Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-22 / 67. szám
XYL ÉVF. 67. SZÁM. KllETinjSXG 3 Még mindig 4 és fél mllllárdot fizet Románia külföldi hitelezőinek: a költségvetés 20 százalékát Jósika János szerint ez a legfőbb akadálya a költségvetés egyensúlyának — A drákói adóbehajtás elsősorban a kisebbségeket fenyegeti A kincstári bonokkal a tisztviselő és nyugdíjas követelésének 70 százalékát veszti el (Bukarest, március 21.) A Keleti Újság röviden már ismertette Jósika János bárónak a költségvetési vitában elhangzott beszédét. A nagy érdeklődést kiváltó beszéd a kisebbségi életnek annyi jogos panaszát és sérelmét ölelte fel, hogy fontosnak tartjuk isméit visszatérni rá, főleg azoknak a részleteknek kiemelésével, amelyek minapi beszámolónkból kimaradtak. A pénzügyminiszter optimizmusa és a kisebbségek jogos aggodalma. — Ha a költségvetés globális összegét vesz- sziik elsősorban _ bírálat tárgyává, — mondotta Jósika — mindjárt feltűnik, hogy a megtakarítások dacára ez az összeg még mindig tuloptimistánalc mondható. Ugyanás a költség- vetés végösszege 23 milliárd 4Ö0 millió, az 1932. évben befolyt bevételek pedig mindössze 19 milliárd 200 milliót tesznek ki és még ebből az összegből is másfélmilliárd a rendkívüli költségvetés javára folyt be és most ugyancsak rendkívüli költségvetés bevételi tételei gyanánt szerepel. A pénzügyminiszter nr nem a gazdasági helyzet javulásával indokolja meg a nagyobb összeg beállítását, hanem azzal, hogy praktikus és szigorú intézkedésekkel sokkal hatékonyabbá és eredményesebbé kívánja tenni az adók behajtását. Elismerjük, hogy mindenkinek pontosan kell fizetnie az adóját és az adóbehajtás körüli visszaéléseket szigorúan meg kell büntetni, jogos azonban a félelmünk, hogy az adóbehajtások megszigorítása éppen a kisebbségi adófizetők ellen fog irányulni. Hogy egy konkrét példával szolgáljak, pontos statisztikai adatok alapján kimutathatom, hogy Kisküküllőmegyében, mely megyének egyrésze tisztán magyar, egyrésze vegyes és egyrésze tisztán romián, a tavalyi adóbehajtások úgy alakultak, hogy a tisztán magyar részeken 90%-át hajtották be az adónak, a vegyes részeken 45%-át, a román részeken pedig 15%-át és ilyenformán hoztak ki egy félig-meddig kielégítő átlagot. Ha tehát a pénzügyminiszter nr a na^vobb bevételeket a behajtások drákói módon való eszközlésére alapítja, jogos a félelmünk, hogy a rendszabályok elsősorban és legsúlyosabban a kisebbségi lakosságot fogják érinteni. Ezért e tekintetben feltétlenül egyenlő és igazságos bánásmódot követelünk. Nézetünk szerint az állam bevételeinek fokozását nem lehet tisztán a behajtások szigorítására bazirozni, hanem a magángazdaság fellendítésével kell növelni az állam bevételeit. Ilyen intézkedéseket, sajnos, nem találok a jelenlegi költségvetésben. A költségvetés 20 százalékát a külföldnek fizetjük. Nagy tétele a költségvetésnek, még pedig olyan tétele, amely kimegy az országból és a belföldi pénzforgalmat állandóan csökkenti, az, amely az ország külföldi adósságainak kamatait és törlesztéseit foglalja magában. Ez az összeg eddig évente 6 miliiárdot tett ki, de a költségvetés összegéhez képest évről-évre emelkedett. 1930-ban a költségvetés 18%-át tette ki, i931-ben 19%-át cs 1932-ben a költségvetés 24%-át, de a tényleg befolyt összegnek több mint 30%-át. A jelenlegi költségvetésben, tekintettel arra, hogy a pénzügyminiszternek sikerült a külföldi hitelezőktől egy 2 milliárd 100 milliós engedményt kieszközölnie és igy 4 és % milliárd marad ez évben fizetendő, ez a tétel még mindig a költségvetés 20%-át teszi ki, még akkor is, ha az előirányzott összegek százszázalékosan befolynak. Ez a 4 és % milliárd még mindig és sokkal nagyobb összeg, mint amelynek fizetését kibírnék, ha költségvetésünket egyensúlyba akarjuk hozni. Távol áll tőlem, hogy a vállalt kötelezettségek teljesítésének megtagadását helyeseljem, utalok azonban arra, hogy Franciaország tavaly megtagadta a fizetést Amerikának, pedig a Franciaország által fizetendő összeg költségvetésének csupán 2%-át tette ki. A megtagadás egyik indokolása pedig az Amerika felé való export és az idegenforgalom óriási csökkenése volt. Ezek után mit mondjunk mi, kiknek^az. áruik exportját a hitelezőknek éppen autarchikus védővámrend- szere teszi lehetetlenné? Viszont, ha tekintetbe vesszük, hogy az államnak belföldön 1931. év előttről 7 milliárd 400 millió tartozása van, mely összegből csak a személyzet fizetési hátraléka több mint egy félmilliárd, 1932-ből pedig 5 milliárd 300 millió tartozása van az államnak és ebből 1 milliárd 300 millió a személyi fizetések hátraléka akkor teljesen öngyilkosságnak és antiszociálisnak kell kijelentenünk, hogy még mindig 4 és % miliiárdot fizetünk a külföldnek. Mert nem elég, hogy 12 milliárd állami belföldi tartozás hiányzik a belföldi pénzforgalomból, hanem ezenkívül még további 4Vfc milbárd lesz a jövő évben a belföldtől elvonva. Nincs olyan gazdasági alakulat, amely az ilyen évről-évre emelkedő érvágást kibírja. A kincstári bonok rendszerével a tisztviselő és nyugdíjas követelésének 70 százalékát elveszti A pénzügyminiszter a hátralékok likvidálását úgy kivánja megoldani, hogy ez az 1931 előtti hátralékokra 4%-ot kamatozó adófizetésire felhasználható állami bont bocsát ki, az 1932-beli hátralékok fizetését pedig a rendkívüli költségvetésbe utalja át. Az állam szempontjából ez nagyon előnyös és praktikus megoldás, ellenben az állam hitelezőire nézve egyenesen katasztrofális. Az állam személyi tartozását ugyanis legnagyobb százalékban szegény tisztviselők és nyugdíjasok követelései teszik ki. Ezeknek vagyonuk nem lévén, nem is lehet adóhátralékuk, tehát pénzükhöz csak úgy juthatnak hozzá, hogy a kapott bonokat vagy eladják, vagy lomba rdir ózzák. De vájjon mi lesz ezeknek a bonoknak a forgalmi értékük? Valószínű, sőt biztos, hogy nem lehet nagyobb, mint az 5%-ot kamatozó agrár-papirok értéke, melyek ma a tőzsdén a 100 lejes névértékért 30 lejben vannak jegyezve. Tehát ez azt jelenti, hogy a szegény tisztviselő és nyugdíjas jogos követelésének 70%-át elvesztette. De még súlyosabb a helyzet, ha tekintetbe vesszük, hogy ezek a tisztviselők és nyugdíjasok a biztos követelésük reményében el vaunak adósodva és adósságukat viszont nem fizethetik a bonokkal, ezek továbbra is fenn fognak állani, dacára annak! hogy az állammal szembeni követeléseik 70 százalékát elvesztették. Hogy állnak viszont azok, akiknek 1932-ből van követelésük az állammal szemben? Ezek állítólag a rendkívüli költségvetés terhére lesznek kifizetve. A rendkívüli költségvetésben pedig 12 milliárd kiadással szemben 10 milliárd bevétel van előirányozva, ebből 5 milliárd lenne likvidálva az adóbonokból, a fennmaradó 5 milliárd pedig olyan bevételekre van alapítva, melyekből tavaly mindössze másfélmilliárd folyt be. Ez azt jelenti, hogy akiknek 1932-ből van követelésük az államtól, követelésük kifizetése eltolódik ad graecas calendas. Legalább is annyit kellene kikötni, hogy a rendkívüli költségvetés befolyó tételeiből elsősorban a személyi hátralékok fizetendők ki. De ilyen körülmények között az egyedüli jogos és méltányos intézkedés lett volna a külföldi adósságok fizetésének felfüggesztése és a belföldi adósságok gyors likvidálása, mivel ezáltal egyrészt szegény embereknek jogos bére likvidálódnék, másrészt pedig ennek az összegnek kifizetése által a belföldi gazdasági élet megélénkülése is bekövetkezhetnék. A kimaradt államsegély. Ezek után vizsgálat tárgyává téve a közoktatásügyi és kultusztárca költségvetését, sajnálattal állapítjuk meg, hogy ebből ismét kimaradt a felekezeti iskoláinknak a békeszerződés alapján járó államsegélye. Ez annál sajnálatosabb, mivel Madgearu pénzügyminiszter volt az, aki 1929-ben elsősorban tette a költségvetésbe 20 milliót ily rendeltetéssel. Mi ezt annakidején köszönettel tudomásul vettük és Budapest Svábhegyi Szanatórium Speciális kezelések, speciális berendezések asthma, migrén, sséaalázas betegek részére. csak arra kértük a miniszter urat, hogy ezen tétel