Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-23 / 68. szám

f KEimUjsxe XVL ÄVF. 68. SZÁM. Az oxfordi diákok Irta: Dózsa Endre Az oxfordi egyetemein, az angol előkelősé­gek gyermekeinek alma-materén az egyetemi hallgatók pár héttel ezelőtt kimondották, hogy háboirn esetén nem lesznek hajlandók küzdeni a „királyért és a hazáért“. Ban dőli ■Churchill, a volt kincstári kancellár fia és lord Stanicii, mind a ketten oxfordi diákok, a napokban indít­ványozták, hogy vegyék újra megfon tolóra e szokatlan határozatot és töröljék azt a diák­egyesület jegyzőkönyvéből. Hosszú és szenvedő lyes vita keletkezett, végül 750 szavazattal 138 szavazat ellenében ngy döntöttek, hogy a ha tározatot nem törlik. Az oxfordi diákok tehát a „királyért és hazáért“ háborúba menni semmi körülmények között nem hajlandók. És ez Angliában történt, ahol a hagyományok tiszte­lete egészen a parlamenti speaker gyapjuzsák- jáig, „Őfelsége, a király ellenzékéig“ mind a mai napig változatlanul fennállott. így van ez Angliában, amint hogy nincs különben sok más országban sem. Mintha csak valami végzetes fátírni nehe­zedne az egész kontinens ifjúságára, azok az eszmények, amelyek az ifjúság leikébe mélysé­gesen beágyazottal! a multat a jelennel össze­kötőén alakították és a jövőt készítették elő, darabokra töredeznének, mintha csak értékte­len cserepekké válna valamennyi érzés, ame­lyeket családi hagyományok, történelmi örök­ségek, századokra nyúló kultúrák vittek át és maradandó alkotásokban mentettek meg. Az angol ifjúság elitjének megdöbbentő állásfoglalása csak élénkebben színezi alá azt a teljésen megváltozott lelki hajlamosságot, amely az ifjúságot minden vonalion-behajtja a szélsőségek uralma alá. Pedig e szélsőségek nem egyebek gomolygó füstnél. Valami nagy világ- vajúdásnak a küszöbén állunk, e világvajudás- nak ösztönös mérgezése zaklatja és forrósitja az ifjúság lelkét. E nagy vajúdásban a mull még nem tud végérvényesen meghűlni és a jövő nem képes még halvány derengésként sem felpirkadni. A világot uraló eszmék és irány­zatok úgy jobbfejé, mint baílíelé, véres kirobba­násokban küzködnek egymással. E mindinkább véresnek Ígérkező küzdelemben a-z ifjúságnak nincs biztos ladikja, amelyen csak valameny- nyire is haladhasson a valamennyire is nyu­godt létet Ígérő part felé. A világnézetek, a nemzeti féltékenykedések, az erőszak ural­mára átsiklott kormányzati rendszerek e zűrzavarában a fiatalság ott áll egyrészt a föld­alatti mozgolódásoknak elő-elötörő barrikád- jain, másrészt a nemzeti, faji, vagy más elfo­gultság védelmében a reakciónak szolgálatá­ban. Nem irigylendő egyáltabában a fiatal nem­zedéknek a sorsa. Az anyagilag is tönkretett világban az ifjúság igen jelentékeny része nem kaphátja meg azt a gondtalan gyermekséget sem, amit apáik élveztek és úgy megy át a ser­dülő ifjúkorba, hogy nincsenek sem gyermek­kori, sem ifjúkori ábrándjai. A súlyos nélkülö­zésekkel kihívott előkészület munkájában az ifjúságnak az élet nem adja meg a saját em­beri sorsa kibontakozásának a lehetőségét, vé­letlen esélyek között bukdácsolva idegennek szolgál eszközül mindaddig, amig az élet is le törik. Csoda lenne hát, ha a kétségek között szélsőségek, irányzatok rabjává válva önmagá­nak megtagadásával odajutna más ifjúság is, ahová az oxfordi diákok eljutottak?! Pedig az oxfordi diákok jelentékeny részé­nek. mondhatni szinte mindnyájának, amég mindig ió anyagi körülmények között élő hazá­jukban biztosított sorsa van és e diákok aligha jutnának abba a helyzetbe, hogy felkészültsé­gük, tudásuk később ne érvényesüljön. Aligha kerülnek ki közülük munkanélküliek, mdndenik számára kínálkozik elhelyezkedés és mégis . . . — jól lehet az angol diákok a királyoknak és az alkotmányoknak minden időben elsőrendű védelmezői voltak ás igy az intelligens angol ifjúság szinte szlntségtörést követ el. amikor nőm akar „háborúban küzdeni a királyért és hazáért“. Ami a kontinens legtöbb államában áll az ifjúságra, az a tétovázás, az a bizonytalanság és az az idegeket és