Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-19 / 89. szám
BUDAPEST V lititá in n* 9Mr«> 286—Í927 Szerda aSPSSím2ÍS Ara 3 Ie* Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, fiDCTlmc MAfiVíonlDmr t ad Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Clnj-Kotozsnegyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy UKöíAuUS MALr I AKrAltll LAF văr, Strada Baron L. Pop (volt Brassal ucca) 5. szám. évre 50, félévre 25, negyedévre 12.60, egy hónapra 6.50 XVI ÉVFOLYAM __ 89 SZÁM Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101, szám. pengd. — Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. * * Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. í < ) Roosevell közös arany- yaluta létesítésére akarja rábírni Washinglonban a nagyhatalmakat A munkaidő leszállításáról szóló törvényt az Üzemek állami ellenőrzésének törvényével egészítik ki A külföldi szerződés Egy nagy külföldi tőkevállalattal, ismét felbontotta a kormány a szerződést. Ezúttal is egy útépítő tőkevállalkozásról van szó s pár esztendővel ezelőtt is, egy másik, szintén útépítő tőkevállalkozás szerződését bontották fel. Abból is pör lett, nemzetközi döntőbíróság előtt s minden valószínűség szerint pör lesz ebből a mostani szerződésfelbontásból. Általában a külföld úgy nézi ezeket az egyoldalú szakításokat, mint elriasztó példákat arra, bogy ide nem jó pénzt hozni, mert jön egy kormány- váltözás és minden idevész, amit ide beépítettek. Van ennek a külföldi nézőpontból kialakuló megítélésnek azonban egy másik oldala is, amivel az ország igyekszik védekezni a külföldi pénztőke kizsákmányolási szándékával szemben s a kormánynak bizonyára meg kellett fontolnia az okokat, amelyeknek alapján ilyen elhatározásra szánta el magát. Es össze kell alaposan szednie ezeket az indokokat, mert a hatalmas nagy külföldi tőkevállalkozásokkal, messzire szétágazó tőkeérdeketségekkel szemben nem könnyű port nyerni. Nemcsak azért, mert e tőkevállalatok órdekösszekötteté- seinek Szálai beleszövődnek a világpiacok centrumaiba, hanem mert a nagytőke köreiben erős szolidaritás áll fenn. Általában a gazdasági élet egyensúlyát a szerződések sérthetetlensége és a szerződésekben vállait kötelezettségeknek a megmásitha- tatlanséga biztosítja. Ahol a szerződésekben adott, és megpecsételt szónak az állandósága nincsen biztosítva, ott nincsen gazdasági rend. Nálunk csodálatosképpen majd minden olyan ügyletből, amit külföldi tőkével kötnek, előbb, vagy utóbb, botrány keletkezik. Olyan botrányok, amilyenekre a legtöbb országban egyál- tálában nem kerülhet sor. Amikor egyik, vagy másik külföldi vállalat óriási . összegeket hoz be és azoknak valamilyen részét beépítette, akkor derítik ki, hogy a szerződés rossz, az ország érdekeire hátrányos. S akkor megindul egy kampány, előbb a lapokban, aztán mindenféle gyűléseken, fórumokon, kialakítják a közvélemény követelését: fel kell bontani a szerződést. Aztán a külföldi tőke igyekszik megmenteni a magáét, a már ide befektetett pénzét és mindezen felül mindazt, amit megmenthet a maga számára. O nem azért jött az az országba, hogy jótétemény céljaira áldozzon, hanem üzletet hozott, amivel a számításait igyekezett megtalálni s nem akar itthagyni semmit a saját pénzéből, a maga tulajdonából. Ha annyi a botrány itt nálunk a külföldi tőkével való aránylag igen gyér összeköttetéseinkben, akkor itt valami rendszer-hiba van. Ha majd minden szerződés rossz, amit itt külföldiek kötnek, akkor a szerződéskötéseknél történnek a hibák, még pedig olyan rendszeresen, hogy e rendszert nem lehet a szerződés felbontásokkal javítani. Megjavitani csak úgy lehet, ha a szerződéskötéseknél a felelősség lelkiismeretessége tud dominálni. Ne legyen senkinek magánhaszna a külföldiekkel való ügyletkötésből és akkor nem lesznek rossz szerződések- Elég csak a Skoda-botrányra gondolni és arra, hogy a külföldi tőkevállalat a maga üzleti kalkulációiba beszámítja azoknak a lelkiismeretlenségét is, akikkel számolnia kell és azt a bizonytalanságot is, amit a szerződés "felbontás rizikójával vállal magára. Mert ez a fogalom nem njindenütt tartozik a megengedhető és elképzelhető lehetőségek között: szer- ződésf elbontás. Az utépités szerződését s annak hibáit, felmondási okait nem ismerjük s nem is erről az egy esetről szólunk. Hanem a külföldi tőkével való viszonyunk rendszerén van okunk elgondolkozni. Mert ez belevág valamennyiünk nek az életébe. Van nagyon sok elvégzendő nagy munka ebben az országban, amelyeknek az elvégzésére a belső erők képtelenek. A külföldi összeköttetések