Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-03 / 125. szám
Szombat, 1933. 'junius 3. KehtiUjsxg ’S Kossuth után- Kölcsey A nagykárolyi Kossuth-szobor ficrombolásának hiteles története — Égy város vallatása, melynek során kiderül, hogyan asszisztált a szobor talapzatának lerombolásánál Campian polgármester ? — Veszély fenyegeti az egyetlen ICölcsey szobrot is Tárgyilagos vizsgálatot és komoly szankciókat kérünk! séges és gyűlöletszitó elemekkel, nem is volt elég bátorsága, hogy a szobrot újból visszahelyeztesse és a szoborgyalázókat megbüntesse, tehát Kossuth bi’onz szobrát a városháza egyik helyiségébe helyeztette él, hogy az ujabbi botrányos támadásoknak és szoborgya- lázásoknak véget vessen. Leíürészelik Kossuth fejét. Utána dr. Campian Valér lett Nagykároly primgrja. Campian ur soviniszta ember, nem tűrte meg a Kossuth-szobrot a városháza helyiségében sem és egy fáskamrába cipeltetie. Már azt lehetett hinni, hogy a Kossuth bronzalakja legalább itt békében marad, de 1932. év nyarán egy éjszaka felelőtlen elemek hatoltak be a fáskamrába, s a bronz Kossuth fejét lefüré- szelték és eltüntették. (Nagykároly, junius 2.) Már elmúlt délután 2 óra, mikor a Várad felől jövő gyorssal Nagykárolyba érkezem. A junius eleji forró napsütésben pompásan fest a város. Itt már valóságos nyár van. Az egyenes uccá- kat virágzó vadgesztenye- fák szegélyezik. A város fölött gólyák repülnek el. A házak mellett mindenütt hatalmas kertek illatoznak. Gyönyörű kertváros Nagykároly. Valamikor megyeszékhely volt. A város a dúsgazdag Károlyi grófok patronátusa alatt jelentős kiváltságokat élvezett. Ma' ezek a kiváltságok megszűntek, a vármegye tisztikarával együtt Szat marra költözött, hiába volt a város vezetőségének a küzdelme, Nagykárolyt Szilágymegyéhez csatolták és Zilah lett a megyeszékhely. Azóta Nagykároly belső elfte fájdalmas metamorfózison ment át. Kiskirályok uralkodnak itt és versenyeznek abban, hogy a város békéjét megbontsák. Most tüntetik el a nyomokat. Az állomástól néhányszáz méterre látható a. Kossuth-park, ahol most éppen munkások dolgoznak. Azt hittem kutat ásnak. A fiakke- res hátrafordul és ostorával a park felé mutat. — Most tüntetik el a nyomokat-.. — Miféle nyomokat? — kérdem kíváncsian. Ekkor a fiakkeres hátrafordul, tekintetével végigmér és megkérdezi: — Mán bocsánatot kérők, de megkérdöm, magyar emberrel beszélek? — Magyar újságíró vagyok, Kolozsvárról — mondom. — Soha jobbkor nem jött Nagykárolyba. És az utón elmagyarázza, hogyan döntötték le a Kossuth-szobrot, előbb magát a bronztörzset, később a szobor talapzatát, s ugyanabban az időben pedig a Petőfi és Révay emléktáblákat is letépték. — A két szömömmel láttam, mikor a polgármester ur hajnalban kijött a Kossuth-kertből. Heten bontogatták vasdorongokkal a szobor talapzatát . ■ • Csúnya munka volt az kérőm. Tuggya az egész város. Helyben vagyunk, gondoltam. Alig érkeztem meg Nagykárolyba és máris megtudom, kik bontották le a Kossuth-szobo-r talapzatát és nem indokolatlan a félelem, hogy a nagykárolyi magyarság a kulturbotránynak illő szoborrombolás után is állandó remegésben óh mikor rohanják meg a város egy másik gyönyörű bronzszobrát, a Kölcsey emléket?! De vegyük sorrendben az eseményeket s a nagykárolyi társadalom meghallgatása és vallatása után ismertessük higgadtan és tárgyilagosan a határmenti városban történt szoborrombolásokat. Egy derék polgármester. A Kossutb-szobor közvetlen a városháza mellett a szép parkban állott. Ma egyszerű munkások dolgoznak itt, mintha kutat ásnának, pedig csak a szobornak és a talapzatának a helyét akarják talán örökre eltüntetni. A szobrot Kallós Ede mintázta és öntötte bronzba. A nagykárolyi magyarság mindig büszke volt a művészi emlékműre. A város lakossága szeretettel őrizte nemcsak a Kossuth-emléket, hanem a kossuthi hagyományokat is, a szabadságnak, a függetlenségnek a gondolatát és a nemzetiségi békét. A meglepetés és a megdöbbenés erejével hatott, mikor 1920-ban „ismeretlen tettesek“ a szobrot ledöntöttek. Senki sem tudta, miért történt a megbotránkoztató cselekedet, a rendőrség megindította az ilyenkor szokásos vizsgálatot, de az éppen úgy nem vezetett eredményre, mint annyi más hasonló vizsgálat. Pedig akkor is sokan tudták, hogy kik a rombolók. A magyar közvéleményt azonban bizonyos mértékig! megnyugtatta dr. Darabant Miklós, akkori polgár- mester bölcs intézkedése. A román polgármester ugyanis •a város költségén a szobrot visszaállíttatta a talapzatára és ezzel a megbolygatott magyar közvélemény nyugalmát is helyreállította. Nem sokáig állott azonban a szobor a talapzatán. mert „ismeretlen tettesek“ újból