lelkeket sorvasztó társa­dalmi, gazdasági és politikai helyzet, amely miatt a- mult nem tud meghalni és a jövő nem tud megszületni, még súlyosabban nehezedik a most kialakulóban lévő országokra, ahol a külső bajokhoz még a. belső kiegyensúlyozott­ság hiánya is hozzájárul •— és mégis például nálunk Romániában nincsenek és ne is legye­nek oxfordi diákok. De, az is letagadhatatlan, hogy a világnézeti különbségek, nemzeti elfo­gultságok, faji sovinizmus olykor előrenyo­muló árnyékai, csak szélesítik az apró árko­kat egymás között, holott erősiteniök kell az érzést, hogy a világ eljövendő, vagy eljöhető ^nagy megpróbáltatásában a szilárd nézetüek- nek együvé kell tartozniuk és át kell vinni ezt az érzést azokba is, akik ma még nem látják, vagy nem akarják látni az idők teljességét. IRODALOM-MŰVÉSZET Fökk Marika, aki a Sing-Sing fegyházban és a Folies Bergere-ben is játszott, Erdélybe készül a diadalmas Zsákbamacskával Egy mai primadonna életében ismeretlen fogalom a pihenés — mondja Budapest legünnepeltebb, 20 éves kedvenc sztárja (Budapest, március 22.) A napokban volt a diadal­mas Bísernann—Békefi operettnek, a Zsákbamacska nak 175-ik előadása Budapest legdivatosabb kis színhá­zában, a „Pest; Színházban“, amelynek tudvalevőleg a kolozsvári Bródy Tamás az első karmestere. A kis üvegasztalon sokféle púder, festékek, kölni­vizek, parförnök, ecsetek és ki tudja hány százféle pri­madonnái rekvizitum. Az egyik sarokban valóságos ru­hahegy, vele szemben vagy 40 pár cipő, a falon szalagos babérkoszorúk és mindenütt ezenfelül rengeteg virág. Csokrok, kosarak, koszorúk vegyesen, Íme igy néz ki Budapest kedvencének a fiatal és máris a legmagasabb polcra beérkezett Bökk Marikának öltözője a Zsákba­macska ITö-ik előadásának estéjén. Úgy fest 8z ünnepeit sztár itt a virágrengetegben, mint .egy nagy virág, aki uralkodik a kis virágok fe­lett. Bájos, fiatalos jókedve betölti az egész színházat és tavaszt varázsol egész környezetébe. Minden szava szivéből fakad, teli kedvvel, teli akarással, kérdezni sem kell: — Eltökélt szándékunk, hogy a Zsákbamacskával beutazzuk Erdélyt. Kell, hogy megismerjük egymást Erdély színházi közönségével, amelynek eddig csak le­gendás hírét hallottam és amely engem is csak a lapok­ból ismer. Többhetes erdélyi turnét szervezünk és útba fogjuk ejteni Kolozsvárt, Nagyváradot, Temesvárt, Ara- dot. Marosvásárhelyt, de lehet, hogy ellátogatunk Bu­karestbe is. — Magamról nem igen tudok mit mondani. Hiszen az egész életem (még nincsen 20 éves), csak munkából állott. Már 4 éves koromban színpadon szerepeltem és még hozzá sikerrel. Ma már megszoktam a tempót, hiszen odakünn Amerikában naponta négyszer is fel­: éptem. Figyelje csak meg az én amerikai időbeosztá­somat. Reggel 8—9 balettpróba, 10—11 akrobata, 11—12 egtornászat, félóra spiccgyakorlat, ebéd, kis pihenés, azután varieté egészen hajnalig. Közben tanultam a német és francia nyelveket, leveleztem, mert én min­den levélre válaszolok, Szórakozásra persze semmi időm sem maradt. — Életem legérdekesebb eseményei? Az egyik az, hegy éppen 13-ik születésnapomon ültünk hajóra, hogy kiutazzunk Amerikába és 16 éves voltam, amikor a hajóból kiszálltunk. Ne gondolja, hogy az ut tartott há­rom évig. De mivel az Újvilágban csak 16 éves kortól szabad fellépni, rövid egy hét alatt három évet öreged­tem — papíron. — Másik nagy élményem az volt, amikor A1 John- sonnal felléptem a Sing-Sing fegyházban 1500 fegyenc előtt Palásthy Irén operettjében, a No-no-Nanette-ben. Ezután Londonba jöttünk (hangsúlyozza a többesszá­mot, mert még itt Budapesten sem tesz egyetlen lé­pést sem édesatyja nélkül) majd Pária következett, ahol a Folies Bergere-ben 9 hónapig egyhuzamban ját­szottam. Végül azután itthon kikötöttünk. Alig érkez­tem meg, leszerzödtetett a Royal Orfeum, itt az Ezer­jóban játszottam 200-szor, most pedig ugyanennyiszer játszom a Zsákbamacskát. De most is dolgozom. Reggeltől estig filmezek. A „Kísértetek vonata" cimü hangosfilmet forgatjuk, amely nek román verziója is