Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-02 / 148. szám
fíElFTi’ŰJSMG *3> Aíe# mindig házasodnak az emberek! A kényszerűség megszüntette a háló* szobát, de csak addig, amíg a fiatalok jobb helyzetbe kerülnek — A szerelem nem rózsalánc, hanem szalma virág, amelynek állnia kell a napot! (Kolozsvár, julius 1.) Valahol valami hibának kell lenni az általános siránkozás logikájában, mert ha teljességében igaz lenne, hogy a fiatalság részben kenyér nélkül áll, részben önálló életre kevésnek bizonyuló jövedelemmel rendelkezik, akkor a statisztikai kimutatás nem számolhatna be arról az örvendetes tényről, hogy az utóbbi években a házasságkötések száma aránylag nem apadt meg, Omnia vincit Amor■ A szerelem nem ismer lehetetlent. Átgázol az akadályokon, amelyeket senki nem akar letagadni. Kiharcolja jogát. Ez a harc azonban nem annyira kő- szivü atya szobájában játszódik le, — a kő- SZivü atyák a gazdasági depresszió pörölycsapásai alatt ugyanis megpuhultak — hanem az üzletekben, ahol a jövendő családi fészek kellékeit keresik olcsó árban. A harcnak végcélja: a kiadásokat összhangba hozni azzal a szerény költségvetéssel, amelynek alapján nekivágnak a páros életnek. Modern stílus — kényszerből. A költségvetés már eleve megszabja az első evek házassági keretét, amelyre általában a modernség üti rá bélyegét. — A modernség részben a korszellem, de nagyobb részben a gazdasági helyzet következménye — mondották abban a bútorgyárban, ahová először látogattunk el, hogy hozzávetőleges képet kapjunk egy családi fészek alapításának költségeiről. — Az építkezők minden talpalatnyi teret ki akarnak használni. Ezért kicsik a szobák s alacsonyak a menyezetek- Igaz, hogy fűteni mindenképpen gazdaságosabb. A lakás kis arányaihoz idomultak a bútorok. Praktikusság a jelszó- Ennek a jegyében születtek meg a kombinált szobák és a kombinált bútorok- Tolóasztalkák felszolgáló asztalnak és éjjeli szekrénynek egyaránt szolgálnak. Az ebédlőszekrény már olyan, hogy kombinálható a fehérnemű-szekrénnyel, vagy szolgálhat mindjárt könyvszekrénynek is- Minden bútor szétszedhető, megváltoztatható, szükség szerint nagyobbitható, amint az ifjú házaspár életmódja változik. — A hálószoba eltűnt. Két rekamié szolgál fekvőhelyül- Sok esetben megtörténik, ha a házastársak jövedelme megnagyobbodik, kicserélik normális hálóra és ebédlőre, ilyen esetekben a fiatalok csak kényszerűségből, rendezkedtek be modernül. Egyébként egy elsőrendű polgári kivitelben készült, kombinált lakásberendezés: szoba, konyha és előszobabutor mintegy negyvenezer leibe kerül. Ebben van két rekamié, egy ruhásszekrény, egy fehérnemüszekrény, egy kombinálható kredenc, egy kihúzható asztal, két szék, két karosszék, két tolóasztal, egy konyha- szekrény, konyhaasztal, szék, ülőke, szemét- láda, előszobafal és szekrény. Negyvenezer lej! Kissé sokaljuk ugyan, de megnyugtat az a tudat, hogy kevésbé kombinálható és szétszedhető bútor, ugyancsak kitűnő minőségben olcsóbban is kapható. Itt tehát nyilik még mód a takarékosságra. Csak úgy mellékesen kérdezzük meg, hogy mj a bútoriparban a legújabb divat, — A matt-fényezett. Olcsóbb és praktikusabb, mégis nagyon szép. Kelengye, vagy „stafirung”. Hátra van még a kelengye, amely azonban ma már korántsem „staíirung“. A stafirung tizenkét ágy garnitúránál, harminchat lepedőnél kezdődött. Mindenből annyi, hogy még az unokáknak is maradt belőle egy-egy darab- Négy ágygarnitura, négy lepedő, hat törülköző, fehér asztalnemű, uzsonakészlet, tizenkét zsebkendő, tizenkét konyharuha, továbbá két padlóruha, négy portörlő, hat kombiné és hat hálóing. Ennyiből áll a szerény kelengye. Ára 6000—7000 lej. Közepes, de még mindig szerény kelengye már 25-000 lej, de ez számban és minőségben messze mögötte van a régi sta- firungnak. A bútor és a lakás egyéb berendezésének ára között szembetűnő a különbség, amit azonVasárnap, 1933 julius 2. ban megmagyaráz az, hogy a bútor „egy életre“ szól. Ä háztartás többi felszerelése fel- ujul, eltörik, cserélődikEgy jó tanács és ami nem kerül pénzbe. Ami nem kerül pénzbe, az az anyakönyvvezető. Ö díjtalanul áll a szerelmesek rendelkezésére. A jó tanács pedig, amit egy porcellánüzlet- ben adtak házasulandók részére, igy hangzik: — írják fel a fiatalok mindazt, amire szükségük van, egy listára. A cipőgombolótói kezdve a rekamié-ig. A listát pedig köröztessék a rokonok és barátok között. Drága ajándéktárgyak helyett szívesen vesznek valami praktikusat. Szívesen cs sietve, mert aki soká habozik, annak már a drágább tárgy marad. Ilyen módon a költségeknek több mirt egy- harmada áthárul a szerencsétkivánókra. Ha jóval kevesebbe kerül is most a házasság, mint nagyanyáink idejében, még mindig nagyon sokba. De minél nagyobb a szerelem, annál inkább csökkenthető az összeg, mert annál inkább szerényednek az igények s annál nagyobb a találékonyság, ami csodákat müvek Csodákat, mert ma már tudják a fiatalok, hogy a szerelem nem rózsalánc, ami csak a jólét üvegházaiban tenyészik, hanem szalma- virág, aminek állnia kell a napot és fagyot egyaránt... tOWWtWWtttMWMMWWHW* * Hirdetmény. No. 979—933. Kolozsvár város polgármesteri hivatala fenti szám alatt, szabad megegyezés alapján, árlejtést hirdet különböző villanyvilági- tási anyagok beszerzésére 9883 lej erejéig. Az árverés 1933 julius 6-án d. u. 5 órakor a polgármesteri hivatal üléstermében az állami számviteli törvény értelmében lesz megtartva. Az ajánlatok benyujtásáyal egyidejűleg az ajánlattevők külön borítékban a felajánlott összegnek 5%-át, mint garanciát, kötelesek letétbe helyezni. Az anya.gok költségjegyzéke megtekinthető naponta 11—13 óra között a vállalatok ügyosztályánál (Serviciul întreprinderilor) Str. Decebal No. 24. Cluj, 1933 junius 20, Primăria Municipiului .Clui, ---------------
