Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-23 / 166. szám

Vasárnap, 1933. 'fidius 23. KuznttjsiOi s Fogakat-de soha a sajátjaitl ,*s Ezért: Harc a veszélyes fogkö ellen I \ Fogai egészségeseknek főn­nek— de vájjon azok-e a vo- r lóságban? Mert a fogkö —* mely sok fogbetegség oka ■— r láthatatlanul rakódik le a fogak r mögött! E baifól menti meg önt o Kalodont-al való rendszeres fogtiszt»* tás. Csak a Katodont tartalmazza a Dtv Bräunlich féle suifurizmoleatot, mdy a-, r fogkö hatásos és tudományosan elismert r ellenszere. Ezért: tisztítsák fogaikat reggel' és este Kalodont-al! ylklOPOAir Jogkö ellen Az amerikai tőzsdék tehetetlenek a spekuláció tulhatalmasodásával szemben Sürgősen összehívták Londonba a dominionok kiküldöttjeit A kertváros Kolozsvár pusztulása Irta: Reményik Sándor Kolozsvár valamikor, egy-két évtizeddel ez­előtt valóban kertváros volt, nyáron fürdő­hellyel felérő, szinte klimatikus gyógyhely. Perifériái árnyasak, hüsek, tiszták, pormente­sek, idilli módon csendesek voltak. Környéke erdőben gazdag, kiránduló helyekben bővel­kedő volt nem is olyam régen. Aki kezébe ve­szi Nagy Péter pár év előtt megjelent müvét: „Ó kedves Kolozsvár“, annak elfacsarodik a szive, de elfacsarodik mindenkinek, akinek szentek és szépek a maga emlékei, akinek van érzéke a szépség és békesség iránt, aki tudja, hogy a természet szüzisége talán az egyetlen igazi kárpótlás főkép a mai élet zaklatott testű, és lelkű embere számára. Mi történt a Kolozs­várt körülölelő természet szüziségével? Meg­szűnt, elpusztult, bemocskoltatott. Mi tette ezt? Szükségképeni folyamat volt ez, a fejlődő vá- rcöiasság szellemétől diktált kényszer? Nem, nyugodtan felelhetjük, hogy nemcsak az, ha­nem az emberek oktalansága, érzéketlensége és kapzsisága, ezek tették tönkre a kertváros Kolozsvárt, s folytatják ezt az őrült munkát könyörtelenül tovább, nem tudva, hogy az em­ber egészsége, békessége, legjobban felfogott érdeke alatt vágják a fát. Vágják a fát. Ko­lozsvár legszebb kirándulóhelye, a Bükkerdő és Monostori erdő, drága forrásaink, a Maj- láth-kut és Szentjános-kut vidéke egyetlen bor­zasztó sebhely a dombok testén, csupa irtás már. Az odavezető Majális ucca gyönyörű gesztenyefáit kiirtották, s csak egy kétségbe­esett szépet-szerető lélek s pár hasonló gondol­kozást: társa emberfeletti erőfeszítése és jobb- ra-balra szaladgálása mentette miéig az ucca felső részén álló nyírfákat a pusztulástól. A Hójaerdőt félig kipusztították, aztán valaki ráeszmélt, hogy ezt mégis ki kell nevezni „nem­zeti park“-nak, ezen a címen aztán megmene­kült az enyészettől. Kevéssel az impérium át-i vétele után egy szép nap arra ébredtünk, hogy a Törökvágással szemben, a Szamos felé, kocsi­út mentén álló öreg akáp-allé nincs többé. To­vább, a Dónát utón még egy ily allé volt gya­logjárók részére, fái, mint zöld alagút borultak össze a fürdőzni menők feje fölött. Évről-évre fogyott Láthatatlan kezek tüntették el. MiSor megírtam róla azt a versemet: „Akác-sor ősz utóján“, akkor már alig pár cserje mutatta az nt nyomát. Következő tavaszra irmagja sem maradt az akácosnak. A Szamos innenső part­ja Dónát’ nt felé eső része, ahol hajdan buza és rozatáblák hullámzottak, pipacs piroslott, bú­zavirág kéklett, ma részben meg nem müveit, felparcellázott terület, részben a Szamos árte­rülete, köves- iszapos, fátlan, bokortalan, karsz­tos terület. Hatalmas nyárfák, óriási füzek bi­rodalma volt ez. A Szamos csak nagyon kicsi részben vállalja itt a felelősséget, az idő vas­foga is tiltakozik, az emberre, az uj emberre mutatnak vádló tekintettel. A hajdani palló, mely az innenső partról a Csikós-kertbe átve­zetett, már csak régi fényképeken él, a Dónát úti felső hid is. Az, hogy ezeket pótolni kellett volna, még álmukban sem jutott eszébe a váj-os urainak. Most azonban csudálatos dolog jutott eszükbe: aszfaltozzák a Dónát úti kertek előtt elvezető gyalogjárót, a tulajdonosok költségé­re, természetesen, de a tulajdonosok jórészének akarata ellenére, sőt tiltakozása mellett Is. Nagyszerű dolog ez az aszfalt. Gyönyörűen fo­gunk sétálni rajta, s mellettünk rohannak majd az autóbuszok, a gidres-gödrtes, bepe-bu- pás, soha tisztességesen meg nem javított ko- csiuton, soha nem öntözött utón, mert a Török- vágásigi naponta egyszer kijön az öntöző-autó, több port ver fel, mint amenyit eltüntet, ott szépen megfordul, a Dónát