Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-22 / 165. szám
Szombat, 1933, július 22. Kumiijsss 7 A bukaresti vonaton elfogott rabló súlyos vádat emelt egy csendőrőrmester és több állomásfőnök ellen Azt állítja, hogy összejátszottak a vonatfosztogatókkal A száguldó vonat belsejében és tetején lefolyt élethalál harc drámai részletei (Kolozsvár, julius 21.) Tegnapi számunkban beszámoltunk röviden arról a rablótámadásról, amelyet a vonatjáratok jól ismert banditái intéztek a Brassó—Bukarest közötti vonal utasai ellen. A legfantasztikusabb mozijelenetekkel vetekedő revolverharcnak, amely a száguldó vonat tetején ment végbe a banditák és rendőrök között, halottja is van. Az egyik rabló, revolvergolyótól találva, beesett a kocsik közé, ahol a kerekek összeroncsolták. Ezenkívül könnyebb sérüléseket szenvedett két detektív és a rablók közül is egy páran. A brassói vonaton szinte mindennaposak voltak a merényletek az utasok ellen, de a tetteseket nem sikerült kézrekeriteni. Szerdán délután értesítést kapott a brassói rendőrség, hogy az éjjeli vonat ellen újabb rablótámadás készül. Antonescu komiszár Dragomirescu detektív kíséretében nyomban Ploeştibe utazott, hogy ott szálljanak fel a vonatra. Ketten a vonat két végső kocsijából indultak el felderítő útjukra, hogy a rablók ne tudjanak elmenekülni. Alig hogy a vonat elindult és Antonescu komiszár megkezdte a vagonok felülvizsgálását., az egyik fülkében egy közismert nemzetközi zsebmetszőt ismert fel. Nyomban feléje tartott, de Franculescu is ráismert és pillanatok alatt heves kézitusa fejlődött ki közöttük. Percekig küzdött egymással a komiszár és zsebmetsző, mig végre Franculescu egy óvatlan pillanatban olyan box-ütést adott ellenfelére, amitől az eszméletét vesztette. Mihelyt a komiszár a földre esett, a zsebmetsző az ablakhoz rohant és kiugrott a teljes gyorsasággal száguldó vonatból. A komiszár pár perc múlva magához tért és tovább folytatta nyomozását a banditák után, akiknek jelenlétéről már bizonyos volt. A következő kocsiban ismét egy gyanús utasra bukkant, aki tényleg a zsebmetszőbandához tartozott és Ion Ardeleanu közismert rablóval volt azonos. Ardeleanu éppen munkában volt, egy mit sem sejtő bukaresti utast figyelt, aki táskájában 150.000 lejt vitt magával, amit a bukaresti takarékpénztárból vett fel azzal á céllal, hogy Fogarason építkezésekhez kezdjen. A zsebmetsző beszélgetni kezdett a kiszemelt utassal, Bidu Nicolaeval és mint szebeni ügyvéd mutatkozott be. Abban a pillanatban, amikor a komiszár belépett, már éppen arra készült, hogy a nála levő kábítószerekkel elkábitsa áldozatát és kirabolja. A detektív reávetette magát, de Ardeleanu védekezett, heves verekedés támadt a kocsiban, mire a többi fülkéből is besiettek az utasok, akiknek segítségével aztán sikerült Antones- cunak ellenfelét ártalmatlanná tenni és megkötözni. Ezekután a komiszár társának felkeresésére indult, akit az utolsó kocsiban hagyott. Legnagyobb meglepetésére most is ott találta, de nem egyedül, hanem öt banditával, akikkel kétségbeesetten harcolt. A zsebmetszők felhasználták az alkalmat, hogy egyedül volt és végezni akartak vele. Dragomirescu kétségbeesetten kiabált, hogy „megölnek a banditák“ és ebben a pillanatban lépett be a kocsiba a komiszár. Mihelyt az ajtó megnyílt, az egyik