Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-19 / 65. szám
XVI. ÉVF. 65. SZÁM. KE L £ TlUjSKG f A valósággá vált mese: a rokkant, aki száz sebből vérzett. .. A háború igazi hőse, akit a „hálás utókor“ ötszáz lei havi rokkantnyugdijra értékel s aki a nyomorból is életerőt merit Élnem kell “ — állítja fel az uj nemzetfenntartó programmot (Székelyudr amely, március 18.) Dr. Sebesi Ákos volt udvarhelyi alispánnal megyüink az uccáu, mikor különös jelenség ragadja meg a figyelmemet. Egy férfi jön szembe, merev karján tele vizes vödör lóg alá a melle előtt, mintha vaiatni ,.kunszt“-ot akarna mutatni. — Igazi székely hős, — jegyzi meg Sebesi dr.. — aki a háborúban közel száz sebet kavotl. iíaiázsy Ki nőnek hívják és kárpitos. A hadirokkantai! kimentek divatból, helyesebben egy percig sem voltak divatban. Emlékszem. hogy a háború első hónapjaiban még a lábaik elé öntött teljes lélekkel tiszteltük őket és minden elképzelhető romantikával felruháztuk a „hősök"-et, később megszoktuk, észre sem vettük, mert milliószámra hányódtak uton-ut- félen, a háború utáni generációnak pedig egyenesen kellemetlen látvány volt. Tisztességből tudomásul vette, de alig volt velük a legkisebb lelki közösségben is. Maguk a hősök, rokkantak is eltűrtek szem elől és ma meg se látjuk őket. Úgy tudom, hogy c gjvsületbe tömörültek és néha-néha fcliajdu'nak. A „hős“-fogalma teljesen devalválódott, s a mai kollektiv gondolkodás előtt üres szó, távoli, furcsa, mosolyogni való öreg iogalom, ami nem kelt rezonanciát. Engem is inkább a kíváncsiság fogott meg. Hoon élhet és hogy érezhet egy ember ma, akit a nagy világcélokért rostává Inukgattak a harctereken-1 Közel száz sebet kapni, százszor fogni kezet az erőszakos halállal, még a mai bolond, icellektiv világban sem mindennapi dolog. Aki letagadja a sebeit. — Igaz, hogy ön a háborúban száz sebet kapott? — estem neki az embernek. Tapimatlanabbul meg sem kérdezhettem volna. Raiázsy Ernő vértelen, fehér arca, lázaktól, rettentő szenvedésektől meggyötrött, megapaszlott teste meg sem rétidül tolakodó kíváncsiságom előtt. — hí cm igaz kérem! — válaszol hidegen. — Nem szakiam számolgatni őket és nem is szeretek róluk, magamról beszélni. Előbb a lelkét, a bizalmát kell megszereznem, ami nem könnyű annyi bizalmatlansággal szembe<n, amennyit az emberekkel és a világgal szemben jogosan érez. Végre sikerül.-- Ahol csak lehetett, letagadtam a sebeimet. még a rokkant felülvizsgálásokon is, de száz nincs, csak közei jár hozzá, fontosán nem tudom. Ki\ií[ csak időváltozáskor fájnak. Borzasztó, mikor leiébrednek, de akkor se mutatom senkinek... — Ki viii? — lepődöm meg. — Szoktak belül is fájni?... Úgy értem: a leikében. Az ember észrevétlenül felsóhajt és némi pír suhan át az arcán. — .Néha!... Nem mond többet. Három-négy foga maradt meg a háborúból. Ezt a három-négy fogát is mereven összeszoritja. Előttem azonban érthetetlen mégis zárkózott viselkedése, hiszen mások a legrettentőbb harci élményeket szokták -elmesélgetni, belőle pedig harapófogóval is alig lehti kiuuzui egy-egy szót. Balázsy Ernő nem akar „hösködni''. — Az ilyen túlzott szerénységnek sincs értelme -- biztatom. — Eléggé megszenvedett érte, hogy joga, Legyen a saját sebeiről beszélni. — Nem is szerénységből... — rázza a fejét. — Hanem? Végre bevallja. — Nem akarom, hogy a feleségem megtudja. Szinte hányát esem a meglepetéstől.-• Hogyan? Hát a felesége nem tudja? Most, először mosoly odik el Balázsi Ernő. — Néhány sebről tud, de az összesről sejtelme sincs. — Hát az, hogy lehet? — Az úgy volt kérem, hogy mikor, 1919-ben a kassai rokkant intézelbőrhazajöttem, — ahol TAVASZI MODELLJEINK, legváltozatosabb kivitelben megérkeztek. UfOl CIPŐK 475 .emu. mar Eli! KA CLUJ, PIAŢA UNIRII 13. ét megtanultam a jolb kéz helyett a ballal dolgozni; — azt mondta a mostani feleségem, ki akkor menyasszonyom volt: — „Ne,n baj Ernő, csak hogy hazajöttél!" 'Majd dolgozom én helyetted!“... Akkor még teljesen tehetetlen voltam- öltöztetni, vetkŐztetni kellett... Még a nyakkendőmet se tudtam megkötni— Nem. Ne tudja meg! — mondja magába mélyedten, halkan. — No aggódjon, ne búsuljon szegény!... A. karlövésemet ismén — fordul ismét felém. — Ketten relink Id belőle a gránátszilánkot. O lefogta a sebet, én kipiszkáltam sósborszeszbo áztatott gombostűvel. Más fertőtlenítő szerünk nem veit.. Később nyakkendőtűt csináltattam belőle-.. Egy másik golyó az ágyban éjjel esett ki a testemből. Azt elrejtettem, hogy ne is lássa- A harmadik mod, jön ki belőlem... Hitetlenül nézek rá. de úgy tesz velem, mint n feltámadott .Krisztus Tamással: „Bocsásd ujjaid a sebekbe." — Tessék megnézni! Odavonja ujjaimat, a puszta melléhez és borzadva győződöm meg róla, hogy a golyó már a bőr alatt fekszik. — Erről a mell-lövésemről még tud az asz- szonv, de a többiről alig... Mély megilletodéssel hajtom meg fejemet az asszony és az ember nagysága előtt... Lacika? — állott elő szinte meglepetésszerűen a leány a sokat szorongatott kérdéssel. Laci készen állt a felelettel. — Látja, azok a szép órák is olyanok, mint az első tavaszi virág. Az^ ember úgy fogadja, mint a világ legszebb csodáját, mert élete tavaszának azok az első virágai. Egy kis szin, egy kis illat, ami még csak sejteti a tavasz és a nyár gyönyörűségét. De mikor virágba borul az egész határ, kinek jut eszébe sajnálni a hóvirágot, akármilyen szép és kedves most nekünk. Csak szinei vannak. Mire megjönne az igazi tavasz, a lüktető eleven élet az ezerféle illattal, eltűnik már kis ártatlan fehérsége a föld szinéről. Az emlékek közé kerül, ha nagyon kedves volt, ha pedig nem, kihull az ember életéből, mint annyi más számtalan apró gyönyörűség. — Kár volt magának orvosnak menni Laci... Az kiöli az emberből az érzelmeket... — mondta a leány csüggedten. — Téved kedves Etelka. Láthatja, most is milyen poétikus vagyok — mondta gúnyosan. Aztán tárgyilagosadban kezdte: Mi csak megszokjuk az életet úgy venni, ahogy van a maga valóságában. Nem színezzük ki túlságosan és főleg nem engedjük, hogy megkeserítsük azt a kevés gyönyörűséget is, amit magától nyújt. — Rossz orvos lesz magából mégis — fojtogatta. vissza a könnyeit Etelka, amint kesztyűjét húzogatta fel és indulásra készült, Laci veretlenül állott. Frissen, mint egy rügyezni készülő fa. — Miért gondolja? — szólt most már közvetlenül a l'iu. — Mert csak a testet tudja maga is meggyógyítani, a lélekkel nem törődik ... Megindult. Egy ház párkányán virágárus asszonyok ültek, tányéraik körül rakva hóvirággal. Az egyik előtt megállóit. Vett két csokrot, hogy ezekből is emlék legyen, mint az ő egész kis történetéből. Aztán megindult sietve egy mellékucca felé, hogy sírását ne vegyék észre. Laci pedig tovább állt a rács előtt. Világos tavaszi