Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-16 / 88. szám
1933. április 16. KFim-tosm o 'Uaa ír}a Nyíró József Mikor Uz Bence az ördögöt elűzte a havasról félt, hanem önmagáim. Ämig önmagával birkózott, a zsidó tízszer is elhebegte: — Nincs pénzem, fiam! Ne bájnts fiam! Szegény, koldus ember vagyok én is. Négy neveletlen, apró gyermekem van otthon... Nincs semmi kereset... Ezek a bőrök is itt rothadnak a nyakamon... Nem tudtál egy gazdag embert megállítani?... Inkább te adhatnál nekem— Ha a zsidónak ideje van beszélni, akkor régen rossz! — gondolta Bence, s újra elmordult: — Pénzt, vagy életet! Ez a rendes formája az utonállásnak. Szabályosain ki kell mondani: „Pénzt, vagy életet!“, mert másképpen nincsen eredmény. Az utas zsidó is tudta, hogy vége mindennek. Mikor hozzá Bence még a fejszével is leirt pár kört az orra előtt, ijedten rántotta elő a koszos zacskót a nyakából. Mihelyt azonban a pénzt a markában érezte, újból megjött a szava. Tréfás ember volt ez az Uz Bence. Hazudni pedig úgy tudott,, hogy az ördögök szé- gyenletükben mind eltakarodtak a házatájá- ról. A havasokon ördög különbén nem is igen van. Az is inkább az urakat szereti. Sajnos, nem eléggé. Egyszer mégis megkísértette volt Bencét, de ő megbőjtöltette. Ez akkor volt, mikor az édesanyja meghalt és nem volt egy árva krajcárja, amivel eltemesse. Ha ördög nincs is, csak elvétve, halál bőven van a havason. Úgy viszi magával az ember éjjel- nappal, mint az árnyékát. Egy reggel a vénasszonyt is orozva megnyomta idekinn, az erdei szálláséin. Éppen puliszkát főzött a nyilt tűz fölé akasztott üs- töcskében, mikor elótotta. Azt sem mondta „félkalap“ ennek a tetves világnak, csak feldőlt. Még a markában szorongatta a puliszkalisztet, mikor Benei ráakadt. — Hallá-e? — költögette, de hiába. Egy kicsit forgatta a földön, miint a medve, s aztán megvakarta a fejét. — Ez ha nemegyeb, meghót!,.. No Isten nyugtassa! Pillanatra elveszett az erdő a szemei előtt, de megemberelte magát. — Jöjjön bé édesanyám a házba! — mondotta szelíden a halottnak, s azzal alányult két, hatalmas karjával és bevitte könnyen, mint egy száraz, fekete csérelapit. Letette a szénaágyra, s kedvesen betakarta a kozsók- jával. — Hát itt feküdgessék csendesen édesanyám, amig visszajövök! Nekem most el kell mennem, hogy magát béjelentsem a jegyzőnek, s a papnak. A temetést is el kell, hogy igazi tsam... 1 — Hóhó! Temetés! — hökkent vissza. — De miből? Azért mégis elindult. Az ember sohase tudja, hogy mire lép ki a házból- Még a szerencsével is találkozhatik. Találkozott is. Ahol az ut eltér Szereda felé. Azon jött egy báránybőrszedő rossz szekéren, nagy, bogos, sovány lóval. Csak mikor közel ért, akkor látta, hogy a szerencse csak zsidó. —• Ha zsidó, akkor pénze van! — gondolta. Azt is meggondolta, hogy a pénzt elvenni a zsidótól, útonálló rablás, amiért csendőr, tömlöc jár. — Igende, édesanyám se kutya! Ezt úgy értette, hogy legalább egy likas szemfedőt a vénasszony, még a tömlec árán is megérdemelne tőle. Annak a zsidóembernek az a pár krajcár meg se kottyan. Tegyejp. jót egyszer legalább életében. Ekkor került az ördög a fülihez. — Addig bódogtalankodol — kisértette meg, mint Krisztusurunkat, — mig a zsidó ellépik! Ami igaz, az igaz. Sok idő nem volt a te- ketóriázásra, mert a szekér már ott nyikorgóit az orra előtt. Önkéntelen rákiáltott: — Hó zsidó! És előlépett a vastag fa mögül. Már ideje se volt visszacurukolni, mert a ló horkantott 6 a szekér megállót!. Nem lehet tudni, hogy a ló, vagy a zsidó ijedett-e meg jobban- Torz, vad kinézése volt Bencének, a karján pedig éles fejsze. A nézése az anyja halála miatt olyan fekete