Keleti Ujság, 1933. május (16. évfolyam, 100-122. szám)

1933-05-17 / 111. szám

4 KhetiOjskg Sem a vörös mumustól9 sem a hitlerizmustól nem félnek már Bécsben Kelet felé orientálódik Ausztria, a Habsburg restauráció­tól, magyar-bordát szövetségtől várja bajai orvoslását Hossz cilinderekben és szalonkabátokban az ószeren — A Keleti Újság eredeti tudósítása. — (Becs, május 16.) Az osztrák alkotmány­válságból, mely komolynak, sőt fenyegetőnek indult, apránkint az lett, ami majd minden osztrák ügyből feltartóztathatatlanul cs elke­rülhetetlenül lesz: „farce“, mert oly rengeteg groteszksóg lepte már el a veszedelmeket sej­tető felszint, hogy ember legyen, aki még ki tudja a komoly magot hámozni belőle. Itt van például a parlament, melyet Dollfuss evekre ki akar kapcsolni a köztársaság faktorai sorá­ból. A képviselőház tényleg elnémult, nagy- uéha, ha összeül valamelyik frondőr kezdemé­nyezésére egy-egy bizottsága. Viszont nyakra- főre ülésezik a felsőház, az u. n. Bundesrat s felelősségre vonja a minisztereket, vádakat emel és ellenzéki többsége lévén, határozato­kat hoz, melyeknek nincsen ugyani kormány­buktató erejük, mert az osztrák alkotmány szerint csak a képviselőháznak tartozik a mi­nisztérium felelősséggel, de moraliter súlyo­san érintik, mert nevetségessé teszik a kor­mányt. Vagy a lapcenzura. Ma kihasit az ügyészség a lapok betiierdejéből néhány sort, cikket, kritikát, megállapitást, — hoTtiap inter­pelláció formájában felolvassák- a Bundesrat, vagy valamelyik önkormányzati testület ülé­sén, bekerül a hivatalos jegyzőkönyvbe és a lap, melyet tegnap elkoboztak érte, bántatla- nul leközölheti, sőt nagy betűkkel szedve, még nyomatékosabban felhívhatja rá a figyelmet- A cikket, ahogy itt mondják, immunizálták. Május elseje állami ünnep. Mégis drótsövény vette körül a belvárost s rohamsisakos, gép­fegyveres katonaság állta útját az igazán jámbor járókelőnek. Az idegen ijedten szaladt meg a veszedelmesnek látszó Bécsből, a kávé­házak, vendéglők elestek a fontos ünnepi „ló­zungétól, — egyszóval a kormány a város legfontosabb bevételi forrásait zárta el­Az egyenruha tilalmától is súlyos összeüt­közéseket várt a megriadt közvélemény. Nem történt semmi baj, sőt a belváros ócskapiacán, kolozsvári szóval: „az ószeren“ nagy hossz ke­letkezett cilinderekben, szalonkabátokban, mert a nemzeti szocialista „forradalmárok“ a nyárspolgárnak ebbe a divatját multa ruha­neműibe öltöztették be rikkancsaikat, miután a rendőri erőszak lehúzta róluk a barnainget. Egyszóval az egyenruha-tilalom fontos esz­köze lett a gazdasági fellendülésnek — az ócs­kaiparban. ... Vagy a tisztviselők uj eskümin­tája, mely hűséget parancsol vallási formájú kijelentésben az állam jobbágyaira és kemé­nyen megfogadtatja velük, hogy az alkotmányt becsületesen tiszteletben tartják majd, Ugyaju- akkor azonban Vaugoin hadügyminiszter, a keresztényszocialista párt elnöke, aki nem ke- vesebb, mint tizenháromszor — ennyiszer volt €}yárválíalat me részére | IrAWASí feltétlenül megbiz- ■ ható, komoly, nőtlen ■ I több évi gyakorlattal. Ajánla- H ▼ tokát az eddigi működés, fize- H tési icénv és referenciák megjelölésével, fény- ■ kép beküldé-e mellett „Gyárvállalat“ jelige alatt I a kiadóba kérünk. Mattld-Borriz és as Előpata ki-Borviz Romániának két legjobb lúgos ásványvize. Kérje mindenütt csakis ezeket a termé­szetes ásványvizeket. Főlerakat Kolozsvár és vidékére: Hamlet József, str. Gen. Poetaş 22. Kutkezelőség: Flefseher György, Brassó a különböző kormányok tagja — tette k az es­küt a köztársaság törvényeire, nagy naivan kijelenti: Nem nagy dolog, ha egy-egy szűk- ségrendeletben a kormány egy kis alkotmá­nyos határátlépést engedélyez magáuak. Az sincs humor hijján, hogyan lapult meg az egyre forradalommal, fegyveres beavatko­zással fcuycgetödző osztrák szociáldemokrá­cia, amikor végre kemény ellenállásra buk­kant s kiderült, hogy most az egyszer (nem le­het erős szavakkal, riasztó gesztusokkal enged­ményeket kicsikarni a kormányból, mert — csodálatos metamorfózis! — állja a szavát és nem enged. A bolsevistának szidott Otto Bauer, aki az alternativ demokrácia hirdetője volt a szociáldemokrácia szószékén s mindig tartalékban tartotta a forradalom fegyverét, kiesett a pártvezetőség kegyeiből, most Dan- naberg, a közismert megalkuvó, „der Pokier“, ahogy a tömeg nevezi, halad az éléin és az ő tanácsára mindent hevesz és lenyel a tegnapi forradalmárok szervezete- A Scliutzbund-nak, az osztrák szociáldemokrácia fegyveres alaku­latának feloszlatását éppúgy, mint a főváros állami adó-részesedésére vonatkozó megálla­podásnak. Bécs büdzséje főcrőforrásának, ha­tályon kivül helyezését. A szükségreudelctek- lcel való kormányzás első napjaiban a bécsi polgár azzal ébredt, bogy na, máma biztosan kirobban a munkászendülcs. Ma maga mulat a legjobban a vörös mumuson, a tapasztalatok megtanították rá, hogy kócból és nem lávából van a belseje. Néhány hétig a barna veszedelemmel ijesztgették aztán egymást a jó bécsiek. De most már ezen is túl vannak. Nem félnek már attól, hogy Épp tábornok bevonul Ausztriába s bekebelezi a Hitler birodalmába. „Erős vá­runk nekünk Mussolini“, — tréfálkoznak és hogy van valami igazuk, bizonyltja, hogy a Dollfuss római látogatása után ült el a barna- ingesek fenyegető lendülete és hogy a kancel­lár újabb erőt merítendő, megint Rómába ké­szül. Ma már Sixtus herceg körutazásának sok­kal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak Becs­ben, mint a nemzeti szocialista sajtó inkább rekedt, mint harsány hangú csatakiáltásának, sokat beszélnek a magyar-horvát orientáció­ról, Ottó hazatéréséről, mint a tartós nyuga­lom egyedüli biztositékáról s reménykednek, hogy az uj Hinterland révén uj erőre kap majd ez a szegény ország, amely a mai formá­jában sem élni, sem meghalni nem tud és ál- lajndóan lázas állapotban leledzik. A politika rigolyái közismertek, gazdasági bajait újra feltárta a szanálási akció, amelyre a Nieder­österreichische Escomptebanknál kényszerült az állam. Ausztriának, a Kelet hajdani bank­központjának, ma már nincs egyetlen önálló intézete sem, amely nem állami pdnzből állna úgy, ahogy a lábéin- Ép ilyen mesterséges az egész gazdasági létének alapja is, ami már abból a tényből is kiviláglik, hogy a bárom szanált, állami pénzből fenntartott bank ér­dekkörébe tartozik az osztrák ipar kilenc- tizedrésze. Valami változás van útban, — ez a meg­győződés uralja máma az osztrák közvéle­ményt. Az Abschluss, a Németországhoz való csatlakozás, nem lehet ez a bajokat orvosló változás, mert egész Európa ellene van. Be­lőle csak újabb bonyodalmak keletkezhetnek. Ma már tehát az „Ostmark“ eszméje uralja a politikai diszkussziót, a Dollfuss kancellár leg­újabb beszéde is emellett tett szenvedélyes hangon hitet- Ausztria politikusai és közvéle­ménye újra Kelet felé néznek, amelynek sor­sával eninek a földnek sorsa évszázadokon át egybeforrott és a másfél évtized előtt megsza­kadt nékszusnak feltámasztásától várják az irt súlyos sebeikre. (f. j.) Szerda, 1933. május 17. Nők uniformisban A női emancipálódás lavinájának első lökését a szüfrazsettek adták meg, kik kitartással, törhetetlen akarattal harcoltak a férfivel való egyenjogúságért. És a harc győzelemmel végződött. Ma a nők úgy a munka, mint a jog terén, közigazgatási, szociális és politikai életben jelentős szerepet visznek. Újabban pedig sok államban a nőkre is kiterjesztették az álta­lános hadkötelezettséget. Tehát a nő, ma már katona is. Katona, a szó le«igazibb értelmében. Nemcsak gyó­gyító árcló, ki oiiíe'á’öozó odaadással, simogató sza­vakkal enyhíti a sebesültek kínjait, hanem halált oko­zó, fegyvert viselő, tényleges katona. Mondhatja valaki, hogy ez sem újság, volt már katona a nő; sokszor szerepelt a háborúban, sokszor felirta a nevét az emlékezés márványtáblájára. Hiszen ott voltak a kartbagói nők, kik levágott hajukból fontak hajókötelet és egy sorban küzdöttek férjeikkel a haza megmentéséért. Ott volt Jeanne d’Arc, ki dia­dalra vitte a Bourbonok liliomos lobogóját. Es ott vol­tak a mi büszkeségeink Is a várfalakon: az egri vár- faiakon. öntötték a forró vizet, szurkot, dobták a ge­rendát s ha kellett, elesett férjük kezéből kiragadott karddal rágták le a fel-felkuszö törökök fejét. De elég a Jeanne d’Arcok, Zrinyi Ilonák felsorolá­sából, kiknek nevét nemcsak azért jegyezte fel a tör­ténelem, mert hősök, de főképpen, mert nők voltak. Nők és hősök. Ma azonban a nő eljutott addig a pontig, amikor ép olyan névtelen katona lesz, mint a Doberdo és Karst sziklái árnyékában, a verduni „szent-ut“ vérrel összeragasztott göröngyei alatt, vagy a volhinai mo­csarakban pihenő sokezer férfi... Ma a nő rendes katonája Finnországnak, Oroszor­szágnak, Francia- és Németországnak. Finnországban ugyan nem a hadsereg kimondott kereteiben, ha­nem női társadalmi akció keretein belül állítottak fel rendes ezredeket, fegyverrel, rendes kiképzéssel. Mig afeonban Finnországban csak a nőktől függ, hogy akarnak-e katonák lenni vagy sem, addig Francia- és legújabban Németországban is maga az állam vezette be az általános női hadkötelezettséget. Most már el­mondhatja a no, hogy egyenrangú a férfivel olyan te­repen is, ahol eddig elképzelhetetlen volt a helye: a lövészárokban puskával a vállán, a gépfegyverek fo­gantyúi mellett, a repülőgépek magassági kormányai ejött, bnvárhajók mélyében és a hajószömyetcgek pán­téi tornyaiban. És a helyét itt is meg fogja áUani épp ugy, mint a mai acélidegeket kivánó kenyér utáni hajszában, mert a jövő háborújában már nem a testi erő dönti el a harcok sorsát, hanem a gépek és a gé­peket kezelő ember, kinek csak egy fogantyút kell megmozdítania, hogy védtelenek ezrei fulladjanak líele a gáztengerekbe, hajók repüljenek a felrobbanó akna tüzcsóváin az ég felé, tankok dübörögjenek em­beri testeken át, fákat kidöntve, drótakadályokat szét­szakítva a cél: a megsemmisülés felé.. És majd, ha a mező nem terem kenyeret, a réten rtem nyílnak virágok, hanem emberi hullák bontják az áldott humuszt, sebesültek halálhörgése nyomja el a madárdalt és vér, piros emberi vér takar el mindent, a szüfrazsettek végigtekintve a romboláson érezni fog­ják, hogy nekik is részük van benne, vájjon vigaszul szolgál-e majd számukra a tudat, hogy egyenrangúak lettek a férfivel?... Bajkó Erzsébet. Semmi sem érdekli a* ifjnságot annyira, mint a kalandos utazások útirajzok, utikalsndok és joggal, mert liat világrész csodás exotikus képét jelente­tik meg modern világjárók élményeiben eredeti felvételekkel. Greehörn : Három világrész csavar- Lej gója-----------------— — — — 55— Halliburton: Újra felfedezem Dél­amerikát-------------—----------55— Lándorff : Az Óceán pokla-------60— Richard Katz: Panamától a Tüz­földig — —-------— —■ — 60— Shakleton: A déli sark hajótöröttjei 60— Wassermann: Bula Matri--------— 60— Kapható Cluj—Kolozsvár, strada Regina Maria (volt Deák Ferenc ucca) 1. szám üinerva könyvkereskedés |

Next

/
Oldalképek
Tartalom