Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-15 / 159. szám
Szombat, 1933. julius 15. KELETIUJSIZG 5 Az Állami Sorsjáték felhívja mindazok figyelmét, akik a második sorsjáték V-ik osztályában 1933 március 16-án nyertek, hogy miután 1933 julius .15-én lejár a nyeremények e'évülésének 120 napja, azok a résztvevők, akik még nem vették fel nyereményeiket, sürgősen jelentkezzenek az illető elárusítónál, ott kérjék a nyeremény azonnali kifizetését, mivel 1933 julius 15 után a fenti nyeremények véglegesen elévülnek. Bosszúból megölték a dési kalonakarmeslerl A gyilkos egy kalonazenész, bumlársa egy tizennégyéves zenészlanuló — Az egyik fojtogatta, a másik szivenszurla a szerencsétlen embert, aki a helyszínén kiszenvedelt — A gyilkos szakaszvezető ma öngyilkosságot követett el Aratási szeli fii Most is látom, hogyan állottak otthon a kertben a dús szekfütövek. Naponként lestük, hogy mikor fognak már kivirágozni, de aztán megtudtuk, hogy aratásig hiába várunk, mert a szekfük buza érésével egyszerre bontják ki szirmaikat■ Úgy állottak egymás mellett sorba ültetve, mint egy sötétzöld buzavetés, hegyes, élénk levelekkel, sürü haragoskék színben játszó szárakkal, melyeknek tetején ott ült egy- egy nehéz bimbó, mint a buzaszáron a kalász. Éppen úgy lehetett volna markokba hajtani és sarlóval learatni, mint a búzatáblát. Aztán széthomlottak a bimbók körül a levelek, alóluk előtűnt a szekfüvirág, de két tőt sem lehetett volna kapni, amelynek egyforma szinti virágai lettek volna. Az egyik bíborvörös, a másik olyan, mint a pipacs, aztán elhalványultak az enyhe rózsaszínűig és minden árnyalatot bejártak. Találgattuk, hogy melyik szebb, egy búzatábla, vagy a szekfüvetés, az aratási szekfü ... Mindez arról jutott eszembe, hogy ma ismét aratási szekfüt láttam■ Az ablakon keresztül egy pár pillanatig. Valaki feltartotta, talán el akarta, adni. Cserépbe volt ültetve a nagy tő, éppen olyan haragos zöld levelekkel, feslő, élénk, piros bimbókkal, mint otthon valamikor a szekfüágyban. Talán két hétig, három hétig is mind nyílni fognak az ablakban. És róluk jutott eszembe, hogy most is aratás közeledik. De nem volt időm jóformán még meglátni sem a. virágot. Nagyon sok irnivaló van mostanában, A vasúti töltéseket elmosta az árvíz, az egész évi gabonatermés tönkrement, a réteket iszaptenger borítja, az emberek jajgatnak, hogy mi lesz ezután, honnan lesz meg a mindennapi kenyerük- A patakok elmosták az emberek feje fölül a házat, a falvakban sem mennek dolgozni a mezőre, hanem kezüket tördelve, kétségbeesve várják a segítséget. Az istállókból kiriasztotta az állatokat az árviz, az idén nem köröznek elégedetten a hosszú, munkában eltöltött napok után. Honnan jöhetett az a szekfü, hogy most is eszembe juttassa az aratást? Mi lesz a mostani aratásból? A búzatáblák viz alatt állanak, a szárak megrothadtak és ledőltek a kalászok alatt, az iszap befogta mindenestől és eltemette a föld színéről is. Lesz az idén is aratás? A szekfü már kinyílt, nem tudom a búzatáblák megérnek-e? Olyan szép pirosak az aratási szekfük, mint a többi nyáron voltak, Lehet, hogy megkímélte őket az árviz, a virágos- kertben nem talált reájuk. Csak azt nem tudom megmondani, miért nem nyújtottam a kezem utánuk, mikor az ablakban megjelentek. Pedig olyan szépek voltak, hogy nem bírom semmiképpen elfelejteni őket. Csakhát a búzáról kellett sietve írni, hogy hány vagon ment eddig tönkre, hány millió a kár ■. ■ Egy pár lejért nekem adták volna az egész csokor virágot. De hátha nem is akart pénzt kérni érte az, akié volt, csak idehozta, hogy nekem adja- Én én untam, vagy nem volt időm a kezem utána nyújtani. Vájjon miért volt ez igy? De ki is hozta, kinek a kezében volt? Most már nem tudnám megmondani, nem látok senkit, csak ahogy a virág megjelenik az ablakban. Lehet, hogy nem is volt senki vele, csak magától jött, egyedül, be valamelyik faluból, hogy eszembe juttassa az aratást- Mert minden évben meg szokott érni a gabona, amikorra az aratási szekfü kinyílik. Most utána szaladnék, hogy akárhol megkeressem. De eltűnt, talán örökre. Miért érzem magam nyugtalanul, nem tudom. A buza buza és a virág virág. Az egyik nem pótolja a másikat. De most úgy érzem, hogy mind e kettőt elveszítettem, Hogy lesz-e aratás az idén, nem tudom megmondani. De azt biztosan tudom, hogy az aratási szekfük kinyíltak. B. Jakab György. ■ VERGILIUS : „GEORGICA“-ja Szabó András igazgató-tanár kitűnő fordításában megjelent. — Kapható a MINERVA Rt. könyvesboltjában Cluj—Kolozsvár, sír. Regina Maria 1 sz. — Ára 60,— Lei. (Des, julius 14.) Dés lakosságát megdöbbentő gyilkosság tartja izgalomban. A csütörtökről péntekre virradó éjjelen Dolha Joan szak^szvezető