Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-07 / 54. szám
XVI. ÉVF. 54. SZÁM. KeletiUjsjxg „Mióta bevezették az ostromállapotot garmadával gyártják a vériázitó eseteket Wilier JózseS élesen kritizálta a Marzescu-féle rendiöivény kiegészítéséről szóló Javaslatét — „4 rombolást nem kell-e megtiltanunk jobb« és balSelé egyaránt?“ <* (Bukamst, március 6.) A kép viselőház mai ülésén di’. Wilier József, magyarpárti képviselő a Marzescu-féle törvénnyel kapcsolatban a következő beszédet tartotta: — Ritkán ostromoltunk még anfciyira egyetértőén törvényjavaslatot, mint a Marzescu-féle rendtörvénynek ezt a most bemutatott kiegészítését. A vita már egy hete tart és úgy vélem, hogy az eddigi szónokok már münden komoly érvet kimerítettek. Éppen ezért, anélkül, hogy visszaélnék a képviselő urak türelmével, csatlakozom az elhangzott tiltakozásokhoz, . röviden kifejtve az Országos Magyar Párt álláspontját, uraim, amikor visszautasítottuk az ostromállapotot, rámutattunk arra, hogy ez akarva, nem akarva túlbuzgósághoz fog vezetni ugv a törvények gyártása, mint pedig a rendelkezések végrehajtása terén. Párhetes tapasztalat után. jogom van megállapítani, hogy aggodalmunk indokolt volt. Épp ezért, látva, hogy egyes pártok rohantak megszavazni az ostromállapotot, most pedig tüntető hevességgel támadják a rendtörvéhy szigorítását: azt kell hinnem, hogy e pártok már megbánták az elhirtelenke dett szavazataikat s nem kis elégtétellel mutathatok rá a mi álláspontunk higgadtabb, következetesebb voltára. Azt rebesgetik tisztelt képviselő társaim, hogy mikor Berieteanu előadó urnák szemére hányták, minek vállal ilyen dics-szerepet, a jeles jogász igy vágott volna vissza: „Engem liem érdekel a végrehajtás munkája, én csak a törvény megszövegezéséért vagyok felelős.“ Lehet, hogy kitűnő barátomra ezt csak rá fogják, de annál találóbb ez a mende-monda a kormálny felfogására. Mit ér az olyan vezér, ki ragyogó haditervet eszel ki, anélkül hogy számot vetne csapatainak erejével és képességeivel. Már pedig a kormány fejére ugyanezt a hibát kell ráolvasnunk: ha minden törzsőrmester, minden falusi csendőr egy-egy Arama Calinescu volna, akkor még a legdrákóibb rendszabályok is olyan tapintattal volnának kezelhetők, hogy nem zavarnák a jószálndéku polgárok életét. A valóság azonban egészen más. Mióta behozták az ostromállapotot, garmadával gyűjtjük a vériázitó eseteket. Mikor a csendőrposzt vezetője, vagy rendőral tiszt saját színvonalának megfelelőéin értelmezi a felsőbb rendelkezéseket, zaklatja és meg- gyötri minden ok nélkül a legderekabb polgárokat. Hogy csak egy esetet említsek, bevittek a minap Marosvásárhelyre egy módos, tekintélyes magyar gazdát azzal, hogy bolsevista- Ferencen képviselőtársam megkérte a csefadőrka- oitányt, volna szives kikérdezni a zaklató őrsparancsnokot, mit is ért voltaképpen bolseviz- mus alatt. A csendőrkapitány hamarosan látta, hogy teljesíti ártatlan emberrel van dolga és szabadlábra helyezte a gyanúsítottat. Nem történt tehát semmi. Mindössze csak fellármáztak éjszakai nyugalmából egy családot, rettegésben tartották a hozzátartozókat és földultak, nyomozás címén, egy tisztességes berendezésű lakóházat, az ostromállapot nagyobb dicsőségére. Ezek után elképzelhetjük, hogyan fogják értelmezni országszerte a jelen törvényjavaslat nyújtható, tágítható kifejezéseit. melyekkel csak azért hem foglalkozunk részletesebben, mert azokat jóformán az összes szónokok kipellengérezték. Minden kimondott, vagy leírt szó, „veszélyes“ hátteret kaphat. A dalárdák természetesen az „állam biztonsága“ ellen foginak énekelni. A tudományos és hirlapi cikkek egyaránt „a Romániában fennálló gazda sági, vagy társadalmi rend felforgatására fognak törekedni“. A kisebbségi polgároknak meg régen rossz lesz. hiszen az nem is lehet maid más, mint megrögzött irredentista. ki már születésétől fogva rászolgált arra, hogy lefüleljék, lehetőleg éjnek idején emelvén őt ki az ágyából. A javaslat indokolása olyan cselekményekről beszél, amelyek „megzavarják, sőt néha veszélyeztetni is képesek az állam rendjét“. Nagyon félek, hogy ez a javaslat, ha megszavazzák, mindenek előtt az ellentétes közegek fejét fogja megzavarni s a kivájnt gyümölcsök helyett csak általános nyugtalanságot és bizonytalanságot fog teremteni. Hangsúlyozom, mi nem a jogászi műveltségű birótól tartunk, halnem nagy aggodalommal nézünk a csendőri és rendőri közegek „működése“ elé, kiket tudatlanságuk mellett még az érdekszerzés és előmenetel könnyű alkalmának beteges kihasználó vágya is ösztökélni fog. Hallom azt az észrevételt, hogy célszerűbb lett volna egyetlen szakasszal betiltani minden kommunista