Keleti Ujság, 1933. május (16. évfolyam, 100-122. szám)
1933-05-06 / 103. szám
KHETîUjSKG Szombat, 1983. május t. Gazdasági visszatérés a természethez Az amerikai munkanélküliek szövetkezetekbe tömörülve árucserével elégítik ki szükségleteiket Költözleödés (Newyork, május 5.) Az északamerikai Egyesült Államokban a munkanélküliek, amint azt az ottani gazdasági sajtó Írja, rövid idő óta visszatértek a pénznéíküli gazdálkodás módszeréhez, a cserekereskedelemhez. Ez idő szerint azoknak az embereknek a száma, akik ilyenformán tartják fenn életszínvonalukat, az egymilliót is meghaladja. Mezőgazdasági és ipari termékek árukicserélésére 159 szervezetet létesítettek, és ezek a szervezetek a fogyasztásnak hatalmas területeit kapcsolták be- E gazdaságig mozgalom nyugaton kezdődött el, ahol az ipari munkanélküliek mezőgazdasági munkát végeztek és az aratásból egy hányadot kaptak. Ezek most a kaliforniai „piouir“-ek, akik egy Ijeti munkájuk után két nap termését kapták kézhez, amelyeket elhelyeztek egy magazinba, ahol például zöldségnemüt kaptak, burgonya és gyümölcs, sőt hús és hal ellenében. Foltozó vargák és szabók, orvosok és fogászok csatlakoztak ehhez az uj kialakulásban lévő rendszerhez és a végén még rádióalkatrészeket is ilyen alapon szállítottak. Az egyes cikkekben történő ajánlatról a különböző kicserélési szövetkezetekben naponta adnak le jelentést és néhány hivatásszerű „kicserélő“ vállalta az üzletvezetést is megfelelő áru ellenében. A mozgalom Amerikában csakhamar népszerű lett. örülnek neki a munkanélküliek is, de örülnek neki az adófizető polgárok is, mert igy kétszázezer munkást alimentálni lehet anélkül, hogy a közpénztárakat megrohannák. Azzal a garanciával, hogy a szervezetek nem maradnak fenn tovább, mint ameddig az általános nyomor tart, egyes államokban a hatóságok sokféle kedvezményt biztosítottak a szövetkezeteknek. így például a Los-Angeles-i városi hatóságok kicserélés ellenében gázt és petróleumot adnak. Az üresen álló áruházak épp úgy a kicserélő szövetkezetek rendelkezésére (Budapest, május 4.) Budapest székes- főváros Idegenforgalmi Hivatalában hetek óta kettőzött erővel folyik a munka. Alig, hogy lebonyolította a hivatal a. húsvéti ünnepek és az április végén tartott sport-ünnepségek élénk idegenforgalmát,‘megkezdődött az év legnagyobb idegenforgalmi eseményének, a Budapesti Nemzetközi Vásárnak munkája. A vásárral kapcsolatos idegenforgalom lebonyolításáról megkérdeztük Zilahy Dezsőt, a Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatal igazgatóját, aki munkatársunknak a következőket mondotta: — Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalához már több mint 10 napja tömegével érkeznek a jelentkezések Budapestnek és az országnak a Nemzetközi Vásár alkalmából való meglátogatására. Azok a nagyszabású kedvezmények, amelyeket a vásárigazolvány nyújt és az az ötletes messzeágazó és intenzív propaganda, amit a Nemzetközi Vásár vezetősége kifejtett, minden jel szerint tökéletes sikert fognak hozni. A Nemzetközi Vásár inén helyesen megérezte, hogy nagy idegenforAranyér bántalmak ellen a „Goedecke‘‘-féle „Anusol-Suppcsitor“ (betét) minden kor utólérhetetiennek bizonyult. A világ minden részében az orvosok nagyrésze „Anusol“-t ir elő és számtalanok azok az esetek, amelyekben ez a gyógyszer a gyógyíthatatlannak hitt beteget megmentette. — Az „ANTJSOL-SUPPOSITOR“ (betét) azonnal meghozza a kivánt megkönnyebbülést és rövid IdAn belül megszünteti a sokszor oly rettenetes aranj^rfeántaJmakat. Használata egyszerű, tiszta és olceó. axf-okivül az az előnye is meg van, hogy a beteg a alatt foglalkozásának iizését megszakítás nélkül folytathatja. A gyógyszertárban Kimondottan „Goedecke"-íéle „Anusol—Suppositcr"-t kérjen. Ismertető jele a piros doboz és a gyári piomba. állnak, mint az ócska ruhák és cipők, amelyek élelmiszer ellenében megvehetők. Ezek a kicserélési csoportok ma már Washington államban, — amely állam nem tévesztendő össze a keleten fekvő Washington fővárossal vagy környékével — már politikai hatalommal is rendelkeznek, amely érezhető a választásokon is. A legrégibb csereszövetkezetnek Slattle- ban negyvenezer tagja van, tehát az összlakosságnak egynyolcad része. Ez a liga 1932-ben kartellt létesített, az United Produces of Washington-t, amely az egész államot összekapcsolja. A szervezet küldöttjeinek módjában volt reákényszeriteni akaratát a város vezetőségére, úgy, hogy a város most élelmiszerrel, tűzifával és más anyagokkal bekapcsolódott a csereakcióba. Hasonló liga alakult Colorádóban és a ligának ott már több napilapja van. A Colorádói liga tagjainak száma negyvenötezer. E liga ugyan jelentéktelenebb, mint a washingtoni szervezetek, de rendszerébe bevonták a szénbányákat és a fatelepeket is. Hasonló akció van folyamatban Kaliforniában is, ahol a nagy agrárfölöslegeket elhelyezik közvetlen csere utján az áruházakkal és más ipari házakkal. Hasonló, de mégis eltérő módszerekkel dolgoznak az ohioi szervezetek, ahol már gyakorlatias racionalizálással kölcsönösen megállapítják, hpgy mit termeljenek és mit fogyasszanak. Ez a szervezet bekapcsolja a munkanélkülieken kívül a kevésbé elfoglalt munkásokat is és ezek ke? tészettel, konzervek csomagolásával, baromfi tenyésztéssel foglalkoznak. Ez a szövetség elhatározta, hogy rövidesen szőnyegeket gyártat és szövődéket állít fel. galorn csak az olcsóság jegyében érhető él, s ezt az elvet következetesen és minden vonalon érvényre juttatta. A vidékről és a külföldről naponta kapjuk a bejelentéseket és ennek megfelelően tesszük meg az előkészületeket. A vásár egész tartama alatt ott lesznek kirendeltségeink a pályaudvarokon és hajóállomásokon. A kirendeltség helységeit feltűnően fogjuk megjelölni és minden érkező vonatnál hatalmas táblák fogják tájékoztatni az utasokat arról, hol keressék az idegenforgalmi hivatal kirendeltségét. Az államvasutak és a pályaudvarok főnökei a legnagyobb előzékenységgel bocsátották rendelkezésünkre a megfelelő helyiséget, ahol az utasok szállásigiényei- nek kielégítéséről azonnal gondoskodás történik. A vásár minden látogatója, aki idegenből jön, kívánságához képest kap megfelelő lakást. Minden előkészület megtörtént tehát, hogy a májusi vásár hatalmasnak ígérkező idegenforgalmát zökkenés nélkül és kifogástalanul bonyolítsuk le. — Hátszegen a hídról a vízbe vetette magát egy tolvaj suhanc. Dévai tudósítónk jelenti: Dr. Urián állatorvos a napokban jelentést tett a hátszegi rendőrségnél, hogy biciklije gummiját valaki ellopta. A rendőrség bevezette a nyomozást és megállapította, hogy a gumit Kaszler István 19 éves suhanc lopta el, aki szabóinas az egyik hátszegi szabómesternél. A suhancot nemsokára elő is állították Miközben a város közepén áthaladó patak vas- hidjához érve, hirtelen átvetette magát a korláton s a vízbe zuhant. A viz, amely az esőzésektől meglehetős nagy volt, azonnal tovasodorta. Az előkerült emberek épen húzták ki a vízből, ami után mégis csak bekísérték a rendőrségre. Kihallgatása után átkisérték az ügyészség fogházába. Kosztolányi Dezső mondja valahol, hogy amit a legkevésbé szeret, az kétségtelenül a költözködés. Az ember kénytelen mi/ndenét halomra rakni, kihurcolni az uccára, esetleg még fel is ülni a tetejébe és végigkocsikázni vele a városon. Amit eddig lakásába sikerült élrejtegetni, azt most ki kell tálalnia a világ elé, minden rongyát, fogyatkozását, nyomorúságát megszellőzteti. Itt nem