ruhában és szinte vakítóan fehér felöltőben. Elegánsan, frissen vasaltam Könnye-; dén nekitámasztotta cipőjét a rácsnak, mint aki egy „ügyet“ végérvényesen elintézett. A fiziológiai csoda Ahogy lassan feloldódik a Balázsi Ernő lelke, mind mélyebbre visz be a lélek titkai közé. A beszélgetés során kiderül, hogy az ötös honvéd tüzéreknél szolgált, később az 51-esekhcz tették út. Tűzmester volt. Megkapta az összes elérhető kitüntetéseket. Ez egyszer méltán. Végipküzoötte az összes frontokat. Gránát, kard, golyó, lándzsa, srapnelt, a üoberdó kövei iniVid vígig pusztítottak rajta, és bernié- Alig van ép hely a testén. Egyizbcu eltemette a föld is, álfával ásták ki alóla. Gránát nyomást is kapott és ki tudná elsorolni a közel száz sebnek a történetét. Bár szóból álló mondatkáival egész tragédiákat monci el: —• Bevágott es... ketten maradtunk... Sisakon Fischer főorvos le akarta vágni a karomat. Nem engedtem- Inkább belehalok, azt mondottam... Utána nemsokára 11 orosz katona közül kimentet tun a főhadnagyomat- Legtöbbet megfigyelőben és előretolt állásokbaln voltam— Rettenetes! — esik ki a szó a számon, mire elhallgat. — Hogy bírta ki? — unszolom. — Élni akartam! — lázad fel. a kérdésemre »Z akaraterő a szemeiben. — Élni?... Hát érdemes?... Most ő csodálkozik. — Hogyne!... Muszáj!... Két szép leánykám van. Egyik Ki éves, a másik 4 éves... Es a feleségem... Értük... Muszáj. — Élni, élni! — kimzom. — De miből?... Van vagyona? — Nincs nekem kérem semmi! — Akkor szép nyugdija van. Rokkant- nyugdíj. Erre mosolyog, mondhatnám mulat rajtam.-- Hogyne! Tessék meggyőződni! Es e'őszedi az okmányait. Meggyőződöm. hogy ham hatvan lejjel „nyugdíjazták"■ Ezt később felemelték 180 lejre, amihez még 336 lej orágasági pótlék járul. A nyugdijat három hó- naponkiut adják. A mult évi első részletet még meg se kapta. Egy másik részlettel adót fizetett. Az iaen még semmit se kapottEzek tények. 1924 junius 12-ém kapott rokkantsági igazolványt Brassóban, Szebcnben jóváhagyták, 1929-ben Bukarestben felülvizsgálták. — Sajnos, nem tudok románul — jegyzi meg és nem volt, aki tolmácsoljon, de az orvosok láttak. Az bizoinyos, hogy volt mit látni rajta. — Hogy megy az üzlet? — terelem a mára a szót. — Hogy is kérdezhet ilyent? Kinek megy ma?... ve azéit van eset, hogy egy hónapban megkeresek 1500 lejt is — mondja bizakodón. — Sajnos, azért fél kéz, mégis csak félkéz... — Nem fel a jövőtől? A megmaradt három-négy fog újból összeszorul: — Élnem kell! — Nem jut soha eszébe a múlt, nem bántják a szöünyü emlékek?.. — Elfoglalom magam..- Feleségemre, két szép gyermekemre gondolok... Hiszek és bizom... Einem kell. lvönuy szökik a szemembe. — ÍSegitse az Isten Ernő. Az ember melegen lehajtja a fejét. Nem beszélünk többet- Minek? Balázsi székely testvérem a nagy sorsközösség harcterén, előretolt állásban feleségét, két neveletlen gyermekét védve, közel száz sebtől szaggatott testével, de töretlen, leikével felállította az nj nemzetfenntartó programot: Élni kell!! Nvirő József. m rimuwnnmummiímnjimuinnnjmiuuii uuuuin m mjuwnnn ..iiiiiiFjîitiîifiTffîirmnniniî>î»jliijijijuuuti sí Efjyes cikkek teljes kiárusítása gyári árnál jóval olcsóbban megkezdődött Kirakat! árainkat kérjük megnézni MOSKOVITS & Comp. Cluj. EESlWíW Főposfával szemben uiíiibUJbiJiiabiihmmiiiímiiihUiiiJhíiL'UL'UbmtLiuu üauíUiiiiíiuin a »i .nii ii jîimmntiîi §
