Keleti Ujság, 1933. május (16. évfolyam, 100-122. szám)

1933-05-30 / 121. szám

KELETI'UJSXG Kedd, 1933, május 30. Törvényszék elé került a monstre bélyeghamisitási bünpör Litográfus, kereskedő, nyomdász a vádlottak között (Kolozsvár, május 29.) Hétfőn kezdte meg a kolozsvári törvényszék IV. szekciója annak a nagyszabású bélyeghamisitási ügynek a tár­gyalását, amely a mult év augusztusában pat­tant ki. A vizsgálat első szakasza Bukarestben íolyt le s csak később tették át az iratokat Kolozsvárra. A vádlottak Baga István litográfus, Katz Márton nyomdász, Stern Albert, Fischer Sán­dor, Stanlcovits Mihály, Kardos Mór, Peres Károly és dr. Szinetár orvos, mindannyian megjelentek a tárgyaláson, ellenben a tanuk nagyrésze, köztük Penes pénzügyminiszté­riumi inspektor hiányzik. A törvényszék mi­után kimondotta, hogy a távol maradt tanuk megjelenésére megteszi a kellő intézkedéseket, elrendelte a tárgyalás megtartását. ___ A vádirat felolvasása után, amely szerint Baga, Katz és Fischer bélyeghamisítással, Stern a bélyeghamisításra való felhajtással, Kardos, Peres, Sztankovits és dr. Szinetár pedig bélyeghamisításban való biinrészesség- gel vannak vádolva, a törvényszék elsőnek Baga litográfust hallgatja ki, akinek műhelyé­ben készültek a hatóságok által lefoglalt hamis okmánybélyegek több, mint egymillió lej ér­tékben. Baga vallomásában elmondotta, hogy a mult év augusztusában jelentkezett nála Stem Albert s előadta, hogy a pénzügyminisz­térium, illetőleg a Monopol igazgatósága meg­bízásából egy nagyobb okmá,nybélyeg-rende- lést akar vele megbeszélni. Százlejes okmány­bélyegeket kellene készíteni körülbelül ötmil­lió lej értékben. Baga azt az ellenvetést tette Sternek. hogy litográfus és mivel a bélyegeket nem litográfiái, hanem nyomdai utón állítják elő, az ő műhelye nem felel meg erre a célra. — Nem arról van szó kérem — mondta erre Stern —, hogy az állami bélyegeket utá­nozzuk, hanem, hogy újakat csináljunk. Csak az a fontos, hogy a bélyeg szép legyen és jól sikerüljön s nem az, hogy milyen utón készül­— Miután megállapodtam Sternnel — foly­tatta Baga —, aki úgy lépett fel, hogy semmi kétségein sem lehetett az iránt, hogy valóban az állam nevében rendeli meg a bélyegeket, alkal­maztam Perest, akivel megegyeztem, hogy 2500 lejt fizetek neki a munka elvégzéséért. Stern azt mondta, hogy augusztus 20-is legalább ötmillió lej értékű bélyegnek kell el­készülni. Ebbe nem mentem bele, mert ennyi idő alatt ilyen nagy mennyiséget lehetetlen volt előállítani. Közben Steril azzal alii;e,ít be egy nap hozzám, hegy Kolozsvárra jött Penes inspektor és ő is mindenben hozzájárult a ren­deléshez. Néhány nap múlva egy távirattal állított be hozzám' Stern. A távirat románnyelvii volt, é’i nem tudok románul, igy nem tudtam ei- olvasni, csak azt láttam, hogy az aláíróként Penes inspektor szerepel. Stern szerint az inspektor táviratában az. áüt, hogyha 20-ig nincs kész ötmillió értékű bélyeg, úgy storni- rozni kell az egész üzletet. Ennek ellenére sem vállalkoztam arra, hogy 20-ig meg legyen a kért mennyiség. Mikor az első iv bélyeg ké­szen lett, átadtam Stern nek, hagy vigye le Bukarestbe és vezettesse rá a Monopol igazga­tóság aprobálását, hogy jó a bélyeg és minden rendben van. Stern erre nagy veszekedést ren­dezett, hogy mit akarom hátráltatni a munkát ilyenekkel, inkább siessek, hogy amennyit le­het, elkészítsek augusztus 20-ig. Augusztus 19-re kész volt 203 iv bélyeg, egymillió 15.000 lej értékben. Ugyanezen a na­pon Katz-al és Sternnel megállapodtunk, hogy az éjszakai vonattal leutazunk Bukarestbe és ott a Monopol igazgatóságnak átadjuk az elké­szült bélyegiveket. Miután Stern eltávozott, Katz közölte velem, hogy olyan értesülései vannak, amelyek szerint mi tulajdonképpen hamis bélyegeket készítettünk, mert a bélye­gek nem az állam számára kellenek, hanem Stern megbízójának, aki nagyobb összeget sikkasztott a Monopoltól s most ezekkel a bé­lyegekkel akarja pótolni a hiányt. — Haditervet dolgoztunk ki ekkor — mondta tovább Baga. — Megbeszéltük, hogy Stern előtt semmit sem árulunk el gyanúnk­ból, azonban egyetlenegy bélyeget sem adunk a kezébe s amikor megérkezünk Bukarestbe, azonnal elmegyünk a Monopol igazgatósághoz s jelentést teszünk az ügyről. Éjjel el is indultunk Bukarestbe. Az ere­deti tervek szerint, Sternnel együtt kellett volna utazänunk, Stern azonban, akit a Sztan­kovits társaságában láttunk, nem csatlakozott hozzánk és egy másik vagonba ült fel társá­val együtt. — Tövis után, a kosiárdi állomáson detek­tívek szálltak fel a vonatra s mindkettőnket letartóztattak. Mikor megtudtuk, hogy a bé­lyegek miatt fognak el, kérdeztük, hogy mi van Sternnel, aki az egész ügyet intézte s aki most is Bukarestbe rendelt bennünket. A de» tektivek csak csóválták a fejüket, hogy ők nem tudnak semmiféle Stern nevű emberről. Sternt nem is láttuk többet s csak hármunkat, — mivel Sztankovitsot is letartóztatták — vit­tek őrizet alatt Bukarestbe. Baga István után Katz Márton nyomdászt hallgatta ki a törvényszék. Katz, aki nem érzi bűnösnek magát, elmondotta, hogy a mult év júliusában jelentkezett nála Stern s előadta, hogy az állam nevében egy nagyobb összegű bélyegrendelést akar vele elvégeztetni. Neki gyanús volt a dolog s ezért csak azután mutat­kozott hajlandónak az üzletre, miután Fischer Sándor megnyugtatta, hogy megbizhatik Sterilben. Erre Stern Bukarestből elhozta a Monopol igazgatóság rendelését, mely szerint (százmillió lej értékben négyféle okmánybélye­get kell előállítani. Stern többször említette, hogy az ügyet Penes pénzügyminiszteri inspektor intézi. Stern többször össze is hozta a Kolozsvárra le­jött Penes inspektorral, aki állandóan sür­gette, hogy minél hamarább készítsék el a bé­lyegeket. Penes egyik beszélgetésük alkalmá­val azt mondotta, hogy a bélyegek tulajdon­képpen annak a hiánynak a fedezésére .szüksé­gesek, amelyeket a Monopol igazgatóság rak­tárában különböző tisztviselők állal elkövetett sikkasztások idéztek elő. Erre ő visszalépett az üzlettől s hiába matatott neki Penes inspektor többmillió Icjyyi készpénzt, ha nekikezd a bé­lyegek gyártásának, nem veit hajlandó a nyil­vánvaló bűnös üzletbe belekezdeni. Stern is állandóan a nyakára járt s bár többször kiutasította lakásáról és irodájából. Augusztus közepén tudía meg, bogy Stern az ő nevében elkészíttetett egy nagyobb bélyeg- menri,, iséget Baga Istvánnal. Ekkor felfedte Baga előtt, hogy tulajdonképpen miről van szó, s megállapodtak abban, hogy a kész bélye­gekkel lemennek Bukarestbe s a Monopol igaz­gatóságon jelentést tesznek az ügyről. Tövis után elfogták őket. Dr. Hatieganu Simon rendőrkvesztortól, aki szintén jelen volt a letartóztatásnál, kérdezte, hogy mi van Sternnel és Penesself A kvésztői* azt vála­szolta, hogy Stern megszökött, Penest pedig le­tartóztatták. Katz azzal végezte vallomását, hogy egy szélhámos' áldozata, bélyeget nem hamisított, csak annyit, tett, hogy Boga felvi­lágosításával megakadályozta a hamis bélye­gek forgalombuhozását. A tárgyalást kedden reggel folytatják. Pályaudvari hangulat Az alkony sötét leple leereszkedett. Az égen ha- muszinü felhők úsznak s csak nyugaton húzódik meg egy parányi vörös esik. Lent a városban felgyűlő vil­lanyok olyanok, mint szétszórt apró fénygólyók. A repülöhidon megyünk át és lenézünk a pálya­udvarra. A várótermek ablakaiból kiszűrődik a sárga fény és látni lehet, hogy bent mozognak az emberek. Aztán ml is lemegyünk közéjük és meglátjuk a mezte­len életet. Egy talpig feketébe öltözött idősebb nőt támogat­nak kétfelöl. A szeme kisirt, az arca szenvedő. Valakit itt hagyott Kolozsváron... — Kérek két III. osztályú jegyet Tövisig — mond­ja elfulladó hangon egy kövér bácsi. Amikor kezében érzi a jegyeket, odaszól a feleségének: — így. Na — most biztonság kedvéért nézzük meg a menetrendet. Az asszony éktelen dühre gerjed és elkezdi szidni könnyelmű fráternek, meg mindennek a férjét. — Maga mindig igy tesz. Először cselekszik, aztán gondolkozik. A tavaly is nem a váradi vonatra ültünk fel a kocsárdi helyett? — Jó, jó, — csittitgat a lérti — felülni, felültünk, de idejében észrevettük. — Eszre, mert én nem bíztam magában, megkér­deztem a kalauzt. Magától akár Párisba vihetnének. — Olyan szerencsénk nincs nekünk, — mosolyog a férfi, aztán tovább mennek. Az asszony élesen pat­tog, a férje nyugodtan böngészi a menetrendet... Egy fiatal katona jön be, mellette az édesanyja. Olyan éjjet-nappá tevő, dolgos kezű, imádságos ajkú öregasszony. Félelem és aggódás remeg a hangjában, a szemében, amikor feltekint és megszólal; — Aztán vigyázz lelkem, az egészségedre. S ne költekezz, mert tudod, hogy nincs miből küldjék. Hi­szem, hogy gyenge és kevés a koszt de már valahogy csak kibírod. — Nyugodjék meg anyám. — Uramisten! — fohászkodik az öregasszony és bemennek a váróterembe.., Egy nö áll a peronjegyváltő automata előtt és egy, nagyon fiatal leány. A nő tanácsokat ad; — Vigyázz magadra. Az utón senkivel ne állj szóba, mindig oda ülj, ahol nők is vannak. Amíg a vo­nat meg nem áll, le ne szállj. — De anyu, ne olyan hangosan. Nem kell minden­kinek tudni, hogy most utazom először egyedül, — Mond meg keresztmamának, hogy csókolom és írni fogok. Ahogy megérkeztél, azonnal táviratozzál. Nem lesz egy perc nyugtom sem, mig hirt nem ka­pok. — Anyu édes, egy kicsit halkabban... Beérkezik a vonat. Pillanat alatt megelevenül a pályaudvar. Hordárok szaladnak, pakkszekerek nyi­korognak s az utasok gyorsan ugrálnak le a lépcsők­ről. Itt-ott feltűnik az érkezők között 1—1 veekendező, nagy csokor fehér, meg lila orgonával, aztán egy vadásztársaság — vad nélkül; megint orgona, orgona... Vázákba menekített illata a természetnek.,. A megafon öblös hangja beszállást kiált. A váró­termek ajtói kinyílnak és megindul a „roham". Mi­kor már mindenki fenn van, mikor már lezajlott a bucsuzkodás, az ablakban álló távozóknak még egyszer felkiáltják a már százszor elmondottakat. Látom fent a kislányt, a katonát, a feketeruhás nőt, lent a katona ■ anyját, a kislány mamáját, a gyászoló nö rokonait. Csak a menetrendes házaspár nem mutatkozik, Bi­zonyára valamelyik fülke mélyén folytatják a dialó­gust, vagy talán eddig már meg is nyugtatta a kalauz az asszonyt. Végigszalad az ablakok alatt az újság­árus, pereces, kiflis, a narancsos, aztán a vonat kere­kei mozogni kezdenek s a fekete szörnyeteg lassan in­dulatba jön. Szuszog, morog, pöffékel s a végén dühö­sen elrohan. Egy-egy k'inyuló kar, egy-egy fehér kendő látszik csupán, ahogy meglebbentik. Aztán egybeolvad a vonat az éjszakával s már csak monoton zakatolása jelzi, hogy meire vitte azt a sok külön életet, vágyat, reménységet... b, 91 i gray szenzációs könyve A Marxizmus csődje ISO lejért ismét kapható a IXEinervän&l Cluj—Kvár, strada Re?. Maria (Deák F. u.) 1. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom