Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-15 / 159. szám
Szombat, 1933. Julius 15. KuetíOjsxg 9 Az első felvonás végéig aztán nem történt semmi nevezetes. Már tudniillik a színházban. Mert a színházzal szemben, a szerkesztőségben éppen ezalatt írta meg Sólyom szerkesztő úr élete főművét, amelynek olyan visszhangja támadt, mint előtte és utána kevés irodalmi alkotásnak- Csak néhány sor volt az egész, de nyomdai jelzésnek cicerót írt és utasításul még, hogy a színházi rovat élére tegyék. A cikk egyébként a következőképpen hangzott: „Tekints ide, tekints oda! A cornevillei harangok ma esti előadásáról szólván, az Önök kritikusa a legnagyobb zavarban van. Mert, sajnos, ez nem előadás volt, hanem privát mulatság, amihez csak tévedésből engedhettek be fizető közönséget. Andornaky Eszter kisasz- szony tudniillik teljesen megfeledkezett róla, hogy a jobboldali proszcénium-páholyon kívül is ülnek a nézőtéren és kizárólag ennek a páholynak játszott, amelyben néhány ismert huszártiszt foglalt helyet és a közigazgatás egyik fiatal tisztviselője. Hiába énekelte a művésznő, hogy tekints ide, tekints oda, ő bizony ide nem tekintgetett, csak oda, amivel aztán nem csak a szerepe szavaival került ellentétbe, hanem a közönségnek tartozó tisztelettel is. Hogy a páholyban ülő uraknak ez a különös színházi produkció módfelett tetszett, hogy visszatekintgettek, sőt csókokat dobáltak a Serpolette megszemélyesítőjének, az mit sem változtat azon, hogy a közönség többi, jóízlésű része mélyen fel volt háborodva Andornaky kisasszony és az urak viselkedésén, és hogy többen tüntetőén otthagyták a színházat. A magunk részéről nem tulajdonítanánk különösebb jelentőséget az esetnek, ha a benne szereplő urak nem lennének éppen annak a társadalmi osztálynak a tagjai, akiktől elsősorban várunk példaadást úgy a nyilvános morál, mint az űri viselkedés tekintetében. Huszártisztek eddig is udvaroltak primadonnáknak és primadonnák eddig is akadtak, akik meghallgatták a huszártiszt urakat. De hogy egymásra találásuk örömünnepéhez a jóhiszemű, műpártoló közönséget hívják oda asz- szisztálni, ez ellen a közerkölcsiség és a jóízlés nevében a leghatározottabban tiltakozunk.“’ Egy pillanatig gondolkozott, hogy szignálja-e ezt a förmedvényt, már oda is írta az „S“ betűt, de aztán mégis kitörülte, azt mondván magában, nagyobb így a súlya, mert nem egyéni vélemény, hanem lapálláspont. Aztán még átnézte a vezércikket, belejavított és azzal, mint aki jó) végezte a dolgát, elment. A segédszerkesztőnek, mikor elolvasta a cikket, égnek meredt-minden hajszála. Rémülten mutatta a mettőrnek: — Látta maga ezt a marhaságot? Ez a féltékeny vén szamár így akar bosszút állni, amiért Andornaky Eszti felszarvazza!... Es éppen a huszártiszteknek megy neki!... Na, köszönöm! Azt ugyan várhatja, hogy én holnap betegyem ide a lábam! Majd bolond leszek! . •. Nem igaz? A mettőr megnézte a nyomdai jelzést: — Ciceró? Színházi kopfnak? Egészen új szokásokat kezd a szerkesztő úr! De hát nekem mindegy! Én leadom! ... Odaát a színházban ezalatt véget ért az első felvonás és Mike a tapsok után végre üdvözölhette Magdust a Steiner apáék feje fölött. — Jé! Mike! Hát maga itt van? Tessék megengedni mamuskám!... Mike Imre úr!... Papa! Mike Imre úr! Steiner kezet nyújtott és az asszony is, mire Magdus megkérdezte: — Hogy mulat? — Remekül... A darab igazán kedves! — És kitünően játsszák! — mondta Steiner. — Ez az Andornaky elragadó! Steinerné megcsóválta a fejét: — Nekem nem tetszik!... Eine freche Person! — Warum ’frech? — kérdezte a férje. — Nem játszhat ebben a szerepben apácát!... És milyen szép amellett! És hogy táncol!... Csupa báj és grácia! Az asszony azonban makacsul rázta a fejét. — Megmondta az az úr is, aki