Keleti Ujság, 1933. május (16. évfolyam, 100-122. szám)

1933-05-13 / 108. szám

Szombat, 1933. május 13. KuttiOjaxa «a S3!* A magyar nyugdíjas múltjáról, jelenéről és jövőjéről tartott előadást Hegedűs Nándor Az eddigi megpróbáltatások után újabb meglepetéseket tartalmaz az uj törvénytervezet Nyugdijasgyiilés a Magyar Fári-ban (Kolozsvár, május 12.) A Magyar Párt nyugdijas-gyülést tartott csütörtökön délután a kolozsvári tagozat helyiségében. Az eddigi súlyos megpróbáltatások és szenvedések után a nyugdijas sorsában a bizonytalanságok és aggodalmak nem enyhülnek, sőt olyan nyug- dijtervezet készült most is, amelynek nyugdij- ellenes célzatosságai ellen a Magyar Párt a legelszántabb küzdelmet veszi fel. A gyűlésen Hegedűs Nándor magyar­párti képviselő tartott előadást, aki a magyar parlamenti csoportban buzgó tevékenységgel végzi a nyugdíjügyek intézését és számos par­lamenti szónoklatban volt szószólója a magyar nyugdíjasok sérelmeinek, igazságos jogigényé­nek. A kolozsvári magyar nyugdíjasok szoron­gásig megtöltötték nemcsak a párthelyiség nagytermét, hanem a melléktermeket és a fo­lyósokat. A pártközpont elnöksége részéről I n- czédy-J oksmann Ödön dr. ügyvezető al- elnök jelent meg. A gyűlésen Z á g o n i István dr. tagozati alelnök elnökölt. Hegedűs Nándor képviselő, akit a gyű­lés közönsége éljenzéssel fogadott, ismertette a nyugdíjasok kegyetlen sorsát, aminek nyomo­rúsága onnan ered, hogy az állam nem telje­síti velük szemben a kötelezettségét. Evek óta állandóan folyik az a munka, amely a nyug­dijak leszállításán, a nyugdíjjogosultság csor­bításán dolgozik s a nytigdijasok általános, sérelmei közül a külön magyar fájdalom sikolt fel. fásainak számos hiszékeny nyugdijas esett áldozatul. Ezek a harácsolok állandóan mun­kában vannak, holott már mindenki tudhatja, hogy azok segiteni nem tudnak. A Magyar Párt megközelíthetetlen becsületességgel, hiva­tásszerűen fejti ki a legodaadóbb munkát s mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy amit ez a becsületes magyar munka nem tud elérni, azt másoktól hiába várják. Nincsen olyan megtehető lépés, amit a párt meg ne ten­ne, nincsen olyan harc, amit a nyugdijakért meg ne harcolna. Az előadás után, B a 1 á z s Gyula nyugal­mazott iparkamarai főtitkár mondott a nyug­díjasok nevében köszönetét az előadásért és azért a munkáért, amit a parlamenti csoport és Hegedűs Nándor a szegény magyar egziszten­ciák érdekében olyan nehéz körülmények kö­zött kifejtett. A megható szavakra Hegedűs Nándor elfogódottan válaszolt. Kijelentette, hogy a kisebbségellenes román törekvésekkel szembeni küzdelemben tisztességgel állani a helyet, becsületbeli kötelesség és nem szabad hogy fájjon az a seb, amit e küzdelemben kapni lehet, de tagadha­tatlan fájdalmat okoz az, ha magyarok részéről jön igaztalan támadás. És ilyen támadások vannak, mert megtéveszt­hető és félrevezethető magyarok — sajnos — még mindig akadnak. De a legbecsületesebb, a legodaadóbb és legfáradságosabb igaz magyar munka elleni támadások azt a célt szolgálják, hogy a magyar egzisztenciák érdekében kifej­tett tevékenységnek a sikerét megnehezítsék. A fájdalmat a küzdő előharcosok számára okozzák, de a szenvedés, amit ezzel előidéznek lelketlenül, a magyar nyugdíjasoké. Minden eddigi