Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-05 / 53. szám
XVL ÉVF. 53. SZÁM. KeletiUjspcg f w $ ima* készült luxus. kivitelű ia V a szí cipő újdonságaim x megérkeztek isztítb modzlékí Fdej számozz ujkényelmesformák.' Puha hajlékony kidolgozás Un 4 Cluj - Rvnnvrpalota »v ^ ALAPÍTVA •* /8SÄ Utolérhetetlen tartósságu gyermekcipők Talpbavésett árak! !j FARKAS I6NATZ cipőárzjháxa^ ^ IN kívánom kárát... Aztán — az igazat megvallva — tegnap még eladó volt, de ma már nem az. A boltos meghökken. — Miért?. Álózi őszintén felel: — A kőszén miatt... Bénezéhk Kovács Kárun ügyvéd úrhoz s ő ahajt felvilágosított, hogy milyen nagy, értékös dolog ez a mi fekete pityókánk... még a gőzöst es. ez hajtsa s még a világháború es egyrészt emiatt volt... — Azt elég rosszul tették, hogy ügyvédhez mentek hát nem vagyok én kieteknek jóemberük?... — Ami igaz, az igaz! — ismerik be miiida- ketten. — Olyan árat adnék azért a földért, amilyent itt Csikban álmában sem látott még senki — kerülgeti őket Ájvász ur. Álózi bá a sógorra hunyorit: — Ha meg nem sértem vele, mi volina az az ár? — Mondjuk, húszezer — lihegi ki keservesen Ájvász ur. — Előpénznek megfelelne, — bólint reá Álózi—- Legyen huszonöt — erőlködik a boltos. — Kezdjük ötvanen — mondja igen szelíden Álózi — s úgy menjünk feljebb... Barátságosan megegyeztek. Ájvász ur még a boltból is összeszedte a pénzt, hogy a foglalót kifizethesse. — Vasárnap aztán kimegyek s megnézem a földet! — búcsúzott mézédesen Ájvász ur. — Ábba hiba nem lesz — hyugtatta meg Vitos bá. — Furfangos nagy esze van kiednek még’s édes sógurann — dicsirte Igjnánc, mikor az eíő- pénzt megosztották. * Ájvász ur nem egyedül jött. Egy kecskeszakállas., vékony, göthös urat hozott magával s azt mondta róla, hogy ©z a geológus. — Szép mesterség lehet! — fogadta becsülettel Vitos Álózi. __A geológus münden követ megszagolt, egy kalapáccsal törögette a markába, meg is nya- lintotta. A legelsőnél lelkesen kiáltott fel: — Tiszta Sarmata! — Akkel hogy legyen — bólintott rá Álózi, — mert itt fekszik a meddü csorda minden éccaka. Végre felszuszogtak a pityóka földhöz. — Hol a szón? — türelmetlenkedett Ájvász ur. — Nyomd csak bele itt az ásót Ignánc!— biztatja Álózi a sógort, aki mindjárt ki is fordít kacagva három nagy darab kőszenet. — No ez hamar megért, sógor! ■ A kecskeszakállas nekiszökik a gödörnek, kalapálja, hányja a földet, mint a kutya az egérlikat, de hát több szén nem került elő. — Előfordulás! — morogja. — Fordul elő itt még több es! — biztatja Álózi. —- Vesd fel sógor a másik fészket es. Anjnak is nekiszökik a geológus, a harmadiknak is és sápadtan aszondja Ájvász urnák: •— Érthetetlen! — Az magának, de nekünk nem! — felel látható undorral Vitos Álózi. — Előfordulás! — morogja töprengve a geológus. — Van itt kibúvás es, ne féljen! — biztatja Álózi bá s megmutatta a fekete tyúkot- — Hát e mi a suj? — Itt nincs szén! — mondja Ájvász urnák a geológus. — Hát ez mi a temerdek tűz! — mérgelődik meg Álózi bátyom. — Azt úgy hozták ide! — Nem, mert magától jött! — méltatlankodott Ignánc sógor is. — ... Mert kied hurcolta fel ide a szentsimoni állomásról s ültette el! ;— Maguk csinálták? —- pattan fel Ájvász ur is. — Nem es az angyalok! * Mikor nagy fenyekedve Ájvász urék elrohantak. Ignáhic sógor busán sóhajtott fel: —■ ügy üezem sógor, méges éretlenül ástuk ki a fekete pityókát. Hol a feketeszeszesek pénze ? Hosszú hetek múltán befejeződött a fekete- szesz-per. A vádlottak serege szorgalmasan ült ezalatt a tárgyalóteremben s hallgatta kisebb, vagy nagyobb érdeklődéssel az ügyész és a V* dök gyakori összecsapásait a tanuk kedvező, vagy kedvezőtlen vallomásait, latolgatta az esélyeket s nézte megriadva, amint tanukat és vádlottakat tartóztattak le az energikus ügyész előterjesztésére. A közönség nem túlságosan özönlött a tárgyalóterembe. Habár azt hinné as ember, hogy hascjnló „szenzációs“ tárgyalás valósággal vonzza az ilyen csemegére éhes közönséget, mégsem voltak tömve a padsorok. A rokonok és hozzátartozók nagyrésze ugyan állandóan ott asszisztált, de kívülálló emberek alig- alig tűntek fel. Kivétel a perbeszédek ideje, amikor különösein ' Colfescu ügyész hosszadalmas és dörgedelmes beszéde alatt azt a bizonyos gombostűt se lehetett elbújtatni az emberek közéÉrdekes kérdés az, hogy van-e pénzük a feketeszeszeseknek? Ök azt mondják, hogy semmijük sincsen s az állam természetesen ment törődve ezzel a vagyontalansági önbizonylattal, szépszámú milliókkal bírságolja meg őket. Hogy be tudják-e hajtani, azt nem lehet tudni, mert a feketeszeszese,k\nek valóban nincs pénzük. Hogy hova lettek a konjunktúra bő idejében összeharácsolt milliók, az senki sem. tudja- Állítólag magára a feketeszeszre fizettek rá. Azt még maga Chividescu inspektor is elismerte, hogy nem is lehetett olyan sokat, keresni ezen a feketeszeszen, mert a gyárosokénak igen magasra növesztette a rezsiköltségét az a körülmény, hogy éjjeli munkásokat kellett fogadjanak s azonkívül mindenfelé vigyázni arra, nehogy valaki elárulja a dolgokat. Ez természetesen mind, pénzbe került■ Azután a feketeszeszt is olcsón kellett adni, mert máskülönben nem tudták volna elhelyezni. A fővezérekről: Rotschildról és Farkas Lajosról azt állította az ügyész, hogy 40—50 milliós folyószámla felett rendelkeztek. Ezzel szemben Farkas Lajos ügyvédje megemlitette, hogy két évvel ezelőtt, mikor a végrehajtó hivatalból hiányzott a séf-portărel, akkor már tudták, hogy az bizonyára Farkas Lajosnál hajt végre. De leginkább az ügyvédek bizonyítják a feketeszeszesek pénzügyi helyzetéinek szomorú állását. Az ügyvédek, akik állandóan, naponta sokszor öt-hat órát ültek a tárgyalóteremben s most nagy kétségeik van\nak afelől, hogy vájjon milyen módon fogják megkapni honoráriumaikat. — Nincs ezeknek semmi pénzük, — panaszkodik az egyik ügyvéd, — arra vagyok csak kiváncsi, hogy fogok én valami pénzt látni tőlükA fővádlottak pénztelenségét a legjobban a következő kis eset igazolja: Mikor a vádirat el-, készüli az elsőrendű vádlottak egy gépiró kisasszonyt fogadtak a hatalmas méretű okmány lemásolására. A gépiró kisasszony több példányban legépelte a vádiratot s mikor munkáját átadta megbízóinak, kérte a kialkudott ősz- szeget. Csak egy részét fizették ki neki s a másik részét a tárgyalás idejéig sem tudta megkapni. Talán ötszáz lej követelése volt még, mikor megkezdődött a főtárgyalás- Ekkor a tárgyaié*terembán megfogta a fővádlottakat a gépíró kisasszony és kérte, hogy fizessék ki az elmaradt összeget. — De hiszen nincs semmi pénzünk, — válaszolták neki, — Hát ha minden vádlott csak tiz lejt ad össze, akkor is kijön az ötszáz lej, — javasolta a gépiró kisasszony— Azt hiszi, hogy van itt valamelyiknek tiz leje? — felelték erre. Így van ez. Bizony most öt- meg tizlejes gondjai vannak azoknak, akiknek a kezevcmá- sára 'nemrégen még milliókat fizetett ki akármelyik pénzintézet. Meghivő. A kolozsvári ref. teol. fák. tanári kara 1933 március 7-én, kedden este fél 9 órai kezdettel, szokásos akadémiai estélyét megtartja, melyre az érdeklődőket szeretettel meghívja és várja. Műsor: Magyar Konzervatórium kórusa. Mendelsson: Éliás. Angyalkar, Előadás. Járossy A.: Isten, ember és a technika. Énekszóié: Ürmössy Magda. Ady-, Mécs-verseket szaval: Lengyel László teol. halig. Hegedűszóló: Penyvessy Viktor és S. Kouba Paula zenekara szolgáltatják a nívós műsort. Beléptidíj nincsen,
