Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)

1933-04-23 / 93. szám

12 KuniUjsxa Vasárnap, '1933. "április 23. n Ä székely Kékmadár A világhírű székely népballadák színpadon (Székelyudvarhely, ápri­lis 22.) Az erdélyi irodalmi és művészeti élet'meglepe­tésének Ígérkezik Nyirő Józsefnek, a kiváló írónak és a Keleti Újság főmun­katársának uj darabja, a „Júlia szép leány“, amely­nek keretében a székely népköltészet örök értékeit, a legszebb bal­ladákat mutatja be, viszi színpadra a ma­guk érintetlen szépségükben. Azokat a balla­dákat, amelyeket a világirodalom már régen számontart és a skót népballadákkal hasonlít össze s amelyekről a Bartók- és Kodály-zene révén újabban valóságos elragadtatással vett tudomást az egész müveit világ. A Fehér Nyikó mentéről gyűjtött „Julia szép leány“ egyébként is az irodalomtörténet megállapí­tása szerint nemcsak — a legmodernebb mér­tékkel mérve is — a legszebb, hanem legősibb népballadánk is, amelynek keletkezése a po gánykorba nyúlik vissza. Ezek a balladák folkíorisztikus szempontból is a székely nép legbensőbb lényegét, mélységes pszichéjét és csodálatos művészetét reprezentálják. Igazi székely „Kékmadár“ mindenik darab és fel­tétlen értékes gondolat volt színpadra vinni ezeket a maradandó kincseinket. Három művész ember fogott össze, hogy a „Julia szép leány“ minden tekintetben belső értékességéhez méltóan kerüljön a közönség elé. Haáz F. Rezső festőművész, az udvar­helyi etknografiai muzeum megalapítója és a székely népművészetnek nemcsak legjobb is­merője, hanem valóságos apostola is és Ke­resztes Károly dr. székely zeneszerző, ki mun­kásságával nemcsak Erdélyben, hanem a ha­tárokon túl is feltűnést keltett és aki egyike zenekultúránk egyik erősségének. A Haáz ta­nár által tervezett díszletek önmagukban is meglepetések, a legtökéletesebb és igazi mű­vész-munka, a balladák valódi köntöse, Szé­kelyföld csodás világából és színeiből megte­remtve. Keresztes dr. a darabhoz szintén az ősi székely zene bámulatosan szép, ősi motívu­maiból alkotott a balladák leikéhez simuló szép muzsikát. A „Julia szép leány“ interpretálói „mű­kedvelők“, de nem a szónak megszokott és el­rontott értelmében, hanem úgy van össze­állítva a Staggione, hogy annak minden sze­replőjét külső és belső egyéniségük, hivatott- ságuk szerint válogatták össze. „Julia szép leány“ megszemélyesítője, Jodál Katica pld. soha életében nyilvánosság előtt nem szere­pelt, de aki csak ránéz, azonnal látja, hogy ő ballada Júliája, vagy legrosszabb esetben édes testvére. Ilyenek a többiek is a kobzos Miklós József, a strázsamester Kerestély Gyula, a buj­dosó székely legény dr. Biró aLjos, Váró Éva és Bede Irén a két édesanya, végül a kadics- falvi egyszerű székely legény Papp Dezső, aki­nek káprázatos székely toborozó-tánea külön is meglepetés. Hosszú hónapok munkája kel­lett hozzá, hogy a „Julia szép leány“ a balla­dák világának teljes illúzióját keltse az égen megjelenő „Fodor fehér bárány“ gyönyörű Vizi ójáig. A darab végre készen áll és május harma­dikén kerül bemutatásra ott, ahol