ledöntöttek. Éjszaka megjelentek a Kossuth- kertben, a bronzszobrot kötéllel megkötötték és lerántották a magyar szabadságharc lánglelkü apostolának bronzba öntött alakját. Darabant polgármester nem birt a szélsőMa a megcsonkított bronztörzs ott áll megdöbbenésére mindazoknak, akik az egész világon ismert szabadsághős emlékét becsülik. Folyó év május 8-án hajnalban egy nagy román társaság mulatott a Victoria-klubban. Ezen a mulatozáson, amint az egész város lakossága beszéli, résztvett Campian polgármester is. De részt vettek Bogdan mérnök, Colţa tanár, Socan főmérnökhelyettes és mások. A hangos mulatozás hajnalig tartott. Ekkor fel- kerekedett a társaság és hajnali négy órakor a közelben lévő városházáról vasdorongokat hoztak és azzal elkezdték bontogatni a szobor talapzatát. Alaposan megrongálták az építményt s mindezt csak azért csinálták, hogy a város mai vezetőségének indokot szolgáltassanak arra, hogy a szobor talapzatát a helyéről végleg eltávolítsák. Újból megindult a vizsgálat. A rendőrség napokon át nyomozott, de ennek a „nyomozásnak“ sem volt semmi eredménye. A város vezetősége azzal az ürüggyel, hogy a további' botrányoknak elejét vegye, most már elrendelte, hogy a talapzatot tüntessék el. még a földben lévő köveket is ássák ki, hogy semmi nyoma ne maradjon a város hajdani ékességének, a gyönyörű Kossuth-szobornak. A polgármester1 asszisztál a szoborrombolásnál A szobor talapzata ellen intézett éjszakai támadás annak idején nagy port vert fel, beszámoltak arról az összes lapok, vizsgálat is volt, de soha senki se.m irta meg, hogy mi ad különös és felháborító jelentőséget az éjszakai rombolásnak. Nagykárolyban pedig ezt mindenki nyíltan tudja. Felháborodással beszélik a magyarok s megütközéssel beszélik azok a románok is, akik szintén elitélik ezt az értelmetlen pusztítást. A rombolás hajnali négy órakor kezdődött és egészen a reggeli órákig tartott. Látták azt a vasúti állomásra menő utasok, autóbuszvezetők, fiakkeresek és látta egy nyolc tagból álló magyar társaság is. Ennek a társaságnak csaknem minden egyes tagjával beszéltünk. Egyszerű emberek, iparosok, pincérek, olyanok, akik akkor tértek haza éjszakai munkájukból. Elmondották, hogy a nagy lármára a városházi park felé siettek. Midőn a park elé értek, éppen abban a pillanatban távozott gumiköpenyben Campian polgármester, aki a Victoria-klubban együtt mulatott a szoborromboló társasággal. Végignézték, hogyan rombolják a Kossuth- szobor talapzatát. Midőn a park közelébe értek. a társaság egyik tagja hangosan rájuk kiáltott: — Mit kerestek itt? Takarodjatok innen, mert különbéin mcgemlegetitek ezt az éjszakát!... 1 A magyar társaság csendesen elvonult, de kiváncsiak voltak, hogy mi történik a szobor r?Budapest B Svábhegyi Szanatórium Speciális kezelések, speciális berendezésafc asthma, migrén, szénalázas betegek részére. talapzatával és a park nagy fái mögé húzódva, onnan nézték végig a műveletet. Sőt a társaság egyik tagját, aki románul köszöntötte őket, odaintették és ráparancsoltak, hogy ő is segédkezzék a talapzat eltávolításánál. Nem akarjuk megírni azoknak a neveit, akik végignézték a rombolást. Azonban meg kell állapítani, hogy az éjszakai események lefolyását az összes szemtanuk egyformán beszélték el és egyetlen egy sem akadt közülök, aki megfeledkezett volna annak megemlítésétől, hogy a rombolás alatt távozott a kertből Campian polgármester ur, amiből tisztán és világosan látszik, hogy ő, aki együtt mulatott a társasággal, látta, amikor a városházára mentek vasdorongokért és már javában folyt a rombolás, midőn elhagyta a városházi parkot. Valószínű, csak azért nem maradt továbbra is ott, mert észrevette, hogy nagyobb magyar társaság közeledik s nyilvánosságra jut, hogy Nagykároly polgármestere személyesen asszisztál egy münden kuiturem- ber által súlyosan elítélendő szoborrombolásnál. Ezek után az is megérthető, hogy a rendőrségi nyomozás eredménytelenül végződött. Mindenesetre jellemző a nagykárolyi állapotosa, hogy egy olyan ügyben, amikor mindenki ismeri a résztvevők neveit, ismeri a szoborrombolás összes körülményeit, a rendőrség az egyetlen, amely nem tudja megállapítani és kinyomozni a tettesek nevét. Ugyanakkor azonban nemcsak a szobor talapzatát rombolták le, hanem eltüntették a Petőfi- és a Kévay- emléktáblákat is. Veszélyben a Kölcsey-szobor is. Azóta a nagykárolyi magyarság állalndó remegésben él. Tudni kell ugyanis, hogy Nagykároly városának van még egy gyönyörű emléke: a Kölcsey-szobor, Ez a Károlyi-park felsőrészén van felállítva- A szobornak az a nevezetessége, hogy az egyetlen Kölcsey-szobor. Kölcsey Ferencet ülő helyzetben, lehajtott
