Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-14 / 86. szám
e KElETlOfSja XVI. ÉVF. 86. SZÁM. SZÍNHÁZI ELET 300 HÚSVÉTI SZÁMA oldal. Elláddal ára csak Lei. A lap közli a legújabb slágerkottákat: „Ist das nicht romantisch ...?“ „János legyen fenn a Jánoshegyen .. Szindarabmelléklet: „A pénz nem minden“* A pénzügyminiszter határozott ígéretet tett az erdélyi rokkant tisztek nyugdijának megszavaztatására Sándor József szenátor ásta ki az irattárból az évekkel ezelőtt eltemetett törvényjavaslatot (Bukarest, április 13.) Hosszas. 15 évi küzdelem után. végre sikerült a Magyar Párt parlamenti csonort.iának az erdélyi rokkant tisztek helyzetét, hasonlóan a regáti és besszarábiai rokkant hisztek helyzetéhez, törvény által sza- bályoztatni. A Magyar Párt kénviselőinek sürgetésére a kénviselőház már évekkel ezelőtt megszavazta azt a javaslatot, mely az erdélyi rokkant észtek nyugdíjjogosultságát elismeri, azonban a szenátusban eltemették a már megszavazott javaslatot. mely igy nem is került éveken keresztül a szenátus elé és nem is emelkedhetett ennek következtében törvényerőre. Sándor József magyarpárti szenátor az illetékes _ tényezők előtt sok fáradozással sürgette a javaslat napirendre tűzését, mig végre ki tudta vívni, hogy D. R. Ioanitescu miniszter is magáévá tette ezt a súlyos igazságtalanságot és megígérte, hogy abban az esetben, ha a pénz- iigyxűiniszter a javaslat pénzügyi oldala ellen kifogást nem emel. hozzájárul a javaslat napirendre tűzéséhez. Úgy a magyar kénviselők, mint a szenátorok több ízben kérték a pénzügyminiszter hozzájárulását, azonban a javaslat napirendre tűzése a miniszter Ígérete dacára is egyre késett. Sándor József nár napnal ezelőtt újból felkereste Madgearu pénzügyminisztert, aki ez alkalommal határozott formában tett ígéretet arra. hogy hozzájárul a javaslatnak a napirendre tűzéséhez. annál is inkább, mert az állami jövedelmek örvendetes emelkedése megengedik a javaslat törvényerőre emelkedését. Hosszas keresés után sikerült Sándor Józsefnek a javaslatot előásni a szenátus irattárából. Á javaslatnak napirendre tűzése ellen még maguk a szenátusi tisztviselők is tiltakoztak, azt hozva fel indokul, hogy ebben a súlyos pénz ügyi válságban nincs az ország abban a helyzetben, hogy milliárdokat áldozzon. Sándor visszautasította a tisztviselők jogtalan beavat hozását a törvényhozás munkájába és meg nyugtatta őket, hogy már igen kis összegről lehet szó, mert sajnos a másfél évtizedes huzavona alatt számos erdélyi rokkant tiszt elköltözött abba a világba, ahol már nincs szüksége nyugdíjra és ahol nem tesznek különbséget a jogok megállapításánál. Nincs még egyetlen ország, ahol ez a “kérdés már régen el ne lenne intézve és Romániának is kötelessége gondoskodni azokról, akik a nagy világháborúban saját hibájukon kívül munkaképtelenekké váltak. • A javaslatot a szenátus már napirendre is tűzte és még a jelen ülésszakban meg is szavazza. letörölve ezáltal azt a könnyét, melyet egy Dárszáz erdélyi román, magyar és szász rokkant tiszt szemébe kicsalt az a jogtalan bánásmód, melyben eddig részük volt. Érdekes esetet mesélt el ez alkalommal Sándor József szenátor. A rokkant tisztek egy küldöttsége kereste fel újólag pár nappal ezelőtt a szenátusban és kérte, hogy jogos ügyükben továbbra is tartson ki. A küldöttség két tag.ia Mátis szenátort is