egy Toriuc Petre nevű fiúval együtt meggyilkolta Andreescu Jean hauua- gyot, a dési 81-es gyalogezred íuvószenekará- nak a karmesterét. A gyilkosság hire hamar szétfutott a városban és reggel 6 órakor hatalmas tömeg gyűlt össz-e az áldozat lakása előtt. Még a hajnali órákban megjelentek a helyszínen Roşea dr. vezetőügyész, a térparancsnokság, a csendőrzászlóalj és a rendőrség képviselői és nyomban megkezdték a nyomozást. Andreescu hadnagy mindössze 24 éves s a mult évben került Désre, mint az ezred zenekarának karmestere. A Kossuth Lajos ucca egyik házában bérelt szobát és mindenki kedves, szimpatikus embernek ismerte. Volt a zenekarban egy Dolha Joan nevű szakaszvezető, akit a karmester néhányszor fegyelemsértés miatt megbüntetett. Szigorúan megdorgálta Andreescu azt a Toriuc Petre nevii 14 éves fiút is, aki a zenekarnak nem volt ugyan rendes tagja, de zenésznek készült s általában együtt járt a zenekarral. A szakaszvezető barátai előtt többször hangoztatta, hogy bosszút akar állni felettesén, aki igazságtalan volt vele szemben. Az utóbbi időben gyakran összesúgott a fiúval, akit nyilván bűntársának igyekezett megnyerni. A gyilkosságot vasárnap éjszakára tervezték, de akkor nem tudták keresztülvinni. A csütörtökről péntekre virradó éjjelen aztán megtörtént a gyilkosság. Andreescu hadnagy nyitott ajtó mellett alszik s igy minden akadály nélkül bejuthattak hozzáÉjjel 1 órakor behatoltak a lakásába, a gyermek rávetette magát a karmes- " terre, fojtogatni kezdte, Dolha szakaszvezető vedig bajonettjével szivenszurta Andreescut. Lapzártakor jelenti dési tudósitónk: A katona karmester gyilkosai után inditott széleskörű nyomozás úgy látszott, hogy sikerrel kecsegtet, mert a rendőrség értesítéseket kapott arról, hogy a gyilkos szakaszvezető bűntársával együtt a környéken bujkál. Többen látták is a két bujdosó gyilkost. Mielőtt azonban elfoghatták volna őket, az egyik gyilkos máris levonta borzalmas tettének konzekvenciáit. Ma délután megjelent a rendőrségen egy környékbeli falusi ember és elmondta, hogy a Dés határában lévő sóskutnál tanúja volt annak, amint egy szakaszvezető ön- gyilkosságot követett el. A békésen szánlogató paraszt revolverlövés zajára lett figyelmes, amely a sóskút felől hallatszott. Odarohant s a földön vérbe fagyva, holtan találta meg a fiatal katonát, A tiszt néhány pillanat alatt kiszenvedett, a gyilkosok pedig eltűntek az éjszakába. Reggeli öt órakor a tiszti szolga elindult ezredétől, hogy felettesét felköltse. A ház lépcsőjén vércseppeket pillantott meg és rosszat sejtve benyitott a szobába- Egyenesen az ágyhoz rohant és költögetni kezdte a hadnagyot. A tiszt azonban merev, mozdulatlan arccal feküdt ágyában. Szive táján piros vértócsa jelezte, hogy gyilkosság áldozata lett. A tisztiszolga ijedten rohant ki az uccára és előhívta a szolgálatos közrendőrt. A rendőr az ajtóra szegezve néhány soros Írást talált, melyben Dolha Joan szakaszvezető bevallja, hogy Toriuckal együtt ő ölte meg a karmestert. Tettét azzal indokolja, hogy Andreescu nagyon kegyetlenül %ánt vele és tettestársát is többször megfenyítette. — Bennünket ne keressenek, — Írja — mert a földi hatóságok büntető kezei elől a Kádbükke mélységébe vetjük magunkat. így hívják ugyanis a Dés határában levő régi sóbányát. A hatóságok képviselői kiszálltak a sóbányához, ahol megtalálták a tettesek eldobott katonasapkáit. A levél és a megtalált katonasapkák azonban nem bizonyítják azt, mintha a két gyilkos öngyilkosságot követett volna el. Sőt valószínű, hogy mindezzel csak félre akarták vezetni a hatóságokat. A rendőrség ki fogja kutatni az elhagyott bányát, ami azonban nem könnyű dolog, mert a bánya hosszú idő óta nincs üzemben s a benne tartózkodás életveszélyes. A 81-es gyalogezred parancsnoka táviratilag értesitette a szerencsétlen szülőket, akik ókirályságbeli falujukból csak holnap érkezhetnek meg. akiben ő az egyik gyilkost sejti. A rendőrség azonnal kiszállott a helyszínére és megállapította, hogy az öngyilkos Dolha Joan. Ekkor már nem volt benne élet. Az eltűnt fiúnak még nem akadtak nyomára. Ugylátszik, a gyilkosok megijedtek a levelükben említett szándékuk végrehajtásától, nem ugrottak be az elhagyott sóbánya aknájába, ahol bizonyára halálukat lelték volna, mert az akna négy-ötszáz méter mélységű. Éjjel a környéken csatangoltak s a lelkiismeretíurdalásoktól gyötört szakaszvezető ma délelőtt elkövette az öngyilkosságot. A rendőrség tovább folytatja a nyomozást, hogy a megszökött zenész-tanulót előke- ritse. — Az uj adótörvény magyar fordítása kapható dr. Mandel Forditó-irodában. Cluj, Memorandului 24. Ára 60, vidékre 70 lei, előre be- küldve. Ma délután öngyilkosságot követett el a.% ecjYilc