botrányai nem vezetik gazdasági életünket a javul óirányba. (Washington, április 18.) Roosevelt teljes lendülettel kezdte meg pénzügyi terveinek reformját. A munkaidő lecsökkentési törvény- javaslattal kapcsolatosain annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a törvényjavaslatot bővitsék ki és vegyék fel a termelés ellenőrzésére és a bérminimum megállapítására vonatkozó szakaszokat is. Roosevelt e hét folyamán a parlament elé terjeszti az állami igazgatás reorganizációjára irányuló javaslatokat, amelyek háromszázötvenmillió dollár megtakarítást fognak lehetővé tenni a költségvetés kiadási oldalán. Washingtonban -’Árják a gazdasági kon-, ferenciára beérkező politikusokat. Herriot és kísérete az Ile de France hajón már el is utazott Amerikába. A lapok értesülése szerint Roosevelt nemzetközi valutaegyezményt terjeszt eHő közös aranyvaluta megállapításáról, A javaslat fölött öt nagyhatalomnak, Angliának, Franciaországnak, Olaszországnak, Németországnak és Japánnak kell döntenie. (Bukarest, április 18.) A Skoda-botrány chifrirozott leveleinek titkos kulcsát tudvalevőleg Kolozsváron fejtették meg — ha nem is egészben, de részben. A megfejtett levélben szereplő nevek között most megtalálták Stefa- nescu Amza tábornok, volt hadügyminiszternek a nevét, akinek a leleplező kampány megindítását tulajdonítják s akiről most azt állapítják meg, hogy miniszter korában ő tárgyalt Zeletzkyvel, a letartóztatott Skoda-ügyinökkel a fizetési kedvező feltételekről. A kormánynak kapóra jön ez a leleplezés I és a kormánypárti Lupta cimü lap vádakat formál ezekből. A lap keddi száma közli Zeletzky levelét, amelyet Baleanu dr. kolozsvári ügyvéd fejtett meg. A levél, amely 1931 szeptember 1-én kelt, tehát akkor, amikor a Iorga- kormány volt uralmon és Stefanescu Amza tábornok volt a hadügyminiszter. Zeletzky többek között a következőket mondja: „Összeköttetésbe léptem Bratescu pénzügyi alminiszterrel és a pénzügyi helyzet tekintetbevételével megállapodtunk egy pontos fizetési tervben, a junius 15-én és július 1-én kimutatott fölöslegek számlájára. Bizonyos, hogy Bratescu nem járulhatott hozzá ilyen megállapodáshoz anélkül, hogy előzőleg Arge- toianu pénzügyminiszter részéről megbízást és felhatalmazást ne kapott volna." Zeletzky. Argctoianut a „kaucsukképviWeéle szenátor indítványát, amely 16:1 arányban kérte az ezüst stabilizálását és igy helyet akart biztosi tani az ezüstvalutának is, elutasították. Washingtoni , hirek szerint az eladósodott farmerek érdekében a törvényhozók újra na- gyobbszabásu inflációt sürgetnek. Politikai körökben elképzelhetetlennek tartják az infláció bekövetkezését. A jövőben Amerikában garantálni fogják a Federeal Rezerve rendszerhez tartozó összes intézeteknél elhelyezett betéteket. E célra társaságot fognak alakítani, amelynek alaptőkéjét a kincstári hivatal, a szövetségi tartalékbankok és a nemzeti bankok adják össze. Az államnak messzemenő hivatalos beavatkozása lesz a pénzintézetek adminisztrációja felett. A készülő uj banktörvény kimondja, hogy a pénzintézeti igazgatók nem vállalhatnak többé felügyelőbizottsági tagságot. A bankok érdekkörébe tartozó ipari vállalkozásoknál és az intézetek saját alkalmazottainak sem adhatnak a jövőben kölcsönt. selő“-nek, Amza tábornokot pedig a faképviselőnek titulálja. A levélből kitűnik, bogy a kauesukképvi- selő, vagyis Argetoianu nagyon udvarias volt Zeletzkyvel szemben és eltekintett bizonyos szokásos formalitásoktól a fizetések kiutalásánál. Amza tábornok kijelentette, hogy teljesen egyetért Zeletzkyvel és biztosította őt, hogy teljesen abszurd gondolat volna Romániában fegyvergyárat létesíteni és nem is fog semmiféle lépést tenni a romám fegyverkezési megrendelések körül, mielőtt Zeletzkyvel nem tárgyalt. Zeletzky a levélben jutalékról is beszél a következő szavakkal: — Ma délelőtt tárgyaltam a faképviselo- vel (Amza) a „romiman“-ra vonatkozó összes pontokról és nagy általánosságban megegyezésre is jutottunk. A „romiman“ szóra teszi a lap azt a megjegyzést, hogy az esetleg nem jutalékot jelentett-e? A levél többi része zavaros, de nem tartalmaz jelentékenyebb közölnivalót. A Lupta szerint az ellenzéki pártok, amelyek éppen Amza tábornokot támogatták, igen kínos helyzetbe jutottak. Amza az ellenzéki kampány alkalmával meglátogatta Dúcát és valósággal ő sugalmazta az ellenzék akcióját és most kiderül, hogy az ő szerepe a leggyamusabb. A megfejtett Skoda-leveiek alapján Amza tábornokot vádolják A „kaucsuk képviselő“ és a „faképviselő“ miniszterek szerepe a titkos írásokban