született, Székelyudvarhelyen. Értesülésünk szerint Er­dély nagyobb városaiban szintén ’ be akarják mutatni és a turné első állomása Kolozsvár lesz. Kétségtelen azonban, hogy a székely ..Kékímadár“ megjelenését a mai viszonyok közt szokatlannak mondható érdeklődés előzi mégi, nemcsak Udvarhelyen, hanem egész Ér­dékben és előreláthatólag a székely népballa- dajátékosok körútja egyike lesz erdélyi művé­szeti életünk egyik legértékesebb eseményei­nek. A MAGYAR SZÍNHÁZ HETI MŰSORA: Vasárnap délelőtt 11 órakor: Antónia. (Ssz.: 90.) Hétfőn este 9 órakor: Nötás kapitány. (Ssz.: 91.) Kedden este 9 órakor: Felhő Klári. (Ssz.: 92.) Szerdán este 9 órakor: Bánk bán. (Ssz.: 93.) Az elimináció A bridge végjáték egyik legszebb és legnehezebb játszási módja az elimináció, amely abból áll, bogy a* ellenfelet olyan helyzetbe hozzuk, amelyben csak ne­künk kedvező szint tud hívni, Például betetaiv egy góbiiba, amelynek kiegészítője az ö kezében van, vagy egy olyan színnel kénytelen jönni, amely hiányzik az asztalról és amelyet aduval ütve a felvevő eldobhatja Kiadó lapját. Az eUmlnáciőt kevesen használják, már csak azért 's, mert meglehetős csekély azoknak a partiknak a száma, amelyekben szükség mutatkozik erre a játék­módra. A következő eset látszatra azt mutatja, hogy Észak, aki adu nélkül játszik, minden játék dacára két ütést kell kiadjon: Pikk: K, 3 Kör: D Káró: 4 Treff: — Pikk: — Kör: — Káró: 3 Treff: 4, 3, 2 Pikk: _ : Kör: — Káró: 2 Treff: K, D, B I Pikk: Â, D Kör: 6 Káró: A Treff: — ' Ki kellene adni a kört és egy pikket. Elimináció­val csak egy ütést ad ki Észak. Lehívja a kárö Ászt, ezzel ellmlnálja Kelet káróját. Most körrel kiadja az ütést és Kelet kénytelen belehirni a pikk gábliba. A hangsúly a káró hívás elsőségén van. Ha nem karót, hanem kört hív először úgy két ütést ad ki, Ad anélküli játékban Északnak 4 ütést kell elvinni«. Lejátszó a treff Ászt és Királyt s treff Dámával kiadva Keletnek az ütést, arra kényszeríti, hogy belehivjon a káró gábUba. Ha Kelet megcsinálja azt a „viccet", hogy a két treff hívásba beledobja Búbját és Dámá­ját, harmadszor Nyugat kerül ütésbe s a felvevő meg­bukik. Azt hisszük, hogy am elimináció fentebbi példái mindenki előtt nyilvánvalóvá tették, hogy mennyire használható lejátszási mód, bár nagy figyelmet Igényel, Culbertson is hibázik Culbertson rendszere ma már az egész vi­lágot meghódította. Mindenki Culbertsont ját­szik és sokan le sem ülnek olyanokkal játsza­ni, akik saját, vagy valami más rendszer alap­ján űzik a bridget. Hogy Culbertson valóban nagyszerű és magasan a le®jobb licitálási rendszernek a szerzője, az tény, ez azonban nem jelenti egyben azt is, hogy. ne követne el hibákat játék közben. Azoknak a megnyugtat tására közöljük le az alábbi partit, — amely­ből kitűnik, hogy az elmélet fejedelme sem mentes a hibáktól, — akiknek egy-egy hibá­juk alkalmával a fejükreolvassák, hogy: „Na, ezt Culbertson másképpen csinálta volna.