felkérte a közbejárásra, anélkül, hogy erre a küldöttség felhatalmazást adott volna. Sándor, aki már ebben az ügyben éveken át fáradozott, tiltakozott az újabb megbízás ellen, mire a rokkant tisztek delegációja visszavonta a két társuk által Mátisnak adott megbízást. — Aezopusi mese jutott akkor eszembe — mondotta Sándor József. — amikor a nehéz teherrel megrakott szekeret órákon keresztül huzó lovak rudjára két légy ült rá a cél előtt és fen- hangon hirdették, hogy lám. mi huztuk be a célba a nehéz szekeret, miénk az elismerés, mi vagyunk a győztesek. Gyárfás László. rati ajtó elé közönséges kis csukott taxit vezényelnek és megindul a menet az állomásépület folyosóin keresztül. A kijárati ajtónál hatalmas futás a taxii®, a tömeg észreveszi Eg- gerthet, de szerencsére már benn van a kocsiban. A taxi indul, kalapok lengenek, zsebkendők intenek búcsút és a tömeg lassan oszladozni kezd: ez volt Eggerth Márta bevonulása Temesvárra. Egy újságírónak sikerült meginterjúvolni a fiatal filmdivát, akihez elsőnek ezt a kényes kérdést intézte: — A művésznőt nem érinti az idegenek kiutasítása ? Leforrázó v.álasz következett: — Ugyan miért, hiszen én német vagyok, hazamegyek tehát. Engem nemhogy üldözzenek, de ellenkezőleg, én vagyok azon kevesek egyike, akiknek terük van otthon. — Bocsánat művésznő __ alkudozott a hírlapiról dac — mi mindig úgy tudtuk, hogy On magyar karrier és magyar származását sohase tagadta meg, mi szükség van akkor erre? Eggerth Márta azonban láthatóan nem érzett megbánást és szép arcocskája meg se rezdült, amint mondotta. — Kérem, itt egy kis tévedés van. En ugyanis nem voltam magyar, én németnek születtem, az édesapám, aki jelenleg Amerikában van, született porosz. Budapesten születtem ugyan, mert az anyám magyar asz- szony, de már Budapesten is német iskolába jártam. Természetesen jól megtanultam magyarul is, amint azt hallhatják Is, de Ugyanúgy tud0v németül Is, sőt, ha kell, angolul Is játszom és franciául is társalgók. Még egy erőfeszítést tettünk és megkérdeztük a művésznőt, hogy mindezek dacára érzésben azért bizonyára mégis magyar marad? Most már viszont az édesanyja is beleavatkozott a kissé feszült és kinos diskurzusba: — O, ilyen kérdéseket ne feszegessünk — és elárulta, hogy német állampolgárságához ö is szigorúan ra. gaszkodik, érzéseit pedig fenntartja saját maga számára, ami igen józan álláspont is a mai hitlerista világban. — Művésznő, a lapok valóban sokat írnak a házasságáról, ml az igazság? — Egyelőre nem megyek férjhez. Ami az újságokban megjelenik — tudtomon kívül reklámtrükk. Igazán nem is tudnám, mikor menjek az anyakönyweze- töhoz, talán egy helyettest kellene küldenem, egy dubit, ahogy a filmnél szokás. Ha tényleg majd férjhez megyek egyszer, senki se fogja tudni. Ez az én magánéletemhez tartozik. — Hát milyen is a művésznő magánélete? Azt felelte, elképzelhetjük, ha van egy kis fantáziánk. így a közönség is gondoljon, amit akar — képzelőtehetsége szerint. Meg kellett szöktetni a temesvári állomásról Eggerth Mártát; mert rajongói életveszélyes ostromot intéztek a vonata ellen A fiatal, pesti születésű filmdivát nem fenyegeti Berlinben a kiutasítás veszedelme, mert porosz tiszt volt az apja és fajnémetnek számit (Temesvár, április 13.) Tegnap délben egy órakor hatalmas tömeg várakozott a józsefvárosi állomás körül az aradi