Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-25 / 167. szám
Kedd, 1933. 'július 25. KeletiUjs&g 9 . 20 — Magdus hozzám akar jönni? — ragyogott fel a Mike arca- — Mit mondott? Miért nem beszélsz már? — Mit beszéljek, mikor nem mondott semmit? ... — Hát akkor? Miből gondolod? — Abból, hogy mikor elkezdtem vele rólad viccelni, leszamarazott. De aztán sokat nevetett és végül búcsúzóra megcsókolt. Kétszer. A jobb és a balpofámon... Pedig ezt máskor nem szokta tenni, tehát most se nekem szólt, hanem neked. Éppen azért ne légy féltékeny... Különben is a szülei jelen voltak és rokonok is vagyunk. Mike mosolygott. Boldogan, sőt Kovács szerint csaknem hülyén. Meg is jegyezte: — Nal... Te ugyan alaposan beleestél! Tegnap reggel még semmi bajod se volt és ma már ki se látszol a szerelemből. Mikét magát is megdöbbentette ez a felfedezés. De aztán a maga és a barátja megnyugtatására azt felelte: — Tévedsz! Én már régóta szerelmes vagyok Magdusba, csak ... magamnak se mertem eddig bevallani ... Ezen aztán elfilozofált egy darabig és rettenetesen bosszantotta, mikor valaki odaült az asztalukhoz és Kováccsal megint a Sólyomafférról kezdett vitatkozni. Hát fontos ez az egész butaság ahhoz képest, hogy Steiner Magdus meg ő egy pár lesznek? Magdus, lám, zsidó, ő pedig keresztény. És mégis!... Hát van akkor értelme, hogy az emberek azon disputáinak, hogy a zsidónak van-e igaza, vagy a kereszténynek? Be kell azonban vallanunk, hogy Mikét kivéve, úgy látszik, nagyon kevesen voltak ezen a nézeten a városban, sőt talán az egész országban. Mert országra szóló botrány lett az esetből. A pesti lapok hasábos tudósításokat Írtak róla és egy héten át ez volt a témája minden cikkírónak. Az ügy előzményei ugyan ennyi írká- lás ellenére is meglehetős homályban maradtak a nagyközönség előtt, mert akik hozzászóltak, arra fektették a fősúlyt, hogy megbélyegezzék azoknak az uraknak az eljárását, akik a sajtó ellen ilyen brutális módon mertek fellépni. Voltak, akik a kritika szabadságát emlegették, mások arról cikkeztek, hogy katonatisztek a magánéletben ne viselhessenek kardot, mert egyes tudósítások szerint a tisztek egyszerűen gulyássá aprították a védtelen szerkesztőt, voltak továbbá olyanok is akik azt állították, hogy a tisztek minden lovagiassági szabályt lábbal tiporva, átlumpolt éjszaka után, részegen támadták meg az újságírót, akkor, mikor az már megnevezte a segédeit és az ügy tárgyalás alatt állott- Aki a hírlapokból akart kiokoskodni az eset mibenállását illetőleg, az ugyancsak megzavarodhatott, de belezavarodott más is, aki közelebb volt az események forrásához és a másik oldalról is alkalma vol információt kapni. Vagyis maguk a segédek, mert a dolog nem maradt ennyiben: Sólyom szerkesztő úr segédeket küldött a tisztekhez meg Bonthához és elégtételt követelt a tettleges inzultusért. Az ügy tárgyalásának első fázisa az volt, hogy a Pirnitzer, továbbá a gróf és a Bontha segédei azt felelték, Sólyom úrnak elintézetlen ügye van Gerenday kapitánnyal. Tessék előbb azt elintézni, akkor kerülhet csak sor arra, (Minden jog lenntartva.) hogy ők a szerkesztő úr megbízottaival leüljenek tárgyalni. A Sólyom megbízottai erre azt felelték, hogy ez az ügy nem elintézetlen, mert folyamatban van, mire a Pirnitzer megbízottai felmutattak egy egyoldalúan felvett jegyzőkönyvet, a báró Markbreit és a Raabern aláírásával, amiből az derült ki, hogy Sólyom megtagadta a segédek megnevezését és ezzel a lo* vagias elégtételadást. Sólyom megbízottai jogtalannak mondták ilyen jegyzőkönyvnek a felvételét és éles megjegyzést tettek a Mark- breit báró és a Raabern hadnagy eljárására, aminek az lett a következménye, hogy úgy a báró, mint Raabern kihivatták a Sólyom megbízottait, névszerint lovag Speck fogorvost és Rózsa Gedő Titusz nagybérlőt. Ezzel aztán megindult a görgeteg, amely nőttön nőtt attól a pillanattól, hogy a segédek segédei leültek egymással tárgyalni. Mert ezekből a tárgyalásokból ttjabb afférok keletkeztek, a segédek kétségbevonták egymás eljárásának korrektségét, valótlan állítások hangoztatásával vádolták egymást, becsületbíróságokat kértek, a becsületbírák