volt, mint az éccaka. — Mit akar, jó ember? — hebegte a zsidó, akinek sárgadózó szennyesfehér szakálla nedves volt a verejtéktől, mintha harmat hullott vollna reá. — Pénzt! — hörögte Bence és szégyenében lesütötte a szemeit. A szegény, tehetetlen zsidóember úgyis halálra volt ijedve, de Bencét mégis az a gondolat gyötörte, hogy meg kellene ölni. A keze magától rángott a fejsze felé. Maga csodálkozott legjobban rajta, eszeágában se volt egy ujjal is bántani az utast, de érezte, hogy meg kell ölnie. Homályosan rémlett, hogy azért kell kioltania az életet, nehogy élő tanúja maradjon az ő gaztettének. Nem a törvénytől aBaBammMmmmmammKBmmanmmmsmummmsE? 1933—” tavaszra 0. Dubais S Fils, párizsi házak CilORBí, BsrlQZ, csodás selymeket hoztak ki: Pléd de Pou’e (Pepita) Ecossaise, Soie cotelée, Griseline Diagonale Chevron, etc. GALLIA a fenti cégek legtökéletesebb moteljeit választotta ki és igy azokat cső portositva> nagy választék~ ban bocsájtja t- vevői rendelkezőslcsóSlian mint bárhol. Cluji fiók Str. Gén. Nnculcea 2. — Egyezzünk ki, fiam! Mordul felnézett Bence. A zsidó könnyezve hajította oda a zacskót. Utána még egymáshoz törülte sárga kezeit, mintha piszkot seperne le róluk. — Becsületemre nem érdemes, fiam, azért a pár lejért! Nem seft! Bizojnyisten rossz sefti... Hát üzlet ez?... Uz Bence nem válaszolt, csak megtánto- rodott, mikor a zaeskót a kezébe vette. Sápadt lett és elsötétült előtte az erdő. Nagy, busa fejét lesütötte és a belső nehézségtől hörögve lélegzett — Mehetek, fiam? Eleresztesz? — kérdezte szomorúan a kifosztott zsidóember. — Még nem! Felnézett dultan, sötéten, vadul. A bűn árnyékával az arcán olyan döbbenetes volt hogy a zsidó rémületében keresztet vetett volna, ha tudott volna. — Ó Adonáj! — motyogta. Hirtelen a legény szemeiből könnyek törtek elő, mint a megáradt patak és az erdei élettől durva, eserepzett, földszinü kezével elfödve arcát, visszanyujtotta a pénzt.-— Tessék, tekintetes ur! Az öreg zsidó bámulva meredt rá. Izgatott kezéből a zacskó a szekér fenekébe hullott. Uz Bence elszántan közellépett. — Ha fel akar jelenteni a tekéntetes ur — mondotta rekedten — a nevem Uz Bence, s ott lakom feljebb Csinád fejében az erdei szálláson... írja fel, hogy ne felejtse el!... Az öreg zsidóban is feloldódott valami. A rossz ülésről felemelkedett. Széles, magas ember volt, Az erdei szél fújta hosszú szakál- lát. Nem szólt, csak nézett, sárga homloka ragyogott. A legény megfordult és görnyedten elindult az erdők felé. A vén zsidó töprengve leejtette a fejét és meglátta a földön a fejszét. A legény hullatta le gyötrelmében és megragadva a fejszét, felkiáltott: — Megállj! Akkorát kiáltott, mint Mózes a pusztában. Felemelt fejszével a legény után lépett és amilyejn marconán csak tudott, ráorditott: — Pénzt, vagy életet! Egy kicsit elképpedt a legény. — Netene! —• Ne közelíts, mert leváglak! — fenyegette az öreg zsidó. így állottak egy percig. Akkor a zsidó eldobta a fejszét és azt mondta: — Ha fel akarsz jelenteni, Róth Sámi vagyok és itt lakom Pottyandban. A legénynek a szája is tárva maradt a bámulattól, de muszáj volt kacagni. Nem tudta miért kell kacagnia, de muszáj volt; mintahogy az előbb valami ölni kényszeritet- te. Az öreg Sámi is mosolygott. — Most kvittek vagyunk! Mind a ketten meg voltak hatva. A vén zsidóember megfogta a legény kezét és lehúzta maga mellé a parlagra. — Ülj le és mond el szépen, miért akartál te engem kirabolni. — Hagyjon el, istállóm — szabadkozott a legéSny — eléggé szégyellem! — Éppen mint az édesapádnak! — biztatta jóságosán a zsidó. Tekintse meg az 1933-5$ eil %ei: Clujon Nimbérgir E nő cégnél, Piaţa Uniţii (Főtér) No. 28.