segít szégyenérzet, szemérmetesség, vagy jó ízlés, mindenkinek egyformán kell megjárni a vesszőfutást. Teljesen egyetértek a poétával ebben a tekintetben is, csupán annyival próbálom kiegészíteni megállapítását, hogy én még nézni sem szeretem a más költözködését. Valahányszor az ucca végén megpillantok egy feltetézett társzekeret, amelynek a tetején nagy filodendron levelek bólongatnak újságpapír-öltözetben, mindannyiszor elfordítom a fejem, vagy irányt változtatok. * Mindenki megértheti ezt a „horror mu- tandü'-t, amely már valósággal elhatalmasodott rajtam, csak nézzen szét ezekben a napokban az uccán és ne fordítsa el a fejét, ha egy filodendron levelet lát a magasban. Hiába is fordítaná el azonban, mert én is hiába fordítottam el. Akármerre próbáltam elkerülni a tekintetemmel a költözködőket, mindenhol egy újabb uccára hurcolkodott családdal találkoztam. Se jobbra, se balra. Itt ma költözködési láz van. Néha egy-egy autó vágtat bútorral tele rakva, majd egy szekér kocog a kövezeten, hol pedig egy gyalogjáróba ütközöm, aki egy két ágydeszkát, mozsdótálat vagy befőttes üveget cipel a lióna alatt. Az ember nem költözp madár és én legalább is nem hiszem, hogy az állatvilágban lévő rokonaitól örökölte volna ezt a tulajdonságát. Valószínűleg azért nem, mert a madár kedvtelésből teszi meg ezt az utat és vele mindig jobb megélhetési viszonyok közé kerül, az ember pedig csak kényszerből költözik és minden ilyen alkalommal mélyebbre sülyed a nyomorúságba. íme, materiálisán megfogalmazva a dologi * Általános szokásként lehet leszögezni, hogy most mindenki nagyobb lakásból kisebbe költözik. Aki autóval teszi meg az utat, az háromszobásból kétszobásba, aki szekérrel, az kétszobásból egyszobásba, aki egy talicskán tolja maga előtt holmiját, az egyszobából egy félszobába, aki pedig a hóna alatt viszi amije van, az a szobából az uccára. Ez a fokmérő. Másik tünet: a belvárosból mindenki a külváros felé törekszik. A soffőr arra irányítja a volánt, a kocsis a gyeplőt, a szegényember a talicskáját arra taszítja, a végső kategória pedig hóna alá kapja amije még van és szintén arra veszi az útját. Ennek a szociológiai magyarázata szintén igen egyszerű, annyira, hogy az olvasó maga is kitalálja, azt hiszem minden útbaigazítás nélkül. * És nézzük már végre, ha mindenképpen nézni muszáj, mit viszitek magukkal az emberek? Elsősorban is magukkal viszik az uj lakásba is a gondjaikat, amelyektől úgy látszik még egy költözködés árán sem lehet megszabadulni. A két utolsó évtized alatt elnyűtt berendezést, ruha-, ágy- és fehérneműt, amelyeknek a felfrissítésére talán már soha sem kerül sor. Kevesebb filodendroni visznek újabban, mint régen, valószínű nincs miből eltartani. Mert azoknak is legalább világosság kell, amit pedig az ilyen lefelé menő költözködéseknél rendesen szűkön mérnek. Legtöbb helyen igazán csak a legszükségesebbeket cipelik: egy szétszedett ágyat, lábaival az ég felé fordított asztalt és luxus esetén egy széket: az egész berendezést. De ennek is megvan a magyarázata. Régi megállapítás, hogy a költözködésnél mindig elvész valami és ha egy házaspár jó Izórán megkezdi a rendszeres tavaszi helyváltoztatást, a későbbi napokban nem sok marail ezen felül a stafirungból, még ha a „jó viláaban“ állították is ki azt. * De már legyen vége esmnek is. Talán nem szép a. komoly ügyekről így beszélni, ezért már végét vetem az elmélkedésnek. Abban a reményben, hogy majd csak egy-két nap s a költözködésnek is vége lesz. j. gy, Budapest felkészülve várja a Nemzetközi Vásár hatalmas idegenforgalmát Zilahy Dezső, a Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalának igazgatója nyilatkozik a Nemzetközi Vásár vendégeinek ellátásáról
