Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-23 / 140. szám
BUDAPEST V na tMfeA pram* in gum«— Ufa. 8*458—1987. Pén/ek 1933 funtna 23. Ara 3 ,eí ninfiT^ÍÁsi ________________0___________ negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy fare 60, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. (— Egyes 6zám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XYI. ÉVFOLYAM — 140. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: OnJ-Soioa* vár, Strada Baron L. Pop (volt Brassal uoca) 5. szám, Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Amiről senki sem beszél Casus bellit látna &X os2Etr«Is-m«fJYar perszonáf unióban a kirántani Egy kisantant diplomata kijelentette9 hogyha Boncourt tervéből valóság lenne, a kisantant azonnal elrendelné a mozgósítást — Benes és Jetties Parisba utaztak, hogy Paul Boncourt-t más meggyőződésre bírják Mint a bomba, úgy robbant bele a kánikula fülledt levegőjébe a hir, hogy egyidejűleg olasz és francia részről is komolyan lan- szirozzák Ausztria és Magyarország perszonál uniójának tervét. Egy francia ujságközlemény Paul Boncourtnak tulaj donit ja az évtizedek óta kisértő, most feltámadt, de komolyan senki által nem vett ötletet, mások viszont Mussolininak a nyakába akarják varrni a régi monarchia restaurálásának kétes dicsőségét. Mindenesetre jellemző Európa puskaporos levegőjére, hogy néhány röpke újságcikk és Benes jugoszláv kollégájával, Jefticcsel együtt máris Párisban termett s egy magát megnevezni nem akaró kisantant diplomata vészt- jósló arccal jelenti be, hogy a kisantant felkészült a mozgósításra. Egyelőre azonban csodálatosképpen sem Ausztria, sem Magyarország nem mutatnak hajlandóságot ilyen elhatározásokra. Pedig olyan világtekintélyeknek a nevében akarják rájuk tukmálni, mint Paul Boncourt és Mussolini, bár nyomban a homlokukra szegzik a „casus belli“ revolverét. Hogy példával is illusztráljuk ennek a szituációnak képtelenségét, Ausztria és Magyarország olyanforma slamasztikába került, mint az elvált férj és ex- felesége, akiket az anyós erőnek erejével egymás karjaiba akar kényszeriteni, a háttérben pedig ott áll a mord após egy hatlövetű revolverrel. Hogy pedig a káosz teljes legyen, ugyanakkor, amikor a francia sajtó szirénhangjai nyájasan ajánlgatják egymásnak az elvált házasfeleket, Ausztriát és Magyarországot, kilép a színtérre a francia kormány is és hivatalos közleményben adja tudtára a világnak, hogy a maga részéről a legteljesebb mértékben elitóli a vámuniót. Minek hihetünk tehát! Egyszerű hirlapi kacsáról van itt szó, vagy pedig valami reális alapja mégis csak van a volt monarchia két tagállamáról szóló kombinációknak! Annyi bizonyos, hogy ezzel a kérdéssel csakugyan szükségesnek látják foglalkozni. Maga Benes is a világ elé állott a saját külön vámuniós koncepciójával, amely nagylelkűen gondoskodik Ausztria és Magyarország beillesztéséről is — a kisantant kereteibe. Szóval a középeu- rópai kérdésnek Páristól Prágáig és Rómától Londonig egymás után születnek meg a bábái. Csakhogy ezek a bábák ugylátszik még régi- vágásuak és nem ismeretes előttük Semmel- weisnak, a gyermekágyi láz feltalálójának a neve. Abból következtetjük ezt, hogy mindenik terv mellőzi a középeurópai probléma leglényegesebb kisérő jelenségének, a kisebbségi kérdésnek még csak a megemlítését is. Senkinek sem jut eszébe, hogy Középetirópa nyugalma és konszolidációja el sem képzelhető a kisebbségi kérdés megnyugtató megoldása nélkül, aminthogy ma szülés sem eshetik meg Semmelweis módszere nélkül. Benes ur tervez- getése sem fulladna az érdektelenség mocsarába, hogyha záradékul hozzácsapná az európai kisebbségek sorskérdésének végleges révbejutásáról szóló klauzulát. Benes urat azonban nem izgatják az ilyesmik. Ö — csak úgy, mint az utódállamok'többi diplomatái és politikusai —fújja a maga nótáját, hogy a magyaroknak, németeknek olyan fényesen megy a dolguk a középeurópai államokban, mint amilyen sorsról soha még csak nem is ábrándozhattak. Holott szerény véleményünk szerint ebben a dologban nem a „jogok“ szűkmarkú osztogatni, hanem a jogtalanságok elszenvedői kompetensek a nyilatkozat- tételre. Erről