az előadást itthagyta! — Az nem úr volt, hanem egy szemtelen zsidó! — felelte Steiner. — Ismerem jól. Szerkesztő. Sólyomnak hívják! Mindig jobban akar tudni mindenkinél mindent. Azesz ponem! És te felülsz neki! Steinerné azonban erre is megmaradt a véleménye mellett: — Nahát az azért mégis nagyon illetlen volt, ahogy azokkal az urakkal kacérkodott! Sie ist nicht fein! Nagyon közönséges! Mike minden szóra úgy figyelt, mint a ló- kupec a ló mozdulataira, mikor vásárolni akar. Kellemesen érintette, hogy Steiner lezsidózta a szerkesztőt és abban is neki adott igazat, hogy Andornakyt bájosnak találta. Az egyetlen, amin kissé megütközött, az a zsidós hangzású kifejezés volt, amit nem értett- Azesz ponem? Mi lehet az? ... Steinernétól viszont el volt bájolva, hogy ilyen szigorú erkölcsi elveket vall. Aki így gondolkozik, az bizonyosan ■MHnHHHMnBaaHBBillllllllllllllliillillMIL a leányát is ebben a szellemben nevelte, —• hála Istennek!... Magdus ellenben úgy vélte, hogy ők ketten Mikével sokkal érdekesebb beszélgetést tudnának folytatni, ha az öregek nem ülnének közöttük, minthogy azonban csak úgy, egyszerűen helycserét indítványozni nem lett volna sem az illendőséggel, sem a köteles, leányi tartózkodással összeegyeztethető, egyelőre csak arra szorítkozott, hogy a jelenlegi elhelyezkedést felbontsa. — Borzasztó meleg van itt! — mondta- — Menjünk ki egy kicsit az udvarra! Steiner papa kapott az ötleten: — Az bizony okos lesz! Megiszunk egy pohár sört!,.. — Én nem iszom! — mondta az asszony. — Magdus se!... De azért nem bánom, menjünk ki!... —' Helyes! — szólt a férje. - Ti majd azalatt szagoljátok az azaleát!... — Leander! — javította ki az asszony elpirulva. — Már tudom, hogy leander! — Majd hozzátette kissé elmélázva, mialatt kifelé mentek: — Hero és Leander! — Mi az fiam? — kérdezte Steiner. — Mondtál valamit? — Semmit!... — felelte az asszony. — Csak azt mondtam magamban: — Horo és Leander!... Steiner rábólintott: — Hero!-.. Hát látod ez az! Heroval tévesztetted össze az imént is, mert annak bizonyosan jó szaga volt!... Mike, aki leghátul ment, nem hallhatta ezt a beszélgetést, Magdus ellenben majd megpukkadt a nevetéstől. Annyira, hogy Mike meg is kérdezte tőle: — Min mulat olyan jól Magduska? — Apa viccel mamával!. -. Mindig viccel vele!... — Majd, hogy másra vigye a szót, megkérdezte: — Mondja, magának komolyan tetszik ez az Andornaky? Mike azonnal készen volt a válasszal: — Nekem komolyan senki se tetszik, csak... egyvalaki!... Magdus rámosolygott, mint aki érti a célzást, de aztán elkomolyodva felelte: — Ne vicceljen most! Mert éppen arra vagyok kiváncsi, hogy csakugyan olyan vakok-e a férfiak, hogy nem látják, hogy ez a nő menynyire csúnya?... A termete egészen rossz! Ferdére van nőve és nekem még az arca se tetszik! Egészen közönséges, kifejezéstelen tucatarc.. És hozzá ez a kihívó viselkedés!... (Folytatjuk). Könyvnapi hiaăvăny ohhal ölesé " áron gazdagítsa Uöny vidrát99 Petőfi: összes költeményei----------Lei 120*— Babits: Versek —-----------— — — LeilüO*— Mikszáth: Noszti fiú esete Tóth Marival Lei 90*— I Móricz: Forr a bor--------------— —■ Lei 60*— 1 Móricz: Rokonok---------------------Lei 69*— I Földi: Isten országa felé--------------Lei 60*— I Földi: Meztelen ember-------------Lei 60*— Szitnyai: Nincs feltámadás-----------— Lei 60*— Szomory: Gyuri — — — —----------Lei 60*— i Zilahy: A lélek kialszik — — — — Lei 60*— i Földi: Szahara (3 kötet)—-------— Lei 180*— Vándor: Andrea a nap — —----------Lei 90*— ! Katona: Bánk bán — —--------------Lei 42m— 1 Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a Keleti ZJjság kiadóhivatala, Cluj-Kvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. sz. alatt. Siessen megvenni, míg a hészlet tart?
