Keleti Ujság, 1933. május (16. évfolyam, 100-122. szám)
1933-05-05 / 102. szám
Péntek, 1933. május 5. KuenUrsm 7 Pergőtűz alá vették az oravicai kisebbségi életet Az „ui hazafiság" sorozatos támadást intéz a város békéje ellen — Fogalomzavar a kulturális egyesülete jogairól A Vestul és a Curentul bejelen- tlít a harcot az oravicai kisebbségi kulturfront ellen: „Ázsiából Jött barbár hordák", „Szemtelen, perfid kisebbségek", „Az egyesületek sváb-magyar fészkek", „KArlk" stb. kifejezések tarkítják a Vestul 787-Uc szamának „Kisebbségek Oravicán" cimii cikket. Oravica, május 4. A nemzeti-parasztpárt bánsági kulturzó- nás, hivatalos lapjában jelentek meg ezek u nyomdai i'örmedvények. Ennek a lapnak szellemi vezére Bocu Sever volt tartományi kormányzó ur és vezérkara, ugyanezen lap hasábjain, főleg a német-sváb kisebbségek felé, választások idején, más hangon szokott irni. A papiros azonban nagyon türelmes és mi kisebbségek sem reflektálnánk a Vestul förrned- vényeire, de egyszer mégis tisztáznunk kell a fogalmakat, amelyeknek hamis értelmezéséből megszületett itt Oraviean a nagyobb hazafiság. Eszerint a hátóságok és a román társadalom mai vezetőinek a „konszolidációs“ munkája túl lassú és türelmes; azt át kell tehát kapcsolni más mentalitásra és nagyobb sebességre s le kell gázolni a fentiek szerint aposz trófált kisebbségi frontot. Amint a Vestul írja: cuibori de şvabi maghiaroni, pe care le vom distruge, — nu le vom mai tolera. Oravica a lakosok évszázadok alatti szorgalmas munkájából szép alpesi város jellegét vette fel, tele kultúrintézményekkel: Az ország legrégibb „SzinMzi és Olvasó Egylete“, mely immár 70 éves, „Zene- és Dalegylete 1863“, „Nőegylet“, „Aranykör“-könyvtár, „Lövészkert“ stb., stb., mind „Karik“ és az „ázsiai hordák“ kulturmunkájának néhány kiragadott dokumentuma. Mindenik élettel, munkával, derűvel tele, amint ezt sex egyesületi élet megkívánja. A háromnyelvű város élete úgy hozta magával, hogy ezekbe az egyesületekbe minden jelentkező komoly, rendes embert felvettek. így választottak be már a jó békeévekben jobb román közéleti férfiakat a tagok közé és a legnagyobb harmóniában folyt tovább az élet, az uj impérium első éveiben is mindaddig, amig a Iorga-féle történelmi teóriákon felnevelt uj román nemzedék ezt a békés plattformot tűrni nem volt hajlandó s kezdett beszivárogni az egyesületekbe s azoknak békés életét fel nem forgatta ' Itt most álljunk meg egy pillanatra az események további érdekes fejlődésének előadásában és határozzuk meg az egyesületek helyzetét a trianoni állapbt után. A békeszerződések, amelyek Románia alkotmányába is szószerint be vannak cikkelyezve, expressis verbis intézkednek a kisebbségek kultúrájának és kultúrintézményeinek megvédéséről. Az uj impérium nagyrészt nem is bántotta és bizonyos formaságok után, a legtöbb régi életét folytathatta. Nacionalizálni nem lehetett, mert sem állami, sem államilag segélyezett intézmények nem voltak, amelyeknél a nacionalizálás — tudjuk —, hogy már az első években gyorsan megtörtént. Ebből tehát következnék az, hogy ezek az intézmények, kisebbségi karakterük megőrzése mellett tovább is szabadon működhetnek. Igen ám, de már az első években felüti a fejét a hivatalos adminisztráció és patriotizmus mellett, majdnem minden városban, az ujnemzedék külön hazafisága. Ez a nemzedék talán nem is hibás abban, hogy a magyarokról csak azt tudja, hogy „nyers húst evő barbár ázsiai horda“ és a svábokról, hogy „jövevények“, „karik“, Hibásak azok, akik ennyire félrevezették. Ez az uj hazafiság aztán munkába vette s veszi napról-napra a városokat és a kisebbségi intézményeket és elkezdi nacionalizálni a maga módja szerint. Déván a Magyar Kaszinó közgyűlése napján a vidék román tanítói és jegyzői s más intellektueljei beiratkoztak tagokul s a közgyűlés után a Kaszinó nacionalizálva lett. Csaknem ilyen a lugosi Kaszinó esete 3a. Mindezen jelenségekkel szemben a hivatalos világ tehetetlenül áll. Hogy mi okból? Ne kérdezzük. Tény az, hogy ez az áramlat most Oravicán Is levegőt kapott és munkába vette a város kisebbségeit. De kezdjük csak rendre most már az intézmények sorsának leírását, hogy a kép tiszta legyen: 1. Az Oravicai Arany-kör emeletes épü letét a fiuliceum birtokban tartja az alábbi jogi értelmezés alapján: Az Egylet feloszlott. Örökös: alapszabály szerint a helybeli fiuliceum (volt magyar polg. iskola) „amig magyarnyelvű“. Ha ez megszűnik, akkor a Dmke. A liceum előbb magyarnyelvű volt ugyan és ma románnyelvii, de miután ma román az államnyelv, az nem lehet a Dmkeé. Ez az álláspont ma biróilag is alá van támasztva! 