ne a pénzügyminisztérium, hanem a köz- oktatásügyi minisztérium költségvetésében szerepeljen, mire a miniszter ur 1929 decemberében, a parlament színe előtt kijelentette, hogy ha megint ő fogja összeáüitam a költségvetést, kívánságunknak eleget fog tenni. Sajnálattal konstatáljuk, hogy Ígéretét nem tartotta be. Tudom, hogy a pénzügyminiszter ur azt fogja mondani, hogy az állam gazdasági helyzete nem engedte meg a tétel beállítását. De eltekintve attól, hogy ez oly jogos követelésünk, amely teljesen független kellene legyen az állam financiális helyzetétől, a nálam levő statisztikai adatok alapján ki tudom mutatni, hogy az állam magyar vidékeken sok, teljesen felesleges állami iskolát tart fenn, oly helyeken, ahol kitűnő felekezeti iskolák működnek és ezen állami iskoláknak csak néhány tanítványa van és azokat is a névelemzés receptjével kényszeritették oda. Hogy csak néhányat említsek: Csikmegyében: a csiksomlyói állami iskolában 12 növendék; a karcafalviban 5 növendék; Balánbányán 18. — Háromszék- megyében: Imecsfalván 17 növendék; Kézdi- szárazpatakon 8. — Udvarhelymegyében; Pető- falván 14 növendék. — Szilágymegyébsn: Szi- iágybalián 12 növendék. — Hunyadmegyében: Hostáton 12 növendék. Ezenkívül még van legalább 12 állami iskola 20 növendékkel, akik mind magyarok és könnyen elhelyezhetők lennének a községben működő felekezeti iskolákban. Az iskolák megszüntetése révén egyrészt lenne fedezet a felekezeti iskolák államsegélyére, másrészt pedig az illető községek mentesülnének attól, hogy egy és ugyanazon községben két iskolát tartsanak fenn. óriási aránytalanság a kultusztárca költségvetésében. A kultusztárca költségvetésénél a papok fizetésénél szembetűnő óriási aránytalanságokat említette fel ezután Jósika. Amig egy református lelkész havi 1320—1960 lej államsegélyt kap és egy unitárius 730—1600-ig, addig az ortodox lelkészek falun havi 3600 lejt és városban 6000 lejnél többet. Egy görög katolikus pedig havi 3500 lejt. Ez az ; gazrág taianság annáJ feltűnőbb, mivel a pénzügyminiszter a költségvetés indokolásában kifogásolta, hogy a tavalyi költségvetésbe nem állították be kellőképpen a kisebbségi egyházak kongruáját és ezért póthi- eiekre volt szükség és dacára ennek, az idei költségvetésben a tavaly kifogásolt csökkentett összeget állította be a kisebbségi egyházak részére, amit még súlyosbít az a körülmény is, hogy tekintetbe véve a jelenlegi súlyos pénzügyi helyzetet, még póthiteke sem igen van kilátás. De ezen mostoha elbánásban csak a kisebbségi egyházakat részesítette, mivel a görög katolikusok javára, a tavalyi költségvetéssel szemben, külön 22 millió lej van beállítva, A költségvetésnek ez a tétele világosan bizonyítja, hogy minket sem tekintenek egyenjogú al- lampol váróknak és fokozottabb mértékben és egyenlőtlenül kívánják tőlünk az áldozatok vitelét, dacára, annak, hogy a mi egyházi vagyonúinkat sokkal radikálisabban sajátították ki, mint a többi egyház vagyonát. Egyenlőtlenség a földadónál. Egyenlőtlen elbánást tapasztaltunk a földadó kivetésénél is. Erdélyben a kisebbségi vidékeken a csökkentés illuzóriussá vált azáltal, hogy az adómegállapitó bizottságok, különösen a silányabb minőségű földeknél az évi tiszta jövedelmet a múlttal szemben tetemesen felemelték. Nagyon sok kisebbségi vidéken majdnem ugyanannyi adót fognak fizetni az állampolgárok, mint a múltban, pedig éppen a pénzügyminiszter ur statisztikai adataiból állapítható meg, hogy a földnek kozadéka körülbelül átlagosan 60%-kal csökkent. Az elmondottakat összefoglalva és egyrészt elismerve a pénzügyminiszter ur nagy munkáját és igyekezetét az államháztartás érdekében, mégis, mivel egyrészt a költségvetés nem gondoskodik kellő mértékben a nyngdijháltralékok kifizetéséről, továbbá pedig megtagadja az iskoláinknak a békeszerződés alapján járó államsegélyt, egyenlőtlen elbánásban részesíti a kisebbségi egyházak papjait, végül pedig mivel a földadó kivetésénél méltánytalanul járt el, pártom nevében a költségvetést nem szavazom meg.
