Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-16 / 160. szám
KuETiUjsire Vasárnap, 1933. julius 16. 12 13 (Minden jog fenntartva.) Mike ugyan pontosan az ellenkező véleményen volt Andornaky Esztit illetőleg, sőt, lm egészen őszinte akart volna lenni, be kellett volna vallania, hogy magában irigykedve gondol Bonth Lacira, akinek a helyén most ő ülhetne, ha annakidején egy kicsit komolyabban veszi a tanulást. Akkor ez a csodálatos tündér talán őt tüntette volna ki azzal, hogy belemosolyog a páholyába, aminek valószínűleg nemcsak következményei várhatók, hanem talán már előzményei is vannak... De mindez csak úgy suhant át az agyán, mint alkonyi szél a tó fölött, amely megborzolja ugyan kissé a fölszínt, de a mélyben a halak nem is tudnak róla. Különben is a Magda egész beszédjéből csak azt szűrte le, hogy a leány azért dolgozik kézzel-lábbal a primadonna ellen, mert attól fél, hogy ő is annak a varázsa alá talál kerülni. Féltékenységből!... Ez a gondolat kellemesen bizsergette meg a szívét és gyorsan azt felelte: — Nézze Magduska! Én őszintén szólva nem szenteltem annyi figyelmet ennek a hölgynek, hogy mindezt megállapíthattam volna. Egész idő alatt azon törtem a fejem, hogy hogy kerülhetnék a maga közelébe... Magdus meg volt elégedve a válasszal és most azt kérdezte: — Mondja, hogy került éppen mellénk? Véletlenül, vagy valami ravaszsággal? — Hohó! — kacagott Mike. — Ezt már nem árulom el!... Ez az én saját, külön titkom! Közben elértek a vendéglőig. Steiner csakugyan bement egy sörre, az asszony pedig odalépett a fiatalokhoz. — Hanem a zenéje igazán szép ennek az operettnek!... Szereti a zenét Mike úr? — Ó! Nagyon! — hagyta rá Mike. — Játszik is valamilyen hangszeren? — Sajnos, nem. — Az én leányom igen szépen zongorázik. Valósággal művésziesen. Azt majd hallgassa meg Mike úr. Legyen szerencsénk egyszer!... Mike meghajolt: — Köszönöm szépen, kezét csókolom! Élni fogok a szíves meghívással! — De magában azt gondolta: — Milyen furcsa, hogy így dicséri a leányát. Erzsi, a Lujza néni leánya igazán gyönyörűen hegedül, legalább mindenki magasztalja, de az anyja soha sem említi a leánya művészetét másképpen, csak mint cincogást. — Ebben a pillanatban eszébe jutott az a kifejezés, amit Steiner mondott a szerkesztőre. Az is zsidóul volt. — Hogy is van csak? Igen! Azesz pónem!... Megkérdezte Magdustól: — Igaz! A kedves papa az imént mondott valamit arra a Sólyomra. Azt hiszem azt, hogy azesz pónem? Mit tesz az? Magdus elpirult. Aztán felhúzta az orrocskáját és ajkbiggyesztve felelte: — Tőlem aztán hiába kérdez efféléket, mert én egyáltalában nem értek... — megakadt egy pillanatra, mint akinek nehezére esik a szót kimondani, de egy kicsit lehalkítva mégis csak kihozta a torkán: — zsidóul. Steinerné azonban elfogulatlanul felelt a leánya helyett: — Azesz ponemre nincs pontos magyar kifejezés. Körülbelül annyit jelent, mint hücpej Mikének sejtelme sem volt róla, hogy mi az a liücpe, sőt arról sem, hogy ez is zsidóul van. Megjegyezte magának jól a szót, azzal a szándékkal, hogy majd utánanéz Lujza néniéknél a német, vagy a francia szótárban. Steiner- ncnek pedig azt felelte: — Úgy? Most már értem!... Kezétcsókolom! Magdus az anyjához fordult: — Tetszett látni Friedmannékat? A bal oldalon ülnek a négyes páholyban. Ott ül velük a báró is. Aki Irénnek udvarol. Steinerné bólintott: —- Láttam! Ja, hogy néz ki az az asszony! Milyen közönséges! És egy ilyennek a leányát veszi el egy báró!... Hogy van öltözve az a vén asszony! Mint egy kásás kofa!... Pedig milyen előkelő családból származik... Mike felfülelt. Azt hitte, nem jól hall: — Kicsoda? — kérdezte. — Friedmannó? Micsoda családból? Azt hitte, most ki fog derülni, hogy az ecetes Friedmann felesége keresztény nemes család leánya. Máskülönben hogy mondhatnák rá, hogy előkelő? — Csupa rabbi volt minden őse! — felelte Steinerné. — Nagytekintélyű, kiváló család. Nem is akarták annakidején hozzáadni ehhez a Friedmannhcz, aki akkor csak szegény gabonaügynök volt, az apja pedig közönséges falusi szatócs. De gyönyörű szép ember volt és a leány öngyilkos akart lenni érte... Hja, ja! Die Liebe! Csinál néha még nagyobb csodát is. Leander a tengert is átúszta Heroórt! Mikének torkán akadt a szó! Azt gondolta magában, hogy könnyű volt Leandernek. Csak a tenger választotta el Herótól. De őt Magdustól egy egész világ! Hogy lehet egy alispán unokájának az előkelőségről való felfogástól odáig úszni, ahol ennek a fogalomnak a megtestesítője egy rabbi család? Mert hiszen jó, jó! Arról igazán nem tehet senki, hogy zsidónak született. De hogy büszke legyen arra, hogy az öregapja rabbi volt?... Megfoghatatlan! Magdus szólalt meg: — És milyen igaza volt Friedmannénak, hogy nem hallgatott senkire! Most rabbiné volna valami rongyos faluban! így pedig!... Az unokái bárók lesznek!... És a mellett milyen gazdag! Tetszett látni azokat a butonokat a fülében? És a szülei ellenezték ezt a házasságot! Steinerné pártját fogta a Friedmanné szüleinek: — Nem tudhatták, hogy Friedmannak ilyen szerencséje lesz!... Tiszta véletlen, hogy így meggazdagodott! — Az nem véletlen! — vitázott Magdus. — Az sohasem véletlen! És Friedmannak nem csak szerencséje volt, hanem okos ember is! Papa is annak tartja!... Ugy-e papa? — fordult az apjához, aki a sörözésből visszatérve csatlakozott hozzájuk. — Hogyne! — felelte Steiner. — Ha nekem annyi pénzem volna, én is okos ember volnék... Adnék is mindenkinek... Nem pénzt, hanem tanácsot. Okos embertől azt várják! Megszólalt a felvonás kezdetét jelző csengő, mire befelé indultak a nézőtérre. Útközben Magdus valamit súgott az anyjának, ez megértőén bólintott rá s mikor az elhelyezkedésre került a sor, azt mondta: — Te ülj belül, Magdus. A papa jobban szeret a sarkon ülni. Steiner, férfiártatlanságában nem fogta fel az intézkedésnek a célját és meglepetve kérdezte: — Én?... Ezt is most hallom először. Mert én aztán igazán nem szoktam affektálni az effélékben. Az asszony türelmetlenül szólt rá: — Hagyd csak! Ezt én jobban tudom! — Es titokban jelentősen meghúzta a férje kabátuj- ját, hogy hallgasson. így aztán Magdus került a Mike jobbjára, Magdus mellé az anyja, ennek a jobboldalára pedig, ahol az imént Magdus ült, Steiner, aki most egyszerre megértette, hogy ez a fiatalember nem véletlenül ül itt mellettük. Előrehajolt, hogy mégegyszer szemügyre vegye, aztán a nevén gondolkozott. Hogy is mondták? Mike? Ez abból a bizonyos Mike- családból való yojpa? Vagy magyarosított név? De nem, mert az arca is keresztény! Kétségtelen, hogy keresztény. Hm? Annyira elkedvetlenedett, hogy már oda se tudott figyelni az előadásra, csak morfondírozott. Meg vannak ezek bolondulva? Ehhez akarja Eóza a leányát hozzáadni? És Magdus ennek akar a felesége lenni? Ehhez, aki le fogja nézni őket és szégyenkezni fog miattuk a világ előtt? Aki esetleg még azt is követelni fogja, hogy Magdus keresztelkedjék ki? (Folytatjuk.) Könyvnapi kiadványokkal öles© áron könyvtárát! Cár; Révész: Móricz Zz:. Kemény Zs: Marltovics: Körmendy: Szederkényi Móricz Zs: Babits: Bródy: Ady Endre élete, versei, ielieme. Nagyalak, fűzve Bor, szerelem— — —- — Zord idők. Fűzve — — Sánta farsang (A szibériai garnizon méltó párja, fűz. Kötve — — —----------Indul 7T5 via Bodenbach : Felszabadultak-------— Barbárok — — — — — Gólyakaliía —----------Felesége tartja el — — Manci — — —----------Lei 60* 30’ 60* 36* 60* 30’ SOSO* 57* 60* 60« Siessen megvenni míg a készlet tart. — Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előz Hes beküldése esetén azonnal szállítja a KELETI IIJ8ÁO Kiadóhivatala Cluj - Kolozsvár, Sír. Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5.
