Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-22 / 92. szám
ft 4 KuenajsKs nmmHisnn 'SsomBat, 1933. április 22. Dob rota tanár ur szerint a Székely földön a fcisebbsé9eb „kiváltságokat^ élveznek Mikor a székelyek életét rózsaszínű szemüvegen át nézik — Mi az igazság? (Kolozsvár, április 21.) Egy bukaresti lapba» 0. Dobrota székelyudvarhelyi líceumi tanár, mint kisebbségi szakértő cikket ir a kisebbségek politikái és kulturális helyzetéről. Dobrota ur nevét ismerjük már mint a román- magyarnyelvű „Hargita“ cimü lap egyik alapítóját. Ebben az azóta már megszűnt újság ban túlságosan nagy türelmességről nem tett tanúságot. Nem ért tehát meglepetésszerűen, hogy „szakcikke“ olyan rózsás szinben igyekszik feltüntetni a székelyföldi állapotokat, mintha a székelyeknél semmi baj sem' volna s a Magyar Párt képviselőinek felszólalásai csak kitalált sérelmek volnának. „A magyar nyelv használata miatt az ud- varhelymegyei hivatalokban — irja — senkinek nem lehet panasza azoknak a románoknak a kivételével, akik esetleg nem tudnának magyarul. És ha mégis panaszkodnak, ez csak választási trükk, mert a politikai aspiránsoknak mindég kell valami bombát kitalálniok. Igaz, hogy magyarnyelvű kéréseket nem fogadnak el a hivatalokban, de ez a kérdésen mit sem változtat, mert a falu 6iak kilencvenkilenc százaléka úgyis mással Íratná meg, tehát neki mindegy, hogy milyen nyelven írják. Az intelligens közönség pedig jószántából is románul Írná kérvényeit, hogy biztosítsa magának a hatóságok jóindulatát, mivel a legfőbb fórumok úgyis románok. Világos tehát, hogy a magyar nyelv használatát nem a nép követeli, hanem csak egyesek, akik a tömeg vezetői akarnak lenni. A nép nem érzi ezt a szükséget, ami a valóságban nincs is. Ugyanígy vagyunk a többi kisebbségi követelésekkel is — folytatja. Az egyesületek a legkisebb megszorítás, sőt felügyelet nélkül működnek, mindenféle kulturális, politikai, nemzeti és művészi megnyilatkozásban. A nemzeti viselet még visszatetszést sem kelt senki előtt. Ezért mikor egy kisebbségi képviselő a kamarában ékesszólással kéri a kisebbségi kérdés megoldását, nekünk, akik egy kisebbségi megye közéletében részt veszünk, mindez érthetetlennek tetszik, különösen, miután volt alkalmunk megállapítani, hogy a kisebbségek ebben a megyében ki* váltságokat élveznek.“ így hangzik egy udvarhelyi román tanár nyilatkozata a székelyföldi állapotokról és igy olvassák majd az ország minden részében. Nem csoda hát, ha ilyen információk után a kisebbségi jogok követelése üres választási bombák puffogtatásának tetszik a román közvélemény előtt még azoknál is, akik talán jóindulatot mutatnak irántunk. A helyzet igazi képéhez legyen szabad e rok Írójának is pár adatot hozzátenni, mint olyannak, aki szintén udvarhelymegyei és volt alkalma egy és más dolgokat tapasztalni. A tél folyamán az egyik gazdasági jellegű összejövetelen voltam, ahol a község papja a szőlőművelésről tartott beszédet, hogyan kell a közeledő tavaszi munkálatokat élvégezni. Mikor magyarázata közepén tartott, berontott valaki nagy deszkaropogtatás között a terembe, a községbe rendelt őrmester volt. Addig maradt ott, mig mindenki eltávozott. Később megkérdeztem a tiszteletes urat, milyen jellegű volt az őrmester nr asszisztálása. _____ — Minden előadásomra eljön, minden gyűlésen ott van. Eleinte kicsit feszélyezett, mert úgy tetszett, nyomoznak utánam, de nem szóltam. Most már megszoktam és nem is zavar, mert hiszen nem akarunk mi itt semmi olyant csinálni, amibe beleköthetnének. Az egyesületek szabad, sőt felügyeletnélküli működésére hoztam fel ezt. Ha valaki kétségbevonja, nevekkel is szolgálhatok. Ugyancsak azokban a napokban más érdekes adatokat is kaptam. Az őrmester saját intenciójára betiltotta a Székelyföldön annyira elterjedt ősi népszokást, a farsangolást. Kérdésemre azt válaszolta, hogy felsőbb rendeletre járt el, aminek utánajártam és kiderült, hogy senkinek sincs tudomása róla. De ő tovább fenyegette pofonokkal az ifjakat, ha parancsait megszegik. Az már mindenki előtt ismeretes, hogy mekkora utánjárás kell hozzá, amig egy műsoros délutánt engedélyeznek. Az összes mű- sorszámokat előre be kell mutatni és mégis számtalanszor megesik, hogy a már engedélyezett előadást mégsem lehet megtartani. Még csak a magyar nyelv használatára említek fel egy esetet. Amint az udvarhelyi tanár állítja, a megyei hivatalokban a hivatalnokok nyolevan-kilencven százaléka magyar, de a románok is tudják a kisebbségi nép nyelvét. (Kolozsvár, április 21.) Istenben boldogult Utalea, volt polgármester egy bankett mámoros hangulatában az államnak ajándékozta a Tornavivodát. Valóban mámoros éjszaka lehetett az, amelyen Kolozsvár egyik legértékesebb telke és épülete cserélt