rabló revolverével rálőtt, de nem találta el- A lövés után támadt kavarodásban két zsebmetsző kereket oldott, kiszaladt a folyosóra és onnan a teljes sebesség mellett is leugrott. A másik három erre felmászott a vonat tetejére, de Antonescu mindenre elszántan oda is követte őket. Mozikalandok detektivjeleneteire emlékeztető pillanatok következtek. A komiszár és három zsebmetsző között revolverharc kezdődött a száguldó vonat tetején, melynek folytán mintegy húsz lövést adtak le. Közben Dragomirescu detektív, aki szintén felmászott ezalatt a tetőre, egyik karján súlyos ütést kapott. Annyi ereje még maradt, hogy megforduljon és revolverét támadójára süsse. A golyó fején találta a rablót, aki holtan esett össze és begurult a kocsik közé. Később megállapították, hogy Nicolae Gra- mada, ismert rablóval azonos. A többi zsebmetsző a szörnyű jelenet után feladta a harcot és egyenként leugráltak a száguldó vonat tetejéről és mostanig nem sikerült elfogni őket. Az a vélemény azonban, hogy Matei Borza és Trandler súlyos sebeket kaptak a rendőrök golyóitól. A veszedelmes rablóbandának ilyenformán csak egy tagját sikerült élve elfogni, akit beszállítottak a brassói rendőrségre és megkezdték kihallgatását. Ardeleanu mindent tagad, tagadja, hogy tagja volna a zsebmetszőtársaságnak, magáról semmit sem akar beszélni. (Kolozsvár, julius 21.) Rendkívül érdekes és a maga nemében is szinte páratlanul álló feljelentés ügyében vezet nyomozást a kolozsvári rendőrség bűnügyi osztálya. Még 1931. május havában P. Olga kolozsvári uri- nő külön költözött férjétől Şzabo Józseftől, mert a fiatal férj gyakran feledkezett meg a hitvesi hűségről és rendszeresen más nők társaságát kereste. A törvény által előirt és megkívánt hathónapi különélés után P. Olga beadta a válópert a kolozsvári törvényszékhez, amelyben kérte, hogy kötelezzék férjét asszony-, és gyermektartás megfizetésére. A kolozsvári törvényszék első fokon hozott döntésében elválasztotta a házaspárt és Szabó Józsefet kötelezte havi 1200 lej megfizetésére. Az elmarasztalt férj megfellebbezte az ügyet, egyidejűleg pedig — talán Vajda Ernő hires darabjának, a „Szerelem vásárá“-nak példáján felbuzdulva, — ravasz trükköt eszelt ki, hogy kibújjon a tartásdij fizetés terhe alól. Az asszony azonban kifogástalan életet élt. A férj sehogy sem tudott olyan pontot felfedezni elvált felesége magaviseletében, amibe belekapaszkodhatott volna. Szabó József erre összefogott egy Piatrik Lajos nevű állásnélküli kereskedősegéddel, aki hajlandó is volt, a semmi veszéllyel sem járó kalandba belebocsátkozni. Ostrom alá vette az asszonyt, hü kisérőtársává szegődött, elkísérte moziba, színházba és a férj által nyujtott repi ezentáoiös költségek segítségével minden szórakozást igyekezett megadni az asszonynak. A heves szerelmi ostrom közepette nem egyszer beszélt szökésről, az asszony azonban hajthatatlan maradt. MárAnnál többet mond társairól, akiknek sikerült kereket oldaniuk. — Hiába is nyomozzák őket — mondta, mert jói vigyáznak magukra. Biztos összeköttetéseik vannak. Vallomásában igen súlyos leleplezéseket tett' több állomásfőnök ellen, akik állítása szerint bűntársai a rablóknak és csakis ennek következtében működhettek ezek olyan sikeresen. Mindég informálva voltak előre a felülvizsgálatról. a vonaton szolgálatot teljesítő személyekről. Számítanak arra, hogy ezt a vallomást bosszúból tette, de mégis igen nagy jelentŐség-et tulajdonitanaik neki. A szóbaho- zott személyek ellen megindították a nyomozást, hogy megállapítsák, mennyiben felelnek meg a valóságnak az elfogott zsebmetsző állításai. Ardeleanu ugyanis bünrészességgel vádolja a Campinában szolgálatot teljesítő sergent instructort, az ottani csendővposzt fejét, Dumitrescut, aki Franculescuékkal dolgozik, együtt a személy-, és gyorsvonatokon, s a társaság többi tagját arra kényszeríti, hogy a te- hervonatokat fosztogassák. Emiatt számtalan csetepaté volt a zsebmetszők között, melynek folytán a csendőrrőmester revolvert is szeg- zett rájuk és: igy kényszeritette őket parancsai teljesítésére.' Elmondja, hogy látta a csendőrt Francu- lescuval az egyik campinai vendéglőben, ahol egy újabb támadás tervét beszélték meg és látta, amint a rabolt pénzt elosztották. Ö azonban, mint mondja, olyan szegénységben élt, hogy kénytelen volt télikabátját 300 lejért zálogházba tenni. A rabló vallomását telefonon közvetítették Bukaresttel és széleskörű nyomozást vezettek be. Ploestiből külön csapatokat küldtek Campinaba, Sinaiara és Comarnicba a megszökött rablók üldözésére. már fiaskó kisérte a férj és a fiatalember próbálkozásait, amikor végső elkeseredésükben uj stratégiai tervet dolgoztak ki és elhatározták, hogy mindenképpen dűlőre viszik a dolgot. Piatrik Lajos, a heves udvarló meghívta P. Olgát a Kossuth Lajos uccai Korona vendéglőbe egy kis zenét hallgatni. Az asszony, mint aki soha sem volt semmi rossznak az elrontója, benne volt a kis kimaradásban és elment udvarlójával a Koronába. Kellemesen telt az idő, egyszer azonban az asszony hirtelen rosz- szul érezte magát és leküzdhetetlen álmosság vett rajta erőt. Udvarlója ekkor gavalléros gesztussal felajánlva segítségét, felvitte az asszonyt a Korona vendéglő szállodájának egyik szobájába, azzal, hogy a múló rosszul- lét elteltével kocsin haza viszi.. A szobában az asszonyt lefektette az ágyra, majd félreérthetetlen helyzetet teremtett úgy a maga, mint az asszony ruházatán. Ebben a pillanatban kopogtattak — az asszony is magához tért és tiltakozott ellene, hogy valaki belépjen a szobába. Piatrik Lajos azonban megnyugtatta, hogy csak a szobaasszony hoz vizet és kinyitotta az ajtót A küszöbön a férj állott két tanúval, akik kétségtelenül megállapították, hogy P. Olga megcsalta férjét Piatrik Lajossal. A léprecsalt asszony feljelentésében azt mondja, hogy Piatrik Lajos szuggeszcióval hatott rá, a Koronában pedig minden valószínűség szerint álomport kevert borába. A rendkívül érdekes ügyben a rendőrség a legnagyobb titoktartással kezeli az ügyet s máris több tanút hallgatott ki. NYARALAS MEGOLDVA Töltse minden szabadidejét az ozondus, pormentes, fenyőillatos PÜSPÖK FÜRDŐ rádiumos hullámfürdő- lojno jegy'rral egész iében. ahol népszerű lojue nap szórakozhat —p—nww un uj vmenr. •, ± ■annrr ■-* 1 waw mm ontania első hnllámfürdője, különösen szellemileg ti merőiteknek elsőrangú. Egész nap nagyszerű rádióműsor. A „Szerelem vásáráéból koplzált az élei i Az elvált félj udvarlásra bérelte fel az állásnélküli kereskedősegédet, hogy a tartásdij fizetésétől megszabaduljon — Szállodába csalták az asszonyt és tanukkal állítottak be a hotelszobába
