Keleti Ujság, 1933. május (16. évfolyam, 100-122. szám)
1933-05-06 / 103. szám
4 Uj olasz regények Nem tudok olaszul, de ha már minden áron muszáj, szótár segítségével rágom túl magamat elkerülhetetlen olvasmányokon. Benjamin Cremieux pompás olasz irodalom történetének lapozgatása közben látom azonban, hogy a mai olasz irodalomban egy sereg olyan könyv van, amelyet éppen annak illik ismerni, akit a mai olasz tömeglélek alakulása közelebbről érdekel. Ami a világháború utáni olasz irodalomból magyar nyelven megjelent, csak arra jó, hogy félrevezesse az olvasót. Guido da Verona-, az úgynevezett „milánói irodalom“ tipikus képviselője (e gyűjtő név alatt olyan lektürtömcget kell érteni, mint amilyenek a Pesti Hírlap regénysorozatában szoktak megjelenni) még sem reprezentálhatja a komoly olasz irodalmat. Olvastunk egy háborús könyvet' Puccinitől is — ez még rendben van. Megjelent egy háborús alászinezósü könyv Brochitól is — jó, középszerű. Pitigrelli? Ugyan kérem! Ardengo Soffici- tői szeretnék olvasni egy könyvet, azt mondják az ő müveiben él a fasizmus a legplasztikusabban. Vagy a trieszti analitikus írótól, Italo S vevőtől vagy Marinettitöl, a futuristák vezéregyéniségétől. Vagy: D‘Annuuzionak azokat a könyveit, amikor nem nemzetközi, hanem nemzeti, szóval azokat, amelyeket odahaza olvasnak. i Örömmel kell látnunk, hogy egy vállalkozó budapesti könyvkiadó, a „Pallas“, most három olyan regényt jelentetett meg magyarul, amelyek minden bizonnyal jobb sorsra érdemesek. Merész dolog volt a mai könyvkiadó viszonyok között három, nálunk ismeretlen contemporain olasszal előrukkolni, de becsületes dolog. Az egyik: Bontempetti. Eddig néhány novelláját ismertem csupán. Hallottam róla, hogy 900 cimü lapja közül odahaza egész iskolát teremtett és rendkívül nagyra is tartják. Azok a novellák, amelyeket ismerek tőle, mind irracionális síkon mozognak és valami fanyar humorral szineződnek alá. Magyarul megjelent könyve: Világszép Adria nem különben Adria nevű hölgy különös, ad abszurdum vitt egyéniség. Maniatikusa saját szépségének és amikor érzi, hogy szépsége lankad, elvonni a világtól és mint félőrült, kezében tükörrel hal meg. Közben tönkre teszi férjét, gyermekeit. Nem törődik velük. Oly küzdésre méltó célnak tartja szépségét, mint más a hitét — kegyetlen jósággal csak ennek szenteli életét. Bizarr könyv, nyugtalanító, de: originális. Érdemes megismerni, mert sürüsi- tett kivonatát adja Bontempelli sajátos emberlátásának. A másik könyv: Borgese könyve: Élők és halottak. Borgese a mai modern olasz irodalom egyik legtehetségesebbje. Sajnálom, hogy a Franklin, nem legjellegzetesebb müvét — amelyet történetesen német fordításból ismerek — a Rubet-t adta ki, ezt a fájdalmas háborús könyvet, amely egyenértékű akár a Barbusse: Tűz, akár Dorgeles: Fakereszt cimü könyvével. De az Élők és holtak is nagy mii, nemcsak brilliáns megirásmódjánál, félelmetes analízisénél fogva, de mert hü tükre a zsákuccába került háborús ifjúságnak. Ez az ifjúság pontosan olyan, mint minden háborús ifjúság. Gyökér nélküli, dezilluzionált, akarat- gyönge, eszményeknclküli. Még ennek az ifjúságnak semmi köze sincs a fasizmushoz, amely úgy, ahogy, ideálokat és lelkesedést ad a mai kor gyermekeinek. A harmadik könyv: Gino Rosca Orkánja. Életkorra közöttük, úgy vélem, Gino Bocca a legfiatalabb. Ez a könyv is háborús könyv, milánói, anélkül, hogy egy sorában is „milánói“ volna. E szerző jellemábrázolása hibátlan, helyzet beállításai egészen korszerűek. A regény cselekménye hol a fronton, hol Milanóban játszik. A női figurák elsőranguak. A könyvnek hatványozott „svungja“ van, noha megkötik pergő folyását az erősen aláhúzott