ut pedig, a villa­épületek és kertek eltűnnek a porban. Egyet­len, fehér, miazmás, gyilkos porlenger az égés» vidék, irtózat ránézni. Irtózat a kertekben ját­szadozó gyermekeinkre gondolni. Évek óta így van ez, évek óta hiába minden panasz, kiáltás, könyörgés, — ugyan mibe kerülne, a Dónát utat is öntözni, alaposan, nemcsak ngy, egy ki­csit? Nem. De aszfaltjárda, méregdrága, az kell — egypár embernek. S ma regigei hallom a legborzasztóbbat: az aszfaltjárda érdekében ki akarják vágni, sőt már meg is kezdték vág­ni a Dónát ut öreg gesztmyefáit! Ez ellen a barbár embertelenség ellen feiernden tiltako­zó szavamat s meg, vagyok győződve róla, hogy (Newyork, julius 22.) A tőzsdéken ismét óriási izgalom van az értékek zuhanása miatt. A nagy izgalomban többen eltépték részvény- kötegeiket és konfekti módjára kidobták aa ablakon. Tegnap 3-—4 milliárd dollár értékű papír cserélt gazdát. Az izgalmat fokozta az a hir, hogy Roosevelt állítólag életveszélyesen megbetegedett, de amint kiderült csak gyomor­rontása volt a sok cseresznyeevéstől. (Paris, julius 22.) A Chicago Tribune európai kiadása newyorki táviratot közöl, mely szerint a Washingtonban tartott minisz­tertanács intézkedéseket határozott el a nem­kívánatos tőzsdei spekuláció megfékezésére. Viszont a tőzsde elnöksége ezidőszerint semmit sem tehet a spekuláció tulhatalmasodása ellen, kivéve azt, hogy a tőzsdetagokat bizonyos meg­szorító intézkedésekre kényszeríti, például arra, hogy vásárlási megbizóiktól legalább öt­venszázalékos fedezetet kérjenek. Az utóbbi napok újabb árrombolásait újra kizárólag a spekuláció játékszen­vedélye idézte elő, amelyet a nagyközönség pánikszerű menekü­lése árujától követett nyomon. A Wall-Streeten a tőzsdekrachot az inflá­ciós politika első visszahatásának jellemzik. A tőzsdei diszponensek ezzel szemben arra mu­tatnak rá, hogy elmaradhatatlan volt a tul- gyors árelmelkedések korrekciója. Harcok az ottawai egyezmény körül. (London, julius 22.) A jövő bét folyamán tárgyalások indulnak meg Londonban a domi­nionok delegátusaival gazdasági kérdésekben. A lapok értesülései szerint az angol kormány az agrárérdekeltségek nyomására az ottawai egyezmény revi­vclem együtt küzdeni kész ez ellen minden ere­jéből minden jóérzésü ember. És követelni fog­ja velem együtt, hogy a fákat kíméljék, egyet­len barátainkat ezen az elpusztított, meg.gya- lázott vidéken. És követelni fogják velem együtt, hogy ha már az aszfaltjárdát megcsi­nálták, csinálják meg a kocsiút at minél előbb, vagy legalább öntözzék végig, azonnal, meg ziójával fogja megfenyegetni a doml- nionokat, tekintettel arra, hogy az angliai ipar termé­keinek nem tették szabaddá az útját, sőt újabb vámemeléseket eszközöltek, ezzel szemben Anglia inindezideig állotta az egyezményt, noha a dominionoknak adott vámkedvezmé­nyek kimélyi tették az angol mezőgazdaság válságát. (London, julius 22.) A Daily Telegraf ér­tesülései szerint az orosz-angol kereskedelmi tárgyalá­sok holtpontra jutottak, mivei Anglia nem tehet eleget annak az orosz követelésnek, hogy az ottawai egyezményből töröltesse az oroszországi árudnmping elleni záradékot. Orosz körökben a tárgyalások kime­netelét pesszimisztikusan ítélik meg. Mesterséges petróleumot fognak gyártani Angliában. (London, julius 22.) Hatalmas gyárat fog­nak építeni kormánytámogatással mesterséges petróleum előállítására, amelyet a szén csepp- folyósilása révén lehet gyártani. Az építési munkálatokat közelebbről megkezdik Middles- borougk közelében, Billinghamben. A gyár üzembehelyezése fokozni fogja a szénbányászat foglalkoztatását is. Szakértők kiszámították, hogy tíz éven belül Anglia függetlenítheti ma­gát a külföldi.kőolajimporttól. A gyártási költségek egyelőre még sokkal magasabbak, mint a világpiaci petróleumárak, de remélik, hogy idővel csökkenthetik a ter­melési költségeket s addig is védővámokat fog­nak kivetni a természetes külföldi petróleum­ra, mihelyt a gyári termelés olyan méreteket ölthet, hogy a belső szükséglet jelentős részét elláthatja. ezen a nyáron, mert abszurdum és kiáltó el­lentmondás aszfaltjárda és gyermekgyilkos porfelleg. Nem elég az, hogy a sétateret a ko­csiforgalom kizárásával pormientesitették (egyetlen bölcs és emberséges cselekedet a sok oktalanság közt), hanem feltétlenül gondoskod­ni kell a haldokló kertváros-Iíolozsvár meg­mentéséről!

Next

/
Oldalképek
Tartalom