Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-29 / 72. szám
< KELEnüJSKG XVI. ÉVF. 72. SZÁM. Granlcsárok a hadbíróság előtt, akiket egy técsöi magyar lelövése miatt vontak kérdőre Egy pár iejes „csempészés1* miatt életével fizetett a szerencsétlen técsöi gazda A határőrök azzafl vécSekem@kf h&m a Bakosság fenyegető fellépésével szemben voltak kénytelenek fegyverüket használni (Kolozsvár, március 28.) Két. határőr katona állott kedden a hadbíróság előtt. A grani- csárok ellen az a vád, hogy 1929 április 28-án anélkül, hogy erre különösebb okuk lett volna, lelőtte!c egy kistécsői gazdái, akit akkor fogtak ol, mikor Csehszlovákiából néhány méter posztót akart átcsempészni. A román-csehszlovák határ egyik őrségénél Zaharciuc Dumitru teljesített őrszolgálatot a kritikus napon. A határőr észrevette, hogy Simányi György a határ mellett fekvő Kis- tócső község egyik lakosa nem az előirt utón akart átjönni a határon. Megállásra szólította fel a parasztot, aki eleget tett a felszólításnak. Bekísérte az őrségre, ahol megmotozták s néhány méter szövetet találtak nála, amit át akart csempészni Csehszlovákiából. Az őrségen véletlenül ott volt Cioban kapitány, aki inspekciót tartott. A kapitány elrendelte Gherman káplárnak, hogy vegyenek fel jegyzőkönyvet az esetről s a letartóztatottat vezessék a határőrség parancsnokságára. A jegyzőkönyvet Gherman káplár elkészítette s azután Zahar- oiuccal együtt bementek a faluba, élelem után. Mikor visszatértek Simonyi eltűnt s vele együtt nyoma veszett a lefoglalt szövetnek s a jegyzőkönyvnek is. A felfedezés után a két határőr bement Kistécső községbe s a házában kereste Simonyit. A gyermekek azt felelték, hogy apjuk még nem jött haza. A két katona ekkor elrejtőzött a ház körül s várták a megszökött embert. Simonyi egyszerre kilépett a falu mellett szorosan fekvő erdőből s gyanútlanul tartott hazafelé. Mikor Gherman meglátta a szökevényt, szó nélkül nekiment s többször fejbe ütötte puskájával. Simonyi kétségbeesetten kiabált segítségért s könyürgött a határőröknek, hogy ne bántsák, mert úgyis visszamegy velük az őrségre. A határőrök közben több riasztólövést adtak le a levegőbe. A lövésekre figyelmes lett a falu lakossága s összegyűlt a falu szélén. A határőrök fenyegetőnek találták a falusiak magatartását s többször eléjük lőttek, hogy visszariasszák őket a támadástól. Közrefogva Simonyit, kezdtek visszavonulni az őrház irányában. Alig mentek néhány lépést, a falusiak rémülten látták, hogy az egyik határőr visszamarad néhány méternyire s belelő Simonyi Györgybe. Ezután az összeesett embert ott hagyva, elfutottak a határ felé. Mikor a falusiak Simonyihoz siettek, az már halott volt. A golyó jobblábán találta s talán nem is ez okozta azonnali halálát, hanem a belső vérzés, amelyet puskatus ütések idéztek elő. A határőröket letartóztatták s azóta vizsgálati fogságban vannak. A tárgyalást mindeddig nem lehetett megtartani, mert a tanuk sohasem jelentek meg. Kedden is hiányzott két tanú, de miután a vád lemondott kihallgatásukról, megtartották a tárgyalást. A hadbíróság először Gherman Károlyt hallgatja ki. Egy sorocamegyei községből osztották be a határőrszázadba. A vádlott máskép adja elő az esetet, mint a vizsgálóbíró. Mindenekelőlt tagadja, hogy megverte volna Simonyi Györgyöt. Csak annyit ismer be, hogy az. őrségen a jegyzőkönyv felvétel alatt néhányszor belerúgott. A fogoly nem akart felállóm. — Mikor a községben Simonyi háza közelében elhelyezkedtünk s lestük, hogy mikor bukkan elő — egyszerre kilépett az erdő fái közül. Én ekkor háromszor a levegőbe lőttem. Simonyi leesett, azonban nem volt megsebesülve. "Rákiáltottam, hogy ne féljen, mert nem öljük meg. Eközben egy csomó