“ A partit az osztrák-amerikai mérkőzésen ját­szották. Észak helyéin Tafler (Ausztria), Ke­let helyén Mrs. Culbertson, Dél helyén Scu* dier (Ausztria), Nyugat helyén pedig Culbert­son ült. A lapok: Egy másik, érdekes elimlnáciős parti: /' Pikk: 10, 7 Pikk: 6, 2 Kör: A, 7, 2 Kör: 6, 2 Káró: D, 9 Káró: — Treff B, 9, 8, 7 Treff: 6 ■pilfTr • X T> T* ft 4 9. Pikk: — »éi z Pikk: — Kör: K, B, 6 K Kör: A 2. t Kör: K, D, 7 Káró: A, 8, 4 S ff Káró: 9, 7 Káró: — Treff: 5 * Dél * Treff: 9, 8 *- * Észak Treff: 3, 2 Pikk: 9, 3 Pikk: B, 8 Sör: 9, 8 Káró: — Treff: A Pikk: K, 8, 5 Kör: D, 9, 8, 4 Káró: K, B, 5 Treff: A, D, 10 Kör: 10, 5, 3 Káró: 10, 7, 6, 8, 2 Treff: K, 8, 7 Pikk az adu, Észak négy ütést csinál a tr ettek eli­minációjával. Lehivja a treff Ászt, azután körrel ki­adja az ütést Keletnek, aki csak treffet vagy kárót tud hívni. Akármelyiket hftja, az asztalon aduval üti és eldobja rá második körjét. Komplikáltabb esete az eliminációnak a következő példa, ahol négyet üt a felvevő bármilyen játék da­cára is: _ Pikk: 6 Kör: 7, 6 • Káró: ■— Treff: 6, 2 Pikk: __ Kör: K. 9 Káró: D Treff: K, 8 Pikk: B Kör: A, 8 Káró: — Treff: A, D Dél 2 0 0 flC a »Î Észak Pikk: — > Kör: — Káró: — Treff: 6, 5, 4, 3, 2 Pikk az adu. Észak lehivja a kör Ászt és kör Ki­rállyal kiadja az ütést. Ha Kelet kárót hiv, azt adu­val üti és eldobja a treff Dániát, ha treffel jön, úgy még egyszerűbb a helyzet. Érdekes, hogy méy egy módja van a parti lejátszásának. Észak a pikk Búbot hívja s ezzel Keletet kényszerdobásba hozza. Bármit dob, csak egyet üthet. Az alábbi partinak az az érdekessége, hogy az eli­minációra játszó felvevőt meg lehet buktatni: Pikk: — Kör: — Káró: K, 6 Treff: D, B, 8 Pikk: — Kör: — Káró: 3, 2 Treff: 4, 3, 2 Dél 2 V fi il r * Pikk: — Kör: — Pikk: -­Kör: __ Káró: 5, 4 Treff: 10, 7, 5 Káró: A, D Treff: A, K, 6 A licitálást Dél passzal kezdte. Nyugat: 2 pikk. Észak: passz. Kelet: 4 pikk. Nyugat ter­mészetesen 12-öt ütött, egyedül a kör-ászt adva ki. A másik asztalnál a következő volt az el­helyezkedés: Dél: Bendix (USA), Nyugat: Spanier (Ausztria), Észak: Berger (USA), Ke­let: Foregger (Ausztria). A licitálás: Dél: passz: Nyugat: 1 pikk, Észak: passz, Kelet: 3 adunélküli, Dél: passz, Nyugat: 5 pikk. Észak: passz, Kelet: 6 pikk. Culbertsonék licitálása ebben a partiban egészen érthetetlen. Először is éppen az ő rend­szere szerint csupán 4Vz—5 honörütéssel lehet kettővel indítani. S ha már megfelelő honör- trick nélkül indult, feleségének nagyszerű lap­jával mindjárt hatot kellett volna mondatni s nem lezárni a licitet 4 pikk-kel. (Legközelebb újabb Culbertson-partít köz­lünk, de most már olyant, amelyben a mester nagy tudását csillogtatja.) ..«p'vwKana II. sz. Bridgeíeladvány Pikk: D, 7 Kör: A, 6 Káró: 9, 7, S Treff: K, 9, 5 Pikk: B, 9, 8 „ Észak Pikk: 8 Kör: K, D S * Kör: B, 9, 8, 4 Káró: 8 3 Z >» 0 Káró: 10, 8, 4 Treff: D, 10, 7, 2 Ä nél Treff: B, 3 Pikk: -----­Kör: 10, 7, 5, 3 Káró: K, B Treff: A, 8, 6, 4 Dél kört játszik. A 10 ütésből minden ellenjáték dacára 8-at magának szerez meg. Kijátszó: Dél. (I. feladványunk megfejtési határideje ápr. 2>, jelen feladványunké május 4.) A megfejtők közt bridgeszakkönyvet sorsolunk ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom