Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-16 / 62. szám
XVI. aVF. 62. SZÁM. Kuetiüjsxg 3 Az elsimult Ts Nem mind aram/ami íéni/Iik... Nem mind EL IDA Lanolinszappan, amit Lanolin-szappan néven ajánlanak. Ami jó, azt utánozzák. így az ELIDÂ Lanolin-szappant is. A számos utánzat bizonyíték az eredeti jósága mellett. De ezek az utánzatok sohasem érik el a valódi ELIDA Lanolin-szappan kiváló mi nőségét. A használatnál látszik a különbség. Ügyeljen a bevásárlásnál erre a névre: ELIDA LANOLIN SZAPPAN A ssEeiisttiis megszavazta, a kamarai bizottság' törülte a ma^ar vasutasok jogos Igényeit Hegedűs Nándor nagy beszédben tárta fel a becsapásokat, kötelezettségmegszegéseket, lelketlenségeket, amiket a kisebbségi vasutasok elszenvedtek A hatalom kidobhatja a derék tisztviselőt és munkást munkahelyéről, de meg keil fizetnie amivel tartozik Földényi-atíéí Pár nappal ezelőtt mi is megírtuk, hogy a nagyváradi színházban Földényi László, a színház rokonszenves és tehetséges tagja „Az ember tragédiája“ előadása közben otthagyta a színházat s nem volt■ hajlandó tovább játszani Adám szerepét. Ez a kétségkívül szokatlan gesztus sokféle kommentárra adott alkalmat inkább kontra, mint pro. 'A legtöbben súlyosan elítélték Földényi Lászlót, aki ilyen fegyelmezetlenségre szánta el magát. Felhozták ellene, hogy „sztárfizetése“ van, 15.000 lejt kap havonként, illetményeit pontosan megkapta és csak azért hagyta ott a színházat, csapot papot felejtve, mint a Petőfi-versben Csokonai, mert az igazgatóság nem tudott vagy nem akart előleget adni neki. Mi, amikor az esetet magát szárazon, néhány szóval megírtuk, nem ismerve a körülményeket, nem is akartunk hozzászólni, nehogy az ügybe való beleavatkozásunk a tények ismeretének hiányában igazságtalanul hajoljon egyik vagy másik álláspont felé. Pedig tudtuk azt, hogy Földényi egyáltalában nem tartozik azok közé a színészek közé, akik túlzottan követelődzők, sőt kötelességhidósáról, ambíciójáról ismertük, tud luk azt is, hogy fizetése jelentékenyen alacsonyabb a neki felrótt 15.000 lejnél, végül pedig arról is tudomásunk volt, hogy követelése nem lehetett előleg, hanem csak á megszolgált fizetésnek bizonyos része.. Földényi különben egy nagyváradi újságírónak ezt is elmondotta, hogy ez a lépése csak demonstráció akart lenni, nem is annyira a maga. hanem szinészkollégái érdekének védelmére. Hogy óvatos hallgatásunk mennyire indokolt volt, azt. az i körülmény is bizonyltja, hogy a Földényi- afférnak nem lett állásvesztés a vége, sőt a színház és a kitűnő színész között teljes sikerre vezettek a béketárgyalásokEzt a „Nagyvárad“ című laptársunknak legutóbbi számából áttanítjuk meg. A ,,Nagyvárad“ abból az alkalomból, hogy Jan övien Jenő véglegesen el akarja hagyni Erdélyt, beszélgetést folytatott Janoviccsal, aki rátért a Földényi-ügyre is. — En — mondotta Janovics — ilyesmihez szokva nem vagyok. Hogyha nálam, egy szinşsz. a közönség elé vitte volna az igazgatósággal szemben felgyülemlett keserűségeit, az a színész irgalmatlanul és visszavonhatatlanul elhagyta volna a színházat. A nagyváradi nyílt színpadi affér szereplőjét azonban a kolozsvári színház adminisztratív igazgatója sietett azonnal. szép szavakkal meaengesztelni. Szép szavakkal, egymást követő ígéretekkel azonban rendes színházat, csinálni nem lehet. Ebből a nyilatkozatból tehát azt látjuk, hogy Földényi és a színház vezetősége békét kötöttek. Aminthogy véleményünk szerint a mai viszonyok között nem is tehettek mást. Nem lehet ilyen, akármennyire is sajnálatos eset ódiumát egyoldalúan a színészre hárítani. Földényi kétségkívül súlyos hibát követett el, amikor eladásközben eltávozott és ezzel rendkívül kínos helyzetbe hozta az igazgatóságot, kollégáit és a közönséget is. Viszont azonban nem lehet egy színésztől sem azt követelni, hogy semmiből éljen, fizessen szállodát és ráadásul elegánsan ruházkodjék is. Az eset után Földényi elmondotta, hogy a botrányt megelőző napon össze-vissza ötven lejt kapott, ebből az összegből negyven lejt szállodára kellett fizetnie, tiz lejt pedig a legnagyobb takarékossággal sem lehet úgy beosztani, hogy másfélnapig, ha a legutolsó kifőzdében is, étkezni lehessen belőle. Tehát ha bűnös is a színész, de egy -ilyen konfliktus arra a belátásra birkát ja az igazgatóságot, hogy a jövőben változtasson a fizetéskiutalások szokásbajött rendszerén. És ha nem csalódunk, ez a szokás nem újkeletű, hanem még abból az időből dotálódik, amikor Janovics Jenő teljesjogu direktora volt a színháznak. A színigazgató megkövetelhet tagjaitól mindent, amire a jó színjátszáshoz szükség van, de a tagjai is megkövetelhetik, hogy minimálisra leszállított gázsijukat valami rendszer szerint fizessék ki. Ne pedig ötven lejenkint. Amikor a színháznak is számolnia kell nem egyszer a kény- szerhelyettel, jusson eszébe alkalomadtán, horn a színész számára szintén előfordulnak kényszerhelyzetek, példáid az, hogy ennie is kell. Mi tehát ebben a vitában Janovics igazgatóval szemben az adminisztratív igazgatónak adunk igazat, aki az affér után igyekezett békét keresni. és úgy látszik azt meg is találta. (Bukarest, március 15.) A vasutasok szervezeti szabályainak törvényjavaslatát a kamarában tárgyalják s e javaslatnál a Magyar Pártnak sok mondanivalója volt, mert égbekiáltó igazságtalanságok és tömegsérelmek várnak orvoslásra. A szenátusban sikerült . a pártnak a szenátusok jogérzékét megindítani s egy kis részletreparációt elfogadtak s a kormány sem zárkózhatott el a napnál világosabb jogigény elismerése elől. Azonban a kamarában visszacsinálták azt, amit a szenátus elismert s hallatlan példája ez az eset a jogorvoslat gyülöletakadályainak. Hegedűs Nándor nagy beszédet mondott a vitában a Magyar Párt nevében s az egész kérdést kiterítette: Ilyen a hála! Beszéde elején kijelenti, hogy kizárólag a kisebbségi vasutasok kérdésével fog foglalkozni. Ezer és ezer család fájdalma és nyomora zokog fel szavaiban, akik siralmas és szomorú helyzetükben, amelybe saját hibájukon kivül jutottak, jogaikat reklamálják. Senki sem nézheti egykedvűen a magyar vasutasok tragédiáját, amelyről a Magyar Párt képviselői oly sokszor beszéltek itt a parlamentben. Szívesen elismeri, hogy Mirto miniszter, aki előtt ismételt audienciákon táírták fel ezt a problémát, szívélyesen és türelemmel hallgatta meg, de az előzékenység a tetteket nem pótolhatja. Olyan emberekről van itt szó, akik hűséggel és becsülettel szolgáltak, nyug- dijjárulékaikat befizették és mégis megfosztották kenyerüktől és az éhezés martalékává váltak. — A magyar vasutasok teljesítették kötelességeiket a román hadsereg erdélyi bevonulása után is és igy a román államnak nagy szolgálatot tettek. Az 1918—1919. évi hadműveletek idején is ők látták el Erdélyben a vasúti szolgálatot, vigyáztak a vasút vagyonára és hozzájárultak a román állam felépítéséhez. Éppen ezért a CFR igazgatóság annak idején ezeknek a volt MÁV tisztviselőknek különböző formában adott garanciákat és Ígéreteket, hogy összes jogaikat respektálni fogják. Becsaptak az ígéretekkel. Ismerteti az 1920. évekből a CFR idevonatkozó rendeletéit és ígéreteit. Különösen részletesen ismerteti Negrufiu volt CFR üzletvezető 1920. évi körrendeletét, amely a legnagylelkiibb bánásmódot helyezte a jövőre is kilátásba. Ezeket az ígéreteket nem váltották be, a volt MÁV tisztviselőket önkényesen osztották be a fizetési rangsorba, járandóságaikat megnyirbálták, belekényszeritették őket a vasutas népjóléti pénztárba (Casa Muncii) és tömegesen helyezték őket át az ország belsejébe. Maga a miniszter és a szenátusi előadó beismerték, hogy a CFR szellemében az önkényesség nyilatkozott meg. _ De még tragikusakban jártak azok, akiket minden Ígéret megszegésével megfosztottak kenyerüktől, minden nyugdíj, vagy végkielégítés nélkül. — Jóllehet a Boila-féle nyugdíjtörvény minden esküt nem tett tisztviselőnek nyugdijat rendel el, mégis a Casa Munciihoz beosztott ’ mintegy 400 vasutas igényéről senki sem akar tudni. Mintha ezek a szerencsétlen emberek tehetnének róla, hogy őket ehhez a nyugdíjintézményhez osztották be. Ismerteti Mirto miniszternek ebben az ügyben hozzá intézett hivatalos átiratát, amely szerint, előbb a Casa Muncii tör-