nemsokára bemutatásra kerül Romániában, A legbüszkébb arra vagyok, hogy tíz estére meghí­vott az Operaház egy balettre. Cime: Sylvia. A Zsákba­macska 220 előadása után vidéki turné kezdődik, az­után pedig Erdély következik. A viszontlátásra! Oktogon — Zsolt Béla szinjáiékának bemutatója a kolozsvári Magyar Színházban ­Zsolt Béla, a polgári társadalom és jelesen a budapesti polgári társadalom életének a tol­mácsa, sőt hovatovább specialistája. Az Okto­gon cimü darab ismét azoknak a jólismert pesti figuráknak a története, akik Zsolt más színda­rabjainak és regényeinek hősei is egybeln. Ter­mészetesen Zsolt Béla ironikusan nézi figuráit és az Oktogon is, az Abbázia-kávéháznak törzs­vendégeivel az « emberlátásában komédiává alakul át. A darab cselekménye hol magában a kávéházbah, hol egy oktogoni bérház polgári la­kásaiban folyik, tárgya egy kétesértékü szere lem: egy leánynak férjhez kell menni különböző okok miatt, ahhoz, akit nem szeret. A főhősnője az elromlott pesti leány, aki cinikusan vesz maga körül mindent, alnólkiil azonban, hogy emberileg visszataszító volna. A többi figurák­ban is többé-kevésbé egy nagy adag cinizmus rejlik — ez már Pest! De azért a néző előtt nem vesztik el rokonszenvüket. Az Oktogonnak nagy sikere volt Budapestéin és irodalmi értékét a tegnap összegyűlt kisszámú közönség is megfe­lelőképpen értékelte. A fő női szerepet Bárdi Teréz alakította, akinél elismerően konstatáljuk a mindinkább erősödő szinházi biztonságot. Tasnády András cinálló egyéniség, néhány jel­legzetes értékes tulajdonsággal és kvalitásai tegnap is hiánytalanul megmutatkoztak. A többi szereplők: Ihász Aladár, Fekete Mihály,' Tóth Elek. Forgács Sándor, Benes Ilona. Fass Piri, mind megállották a helyüket, bár az az érzésünk, hogy a rendező egy hangsúllyal kó- mikusabbfnak állította he a játék ritmusát, mintahogyan az megérdemelte volna. C ) Traurig Gizella és Sántha Ilonka opera­ária. és dal-estje. Sántha Ilonka és Traurig Gi­zella, az ismert fiatal tehetséges énekesnők ma, csütörtök este fél 9 órakor tartják meg opera- úria és dalestélyüket. Mihályffy Irén tanárnő zongoiriakisérete mellett a róm. kát. gimnázium dísztermében. Az estély művészi! eseménynek ígérkezik. A MAGYAR SZÍNHÁZ HETI MŰSORA: Csütörtök este: Nincs előadás, Fentek este 9-kor: votpone vagy A pénz komédiája. (3-8üszor. Mozihelyárakkai. Sorozatszám: 69.) szombaton este »-kor: Vissza a habomba. (Újdonság először. Benamy Sándor színmüve. Sorozatszam: 70.) Szombaton éjjel 11-íc'or: Vidám miivősz-est. (10, 20, 30 lejes neJy&rak. Sorozatszám: 71.) Vasarnap délután" 3 kor: AKacfavirág. (Réthely Ödön­nel, Mozihelyárakkai. Sorozatszám: 72.) Hétfőn este 9-kor: Tarcza Bertalan 30 éves zeneszerzői jubUeuma. Kedden este 9-kor: A sasfiók. A ROM * V \ W«ORa: Fentek, március 24,: A fehér asszony. Vasárnap, március 26. (este): A cigánybáró. Ha a fővárosba átázik látogassa meg az elegáns MABABIJ.bárt Calea Moşilor 239., ahol a hírneves Jazz énekesnő Rfady Gordonn óriási siker m llett szerepel. M 0_Z I A z Emden Csütörtökön 3, 5, 7 és 9-kor kerül bemuta­tásra a Színkör Mozgóban az Emden. Mindenki emlékszik még erre a névre, amely a világhá­ború hőseinek történetében aranybetükkel van föli'rva. Az Emden német páncélos cirkáló volt, amei” egyedül bolyongott a tengereken, a leg­távolabbi vidékeket keresve föl, bejárta a Csendes óceánt, az Indiai óceánt és veszedel­met nem ismerve, szállt szembe az ellenséges hajókkal. Az Emden réme volt az ellenséges flottának és bátor legénységéről, kapitányáról, fólelmességéről valóságos legendák születtek. Most hangosfilmre dolgozták föl az Emden történetét. Ennek a filmnek minden mozzanata történelmi tényen alapszik és a felvételek leg­nagyobb része a helyszínen készült. A főszere­peket Louis Ralph, Werner Fuetterer és Renée Stobrawa játsszák. — Az Emdennei együtt ve­titi a Színkör Mozgó a télen készült uj Gyil­kos-tó filmet. Félrevezetik, ha „OLLA“ helyett silány utánzatot ajánlanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom