Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-17 / 135. szám
Kfimujsm Szombat, 1933. 'junius 17. e Aki szegény és rongyos az tolvaj Egy régi magyar főispán emléke Egy fiatal székely legény megrázó élményei az apa- hiáai dologházban, ahol egy hani nélkül dolgoztatnak Amire nemcsak a magyar társadalomnak, de a hatóságoknak ■s fel kell figyelni (Kolozsvár, jujuius 16.) Fiatal székely legény keresett fel bennünket, kérését és egyben panaszát előadni. A panasz nagyon súlyos, amit nyoma lé kosán ajánlunk az illetékesek figyelmébe — Az őss7.«j jöttem el hazulról, — koawii elmesélni kálváriáját a fiatal székely fin, - munkát keresni jöttem Kolozsvárra. JfíUetn- mentem mindenfelé, de munkát sehol sem találtam. Itt-ott, barátaimnál, ismerőseimnél húzódtam meg lakásra és minthogy állandó szállóhelyem nem volt, nem is lehetett bejelentett lakásom a rendőrségen. Egy napon aztán, amikor éppen házról-házra jártam, hogy valami alkalmi munkát vállaljak, az egyik rendőrségi detektív letartóztatott és bevitt a központi rendőrségre. Ott mindenféle eszközzel be akarta velem ismertetni, hogy besurranó tolvaj vagyok és csak azért járok házról-házra, hogy az üresen talált lakásokat kifosszam. Minthogy lelkiismeretemet semmi bü(n nem terhelte, nem is ismerhettem be semmit- Ekkor azokban újabb fordulat állott be, azt mondták rám, hogy csavargó vagyok, notórius munkakerülő, akinek a helye a dologházban van. Átvittek az ügyészségre, majd egy biró három napra a dolgozóházba küldött. Kiszabadultam. IJjból beállottam a munkát keresők sorába. Két napig álldogáltam hiába a Széchenyi tér sarkán, amikor újból belémbot- lott az én régi detektív ismerősöm és bevitt a Román, magyar és német nyelven ismerteti meg önnel az összes uj tudnivalókat és díjszabásokat a HERMES vasúti menetrendkönyv nyári kiadása! Ára 45' — lej. Minden ----rendőrségre. Ismét az ügyészségre, majd a csavargó bíróság elé kerültem. A büntetés most már, mivel visszaeső bűnösnek nyilvánítottak, súlyosabb volt. Hónapokat kaptam és az apahidai dologházba kerültem. Iskolákat járt ember vagyok, sokat olvastam, de még az afrikai idegenlégióba került emberekről sem olvastam oíyan megrázó dolgokat, mint amiken mi keresztülmentünk a dolgozóházban. Attól eltekintve, hogy ehetetle|n kosztot adnak, reggeltől estig, illetve látomtól-vakulásig dolgoztattak. Amikor bementem a dologházba, rendes, jó ruhám volt és emellett volt még egy dolgozó ruhám is. Az már régen elszakadt abban a testet ölő munkában, amiben Apahidán volt részem- Kénytelen voltam az ünneplőmet befogni. Teljesen rojnggyá szakadt rajtam. Ha most megint kiállók a piacra munkát keresni, ismét bevisznek és most már több időre fognak bedugni a börtönnél is százszorta rosszabb do- ' logházba. Arra számítottam, hogyha kiszabadulok, haza megyek. Pénzem ugyan nem volt, de a dologházban mindern egyes ott eltöltött napért 10 lejt kellett volna kapnom. Ahogy önök kaptak onnan pénzt, úgy kaptam én is. Szeretnék hazamenni. Nálunk ilyenkor dolog ideje van- Nincs pénzem. Dolgoznék nagyon szívesen, de ha így beállítok egy rendes, tisztességes házba, azt hiszik, hogy csavargó, vagy tolvaj vagyok és anélkül, hogy valami segítséget adnának, elkergetnek. — Most már arra kérem önöket, — fejezte be elbeszélését a kálváriát járt székely fiú, — tegyenek valamit az érdekemben. írjanak egy pár jó sort a lapjukban, mert tudom, hogy még vannak jószivii emberek, akik nélkülözhetnek pár lejt, viszont engem a legsötétebb kétségbeeséstől szabadítanának meg. Csak azt szeretném, hogy haza tudjak utazni. Kérjék meg az olvasóikat,'.Begy bármily csekély ösz- szeggel járuljanak hozzá az én hazautazásom költségeihez. Kérjük a jószivii adakozókat, hogy tegyék lehetővé, hogy ezt a szegény munkanélküli kálváriát járt székely fiút mielőbb hazaküld- hessük falujába, Csikszentsimonra. Küldeményeket A. Ferenc névre kiadóhivatalunkba kérjükA régi magyar időknek érdekes és jellemző alakja elevenedik meg abban a füzetben, amelyet Bartha Lajos aranyosgyéresi ref. lelkész adott ki BetHen Bálint grófról, a háború előtti évek bópp/nrii, daliás függetlenségi politikusáról. Bar'ha Lajos bevezetőképpen elmondja, hogy bár húsz esztendő választja már el Bethlen Bálinttól, ma is élénken él az emlékezetében ez az igazi magyar ur, akivel egy másik busz esztendőt töltött el jóban- rosszban, politikai, egyházi és társadalmi tevékenységben. Bartha Lajos úgy jellemzi Bethlen Bálintot, mint az őszinte, szókimondó ember típusát, aki a világon semmit sem gyűlölt úgy, mint az alakoskodást és alattomosságot. Az embereket aszerint osztályozta, hogy ki milyen igazmondó. Zürichben végezte a gimnáziumot, bécsi egyetemen hallgatott jogot, s aztán hazatérve bethleni birtokán gazdálkodott. Később, amikor feleségül vette Bélái Berta grófnőt, Aranyosgyéresen telepedett meg. Itt került aztán szorosabb nexusba Bartha tiszteletes úrral. A Bethlen-gyerekek számára a gyéresszentkirályi kúrián valóságos magánnevelőintezetet állított fel, ahol Bartha Lajos a magyar nyelvet, történetet és vallást adta elő. Cyakran ment be a tanterembe és csendesen cigarettázhatva hallgatta, az előadást és a feleleteket. Soha nem szólott bele a tanitók munkájába, ha valami megjegyzése volt, azt később mondta el, vagy szőtte bele egy jókedvű tréfába. Mert Bethlen Bálint hires volt találó és finom tréfáiról. Megemlékezik Bartha azokról az évekről, ami alatt Bethlen Bálint Tordaaranyosmegye főispánja volt. Rövid három év alatt annyit tett Torda modernizálása érdekében, amennyi évtizedek munkájának is elég lett volna. Felépítette az uj vashidat, megvalósította Torda régi álmáf, a gimnáziumot és a közkórházat, j Ugyancsak ő vetette fel az ipari és gazdasági kiállítás gondolatát, amely szintén megvalósult. A megnyitás alkalmával villásreggelire rózsaszínű tordai pecsenyét tálaltak fel. Justh Gyula volt a kormány képviselője, aki nem elégedett meg egy darabbal, hanem mindjárt hozzáfogott a másikhoz. Bethlen Bálint figyel meztette: — Az Istenért Gyula! Mindjárt jön a kbz- fbéd. Ez a pecsenye megfekszi a gyomrodat! Justh Gyula azonban nem hagyta megza- \ artatni magát: •— Tudod Bálint, akinek a politika harminc évig sem feküdte meg a gyomrát, az csak nem hátrál meg ettől a pecsenyétől! Kedves tréfái közül való az is, amikor as» egyik alszolgabirót, aki egy kiküldetésben odamaradt, hivatalosan köröztetett, sőt Tordán kidobóitatta a főkapitánnyal, hogy a becsületes megtaláló jutalomban részesül. Bethlen Bálint azonban nemcsak tréfálni szeretett, hanem erős kezekben tartotta a vármegye kormányzásának gyeplőjét. Mintaszerű rendben folyt alatta a közigazgatás, de nemzetiségi kérdésekben is bebizonyította igazi libe- rálizmusát. Ö neveztette ki a pénzügyigazgatói állásába Tosa Lászlót és kivüle is több román közigazgatási embernek biztosított állást. Bartha Lajos Bethlen Bálint halálának húszéves évfordulója alkalmával áldozott emlékének ezzel a füzettel, amelyet érdeklődéssel forgathatnak mindazok, akik ismerték ezt a nemes, világoselméjü és tisztaszivü embert, de azok is, akik nem ismerték, mert pompás portrét kapnak benne arról, milyen volt egy béketeli magyar főispán A füzet Füssy József kiadásában jelent meg Tordán, ára 10 lej. Paleologue: Három DIPLOMATA (Chateaubriand, Talleyrand, Metternich) a legélvezetesebb és legérdekesebb olvasmány 57-— lejért kapható a Minarva könyvkereskedésben Cluj—Kolozsvár, Strada Regina Marta (Deák Ferenc ucca) 1. sz.