célzatú megmozdulást. Nem osztom ezt a felfogást, mert bajok támadhatnak ekörül. Másrészt ez a javaslat megtiltja, egyébként igein helyesen „a lázadásra való felhívást, a középületek, magánlakások feldulását, valamint középületekbeln, stb- barikádok emelését“. Hát vájjon ezek a rendszabályok csak a kommunistákra vonatkoznak-e, a rombolást nem kell-e megtiltanunk jobb- és baloldali elemek számára egyaránt? Uraim, itt csak az segít, ha a kormány hozzájárul a javaslat gyökeres átdolgozásához, különösen a Marzescu-törvény huszonharmadik szar kaszáig bezárólag tervbe vett módosításokra vonatkozólag. Azolnban, ha konokul kitart a jelenlegi szövegezés mellett és nem veszi tekintetbe a többség és ellenzéki oldalról egyaránt elhangzó kifogásokat és aggályokat, akkor egész természetesen a javaslat ellen fogunk szavazni. A kamara mai üléséin Socor szintén a Mar; zescu-féle törvény módosító javaslatához szólal fel. hevesen támadva azt és teljesen elhibázott- nak mondja ama kritériumokat, amelyek alapján ez a törvény büntetni akarja az úgynevezett kommuinista deliktumokat, összezavarva az ideológiát a bűncselekménnyel. Ghifescu: A kommunisták külföldről kapnak pénzt. Socor: Azt hiszi ön, hogy a szélső jobboldali pártok nőm kapnak pénzt külföldről? _ Zelea Codrecmu: Rágalom! Bizonyítson! Mi a szegénységünkkel küzdünk! Madgearu törvényjavaslatot terjeszt be a cukorilleték rendezésérőlA Magyar Párt elnöke Caliani vezérigazgatónál interveniált a kisebbségi egyházaktól átvett iskolaépületekben szerződésellenesen bevezetett román tanítási nyelv miatt (Kolozsvár, március 6.) A Keleti Újság bukaresti jelentése alapján röviden beszámolt arról, hogy gróf Bethlen György, a Magyar Párt elnöke a kisebbségi egyházaknak egy fontos sérelmét tette szóvá illetékes helyen. Egyes magyar egyházközségek, leginkább azonban reformátusok, a magyar uralom alatt átadták az iskolaépületet az államnak azzal a céllal, hogyha már anyagi erejük nem elegendő az illető iskola fenntartására, az épület átengedésének ellenszolgáltatásaképpen az állam gondoskodjék a magyar iskola fenntartásáról. Ilyen esetekben megfelelő szerződéssel biztosították az egyházközségek lényeges kikötéseinek teljesítését. Egy ilyen szokásos kikötés volt például, hogy az állam olyan tanítót alkalmaz zon a felekezetiből államivá vált iskolában, akinek kántori képesítése is van és igy az illető egyház templomában a kántori teendőket is elláthassa. Az egyházközségek tehát azzal, hogy a tekintélyes értéket képviselő és általuk épített iskolát az államnak átadták, ellenszolgáltatásképpen biztosították a magyar iskola további fenntartását, ugyanakkor pedig men tesitették magukat a kántortartás gondjától és költségeitől. Lényeges pontjuk volt ugyanis ezeknek a szerződéseknek az is. hogy az iskola tanítási nyelv továbbra is magyar marad. Az impériumváltozás után, amikor valóságos rendszerré vált a tanintézetek épületeinek vélt jogcímeken és ürügyeken való elvétele, az állam nem törődve a szerződések kikötéseivel, az iskolát egyszerűen elrománositotta és eszébe sem jutott olyan tanítókat alkalmazni, akik református vagy esetleg katholikus vagy unitárius egyház kántori szolgálatát teljesíteni tudták volna. Pedig ha az állam betartja a szerződésnek a kántortartásra vonatkozó pontját, akkor nem is nevezhetett volna ki mást, mint magyar tanerőt, tekintettel arra, hogy a román tanítók között nincs református vagy katholikus, tehát módjukban sem állhatott a kántori képesítést megszerezni. Ami pedig a leglényegesebb: a magyar tanítási nyelv generális pontja volt a szerződéseknek. Ebben az ügyben a kisebbségi egyházfők többizben eljártak már a közoktatásügyi minisztériumban, memorandumban is feltárták a helyzetet, sérelmükre azonban orvoslást sohasem kaptak. Gróf Bethlen György most Caliani közoktatásügyi vezérigazgatót (és nem mint tévesen közöltük, Calinescu alminisztert) kereste fel ebben az ügyben, akit megkért az egyházfők memorandumának részletes áttanulmányozására és a nyilvánvaló sérelem sürgős elitézésére. Bethlen gróf különösen felhívta ez- alkalommal a vezérigazgató figyelmét arra, hogy az egyházak és a magyar állam között létrejött szerződések kifejezetten magyar tannyelvű iskola fenntartására kötelezik az államot. Cpliani vezérigazgató kijelentette, hogy a kérdés a minisztérium jogügyi osztályához van beosztva s igy mindaddig, amig a jogügyi osztály véleményt nem mond, nem is tud érdemben hozzászólni az ügyhöz. A Magyar Párt természetesen továbbra is felszínen tartja ezt a kérdést és igyekszik kisürgetni a jogügyi osztály állásfoglalását, azután további lépéseket fog tenni a sérelem orvoslását illetőleg.