szenvedés csak az összetartásra és a sa­ját előharcosai iránti bizalomra tanitja a ma­gyarságot. A magyar parlamenti csoport tag­jai nagy egyéni önfeláldozással haladnak a küzdelmes utón, mögöttük azonban a céltuda­tos testvéri szolidaritásnak kell kierősödnie, mert a küzdelem eredményeihez ez szükséges. A gyűlésen és a gyűlés után tennivalókat beszéltek meg a nyugdíjasok érdekében. A ma­gyar nyugdíjasok megfelelő felvilágosítást kaptak arról a nagy munkáról, amit a Ma­gyar Párt el fog végezni a közeljövőben. SZÍNKÖR mozgó Szombaton 5 és 7-kor, Vasárnap 3 és 5-kor: Dolly Haas A kis betyár PARAMOUNT-FILM. Harald Paulsen, Betty Annanti, A. A. Wallburg Elmezavar tünetei mutatkoznak a kisküküllői hármas arzénes gyilkosság tettesén Ha a bukaresti elmegyógyintézet őrültnek nyilvánítja a gyilkos asszonyt, csak bűntársai kerülnek bíróság elé Az eddigi eljárásoknál is külön elbánásban részesültek a magyar nyugdíjasok, de az uj törvénytervezet is úgy van összeállítva, hogy a kisebbségi nyugdíjast méltatlanul és jogtalanul újabb veszedelmek érhetik. A nyugdijak egy­ségesítéséről és egyenlősítéséről szól s habár azt lehetett volna várni, hogy az uj törvény rendezett viszonyokat teremt, a tervezetnek a tendenciája a leszállítás, amire részben bur­kolt lehetőségeket igyekszik teremteni. Rész­letes ismertetés közben kimutatta, hogy ha e törvény életbe lép igy, ahogy szövegezték, senki sem fogja tudni, milyen összegű nyugdíjra van igénye s a nyugdijmegállapitásra nem adja meg a kulcsot, hanem későbbi, esetleg egyénenkénti elbírálásra bízza. Olyan paragrafusokat vettek tervbe, különösen a volt magyar tisztviselőket érdeklőén, amelyeknek értelmében minden későbbi időben megfellebbezhető mindenkinek a nyugdija, hivatalból s elég csak a puszta fellebbezést" be­adni, bárki ellen, a nyugdíj kifizetését azonnal beszünte­tik. Az esküt nem tett magyar tisztviselők nyug­dijára reviziót rendelhetnek e paragrafusok alapján s amit becsületbeli kötelességnek tar­tottak megadni, azt a keveset is igy veszélyez­tetik most évek múlva. Külön veszedelmet tar­talmaz a tervezet a nyelv nem tudás címén elbocsátottak számára is, de a szerencsétlen felekezeti tanítók számára is. Ezenkívül olyan, törvénybe nem illő homályos mondatokat vettek fel, melyek szerint nyugdi­jat csak az kaphat, aki „jó állampolgár“ és aki nem dolgozik az állam ellen. De sehol nin­csen megvilágítva, hogy mit kell érteni e kife­jezések alatt. Nem kaphat nyugdijat például, vagy nem kaphatja meg régi hátralékát az, aki egy éven át nem követelte, de mivel lehet igazolni, hogy a szegény nyugdijas ott állt az adóhivatalok előtt pénzére várva! A kérdés egész nagy komplexumát órákon át tartott előadásában kimerítően ismertette és megrázóan mutatta ki, hogy a szenvedéseknek kitett magyar nyugdíjasnak nincsen más tá­mogatása, mint a magyar testvéri szolidaritás munkája. A lelketlen, harácsoló kijárók zsaro­(Dicápszentmárton, május 12.) A mult év nyarán óriási feltűnést keltett Kiskükiillőme- gyéjben, hogy Almás község leggazdagabb csa­ládjának, a Pap-családnak három tagja gyors egymásutánban meghalt. A temetés után meg­indultak a suttogások és a kósza hirek a csend­őrség fülébe is eljutottak. Először Pap János- né halt meg, kinek halála után a vagyon fér­jére és leányára