2. A Kaszinó és Olvasóegyletnek ma már hosszú küzdelmek után román az elnöke és a tisztikarban, választmányban egyenlő arány- számnak örvend a románság. Aránylag elég nyugalom van a nacionalizálás után, de kérdem, hogy meddig? Ki garantálja azt, hogy az uj szellem egy választás alkalmával felül nem kerekedik a mai vezetőség tapintatos magatartásán, azt nem majorizálja s ki nem teszi a szűrét a házigazdának? Senki! 3. A Zeive- és Dalegylet nagyon szegény, nincs semmi ingatlana s igy csak azért támadják, hogy programja német és magyar és nem román is. 4. A Lövészegylet és Lövészkert van most a támadások előterében. Ez egy tipikus, a tiro- liak által itt meghonosított intézmény. Ma már inkább nyári üdülő, tekéző-, játszókért, szép épülettel mulatságok tartására. A lövészetet az uj impérium óta nem gyakorolják. Itt is voltak a tagok között mindig románok és ma is számarányuk szerint vannak képviselve a vezetőségben. Komoly, úriemberek, akikkel kellemes együtt dolgozni. A békeévekben soha politika, sem ebben, sem más egyesületben fel nem ütötte a fejét, s az volt az elnök mindig, akit jónak látott az egyesület megválasztani. De az idei tisztújító közgyűlésre felvonult az uj nemzedék. Követelte az elnökséget a románság részére s azt, hogy a vezetőség román tagjait ők kandidálják maguk közül. És mert nem igy történt, Íródott a Vestul-i cikk s fognak jönni más hasonló hangú förmedvények. Itt említjük meg azt is, hogy az aj nemzedék űzte el Oravicáról a magyar színészeket azért, mert azok három hétig merték itt megkeresni sovány kenyerüket és mert az előadásokat a németek és a románok is rendszeresen látogatták. 5. Az Oravicai Nőegylet szintén benne áll a pergőtűzben. Miért? Mert alapszabály szerint mert működni. Ahelyett, hogy elismeréssel vennék tudomásul ennek az egyletnek humanitárius tevékenységét, amely a szegények százait juttatja évről-évre fához, ruhához, élelemhez, sőt a közelmúltban tiz román diákot is egyenruháival látott el: politikai izü támadásban részesítették s külön támadják az állami tisztviselők nejeinek ezt a nemes tevékenységét. Ha kérdezzük mégegyszer, hogy mi az ok: az, hogy az egylet nem választott román elnököt, hogy a háromnyelvű taigjok, bizony sokszor igénybe veszik a magyar nyelvet is megbeszéléseik közben. A román nők tisztultabb judiciumára igen jellemző, hogy az eset után levonták a konzekvenciákat és megalakitották a körögkeleti román í^őegyletet, amely igen sikeresen működik. Mulatságain, gyűjtéseiben a kisebbségek résztvesznek, működésének látható eredményei mutatkoznak. Kérdezzük a Vestul kampányának vezetőjétől, hogy energiáját és elvbarátait miért nem tömöríti az „alkotó munka“ szolgálatába? Szervezzenek román Kaszinót, más egyesületeket és biztosítjuk, hogy a kisebbségiek szívesen támogatják mint szerény tagok, vagy munkatársak; hiszen a Flavia siportegylet és a Turing Club megalapításánál ezt bizonyára jól- esően tapasztalhatták. Igen, ezen az utón elérkezik Oraivica társadalma ahhoz a harmóniához, aminek hiányát ma annyiszor halljuk szemünkre hányni. Ez a társadalom a jogegyenlőség korszakában nőtt fel, Nem ismerte magán és közéleti tevékenységében az örökös gátlásokat, a sikanériákat. Az ifjú emberek szerénységet tanultak és a kort tisztelték. Adóját szívesen fizette ez a társadalom, mert azon túl nem volt semmi baja a hatósági közegekkel; a családok összebarátkoztak, mindhárom nemzetbeliek és volt élet, öröm, harmonia, minden ami most hiányzik ebben a jobb sorsra érdemes városban. Egy banális, de nagyon találó hasonlattal fejezem be válaszomat: A jó juhász nemcsak használja és élvezi nyájának gyapjút, tejét, túróját, hanem meg is védelmezi minden baj és veszély ellen és jó legelőről is gondoskodik a nyáj részére, hogy az eljövendő évekre is biztosítva legyen az ő egzisztenciája is. Oravica- és Krassómegye vezető urail védjék meg ezt a társadalmat a túlbuzgó hazafiaktól, adják vissza lelki nyugalmát, biztonságérzetét, mutassanak erőt és tekintélyt e város leik inyugnImát felzavaró jelenségekkel szemben. Higyjek el, igy szolgálják helyesen az állam érdekeit is. Ez a város nem beszél, de ezt kéri és várja önöktől. Mert a Vestül nem jó szolgálatot tesz, amikor uszít és gyűlölködést propagál, Szathmáry Lajos.