pszihológiai részletek. De tipikusan olasz könyv, tipikusan az olasz háborús nemzedék könyve és ezért érdemes szélesebb körben olvasni, ha alapjában véve pesszimisztikus is. Csak úgy mellesleg említem meg, hogy ezekkel az olasz szerzőkkel egyidejűleg olvastam egy német iró regényét is — olaszokról. A könyv szerzője: Neumann Alfréd, a cirne: Lázadók. Neumann jó ismerősünk. Magyarul megjelent tőle a Sátán, történeti regény, amely jellemrajzainak különös vonalvezetésévei uj hang volt a történeti regényben. Az emberek jóságának és rosszaságainak határait elmossa az élet, a regény hősei egyazon időben a legnagyobb aljasságokra és a legnagyobb ön- feláldozásokra is képesek. A morális gondolkodás ellentétein keresztül haladt e műben egy rendkívül érdekes cselekmény és az ember ábrázolásának pontosan ugyanolyan módszereivel találkozunk a Lázadókban is, csak a környezett más: itt olasz, a Risorgimento kezdő évei, a Carbonarik bíborosán izzó korszaka. Ugyanez a lelki vonalvezetés különben a szin_________KntnUjsKG pádon játszott Cár cimü Neumann-darabban is. Phalen központi figurája kisért itt is és bár kitanultuk a szerző módszerének fortélyosságát— a felépítésnek ezt az ügyesen kiagyalt menetét, a történelmi tényeknek ezt az iró céljának alárendelt és megfelelő megrendezését ezúttal is honoráljuk. A könyv egy érdekes olasz korszakot vetít elénk, amit eddig jórészt a romantika dagályos színeivel szoktak ábrázolni. De azt hiszem, magukat az olaszokat aligha elégíti ki Neumann e történeti regénykísérlete. (1. e.) Szombat, 1933. május 6, Mészáros Béla elmondja: hogyan „szöktek meg“ Erényi Böskével Mindössze ötezer lejt kaptak 38,000 fejes követelésükkel szemben s a társulat összes tagjaival egyetértésben osztották fel a szubvenció romjait (Kolozsvár, május 5.) Nem szokatlan látvány, amint a szinész vagy színésznő a kávéházi márványasztal mellett levelet ir. Mert rég elmúltak azok az idők, amikor az erdélyi, főleg pedig a kolozsvári szinész konszolidált társadalmi lény volt, rendes két, három, vagy négyszobás éves lakással, a kávéházba csak feketézői, szórakozni ment, este pedig, amikor elolvasta a lapokat, sietett haza, nehogy elkéssen a vacsorától. Ma már a mi színészeink éppen olyyn vándorkomédiások, mint amilyeneket a Déryné naplójából ismerünk, csak éppen a kóberes szekér hiányzik mellőlük, manapság ezt a személyvonat III. osztályú szakaszai helyettesítik. Ezen utaznak, ezen vándorolnak egyik várostól a másikig. A kávéház pedig fogadó , étkező-termük, irodájuk is egyben, itt bonyolítják le levelezésüket, amely azóta még kiterjedtebb, amióta olyan gyakran változtatják a játszási székhelyüket. Nos, ez a bevezetés megmagyarázza, hogy a kolozsvári színház egyik most leszerződtetett tagját, Mészáros Bélát levélírás közben találtuk az egyik kolozsvári kávéházban. Amikor meglátott, félbeszakította az episztola- irást és arra kért, hogy foglaljak néhány percre helyet az- asztalánál. Ezután pedig elmondta, hogy egy vidéki lapnak irt éppen levelet, amelyben egy téves közleményt cáfolt meg és nagyon szeretné, ha a Keleti Újság is helyet adna a panaszának. — Nem is egy, hanem több vidéki lapban jelent meg rólam egy furcsa, szinte érthetetlen közlemény, — mondja Mészáros. Azt írták, hogy én és Erényi Böske váratlanul, szökésszerüen utaztunk el Temesvárról, előbb azonban felvettük a várostól a színháznak járó szubvenciót, abból kielégítettük magunkat és társainkat rutul cserbenhagyva utaztunk el Kolozsvárra. Súlyos és igazságtalan vád, ami egészen másképpen fog festeni, hogyha elmondom: mi történt és hogy történt? — Hat hónapra szerződtünk le Erényi Bős- kével együtt Szendrey Mihály Arad-temesvári