paraszt gyülekezett össze, akik hangosan ordították, hogy a határőrök gyilkolnak egy embert. Kénytelen voltam néhányszor a civilek felé lőni, mert féltem, hogy nekünk támadnak. Simonyi ekkor futni kezdett. Utána lőttem s a jobblábát találtam el. Többet nem is törődtünk vele. Társammal együtt elmenekültünk, mert féltünk, hogy a fejszékkel felfegyverkezett falusiak nekünk jönnek. — Milyen távolságról lőtt rá az áldozatra ? — kérdi a hadbíró ügyész. — Volt vagy ötven-hatvan méter. — A szatmári törvényszéki orvos bizonyítványa szerint Simonyi sebének széle egészen meg volt pörkölődve s puskapor nyomok látszottak. Az azt bizonyítja, hogy egész közelről lőtték le, — fordul az ügyész a bíróság felé. Ezután Zaharciucot hallgatják ki. A ka-, tona elmondja, hogy mikor Simonyit észrevették, Gherman nekirontott s a puskatussal többször rávágott. (Bukarest, március 28.) A költségvetés parlamenti bizottságában a kultusztárca költség- vetésének tárgyalása alkalmával La ár Ferenc magyarpárti képviselő számokkal mutatta ki, hogy milyen egyenlőtlen elbánásban részesítik a különböző egyházakat, a kisebbségeknek a rovására. Laár Ferenc beszédében mondotta el a következőket: — Azt hiszem, nem kell hosszasan bizonyítanom, hogy a kisebbségi lelkészek ellenállása a megélhetést illetőleg, elérte az utolsó pontot. Evek óta küzdenek a mindennapi kenyérért, évek óta várják és hiáha, hogy vagyoni helyzetükön segítsen az állam. Ismerjük a rendkívüli nehézségeket és áldozatokat, melyeket a helj'zet követel tölünk és vállaljuk azokat, egyenlő elbánás esetében s a nehéz viszonyokat tartva szem előtt, nem volna az esetben semmi mondani valónk. De teljes erőnkkel, utolsó energiánkkal tiltakozunk az ellen a különleges elbánást mód ellen, mely 1930 óta a kisebbségi lelkészek segélyét éppen hét- izben redukálta. Valamennyien a legnagyobb nyomorba jutottak, melyet már nem tudnak tovább viselni, mivel még a. létfenntartási minimum sincs biztosítva szamukra. A bolsevisták programja szerint az első feladat az egyházak megszüntetése. Nem hiszem, hogy egyházi téren önök is Stalin programját követnék. Bármelyik egyháznak gyöngitése azáltal, hogy államsegélyét lecsökkentik, megbocsáthatatlan hűn. Önöknek kötelességük az egyházi intézményeket erősíteni, akármelyik í'elekezetröl legyen is szó. Ha másképpen cselekszenek, olyan helyzetet teremteni, mely szerint a pásztor megverése után eltéved a nyáj és farkasok martaléka less. Es most engedjék meg, hogy összehasonlítást tegyek a kisebbségi lelkészi kar tavalyi és ezidöszerint megállapított államsegélye között. — Megemlítem először is az unitárius, vagyis a legszegényebben dotált egyházat. Alapul veszem a tizenkettedik Kategóriát, mert ebben szerepel a lelkészek legnagyobb része, 1932-ben az unitáriusok kongruája 84!) es 14UU lej kozott váltakozott, i'J33-nan boo—izuu között. A reformátusoké 1932-ben 1320 __I960 lej, 1033-ban 1150— 1YU0 lej. A romai katholikusoké 1932-ben 2300—2344. 1933-ban 2050—3000 lej, a lutheránusoké 1932-ben 2370— 3380 lej, 1933-ban 2050—2950 lej, a gorög katholikusoké 1932-ben 23ö8—3440 lej, 1933-ban 2150—3150 lej. A görög keletieké 1932-ben 2350—3000, 1933-ban 2150—3400 lej között váltakozott. __ Egy görög keleti egyházfinak a havi államsegélye 900 lej és egy görög keleti kántoré 2500 lej. A re- gátban mindenlk püspökség mellett van egy kántor- kópzó iskola is, melynek személyzete havi 18.850 lejt élvez. Eddául — Ne üssél, mert veletek megyek, — könyörgött Simonyi. — Gherman erre újból fejbeütötte — mondja a vádlott — én megfogtam a karját s vezetni akartam. Ekkor jöttek a falusiak. Megijedtem tőlük s elengedtem Simoayi karját. A fogoly ekkor hangosan kiáltotta a csoport felé: — Ne