becsületében gázoltak és körülbelül egy hót múlva már az volt a helyzet, hogy a segédek segédei segédeinek a segédei tárgyaltak egymással és a segédek segédei becsületbíráinak a segédeivel. Ekkor már jóformán mindenki segéd és egyben sértett és sértő volt a városban, sőt a környékről is mindazok, akik csak legtávolabbról is gyanúba jöhettek, hogy lovagias elégtétel- adásra képesek, de már mind annyira bele voltak ekkorára bonyolódva különböző afférokba, hogy az elintézetlen ügy vádja csaknem mindenkivel szemben fennállott. A becsületbíróságok ott tartottak, 'hogy elnököt nem tudtak választani, mert nem akadt olyan ember, akinek a feddhetetlen jellemét egyik vagy másik részről ne kifogásolták volna, kivéve egy-két magasállású urat, akik viszont elhárították maguktól ezt a kényes feladatot. Lassankint már senki se érdeklődött semmi egyéb iránt, és senki se beszélt másról, csak arról, hogy helyesen jártak-e el a Sólyom megbízottai? — Joga volt-e Lovag Specknek megtagadni a kézfogást doktor Berecztől? — Szabad volt-e Keselyű Mihálynak a becsületbíróság elnöki tisztségéről a tárgyalás közepén lemondani? — és hasonló kérdésekről, amelyek, mint szapora új hajtások sarjadtak ki a Sólyom-ügy törzséről, hogy róluk is újabb és újabb hajtások sarjadjanak. És bár ezek közt a kérdések közt látszólag nem volt olyan összefüggés, hogy egyiket a másiktól teljesen különállóan ne lehetett volna elbírálni, az emberek mégis csodálatos következetességgel foglaltak el bennük ilyen, vagy olyan álláspontot és egyáltalán nem fordult elő, hogy aki az egyik kérdésben egy véleményen volt valakivel, az a másikban is egyet ne értett volna vele. Amiből aztán kiderült, hogy a vélemények nem egyéni ítélet, hanem világnézet, vagy ha úgy tetszik, pártállás szerint oszlanak meg, amit ebben az esetben sokkal kevésbé befolyásolt az érdek, mint politikai választásokon, ahol a voks igen gyakran eladó. Itt az emberek a valódi meggyőződésük szerint csatlakoztak az egyik vagy a másik véleményhez és éppen ezért sokkal szenvedélyesebben ragaszkodtak hozzá, mint bármi más kérdésben. Szorgos megfigyeléssel pedig arra is rá lehetett jönni, hogy kinél mi dönti el, hogy melyik párthoz csatlakozik. Hát bizony nagyon egyszerű dolog: az, hogy kereszténynek született-e valaki, vagy zsidónak. Mert Mikét kivéve, aki még ekkor is zsidó párton volt és Kovácsot, aki még most is tiltakozott ellene, hogy a Sólyom-ügyből zsidóügyet csináljanak, most már minden keresztény a tisztek, és minden zsidó a Sólyomék oldalára szegődött. Kovács minden segédi megbízatás alól, ami főleg zsidó részről környékezte, kibújt azzal, hogy ő tartalékos tüzértiszt és mint ilyen, kötve érzi a kezét, Mikét pedig nem is kérte szekundásnak senki. Rajtuk kívül már csak alig egy-két ember lézengett a városban, aki ne lett volna belékeveredve az ügybe, furcsa, indolens, maguknak való emberek, akik még most is tárgyilagosan akartak hozzászólni a dologhoz. Holott most már fel volt kavarodva az egész város, fel voltak bőszülve az antiszemiták, meg voltak vadulva a zsidók és kárba- veszett minden kísérlet, ami arra irányult, hogy az ellentéteket kiegyenlítse. A város fölött, mint a Sólyom lapja egy lírai hangú vezércikkben írta, vészterhes felhők gomolyogtak, sötéten, fenyegetően és minden pillanatban várni lehetett, hogy a villám lesújt belőlük. (Folytatjuk.) Könyvnupi kiad olcsó úron gazdagítsa könyvtarát99 Petőfi: Összes költeményei---------Babits: Versek —----------— — Mikszáth: Noszti fiú esete Tóth Marival Móricz: Forr a bor Móricz: Rokonok Földi: Isten országa felé-------------Földi: Meztelen ember-------------Szitnyai: Nincs feltámadás — — — — Szomory: Gyuri Zilahy: A lélek kialszik — — — — Földi: Szahara (3 kötet) — — — — Vándor: Andrea a nap Katona'. Bánk bán 1 Lei Ü20*— 3 Lei: 120*— I Lei 90*- j I Lei 1 • © <0 I Lei 69*- 1 s Lei 60*— I Lei 60*- 1 a Lei © © • 1 3 Lei 60*— j I Lei 60*— 1 ] Lei ISO*— j j Lei 90*— j j Lei 42*- I Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a Meleti Újság kiadóhivatala, Cluj-Kvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. sz. alatt. Siessen megvenni, mig a készlet fair Sí