társulatához. Nem akarom részletezni, hogy folyt le ez a hat hónap, hogyan verekedtük át magunkat ezen a fél esztendőn. Erdélyben ez már nem újság, nemcsak a közönség, hanem mi színészek is unjuk erről beszélni. Elég az hozzá: a szerződés május elsejével lejárt és mi ott álltunk egy fillér nélkül, annyi pénzünk sem volt, hogy megváltsuk a jegyünket Kolozsvárig. Elmaradt követelésünk pedig a redukált gázsi mellett is 38.000 lej volt. De nemcsak mi állottunk igy, hanem a színtársulat valamennyi tagja. Ilyen körülmények között követeltük Szendrey igazgatótól, hogy követelésünknek legalább egy részét bocsássa rendelkezésünkre. Szendrey nem tudott kitérni jogos kívánságunk teljesítése elől és átengedményezte a színészeknek a Temesvár város szubvenciójából szerinte esedékes ötvenezer lejt. A Szendreytől nagynehezen megszerzett opció-levéllel én rohantam el a városházára, ahol sikerült is keresztülvinnem, hogy Gabor helyettes polgármester hozzájáruljon a szubvenció kiutalásához. Amikor azonban a pénz kifizetésére került sor, kiderült, hogy az ötvenezer lej márcsak huszonháromezer lej, mert Szendrey időközben az összegnek nagyob bik felét más hitelezőinek engedményezte. Huszonháromezer lej azonban még mindig jobb, mint semmi és napokon keresztül tartó szaladgálás után végre kezünkben volt a pénz, miután még Szendreynek egy utolsó pillanatban benyújtott tizenegyezer lejes engedményezését a városi tanács visszautasította. Ezt a huszonháromezer lejt osztottuk szét aztán, de nem önhatalmúan, hanem a színtársulat ösz- szes tagjainak ellenőrzése, illetve részvétele mellett. A pénz nem is volt az én kezemben, hanem a színház karmestere vette át, a felosztás pedig a lehető legideálisabb kulcs szerint úgy történt, hogy minden tag hátralékos követelésének nagysága szerint részesedett belőle. Komplikált matematikai művelet volt ez, százharmincnyolc lejes egységeket állapítottunk meg és mindenki követelésének arányában kapott annyi egységet, illetve százharminc nyolc lejt, amennyi járt neki. Erényi Böskére és reám 5200 lej esett ebből a 23000 lejből, ami talán nem is olyan horribilis összeg, szemben a 38.000 lejes elmaradt gázsival. — Ez az igazság, ez a mi „szökésünk“ története. Érthetetlen előttünk, hogyan emelhettek mégis ellenünk ilyen vádakat. Remélem azonban, hogy a megtévesztett lapok korrigálni fogják a téves közleményeket s maguk fogják megállapítani, hogy ha valakit sérelem ért, úgy az csak bennünket érhetett a rosszul informált sajtó részéről. — Tűz a Magyar uccában. Izgatottságtól remegő hang hívta fél az elmúlt éjszaka alig valamivel két óra előtt a kolozsvári tűzoltólaktanyát és jelentette, hogy a Magyar ucca 91. szám alatt tűz van. A tűzoltók hatalmas apparátussal szállottak ki a helyszínére, ahol valóban hatalmas lángokban találták az egyik lakóház tetőzetét. Azonnal munkába állva sikerült a tüzet rövid idő alatt lokalizálni és teljesen eloltani. Megállapítást nyert, hogy a tűz valószinüleg a tetőzet és a menyezet közé még a téli hónapokban begyömöszölt szalmában keletkezett és minden valószínűség szerint már a kora esti órákban. Annak ellenére, hogy a tüzeset alkalmával csak a tető pusztult el, a kár mégis tetemes összegre rag, ugyanis a tűzoltáskor beszakadt a kis egyszoba konyhás lakás mennyezete is, amelynek renoválása sokkal többe kerülne, mint amennyi a ház értéke. V tűz keletkezésének tulaj dónk éppeni álcát ez- ideig még nem sikerült megállapítani. Magyar Színház Szombat este 9.: Zsákbamacska, vasárnap d. e. ii.: Mágnás Miska, mozihelyárakkal. Vasárnap d. ué/s7.: Zsákbamacska. Vasárnap este 9.: AIyÍIICZÍ llHSZárok. Erényi Böske és Balázs István. Mérsékelt helyárak!