maradt. Rövid idő múlva meghalt Pap János és nyolc napra , rá Pap Polixenia erzsébetvárosi tanárnő, aki apja te­metésére sietett haza, A tanárnő a temetés után néhány napig otthon szándékozott ma­radni, hogy mint egyedüli örökös a hagyaté­kot átvegye. A csendőrségi nyomozás megállapította, hogy minden egyes halálesetnél a ház­ban tartózkodott a Pap-család egyik közeli rokona, Almasan Eugénia. Alapos volt tehát a gyanú, hogy az egész Pap­családnak mind a három tagját Almaşan Eugénia tette el lábalól, hogy a szép vagyont kezébe kaparinthassa. Pap Polixenia temetése után „a jó rokon“, otthonosan kezdett berendezkedni a házban, azonban a csendőrség hirtelen letartóztatta. Kihallgatásakor élénken tiltakozott a gyanú­sítás ellen és csak akkor tört meg, amikor a csendőrség azzal a fogással élt, hogy a kis 17 éves cseléd mindent beismert. Erre bevallotta, hogy ő mérgezte meg rokonait. Letartóztatták Kádár Rozália cselédet is, aki beismerte, hogy a mérget ő keverte az ételbe s azt Almaşan Eugénia adta át neki. A méreg eredetéről Kádár Róza felvilágosítást adni nem tudott. Napokig tartó vallatás alatt Almaşan Eugénia elárulta, hogy a mérget egy Balázs- falva környékéről való faluban szerezte, egy bizonyos Mári nénitől. Időközben exhumálták a hullákat és a belső részeket elküldték Buka­restbe, ahol megállapították az arzén jelenlétét, A hajsza most titokzatos Mári után indult meg, de minden eredmény nélkül. Almaşan Eugénia azonban egyszer ismét elszólta magát és sikerült megállapítani, hogy az arzént szállító asszony Comşa Anica Csufud községi asszony, akit szintén letartóztattak. Comşa Anicae az arzént légypapirból és légykő­ből párolta, akárcsak a tiszazugi és világosi méregkeverők. A vizsgálóbíró hónapokon keresztül foly­tatta a tanúkihallgatásokat, de a biinpert nem lehetett főtárgyalásra kitűzni. Az utóbbi idő­ben ugyanis a fővádlott Almaşan Eugénia oly zavartan viselkedett a börtönben, hogy a törvényszék elrendelte elmebeli állapotának megvizsgálását és felküldte a bukaresti elme­kórházba. A napokban várják vissza a tör­vényszéki fogházba Almaşan Eugéniát s az orvosi vizsgálat fogja eldönteni, hogy elme­gyógyintézetbe, vagy börtönbe fog kerülni. Egyébként a nyomozás teljes befejezést nyert és a főügyész elkészítette a vádiratot. S« A. R« de Telefoane értesít, hogy a folyó év április havában az alábbi aj telefonállomások lettek felszerelve: Az előfizeti neve: Telefonszám : Dep. Fabr. de Sticlă „Tömést ... ................ 85 Dr. Peterfíi Eugen ............................................ 97 Rigo Ludovic şi Comp. Mag. de postav.......... 595 Razuga „S. A. dep. de bere Azuga“ ................ 1200 Braun Nicolae Intr. Com. de Arte Grafice ... 563 întreprindere de Transport „Extra Rapid“ ... 427 Farcas Emeric ....................................*.......... 1193 „Globus“ Birou Internaţional de vo'aje.......... 550 „Astra Comercială“ S. A. R .............................. 145 Dr. Salamon Ignaţi............................................ 553 Müller Annus .................................................. 587 Soc. Cooperativă „Transilvania“ ................ 25 Goldmann Eugen ........................... 629 Sabo D. Viorel..................................... „ ... 1234

Next

/
Oldalképek
Tartalom