vonatra, amely kivételes vendéggel robogott be Temesvárra. A szőke Eggerth Mártát hozta Bukarestből. A pályaudvar előtti terén ember-ember hátán szorongott és a perronon bakfisok tömege várta a hires filmszinésznőt. Egy óra után néhány perccel berobogiott a vonat. A tömeg másodpercek alatt elsöpörte a karhatalmi rendőröket és még a mozgó vonatot á szó szoros értelmében elözönlötte. Az egyik elsőosztályu kocsi ablakán megjelent egy szőke fiatal leá.nyarc. Eggerth Márta. Kicsit félve, kicsit rutinosan nézi a tömeget, amely virágokat dob a kocsiba, éljenezik, fényképezek tömege száguld a kocsik felé. A tömeg türelmetlen, Eggerth Márta egérszoritóba kerülve, kedvesen mosolyog, közben csaknem katasztrófa történik. A Simplon indulni akar, de képtelen, mert a vágányokat el állta a tömeg. A vasutas személyzet nagynehe- zen utat tör a vonatnak. Közben Eggerthet és anyját védelmező csapat belátja, hogy a művésznőt nem viheti ki a főbejáraton át az épületből, mire sikerül az állomásfőnök irodájába bementeni a művésznőt. Itt holtfárad tan zuhan a bőrkanapéba Eggerth Márta. Eggerth Mártát és anyját a postaépület előtti kis kijárathoz vezetik, de a tömeg azonnal észreveszi őket és körülállják az ajtót. Hiábavaló minden. Végre formális hadicselt eszelr.ek ki, hogy megszöktessék a művésznőt temperamentumos imádói- elől. Az autó, amely Eggerth Mártára várt és a filmoperatőr a posta elé hajtanak, s a tömeg utánuk tódul. A kijáHázkutatást tartottak egy dévai tanár lakásán $ elkobozták a Polgári Blokknak a Skoda-ügyben kiadott röpiratát (Déva, április 13.) Feltűnést keltett Déván, hogy a napokban Mihu loan, képezdei tanárnál megjelent Popescu rendörkveszturai titkár és Bálán detektív s az ügyészségi jóváhagyással ellátott rendelet értelmében a tanárnál házkutatást tartottak. A bukaresti polgári blokk emlékiratát keresték, amelyet március 28-án a királyhoz juttattak a Skoda-ügyben s amelyben a polgári blokk merész lépésre határozta el magát. Ez az emlékirat ugyanis kitér a Skoda- botrányra, amelyben megállapítja, hogy a Vaida-k ormány 12 napot késett s az ország dolgai ki voltak szolgáltatva s azt a klonkuziót vonja le belőle, hogy emiatt a Vaida-kormányt megbukottnak tekinti s törvényeit nem fogja elismerni s kéri a királyt, hogy az igazság erejével jöjjön segítségére az országnak, hogy ki lehessen menteni a mai zűrzavaros helyzetéből. A rendőrök valóban találtak is 27 darab emlékiratot, amiket magukkal is vittek. Mihu loan tanár ugyanis a polgári blokknak a hive s Déván ö képviseli azt az áramlatot, amely ilyen módszerrel és igy akarja az országot kimenteni. Különben az elkobzás elég későn érkezett, mert Mihu tanár már előbb osztogatott azokból a barátainak. Mihu tanár a Keleti Újság munkatársának a következőket mondotta: —- Azt hiszem, ez a házkutatás az idevaló politikusok intervencióinak a következménye. A munkakamara tanácsába engern jelöltek s a munkásság azt az elvet mondta ki, hogy politikust nem akarnak elnöknek s ezzel a házkutatással azt akarják bizonyítani, hogy én is politizálok. Már pedig a polgári blokk nem akar politizálni. * l Teljes nagy lexikon 120 lej. Génlus« l exikon, 40 000 cikk. 110.000 sor, 1.600 hasáb, 800 ábra és mellékletek, fűzve, prop. kiadás, 120 lej, vászokötésben 150 lej Lepagenál, Kolozsvár. Be- küldve portómentes, utánvéttel portó 23 lej.