igy gazdát. Mikor a mámor azonban elmúlt, a város vezetői és Utalea ur tudatára ébredt annak, hogy a banketten tett Ígéret beváltása milyen fájdalmas Kolozsvár városára nézve. A Tornavivodában aztán múzeumot rendeztek be, a megnyitáson lorga professzor, a későbbi miniszterelnök is megjelent, birtokba vette az épületet és az uj múzeumot és azóta ez az ajándékozási aktus, sok főfájást okoz a város vezetőségénekKésőbb a városi tanácsok mindent elkövettek, hogy a könnyelműen elajándékozott Tornavivodát visszaszerezzék, mert ez a legalkalmasabb hely arra, hogy felépítsék rá a vásárcsarnokot. Deleu interimárbizottsági elnök sokat töprengett azon, hogy hogyan lehetne visszaszerezni az épületet. így jutott arra az ötletre^ hogy a sétatéri kioszkot engedi át a muzeum céljaira, hogy a város cserébe visszakapja az elkönnyelmüsködött telket és épületet. Magát az akciót csak helyeselhetjük, mert valóban szükség van Kolozsvárnak modern vásárcsarnokra. Az uj költségvetésben a sétatéri kioszk muzeumá való átalakítására azonban nem kevesebb, mint 3 millió 300 ezer lejt irányoztak elő. Az igaz, hogy a hatalmas összeget nem a rendes, hanem a rendkívüli költségvetésbe vették fel, ami annyit jelent, hogy csak abban az esetben áldoz Kolozsvár városa 3 millió 300 ezer lejt a kioszk kibővítésére és átalakítására, ha a rendkívüli költségvetés bevételei megengedik. Nem tudjuk, hogy a kioszk átalakítására és kibővítésére szóló terveket ki készítette el, de kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy A fáradtság ismeretiéi) fogalom ha a rugalmas, vízhatlan, könnyű és olcsó PALMA ORMA tartóstalpat tétetteti cipőjére! hallottam, hogy a pénztárnokot nem régen nevezték ki ide és nem tud magyarul, csak egy pár szót, amivel éppen a hivatalos ügyeket elintézheti olyanokkal, akik nem tudnak románul. Mihelyt beszélni kezdtem, rögtön közölte, hogy nem tud magyarul, így hát megfordult a társalgás menete, de természetesen a nyugdíjfizetés ügyében teljesen eredménytelen maradt. Mint érdekességet jegyzem csak meg, hogy pár nap múlva hallottam, amint a hivatal ablakából kiabált valaki után. Magyarul és olyan jól, hogy én is megértettem. a mai rossz pénzügyi viszonyok között 3 millió 300 ezer lej olyan hatalmas összeg, amellyel a belvárosban emeletes palotát lehet vásárom. Mi szükség van akkor arra, hogy ilyen óriási költséggel átalakítsák a-kioszkot? Ha a város több mint 3 millió lejt akar erre a célra áldozni, akkor vásároljon a muzeum részére alkalmas épületet s a kioszkot is tartsa meg tulajdonában. A városházán a kioszk átalakításáról csak mint szép álomról beszélnek. Ha ez igy van; akkor kiváncsiak vagyunk árra, miért tűztek ki már árlejtést is az átalakítási munkálatokra és miért vettek fel a rendkívüli költségvetésbe erre a célra 3 millió 300 ezer lejtíNem vonjuk kétségbe, hogy Deleu elnököt jóhiszemű elgondolások vezették, midőn az uj vásárcsarnok felépítésének az utjából az akadályokat el akarta hárítani és nagyobb áldozatok árán is át akarja telepíteni a múzeumot a sétatéri kioszkba. Mi csak azt kifogásoljuk, egy kicsit túlsók 3 és félmillió lejt szánni a iestauracióra. Még egy másik terv is felmerült. Arról van szó, hogy a sótatéri tavat kibővítik, meghosz- szabbitják, egészen a korcsolyapavillon hátsó részéig. Ha a terv megvalósul, akkor a korcsolya pavilion a tó közepere esnék, és repülő fahidon lehetne a pavillonba bejutni, amelyet gyönyörű nyári és téli kioszkká alakítanának át. Ezekhez a munkálatokhoz már sokkal kisebb fedezetre van szükség, mert a város házikezelésben is elkészíthetné a földhányás és a repülöhid megépítésének munkálatait. Amint értesülünk, ennek a tervnek a megvalósításához 300—400 ezer lejre volna szükség. A megnagyobbított sétatéri-tó valóban emelné a sétatér szépségét és olyan korcsolyázó és csőina- kázó medencéje lenne Kolozsvárnak, amely rit- kituá a párját. Mindezek azonban még csak tervek, szép álmok, amelyeknek a megvalósulása elé súlyos pénzügyi akadályok tornyosulnak. n Kolozsvári moz^é izinliázak míísorsii CORSO Előadások : 3, 5, 7 és 9 órakor EDISON Előadások: 3, 6 és 9 órakor ROYAL Előadások: 3, 5, 7 és 9 órakor ’S JS s o N 1 w Ma szombaton Finom ári család Anny Ondra • legjobb filmje. Nemirovsky regénye után BÁL címmel a legmulatságosabb operett. Fősz. Dolly Haas. FEKETE LOVAS Főszereplő: George Obrien Ma szombaton FAKERESZTEK Roland Dorgelés világhírű regénye filmen. Pathé francia filmgyár produkciója. Az egyik adóhivatalban volt dolgom. Előre * 3 J. Gy. Szép, de drága tervek a meg nagyobb Itásáról és a kiesik ki bő i rít és Egy bankett felfokozott hangulatában ajándékozta el Utalea volt polgármester a Torna-vivodát, amelynek visszaszerzéséért S és félmilliót akar feláldozni a városi tanács
