segédei azt felelték, Sólyom úrnak elintézetlen ügye van Gerenday kapitánnyal. Tessék előbb azt elintézni, akkor kerülhet csak sor arra, (Minden jog lenntartva.) hogy ők a szerkesztő úr megbízottaival leül­jenek tárgyalni. A Sólyom megbízottai erre azt felelték, hogy ez az ügy nem elintézetlen, mert folya­matban van, mire a Pirnitzer megbízottai fel­mutattak egy egyoldalúan felvett jegyzőköny­vet, a báró Markbreit és a Raabern aláírásá­val, amiből az derült ki, hogy Sólyom meg­tagadta a segédek megnevezését és ezzel a lo* vagias elégtételadást. Sólyom megbízottai jog­talannak mondták ilyen jegyzőkönyvnek a felvételét és éles megjegyzést tettek a Mark- breit báró és a Raabern hadnagy eljárására, aminek az lett a következménye, hogy úgy a báró, mint Raabern kihivatták a Sólyom meg­bízottait, névszerint lovag Speck fogorvost és Rózsa Gedő Titusz nagybérlőt. Ezzel aztán megindult a görgeteg, amely nőttön nőtt attól a pillanattól, hogy a segédek segédei leültek egymással tárgyalni. Mert ezekből a tárgyalásokból ttjabb afférok kelet­keztek, a segédek kétségbevonták egymás el­járásának korrektségét, valótlan állítások han­goztatásával vádolták egymást, becsületbíró­ságokat kértek, a becsületbírák becsületében gázoltak és körülbelül egy hót múlva már az volt a helyzet, hogy a segédek segédei segédei­nek a segédei tárgyaltak egymással és a segé­dek segédei becsületbíráinak a segédeivel. Ek­kor már jóformán mindenki segéd és egyben sértett és sértő volt a városban, sőt a környék­ről is mindazok, akik csak legtávolabbról is gyanúba jöhettek, hogy lovagias elégtétel- adásra képesek, de már mind annyira bele vol­tak ekkorára bonyolódva különböző afférokba, hogy az elintézetlen ügy vádja csaknem min­denkivel szemben fennállott. A becsületbírósá­gok ott tartottak, 'hogy elnököt nem tudtak vá­lasztani, mert nem akadt olyan ember, akinek a feddhetetlen jellemét egyik vagy másik rész­ről ne kifogásolták volna, kivéve egy-két ma­gasállású urat, akik viszont elhárították ma­guktól ezt a kényes feladatot. Lassankint már senki se érdeklődött semmi egyéb iránt, és senki se beszélt másról, csak arról, hogy helyesen jártak-e el a Sólyom meg­bízottai? — Joga volt-e Lovag Specknek meg­tagadni a kézfogást doktor Berecztől? — Sza­bad volt-e Keselyű Mihálynak a becsületbíró­ság elnöki tisztségéről a tárgyalás közepén le­mondani? — és hasonló kérdésekről, amelyek, mint szapora új hajtások sarjadtak ki a Só­lyom-ügy törzséről, hogy róluk is újabb és újabb hajtások sarjadjanak. És bár ezek közt a kérdések közt látszólag nem volt olyan összefüggés, hogy egyiket a másiktól teljesen különállóan ne lehetett volna elbírálni, az emberek mégis csodálatos követ­kezetességgel foglaltak el bennük ilyen, vagy olyan álláspontot és egyáltalán nem fordult elő, hogy aki az egyik kérdésben egy vélemé­nyen volt valakivel, az a másikban is egyet ne értett volna vele. Amiből aztán kiderült, hogy a vélemények nem egyéni ítélet, hanem világ­nézet, vagy ha úgy tetszik, pártállás szerint oszlanak meg, amit ebben az esetben sokkal kevésbé befolyásolt az érdek, mint politikai választásokon, ahol a voks igen gyakran el­adó. Itt az emberek a valódi meggyőződésük szerint csatlakoztak az egyik vagy a másik vé­leményhez és éppen ezért sokkal szenvedélye­sebben ragaszkodtak hozzá, mint bármi más kérdésben. Szorgos megfigyeléssel pedig arra is rá lehetett jönni, hogy kinél mi dönti el, hogy melyik párthoz csatlakozik. Hát bizony nagyon egyszerű dolog: az, hogy keresztény­nek született-e valaki, vagy zsidónak. Mert Mikét kivéve, aki még ekkor is zsidó párton volt és Kovácsot, aki még most is tilta­kozott ellene, hogy a Sólyom-ügyből zsidó­ügyet csináljanak, most már minden keresz­tény a tisztek, és minden zsidó a Sólyomék ol­dalára szegődött. Kovács minden segédi megbízatás alól, ami főleg zsidó részről környékezte, kibújt az­zal, hogy ő tartalékos tüzértiszt és mint ilyen, kötve érzi a kezét, Mikét pedig nem is kérte szekundásnak senki. Rajtuk kívül már csak alig egy-két ember lézengett a városban, aki ne lett volna belékeveredve az ügybe, furcsa, indolens, maguknak való emberek, akik még most is tárgyilagosan akartak hozzászólni a dologhoz. Holott most már fel volt kavarodva az egész város, fel voltak bőszülve az antisze­miták, meg voltak vadulva a zsidók és kárba- veszett minden kísérlet, ami arra irányult, hogy az ellentéteket kiegyenlítse. A város fö­lött, mint a Sólyom lapja egy lírai hangú ve­zércikkben írta, vészterhes felhők gomolyog­tak, sötéten, fenyegetően és minden pillanat­ban várni lehetett, hogy a villám lesújt be­lőlük. (Folytatjuk.) Könyvnupi kiad olcsó úron gazdagítsa könyvtarát99 Petőfi: Összes költeményei---------­Babits: Versek —----------— — Mikszáth: Noszti fiú esete Tóth Marival Móricz: Forr a bor Móricz: Rokonok Földi: Isten országa felé-------------­Földi: Meztelen ember-------------­Szitnyai: Nincs feltámadás — — — — Szomory: Gyuri Zilahy: A lélek kialszik — — — — Földi: Szahara (3 kötet) — — — — Vándor: Andrea a nap Katona'. Bánk bán 1 Lei Ü20*— 3 Lei: 120*— I Lei 90*- j I Lei 1 • © <0 I Lei 69*- 1 s Lei 60*— I Lei 60*- 1 a Lei © © • 1 3 Lei 60*— j I Lei 60*— 1 ] Lei ISO*— j j Lei 90*— j j Lei 42*- I Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes be­küldése esetén azonnal szállítja a Meleti Újság kiadóhivatala, Cluj-Kvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. sz. alatt. Siessen megvenni, mig a készlet fair Sí

Next

/
Oldalképek
Tartalom