hagyjatok; testvéreim! — Gherman erre belelőtt s mind a ketten elfutottunk. Zaharciuc még elmeséli, hogy ő már a Dnyeszter mellett is volt határőr s elfogott egyszer egy orosz kémet, dicsekedve jelenti ki: — Még meg sem ütöttem. Balta Nicolaie az első tanú. Mikor meghal lőtt ta a puskalövéseket, a község szélére sietett s látta, hogy két határőr egy embert cipel magával. — Voltunk vagy husz-harmincan, mikor a határőrök megláttak bennünket, többször felénk lőttek. Nem volt nálunk semmiféle fegyver, sem fejsze, sem botok s csak azt akartuk látni, hogy kit kínoznak a katonák. Nem ismertem meg Simonyi Györgyöt s elkezdtem kiabálni, hogy ki az. — Én vagyok, Simonyi György — kiáltotta vissza az elfogott ember. — Ebben a pillanatban az egyik katona belélőtt, Simonyi ott maradt a földön. Mikor a katonák elfutottak s mi odaértünk, már halott volt. — Milyen távolságból lőttek belé? — kérdezi az elnök. — Talán volt egy méter. . , A tárgyalást ezután délutánra halasztották. egy egyszerű szolga 1100 lejt kap havonta, míg egy unitárius lelkész 1050 lejt, egy reformatus lelkész pedig mindössze 50 lejjel élve* többet havonta, mint egy görög keleti kántor. Érdekes tétele a költségvetésnek egy fúvós-rezesbandának évi fizetésé, mely nyolcmillió lejt tesz ki. A párisi román egyház fenntartására az állam évi 8ÜÖ.10Ü lejt áldor Csak a portásnak van havi 5.400 lej fizetése. — Ilyen körülmények között mindenkinek jogosnak kell elismernie a kisebbségi egyházak törvényesen biztosított jogát, melynek alapján egyenlő elbánást követelnek, — Áttérve a kisebbségi magániskolák kérdésére, hivatkozom az általános vita alkalmával felsorakoztatott érvekre. Újólag megemlítem, hogy 1930-ban a román kormány huszonötmillió lej államsegélyt állapított meg a felekezeti magániskolák részére, az 1931. évi koitsegvetesben ötmillióvá! csökkentette az összeget, de például a református egyház a reá eső résznek mindössze egyötödét kapta meg. A felekezeti kisebbségi iskolák segélyezése az államnak elsőrendű Kötelessége. Bármennyire súlyos is a pénzügyi helyzet, a költségvetésből már az elv kedvéért is, az Iskolai államsegélynek nem szabad kimaradnia. A román kormány könnyen találhat a segélyekre fedezetet. Magam is rámutatok egy luxus-kiadásra. Például a vallás- és- közoktatásügyi minisztériumnak 47 inspektora van, ezek évi dotációja 7 millió, 516 ezer lej. Ettől eltekintve is, a román államot a párisi kisebbségi egyezmény is kötelezi, hogy számarányának megfelelően a kisebbségi kulturális intézményeket támogatásban részesítse. A kolozsvári román nemzeti opera és román nemzeti színház, bár egy és ugyanazon intézmény, mégis kulon-kUion államsegélyben részesülnek. A román opera lü milliót, a nemzeti színház 7 milliót élvez. Általában a bukaresti, kolozsvári és iasii színházak együttesen 67 millió 850 ezer lej szubvenciót élveznek, mindössze két millióval kevesebbet, mint amennyi az összes kisebbségi egyházak állami segélye, amely az uj költségvetésben 69 millió 788 ezer 850 lejt tesz ki. — Mi volt a kritériuma az államsegély megállapításának? Talán a lélekszám? Nem. Ez nem lehetett, mert a görög kathollkusck államsegélyét huszonkét- mlüíöva! felemelték. Ezek után azt keli mondanom, hogy az államsegélyt Ötletszerűen állapították meg. Egyenlő, igazságos elbánást követelek az összes kisebbségi egyházak részére.---------------- _____. ■■■■OSQOCi—'»' .................. » A görögkeleti iskolaszolga nagyobb fizetést kap az államtól, mint amennyi az unitárius lelkész kongruája Hetedszer redukálják a kisebbségi egyházak államsegélyét, amikor másokét emelik — Kimutatás az egyenlő elbánás elvének gyakorlati alkalmazásáról Laár Ferenc beszéde a költségvetési bizottságban
