Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-04 / 126. szám
Vasárnap, 1933. jupiitw 4 tmmmsms A konyhát an is csak haszná Iható! Kevés VIM a nedves rongyra, gyenge dörzsölés — és máris úgy ragyog az edény, mintha uj volnál Vas, aluminium, réz, zománc — minden ragyog a tisztaságtól. A VIM szagtalan és savtartalmo sincs, tehát a konyha és minden edény legalkalmasabb tisztítószerei MINDENT TISZTIT HilüMIWiWt A marosvásárhelyi autóbusz szinajai katasztrófáját a kocsi túlterhelése idézte elő Egy utas levele a Keleti Újsághoz Az iparkamara szavazói 9-én választanak tagot a városi tanácsba ' (Kolozsvár, junius 3.) A kereskedelmi és iparkamara rendes választói a közigazgatási törvény alapján a városi tanácsba egy tagot választ, aki hivatva van a városban lakó kereskedők és iparosok érdekeit képviselni. A múltkori megsemmisített választás után, junius 9-ére tűzték ki az uj választást. Az uj választás a városháza közgyűlési terviében lesz, reggel 8 órától este. 8-ig. A magyarság eddig kevésbé érdeklődött eziránt a választás iránt, most azonban a Magyar Párt helyi tagozata igen nagiy súlyt helyez arra, hogy ezt a tanácstagságot a maga részére biztosítsa. Ezt a helyet a képviselőtestületben a pártok között létrejött kartell- egyezmény is a Magyar Pártnak tartotta fenn és a kartellben lévő pártok közül egynek sem volt jogában erre a helyre jelöltet állítani. A magyar kereskedő és iparos osztály érdekeinek megvédése céljából is nagyon fontos, hogy ez a hely a magyar kereskedő és iparos társadalomi ügyeit jól ismerő, kipróbált magyar- párti emberrel legyen betöltve. Ezért a Magyar Párt vezetősége egyhangú elhatározással Mátray Gézát, a „Minerva Biztositó Kt. ügyvezető igazgatóját jelölte. Mátray Géza nemcsak egy kereskedelmi vállalatnak vezető igazgatója, hanem akik 2— 3 évtizede városunkban élnek, ismerik az ő közérdekű munkáját. Kiváló közgazdasági ismeretekkel rendelkezik s azt e város lakossága javára már a városi közélelmezési ügyosztálynál, mint annak egyik vezetőtisztviselője, majd mint a városi lakáshivatal első főnöke a lakosság teljes megelégedésére lelkiismeretesen és önzetlenül gyakorolta. Az impériumváltozás óta Mátray Géza kisebbségi közéletünkben igen értékes, áldozatos munkát végez és nagyon sok szolgálatot tesz e város, magyar lakosságának. A róm. kath. egyház tanácsosa ma is. A kath. kereskedők cs iparosok körének vezetőségi tagja. Megalapította a kör vezetőségével a „Kolping“ takarék és hitelszövetkezetet, aho-1 különösen kereskedők és iparosoknak nagyban segítségére van. A Magyar Párt nagy körültekintéssel, a legjobban választotta meg jelöltjét és biztosan számit arra, hogy ezt a választást a szavazók nem fogják közönyösen elhanyagolni, hanem mindenki teljesiti abbeli kötelességét, hogy szavazó igazolványát a kereskedelmi és iparkamaránál kiváltsa már most és 9-én a központi városházán szavazatát a hivatalos jelöltre leadja. Ha a többi pártok számítanak arra, hogy uj városi választásra is kartellt kössenek, akkor számolniok kell azzal, hogy a múltkori megállapodás szerint ez a hely a magyarságot és a Magyar Pártot illeti meg. Mindannyian legyünk ott és tegyük meg e csekély kötelességünket. D. Paoliui, Str. V. Lăstar 1G6, Bucureşti. (Kolozsvár, junius 3.) Megírtuk pár nappal ezelőtt a marosvásárhelyi autóbusz katasztrófáját a szinajai országúton. Mint emlékezetes, a borzalmas szerencsétlenségnek hat halottja és huszonkilenc sebes ül tje volt, köztük igen súlyosak is. Ma levelet kaptunk a balesetet szenvedett autóbusz egyik utasától, aki a következőkben mondja el a tragikus bukaresti ut lefolyását. Marosvásárhelytől Brassóig az autóbuszt ö z a V a János soffőr vezette. Innen kezdve a vezetést Mult Gyula soffőr vette át, A gép rendes sebességgel haladt át Szinaján, de alig hagyta el a fürdőhelyet, az utasok fülsiketítő robajra lettek figyelmesek. Mintha sortiizet adtak volna le az autóra, ez volt mindenki impressziója. A kocsi egyik utasa, Gál József borbély, rémülten felkiáltott, hogy eltörött a tengely. A következő pillanatban a^ eltört és felszabadult tengelyre ráesavarodoít a kézifék és a gép örült sebességgel rohant lefelé a lejtőn, Az autóbusz belsejében leírhatatlan pánik támadt. Mindenki érezte, hogy a balesetet kikerülni nem lehet. A soffőr megkísérelte a gépet a sziklafal felé vezetni, hogy legalább a mélységet elkerüljék, de az autóbusz mértéktelenül túl volt terhelve, — a harmincöt utason kivül még mintegy ezer kilogramm podgyászt helyeztek el a kocsi fedelén — és emiatt a túlterhelt kocsit nem lehetett egyensúlyban tartani. A rémületet fokozta, hogy a lámpák a tengelytörés után kialudtak és csak a baleset bekövetkezése előtt néhány pillanattal gyultak fel. Az országút jobb oldalán alacsony kőkerítés volt és ennek dőlt neki a féknélküli gépkocsi. Pehelyként törte át a kerítést a nehéz autó és lezuhant a körülbelül 12—15 méter mélységű szakadékba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a katasztrófa éppen itt következett be, mert ha ezen a ponton innen, vagy néhány lépéssel odébb zuhan a kocsi a mélységbe, egyik helyen 200, másik helyen 600 méteres szakadékba esett volna s akkor nem hat utas hai meg, hanem alighanem senki sem szabadul meg élve. Az autóbusz katasztrófája után rémült kiáltozások, jajgatások verték fel az éjszaka csendjét. Az utasok maguk igyekeztek segíteni egymáson és kellemetlen feltűnést, keltett, hogy a kocsi tulajdonosa, Simon Hugó nem törődve semmit az utasokkal, magához véve a huszonötezer lejt tartalmazó aktatáskáját, ott hagyta a szerencsi ilenség színhelyét. Az áldozatokat aztán egy másik marosvásárhelyi autóbusz személyzete és utasai részesítették első segélyben.