beszéljenek Benes és Jeftics urak Párisban és akkor az európai béke olyan hétmérföldes csizmákkal fog előre száguldani, — mint a mesében. (London, junius 22.) A nemzetközi diplomácia köreiben is nagy feltűnést keltett Paul Boncourtmüi az a nyilvánosságra került terve, hogy Franciaország segítségével Ausztria és Magyarország lépjenek perszonál unióba egymással és igy egyszer s mindenkorra akadályozzák meg az Anschluss vyre többször kisértő gondolatának megvalósítását. Ezt az elképzelést, amely voltaképpen Olaszországból indult ki, Mussolini.is teljes erejével támogatja. Londonban úgy tudják, hogy a kisantant élesen tiltakozik az osztrákmagyar monarchia ilyenformán restaurálása ellen és erre nézve Benes elaboratóriumot dolgozott ki, amelyet személyesen visz Párisba. A Daily Telegraph a kérdéssel kapcsolatban beszélgetést folytatott a kisantant egyik vezető diplomatájával, aki kijelentette, hogy a kisantant semmi körülmények között nem nyugodna bele az osztrák-magyar kérdés tervezett megoldásába s mihelyt Ausztria és Magyarország kimondaná az uniót, azonnal elrendelné a mozgósítást és szükség esetén megindítaná a háborút. Ugyanez a diplomata kijelentette, hogy a kisantant magára’ nézve az Anschluss megva(Budapest, junius 22.) Gömbös miniszter- elnököt berlini útja alkalmából a magyar kép- viselőházbaíi több ellenzéki képviselő éles kritikában részesítette. Zsilinszky Endre többek között azt kifogásolta, hogy Gömbös berlini utjával ellentétbe került Mussolini vei, aki tudvalevőleg hallani sem akar az Anschlussrói. Gömbös válaszában fölényesen jelentette ki, hogy ne féltsék tőle az olasz barátságot. Budapesten politikai körökben élénken kommentálják azt a hirt, hogy szerdán a miniszter- elnök hosszasan tárgyalt Colonna olasz követtel. Az olasz követ audienciájával kapcsolatban tudni vélik, hogy Gömbös a napokban Rómába utazik élénk cáfolatául annak az ellenzéki támadásnak, mintha Magyarország és Olaszország viszonyában elhidegülés állott volna be. Franciaország lenyilatkozott a vámunió ellen. (Páris, junius 22.) A francia külügyminisztérium az egyesek által Paul Boncourtnak, mások által Mussolininek tulajdonított perlósitásában nem lát háborús veszélyt és ez ellen még csak nem is tiltakozna. Paul Boncourt tervének aktuálissá válása a kisantant egész diplomáciáját mozgósította, Benes és Jeftics ebben az ügyben hosz- szas tanácskozást folytattak és azonnal el is utaztak Párisba. (Budapest, junius 22.) Magyar politikai körökben érthetetlennek tartják, hogy egy kívül álló helyen felmerült terv lanszirozása miért vonultatja fel a kisantant egész diplomáciai karát. Az a körülmény — hangoztatják —, hogy Paul Boncourt megpendített egy eszmét, korántsem jelenti még annak megvalósítását. Hiszen Gömbös magyar miniszterelnök éppen a napokban jelentette ki egyik beszédében, hogy Magyarország baráti viszonyt tart fenn ugyan Ausztriával, azonban ő a maga részéről nem gondol a perszonál unió életbeléptetésére, mert az osztrák-magyar államszövetség meggyőződése szerint egyik államnak az érdekeit sem szolgálja. Annál feltűnőbbnek tartják, hogy a kistantant egy ilyen homályos koncepciónak már csak a felemlitését is alkalomnak találja a „casus belli“ fenyegetésének hangoztatására. szónál uniós tervekkel kapcsolatban félhivata- los közlést bocsátott közre, amelyet a párisi déli lapok közölnek. Franciaország eszerint a magyar-osztrák vámunió terve ellen foglal állást. A párisi lapok egyidejűleg közölnek eg> londoni táviratot is, mely azt hangoztatja, hogy az angol kormány viszont ellene van a dunai államok bármily laza szervezetű gazdasági szövetségének. Mit akar Benes? (Prága, junius 22.) A cseh lapok az osztrákmagyar perszonál unió kérdésének felszínre kerülésével kapcsolatban ismét közük Benes- nek azt a tervét, hogy Ausztria és Magyar- ország lépjenek be a kisantantba s ilyen módon állítsák helyre a régi monarchia kereteit. A középeurópai államok vámuniójával a» állandóan időszerű osztrák kérdést végleg megoldanák, mert Ausztria terheit Benes úgy akarná megenyhiteni, hogy a nagyhatalmak közösen patronatusuk alá helyeznék Ausztriát. Gömbös közelebbről Rómába átázik
